Különös botanikai felfedezések 4.

A szénából "megjósolt" óriás útifű

Az óriás útifű (Plantago maxima) a hazai flóra egyik legnagyobb ritkasága és igen veszélyeztetett faja, mindössze néhány lelőhelye vált ismertté Magyarországon, azok egy részéről is már kipusztult. E faj esetében minden állomány megtalálásának nagy jelentősége van. Az egyik legtanulságosabb megkerülése Thaisz Lajos (1867–1937) nevéhez fűzódik, aki 1902-ben a fővárosban bukkant rá. Erről a Magyar Botanikai Lapokban így számolt be: „Mostanában egy Puszta Peszérről (Pestmegye) származó szénában találtam meg könnyen felismerhető levelét s így nem lehetetlen, hogy a fővárostól délre eső szikes réteken másutt is meg fogjuk találni.”

Hogy pontosan hogyan találta a szénában Thaisz a növényünket azt sajnos nem tudjuk. De a századfordulón még bőven voltak lóvontatta áruszállító kocsik és személyszállító fiákerek a magyar fővárosban és a lovaknak szükségük volt takarmányra. Feltételeztem, hogy ilyen szénaszállítmányban tűnhetett fel a növény valóban igen jellegzetes levele a jó szemű mezőgazdász-botanikusnak. Elképzeltem a jelenetet, amelyet a mesterséges intelligencia tett ebben a formában láthatóvá.

Egyébként igaza lett Thaisz Lajosnak! A növény előkerült Puszta Peszér (napjainkban: Kunpeszér) környékén. Az országban 1950-es évektől mintegy 40 évig nem látták, majd 1992-ben találta meg ismét Peszéren Vidéki Róbert és Máté András (2003).

Irodalom

Thaisz L. (1902): Plantago maxima Juss. – Magyar Botanikai Lapok, 1(1): 30.

Vidéki R. & Máté A. (2003): Az óriás útifű (Plantago maxima Juss.) Magyarországon. – Flora Pannonica 1: 94–107.