Különös botanikai felfedezések 5.

Egy katonasír növénye – A csipkés gyöngyvessző visszatérése

A csipkés gyöngyvesszőt (Spiraea crenata) évtizedeken keresztül kipusztultnak hitték Magyarországról. A faj régi hazai adatai flóraművekből, herbáriumi példányokból és néhány bizonytalan vagy eltűnt lelőhelyről voltak ismertek, de élő állományát sokáig nem sikerült megtalálni. Ezért volt különösen jelentős, amikor Udvardy László az ezredforduló környékén Pusztamonostoron, a temetőben, egy katonasíron újra felfedezte.

A történet egyszerre különös és tanulságos. A növény nem természetes sztyeppréten, nem löszoldalon és nem védett gyepfoltban került elő, hanem egy síron. Valószínűleg dísznövényként ültették, de nem akármilyen dísznövényről volt szó: egy ritka, száraz gyepekhez és erdőssztyepp-jellegű élőhelyekhez kötődő cserjefaj maradt fenn emberi gondoskodás, temetői hagyomány és szerencsés véletlen révén.

Az eredeti pusztamonostori katonasíron élő állomány később a sír „modernizálása” miatt eltűnt. Ez jól mutatja, milyen sérülékenyek az ilyen másodlagos menedékhelyek: ami évtizedekig fennmarad egy temető kevéssé bolygatott részén, egyetlen sírfelújítás, rendezés vagy gyomirtás során megsemmisülhet. Szerencsére Vidéki Róbert és Máté András a temető elhagyatottabb részein még találtak néhány sarjtelepet, így a faj nem tűnt el teljesen a lelőhelyről.

A pusztamonostori eset után célzott keresések indultak. Kiderült, hogy a csipkés gyöngyvessző nem egyetlen temető különlegessége: több hazai temetőben, települési közterületen és magánkertben is előkerült. A temetők különösen fontosnak bizonyultak, mert sok helyen régi, kevésbé intenzíven kezelt, szárazabb, gyepes-cserjés foltokat őriznek, ahol más ritka sztyeppnövények is fennmaradhatnak. A Pannon temetőkben végzett vizsgálatok ezért nemcsak a csipkés gyöngyvessző újabb adatait hozták, hanem általában is rámutattak a temetők természetvédelmi jelentőségére.

A faj újabb előfordulásai azt is jelzik, hogy a csipkés gyöngyvesszőt korábban helyenként szívesen ültették. Ennek oka feltehetően mutatós, tavasszal nyíló, fehér fürtös virágzata volt. Egyes vidékeken „koszorúvirág”-nak is nevezik, mert virágzó hajtásaiból kislányok fejére koszorút fontak. Így a növény története nemcsak botanikai, hanem néprajzi szempontból is érdekes: egy ritka sztyeppcserje falusi dísznövényként és szokásnövényként is továbbélhetett.

A régi adatok újraértékelése szintén fontos része a történetnek. A kunpeszéri és sas-hegyi előfordulások történetének tisztázása, valamint a Keleti-Bakonyból közölt adat azt mutatja, hogy a faj hazai múltja összetettebb annál, mint hogy egyszerűen „eltűnt, majd előkerült” növényként kezeljük. Inkább arról van szó, hogy természetes vagy féltermészetes élőhelyei nagyrészt eltűntek, de egyes állományai temetőkben, régi kertekben, közterületeken vagy ritkán természetközelibb élőhelyeken fennmaradhattak.

A csipkés gyöngyvessző története ezért jól illik a különös botanikai felfedezések sorába. Megmutatja, hogy a flórakutatásban nemcsak távoli hegyek, lápok vagy ősi erdők lehetnek fontosak, hanem falusi temetők, elhagyott sírok, régi kertek és közterületek is. Ezek a helyek nem helyettesítik a természetes élőhelyeket, de menedéket adhatnak olyan fajoknak, amelyek a tájból máshonnan már nagyrészt eltűntek. A pusztamonostori katonasír így nemcsak emberi emléket, hanem egy kipusztultnak hitt növény továbbélésének lehetőségét is őrizte.

Pusztamonostori temetőrészlet, 2004.
Molnár V. Attila felvétele.

Irodalom

Bartha D. (1999): Csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.). – Tilia, 7: 163–165.

Bartha D., Vidéki R., Máté A. & Udvardy L. (2004): A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) magyarországi előfordulása. – Flora Pannonica, 2: 119–127.

Bauer N. (2019): Spiraea crenata a Keleti-Bakonyban. – Kitaibelia, 24(2): 262–264.

Lovas-Kiss Á., Löki V. & Molnár V. A. (2017): A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) újabb temetői előfordulása. – Kitaibelia, 22(2): 409–410.

Máté A. (2015): A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról. – Kitaibelia, 20(2): 306–307.

Molnár V. A., Löki V., Máté A., Molnár A., Takács A., Nagy T., Lovas-Kiss Á., Lukács B. A., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards. – Biologia, 72(5): 500–509. https://doi.org/10.1515/biolog-2017-0054

Molnár V. A., Máté A., Lovas-Kiss Á., Takács A., Nagy T., Lukács B. A., Süveges K., Sramkó G., Tökölyi J. & Löki V. (2018): Egy Magyarországról kipusztultnak hitt cserjefaj előfordulása temetőkben = The occurrence of a rare, steppe-relict shrub, Spiraea crenata in Pannonian cemeteries. – In: Élet a halál után: A temetők élővilága / Life after death: Wildlife of cemeteries, pp. 82–89.

Molnár V. A., Bak H., Bodics D., Bordé S., Chabrecsek T., Fekete R., Gilicze B., Gyurisán D., Hunyadi T., Jordán S., Kelecsényi P., Kis Sz., Kiss G., Koloszár A., Lovas-Kiss Á., Löki V., Mäh Z., Mészáros A., Simon P., Süveges K., Szabó Gy., Vikár J., Vizler Cs., Jakab G. & Takács A. (2024): Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5). – Kitaibelia, 29(2): 160–172.

Somlyay L. (2015): A Spiraea crenata L. sas-hegyi (Budai-hegység) felfedezésének története. – Kitaibelia, 20(2): 307–308.

Udvardy L. (2002): Valóban eltűnt-e a hazai flórából a Spiraea crenata? – I. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia összefoglalói, Sopron, p. 215.