Magyarország védett hajtásos növényei - Óriás útifű

Óriás útifű

Plantago maxima Juss. ex Jacq.

A faj áreája hazánktól (Nagyalföld) Délnyugat-Szibériáig, illetve Mongóliáig húzódik. A Kárpát-medencében és Bulgáriában, azaz elterjedési területének nyugati peremén azonban csak pár izolált előfordulása ismert, e régióban növényünk kontinentális sztyepreliktumnak tekinthető [Vidéki R. & Máté A. 2003]. A herbáriumi gyűjtései alapján korábban elterjedtebb volt hazánkban, jelenleg mindössze öt előfordulása ismert a Turjánvidék területén [Csáky P. 2018]. A kékperjés láprétek faja, de ezek kiszáradó, sztyepesedő, sőt degradált típusaiban is előfordul, utóbbiakon bizonyára fogyatkozó számban. Fennmaradását leginkább az élőhelyeinek kiszáradása, degradálódása, az inváziós növények térhódítása, a katonai területen lévő állományt a gyakorlatok kísérőjelenségei is veszélyeztetik.

Somlyay Lajos

A fényképeket készítették: C: Sulyok József, D: Molnár V. Attila, E: Máté András.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Csáky P. 2018: A Turjánvidék északi részének florisztikai szempontból jelentős növényfajai. – In: Korda M. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Turjánvidék északi részén. Rosalia 10. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. pp.: 145–252.

Vidéki R. & Máté A. 2003: Az óriás útifű (Plantago maxima Juss.) Magyarországon. – Flora Pannonica 1: 94–107.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.