Fekete
lonc
Lonicera
nigra L.
Közép-Európa
hegyvidékeinek montán–szubalpin régióiban elterjedt. Nálunk csak 1953-ban
fedezték fel máig egyetlen ismert előfordulási helyén. Üde, olykor
sziklás lomb- és fenyőerdők, alhavasi bokrosok növénye. Nálunk bányászati
tevékenység által megbolygatott felszínű, kőtörmelékes talajú mészkerülő
bükkösben tenyészik. Állománya a 90-es
évekbeli „újrafelfedezésekor” néhány erősen vadrágott, de rendszeresen
virágzó, 1 m-nél magasabb egyedből és néhány kicsi, meddő példányból, illetve
sarjtelepből állt. A védelme érdekében létesített kerítés eleinte kedvező
hatású volt, de azután a vitálisabb fajok (köztük a szintén védett havasalji
rózsa!) terjeszkedésének több példány is áldozatul esett. Fennmaradása célzott
beavatkozásokat igényel.
Pelles Gábor
A fényképeket készítették: A:
Farkas Sándor, B: Molnár V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Csapody V. 1954: Két új növény hazánkban. – Botanikai
Közlemények 45: 251–252.
Hulják P. 1999: Fekete lonc (Lonicera nigra L.). – Tilia 7:
277–280.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése