Osztrák
galaj
Galium
austriacum Jacq.
Pannon flóraelemnek tartják, de
sziklai növényként elterjedése a hazai, dunántúli-középhegységi előfordulások
kivételével inkább a Pannonicum peremén, illetve határán túl összpontosul, a
Kárpátok alacsonyabb vonulatain, az Alpok keleti részén és peremvidékén. Bázisokban gazdag talajú, nyílt sziklagyepekben és
olykor sziklafalakon él [Bauer N. 2014].
Hazánkban dolomit alapkőzeten a Bakony és a Vértes délkeleti harmadában viszonylag gyakori, a Keszthelyi-hegységben
és a Budai-hegységben is jelentős állományai élnek. A Balaton-felvidék néhány bazalt tanúhegyéről Borbás Vince
írta le „var. balatonense Borb.” alakját [Borbás
V. 1900]. Élőhelyeinek megóvása esetén kevéssé
veszélyeztetett, úgy tűnik, hogy a 20. században feketefenyővel fásított
kopárokon is túlél.
Bauer Norbert
A fényképeket készítették: C:
Bauer Norbert, D–E: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Bauer N. 2014: A Bakony-vidék szárazgyepjei Sztyeprétek és
sziklagyepek osztályozása és növényföldrajzi karaktere. A Bakony
természettudományi kutatásának eredményei 33. – Magyar Természettudományi
Múzeum, Zirc.
Borbás V. 1900: A Balaton tavának és partmellékének
növényföldrajza és edényes növényzete. – A Balaton tudományos tanulmányozásának
eredményei. Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, Budapest.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése