Növényneveink eredete 23.

Madárhúr (Cerastium).

A húr régi „bél” jelentése alapján eredetileg „madárbél” értelmű, képszerű növénynév. A vékony, hajlékony, hengeres szárak adták a hasonlítás alapját; nem hangszeren használt húrról nevezték el a növényt. A német Vogeldarm azonos szemléletű megfelelője, de a magyar név közvetlen fordításos eredete nem teljesen bizonyos. A madárhúr már 1590-ben szerepel Szikszai Fabricius szójegyzékében, akkor fagyalra vonatkozóan. Később tyúkhúrt és más növényeket is jelölt. Diószegi és Fazekas tehát egy létező nevet alkalmazott a Cerastium nemzetségre; nyelvújítási szóalkotásnak minősítése téves. A régi név szaknyelvi jelentésének rögzítésében azonban fontos szerepük volt. (Rácz 2000d; Rácz 2002a: 51–52.)

Irodalom

Rácz J. 2000d: Húr szavunk a növénynevekben. – Magyar nyelvőr 124(2): 239–247. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124209.htm

Rácz J. 2002a: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. – Magyar nyelvőr 126(1): 48–71. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1261/126107.htm

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Mi fán terem a botanikus? 13.

Kossuth Lajos (1802–1894) — ügyvéd, politikus, Magyarország kormányzóelnöke.

Emigrációjában komolyan foglalkozott növénygyűjtéssel és növényhatározással. Több ezer lapos herbáriuma fennmaradt; botanikai levelezése is tanúsítja, hogy érdeklődése túlment az alkalmi természetkedvelésen. Az olasz Alpokba is eljutott gyűjteni: 1871 júliusában, közel hetvenévesen a Mont Cenis jégvilágának közelében szedett hízókát. Egyes herbáriumi cédulái a pontos lelőhely mellett a gyűjtés körülményeit is elbeszélik. Könyvtárában Diószegi és Fazekas füvészkönyve is megvolt, hazai botanikusoktól pedig magyarországi növényeket kapott.

Válogatott művek:

Kossuth L. (1894): Kossuth Lajos levelei. Természettudományi Közlöny 26(294): 171–229. Botanikai vonatkozású levelezést is tartalmazó, posztumusz közlés. 

Kapcsolódó szakirodalom:

Kováts D. (2002): Kossuth Lajos herbáriuma. Honismeret 30(3): 65–71.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 4.

A megfigyelésekből latin fajleírás születik

A terepi tapasztalatok, a herbáriumi anyag és a kerti megfigyelések összevetése után Kitaibel kiválasztotta a bemutatandó növényeket, és elkészítette részletes latin leírásukat. Kitért a fontosabb szervek alakjára, az észlelt előfordulásokra és a virágzás idejére is.

A kései pitypang ismertetésének ugyanazt kellett elérnie, mint a többi fajénak: az olvasó felismerhesse a növényt, és megkülönböztethesse a hasonlóktól. Több fogalmazvány után született meg a gondosan letisztázott kézirat. Ezt Kitaibel Bécsbe küldte Waldsteinnek, aki megszervezte a szerkesztést és a kiadást. A nyomdába kerülő szöveg mögött így hosszú megfigyelési és javítási folyamat állt.

Mi fán terem a botanikus? 12.

Károlyi Árpád (1907–1972) — műszerész, olajipari szakember.

Vegyészmérnöki tanulmányait anyagi okokból félbehagyta, majd műszerészként és az olajiparban dolgozott. A Délnyugat-Dunántúl flórájának kiemelkedő kutatója. Pócs Tamással, később Balogh Mártonnal együtt végzett munkája a térség növényismeretének egyik alapja. A növénytan felé egy 1943-as lispei találkozás fordította: az olajmezőn dolgozva kakasmandikóra (Erythronium dens-canis) bukkant. A feltűnő tavaszi virág nyomán kezdett egyre rendszeresebben foglalkozni a zalai növényvilággal. Mintegy tizenháromezer lapos herbáriuma a Magyar Természettudományi Múzeumba került.

Válogatott művek:

Károlyi Á. (1949): Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén. Borbásia 9(3–5): 18–21.

Károlyi Á. & Pócs T. (1964): Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III. Savaria. A Vas megyei Múzeumok Értesítője 2: 43–54.

Károlyi Á. (1972): Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. In: H. Kerecsényi E. szerk.: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919–1969. Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, 429–454.

Károlyi Á. & Pócs T. (1968): Délnyugat-Dunántúl flórája I. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 6: 329–390.

Károlyi Á. & Pócs T. (1969): Délnyugat-Dunántúl flórája II. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 7: 329–377.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1970): Délnyugat-Dunántúl flórája III. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 8: 469–495.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1971): Délnyugat-Dunántúl flórája IV. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 9: 387–409.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1972): Délnyugat-Dunántúl flórája V. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 10: 373–400.

Károlyi Á.,Pócs T. & Balogh M. (1974): Délnyugat-Dunántúl flórája VI. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 12: 451–463.

Károlyi Á., Balogh M. & Pócs T. (1975): Délnyugat-Dunántúl flórája VII. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 13: 395–415.

Növényneveink eredete 22.

Macskamenta (Nepeta).

A macska és a menta összetétele. Elsősorban az illatos macskamenta, a Nepeta cataria macskákat vonzó illata és az állatok jellegzetes, a növény körüli viselkedése magyarázza az előtagot. A menta a mentákra emlékeztető megjelenés és illat alapján került a névbe; rendszertanilag a Nepeta nem azonos a Mentha nemzetséggel. A német Katzenminze és az angol catmint ugyanilyen szemléletű nevek. A magyar elnevezés a régi gyógynövényes névanyaghoz tartozik; Diószegiék helyette a csipkepity nemzetségnevet használták. (Szabó 2019: 69.)

Irodalom

Szabó L. Gy. 2019: Botanikus macskák – macska növénynevekben. – Orvosi könyvtárak 16(3): 66–76. Elérhető: https://epa.oszk.hu/03100/03173/00044/pdf/EPA03173_orvosi_konyvtarak_2019_03.pdf

Kitaibel és Waldstein főművének születése 3.

A botanikus kertben folytatódott a vizsgálat

 

Az élve hazaszállított növényeket és a begyűjtött magvakat a pesti egyetem botanikus kertjében nevelték tovább. Kitaibel itt akár éveken át figyelhette az egyes növényalakokat. A kérdés az volt, hogy a megkülönböztető tulajdonságok mennyire állandók és megbízhatók. Azaz a terepen feltűnő sajátságok más körülmények között, a kertben is megmaradnak-e? A rendszeres megfigyelés segített elkülöníteni a tartós bélyegeket a környezet hatására változó vonásoktól. Ezért Kitaibel a kísérletes rendszertan egyik úttörőjének tekinthető. A növény leírásához tehát általában több tenyészidőszak tapasztalatát kellett összegyűjteni.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 2.

A terepi leletből herbáriumi bizonyíték lesz 

A több hónapos gyűjtőutakon szedett növényeket még az út során préselni kezdték, hazaérkezés után pedig a kiszáradt, lepréselt példányokat herbáriumi lapokra helyezték, és egy cédulán feltüntették a növény nevét, a gyűjtés helyét és idejét, de sokszor alakltani ismertetését vagy egyéb az út során szerzett tapasztalatokat is . A herbáriumi példány tartósan megőrizte a vizsgálható anyagot: a növény különböző szervei később is összehasonlíthatók maradtak más gyűjtésekkel és a szakirodalmi leírásokkal.

Kitaibel a terepi jegyzetek és a növények vizsgálata alapján készíthette el első alaktani jellemzéseit. Ezek még javítható, kiegészíthető fogalmazványok voltak. A herbárium így a leírás ellenőrizhető alapját adta.