Buglyos
tátorján
Crambe
tataria Sebeók
Pontuszi–pannon sztyepreliktum,
amelynek elterjedése Nyugat-Szibériától a Dél-Morva-medencéig húzódik. Izolált
populációi élnek Olaszországban (Pordenone).
Elterjedésének súlypontja a Fekete- és
a Kaszpi-tenger környékén van. Meszes, humuszban szegény lösz- vagy
márgás talajokon, löszpusztagyepekben, erodált felszíneken és útszéleken él.
Megtelepszik extenzíven művelt kertekben, felhagyott szántókon. A záródást nem
tűri, magja csak nyílt felszínen csírázik. Számos állat fogyasztja, és
ormányosbogár-lárvák is károsítják. Legnagyobb hazai állománya Rádon található.
19. századi források szerint a Tiszántúlon is elterjedt faj volt. Itteni
visszatelepítési kísérletei változó sikerűek. Egykor ínségeledelként
fogyasztották.
Bérces Sándor & ifj. Papp
László
A fényképeket készítette: Molnár
V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Béres M. 1996: A tátorján első leírása. – Tisicum. A
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9: 5–16.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése