Szálep céljára gyűjtött orchideagumók azonosítása molekuláris genetikai módszerekkel

A talajlakó orchideák gumóit a Földközi-tenger medencéjnek keleti részétől a a Kaszpi-tengerig terjedő területen szálep céljára gyűjtik. Iránban a megnövekedett középosztály  jólétének következtében a szálep iránti kereslet és a szálep ára jelentősen megemelkedett és a gyűjtés veszélyezteti a vadon élő orchidea-populációkat. A szálepként gyűjtött gumók alakilag csak korlátozottan alkalmasak a fajok azonosítására és így így nehéz megállapítani, hogy a gyűjtés mely fajokra irányul és melyeket fenyeget leginkább. Ghorbani és munkatársai frissen elfogadott cikkükben 133 taxon nrITS, trnL-F spacer and matK szekvenciái segítségével azonosítottak 12 iráni városban, 31 tételben vásárolt 150 orchideagumót, hogy felmérjék mely fajokat érint a salep-gyűjtés. A vizsgált gumók 67%-át sikerült faji szinten azonosítani nrITS szekvenciák alapján, 58%-át trnL-F és 59%-át a matK szekvenciák alapján. A szálep-gyűjtésből származó gumók legnagyobb részét az Orchis (34%), az Anacamptis (27%) és a Dactylorhiza (19%) nemzetségek adták. A cikk hangsúlyozza, hogy Iránban az összes gumós orchidea fajt fenyegeti a kereskedelem, és sürgeti az illegális gyűjtés és a határokon átnyúló kereskedelem ellenőrzését.



A szálepet adó nemzetségek elterjedése Iránban és a főbb piacok elhelyezkedése (csillaggal jelölve).

A szálep céljára gyűjtött gumók azonosítása molekuláris genetikai módszerekkel. B. Az azonosított nemzetségek részesedése. C. a kitöltött körök az adott taxon azonosított gumóinak számát jelölik.

Hivatkozás
Ghorbani, A., Gravendeel, B., Selliah, S., Zarré, S., & de Boer, H. (2016): DNA barcoding of tuberous Orchidoideae: A resource for identification of orchids used in Salep. – Molecular Ecology Resources (accepted for publication)

Takács Attila doktori (PhD) védése

A tegnapi napon Takács Attila tanítványom sikeresen megvédte doktori (PhD) értekezését, amelyhez ezúton is gratulálok!

 

 

 

Az alábbiakban a nyilvános vita vége felé elmondott méltató hozzászólásom szerkesztett, bővített szövegét teszem közzé:

Kedves Egybegyűltek!

A 20. század második felére kialakult szemlélet szerint a herbáriumi gyűjtés idejétmúlt dolog, hiszen a növényfajok előfordulásai éppen olyan jól dokumentálhatók növényfényképek segítségével. A mai nap viszont fényesen igazolja, hogy a herbáriumok milyen jelentős információs aranybányák, hiszen a fényképekből – ellentétben a herbáriumban megőrzött növényekkel – nem lehet például DNS-t kivonni, epidermisz-nyuzatot készíteni, a felszínükre tapadt kovaalgákat vagy nehézfémtartalmukat, sztómasűrűségüket stb. tanulmányozni és a többi….

„Sokat gondolkodom a ″modern″ botanikusok mentalitásán, akik nem gyűjtenek. A Növénytár herbáriumában alig van az utolsó 3-4 évtizedben szedett anyag. …  alig van hét, mikor 2-3 ifjú füvész ne motoszkálna herbáriumban, de kérdésemre, hogy miért nem gyűjtenek, bizonytalan vállvonogatás és néhány átlátszó kifogás a válasz. Pedig napjainkban, mikor a mohó, pénzéhes civilizáció baromi gépeivel és kultúrátlan Amerika-utánzásával pusztítja, dúlja országunkat, mikor napról-napra tűnnek el élővilágunkkal együtt szép tájaink, különösen fontos lenne természeti értékeink gyűjtése legalább herbáriumba …

A modern botanikusnak ″nincs ideje″ - és szíve-lelke sem a herbáriumkészítés munkaigényességéhez, sem ahhoz, hogy elgyönyörködjék a szépen ″préselt″ fölragasztott és cédulázott lap esztétikájában, a régi mesterek kezevonásában, céduláik stílusában és a lapra ragasztott revíziócédulákról tükröződő szakmai fejlődésben, saját lapjain pedig a kirándulás, a fölfedezés és gyűjtés szívet melengető emlékében.” – írta az idén elhunyt Felföldy Lajos, az egyik legsokoldalúbb és legeredetibb Soó-tanítvány (Felföldy 2000: 81.).

A mai nap fényesen igazolja, hogy igaza volt Lajos bácsinak: „A növénygyűjtést tehát a kis-és nagyokosok, a jóra való restek és kényelmeskedők ál-természetvédelme és suttogó propagandája ellenére érdemes folytatni.”

Ha jól számolom kilenc évvel ezelőtt történt, hogy egy elsőéves BSc-hallgató sétált be hozzám, azzal, hogy ő a növények, a botanika iránt érdeklődik és e téren keres szakdolgozati témát (éppen csak azt nem mondtam Neki, mint hajdanán Soó Rezső az ifjú Jakucs Pálnak: – Gólya! Lovasszobrot nem akar a főépület elé?). Takács Attila nem csak magas termetével, szőke copfjával, fekete bölcsészkabátjával és tarisznyájával tűnt ki a tömegből, hanem érdeklődésével, ismereteivel is. Azon kivételesek közé tartozik, akik szinte kész növényismerettel érkeztek az egyetemre. Herbáriumi célra középiskolás korában, 2005. május 2-án szedte legelső növényeit, önállóan készített élőhelytérképet a Taktaközben és sorolhatnám.

Hamar bekapcsolódott a tanszéki munkába és kutatásokba. Tevékenységének sokrétűségét nem adja vissza teljességében a ma bemutatott doktori disszertációja, mert az szükségszerűen a tudománymetriai szempontokra koncentrál. Éppen ezért had emeljek én ki néhány egyéb szempontot.

Attila tevékenységének köszönhetően új lendületet kapott Tanszékünkön a herbáriumi gyűjtés: ő az a kutató, aki nemcsak learatja mások gyűjtésének elemzésével a babérokat, hanem új herbáriumi babérbokrokat is ültetget – mégpedig ezrével. 2015-ig 22 országból több mint 3000 herbáriumi példányt gyűjtött, mintegy 2000 lappal gazdagította a gyűjteményünket, de cserepéldányokat juttatott budapesti, berlini, prágai, helsinki, bécsi, pozsonyi, kassai, madridi és keszthelyi herbáriumoknak is. Nem csak a saját maga által gyűjtött lapok, hanem sokunk példányait preparálta, cédulázta és osztotta be. Részt vett a teljes debreceni, egri és ELTE füvészkerti, és a keszthelyi herbáriumi anyag digitalizálásában, adatbevitelében és hozzáférhetővé tételében.

A ma bemutatott eredményeken túl aktívan közreműködött számos hazai és külföldi terepi munkában, eljutottunk együtt például Portugáliába, Spanyolországba, Itáliába, Szicíliába, Lampedusára, Albániába, Törökországba. Részt vett hazai nyár-ültetvények, itthoni és külhoni temetők orchideaflórájának vizsgálatában, ritka és veszélyeztetett fajok talaj- és dns-mintáinak gyűjtésében, bekapcsolódott a rendszertan gyakorlatok és terepgyakorlatok vezetésébe, a Kitaibelia folyóirat szerkesztésébe. Utóbbi terheit mára szinte teljesen levette a vállamról.

Végezetül: meggyőződésem, hogy ez a védés jelentős esemény a debreceni botanikai hagyományok újjáéledése és a magyarországi Scientia amabilis szempontjából.

Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy elérkezett a mai nap!

Lassan kezdhetik alapozni azt a lovasszobrot!

-------------------------------

A védést követően Attila köszöntéseképpen, egy meglepetés-vetítést tartottunk, amely során az elmúlt évek közös élményeit elevenítettük fel. (Ezúton is köszönöm Nagy Timea, Sonkoly Judit, E. Vojtkó Anna, Löki Viktor, Ljubka Tibor, Bódis Judit és Donkó Bettina fényképeit!)

A következőkben ebből a vetítésből adok kis ízelítőt:



Első éves növénybiológus-hallgatóként (E. Vojtkó Anna felvétele)

Útban a látonyás időszakos tavacska felé a Donana Nemzeti Parkban

Siker! Görbült magvú, tetramer virágú látonyák tömegei között El Rocio-nál (Sonkoly Judit felvétele)

 

Persze a hasonló látonyázás kissé megviseli a cipőt (Mizsei Edvárd felvétele)

 

Sarkantyús sallangvirág-fényképezés Szerbiában

 

A nap nem ér véget este: készül a herbárium Gyergyóban (Bódis Judit felvétele)

 

Fontos a gondos és alapos préselés (E. Vojtkó Anna felvétele)

 

Bajuszvirág fényképezése (Törökország, Nagy Timea felvétele)

 

 

 

Orchidea, melynek magjait madarak terjesztik

Az orchideák nagy számban termelődő és igen apró és tartalék tápanyag nélküli magvai általában szél útján terjednek. Ugyanakkor vannak olyan fajok is amelyek olyan zárt lombkoronaszintű erdőkben fordulnak elő, ahol alig fúj a szél. Japán kutatók a közelmúltban – kameracsapdák használatával – mutatták ki, hogy a Cyrtosia septentrionalis nevű, mikoheterotróf életmódú orchideafaj télen érő terméseit legalább 4 madárfaj (japán berkiposzáta – Cettia diphone, barnafülű bülbül – Hypsipetes amaurotis, halvány rigó – Turdus pallidus és szajkó – Garrulus glandarius) fogyasztja. A faj termései jelentősen különböznek az orchideák körében megszokottaktól: a termések fala húsos, éretten élénk piros színű, belsejében pedig cukortartalmú pép található. Ugyanakkor maghéja fásodik, ami védelmet nyújt a madár emésztőrendszerével szemben.

A szerzők úgy vélik, hogy ennek az alternatív magterjesztési stratégiának a kialakulása is hozzájárulhatott az orchideák evolúciós sikeréhez.

Tökéletesen egyetértve ezzel a megállapítással, hozzáteszem, hogy érdemes lesz másutt (más földrészeken is) utánanézni az erdőkben élő, húsos termésű orchideafajoknak. Első körben annak kellene utánajárni, hogy mely fajoknak vannak piros(as) színű termései, majd azokat részletes vizsgálat alá vonni.

 

Két tippem mindenesetre van: nem lennék meglepődve, ha a szintén árnyas erdőkben élő, mikoheterotróf észak-amerikai korallgyökér fajok magjait is terjesztenék madarak...

 

Csíkos korallgyökér (Corallorhiza striata) termései … - J. R. Manhart felvétele - a kép forrása

Foltos korallgyökér (Corallorhiza maculata) termései … - a kép forrása

 Irodalom

Suetsugu, K., Kawakita, A. & Kato, M. (2015): Avian seed dispersal in a mycoheterotrophic orchid Cyrtosia septentrionalis. – Nature Plants 1(5): e15052. DOI: 10.1038/NPLANTS.2015.52

A növényvilág rekorderei, drogdílerei, guminői és csalói - előadás a Hatvani Szakkollégiumban

2016 október 19-én (szerdán) 18 órai kezdettel „A növényvilág rekorderei, drogdílerei, guminői és csalói - avagy az orchideák, amik lenyűgözték Darwint” címmel tartok előadást a Hatvani István Szakkollégium rendezvényén, a Kossuth Kollégium 3. épületének 5. emeleti termében.

Az előadás a Hatvani István Szakkollégiuma előadássorozatának része, amely a Debreceni Egyetem hallgatóinak – mint szabadon választható kurzus – tantárgyként is felvehető.

In memoriam Bolye Ferenc

 

 

2016. október 6-án elhunyt Bolye Ferenc, Kishantos egyik megálmodója és vezetője, az ökológiai gazdálkodás, a fenntartható vidékfejlesztés egyik legnagyobb magyar alakja.

Ne higyj el mindent, amit az interneten olvasol...

Közvéleménykutatás a temetőkről

Mint arról néhányszor itt is tudósítottam, évek óta foglalkozunk hazai, európai és kis-ázsiai temetők élővilágával. E munka során szembesültünk a temetők kezelésében az utóbbi évtizedekben bekövetkező drasztikus változásokkal. A jelenséget igyekszünk vizsgálni a temetőket látogató emberek (javarészt nyilván laikusok) körében végzett közvéleménykutatással. Emellett a blogomon indítottam egy másik felmérést  amelyben arra keresek választ, hogy a szakmabeli vagy a természet iránt elkötelezett emberek miként vélekednek ezekről a kérdésekről.
Összesen 8 kérdést tettem fel, amelyek megválaszolására néhány kattintással lehetséges és erre 2016. november 11-éig van lehetőség. Egy kérdésre válaszként általában csak egy lehetőség jelölhető be és egy IP-címről minden kérdésről csak egyszer lehet szavazni (de a leadott szavazat november 11-éig módosítható).
A kérdések és a válaszlehetőségek a blog jobb oldali sávjában, felül olvashatók.

Hálás vagyok mindenkinek, aki néhány percet rászán a kérdések megválaszolására!