A Magyarországon védett kis forrásfűről
(Montia fontana subsp. minor (Gmel.) Schübl. & Mart) a
hazai szakirodalmat böngészve nemrégiben még azt állapíthattuk meg, hogy nálunk a
Nyugat- és Dél-Dunántúlon fordul elő, május-júniusban virágzik és
forráslápokban, égerlápokban és iszaplakó társulásokban él. Magyar és
tudományos elnevezése (fontana =
forrás) egyaránt azt sugallja, hogy legjellegzetesebb élőhelyei a forráslápok.
Forrásfüvet keresve azonban hiába járjuk a dunántúli forráslápokat. Az iszaplakó
fajok vizsgálata során kiderült, hogy a hazai növényhatározókban található
adatok javarészt nyugat-európai, kritika nélkül átvett forrásokból származnak.
A nálunk előforduló növény ugyanis ősszel csírázik, márciustól-májusig virágzik
és időnként víz alá kerülő, szabad talajfelszínekkel rendelkező helyeken
láthatjuk. A korábbi félreértéseket talán az okozta, hogy Nyugat- és Észak-Európában
a forrásfűnek további rokonai (alfajai) vannak, melyek évelők, nyáron
virágoznak és jellemzően forráslápok lakói. A nálunk előforduló alfaj (subsp. minor) vizsgálataink szerint elég
gyakori Belső-Somogy mészmentes homokján, de a Nyugat–Dunántúlon is sikerült
több előfordulását megerősíteni és előkerült a Kis-Alföldről, valamint a Tiszántúlról
is. Leggyakrabban bolygatott, mészkerülő termőhelyeken: keréknyomokban, vakond-
és vaddisznótúrásokban, szántókon él.
A kis forrásfű egyéves, kissé pozsgás megjelenésű, kopasz növény. Hajtásai sárgászöld
színűek, többnyire felállóak, 2–12 cm magasak. Levelei átellenesen állnak,
lándzsásak vagy keskeny lapát alakúak. A mintegy 2 mm nagyságú, bókoló kocsányú
virágai rendszerint többesével a levelek hónaljában fejlődnek. A fehér színű
párta ötosztatú, két cimpa nagyobb a többinél. A toktermés kb. 1,5 mm hosszú, kb. 1/3–dal
hosszabb a csészénél. Az érett termések felállók, kocsányuk kiegyenesedett. A
magok 0,8–1 mm–esek, feketék, felszínükön apró kiemelkedésekkel.
 |
| A kis forrásfű magjai (Molnár V. & Pfeiffer 2000 nyomán) |
Úgy tűnik, hogy a nálunk élő alak
európai elterjedésének súlypontja a Földközi–tenger medencéjében és Európa
atlantikus partvidékein van. Ennek fényében hazai elterjedése is érthető, az
ország atlanti–mediterrán klímahatások által leginkább befolyásolt területeiről
vált ismertté előfordulása. Igazi meglepetés volt azonban, hogy 2001-ben a
Tiszántúl két pontján is előkerült növényünk. Legeltetett szikes gyep mélyebb
fekvésű foltjain és sziki tölgyes vizenyős tisztásán igen nagy egyedszámban
találtuk. Némileg hasonló termőhelyigényű és elterjedési mintázatú, de jóval
gyakoribb faj nálunk a boglárkafélékhez tartozó egérfarkfű (Myosurus minimus).
A forrásfű a kövér porcsin (Portulaca oleracea) mellett családjának
(Portulacaceae) egyetlen őshonos
képviselője hazánkban. Az észak-amerikai eredetű egyenes forrásfű (M. linearis)
néhány éve került elő hazánkból (Jakab & Molnár V. 2006).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése