A név eredete: A Csilla magyar eredetű női név, Vörösmarty Mihály alkotta a csillag
szóból. Ugyanakkor a csilla növénynév is, a Scilla
növénynemzetség magyar nevének, a csillagvirágnak rövid válozata. A
csillagvirágok vagy régiesen „tsillá”-k nevüket minden bizonnyal csillag alakú
dekoratív virágaikról kapták.
Névnapjai: március 22., április 22.,
június 2.,
augusztus 10.,
november 22.
A csilla vagy csillagvirág nemzetség fajai a jácintfélék
rokonságába tartozó növények. Valamennyien lágyszárú, hagymás növények,
virágaik fürtös virágzatban fejlődnek. Néhány évtizeddel ezelőtt még úgy
tudtuk, hogy hazánkban egyetlen ősszel és egy kora tavasszal nyíló fajuk él. Az
üde erdőkben március-áprilisban nyíló
„tavaszi csillagvirág”-okat egészen a közelmúltig nem különböztették meg
egymástól, hanem valamennyit azonos faj különböző változatainak tekintették és
kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)
névvel illették. (Bár nemritkán előfordulnak többlevelű példányaik is.) Az
utóbbi időben azonban kiderült, hogy a Nyugat-Európában elterjedt tavasszal
virító kétlevelű csillagvirág hazánkban nem fordul elő, hanem több, közeli
rokon faj helyettesíti nálunk. Ezek egymástól való megkülönböztetése nem könnyű
feladat, de egyszerű megjegyezni, hogy minden faj védelmet élvez. Kertekben
leggyakrabban a valamivel nagyobb termetű, bókoló virágú szibériai
csillagvirágot (Scilla sibirica)
ültetik, mely nálunk nem honos. Hazánkban legelterjedtebb faj a ligeti
csillagvirág (Scilla vindobonensis),
mely a főként a Dunántúlon él, de előfordul a Börzsönyben és a debreceni
Nagyerdőben is. Tőkocsánya vörösbarna, levele sötétzöld, a kékes színű
lepellevelek tövén élesen elkülönülő fehér foltok figyelhetők meg.
Szurdokerdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben és ártéri ligeterdőkben
él.
Hazánkban csak a Zempléni-hegység és az Észak-Alföld
gyertyánosaiban, ligeterdeiben fordul elő az erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii). A tőkocsány és a levél
világoszöld. Rendszerint kisebb termetű növényke, mint a ligeti csillagvirág,
virágai halványabbak és kisebb számban fejlődnek.
A nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) Magyarországon különös elterjedésű növény, a
Dél-Dunántúl, az Északi-Középhegység és a Tiszántúl néhány pontján található. A
Bükk-hegységben elég gyakorinak számít, de szép maradvány állományai élnek két
utolsó sziki tölgyesünkben, Ohaton és Újszentmargitán is. Magkezdeményeinek
számában., hajtáscsúcsának és toktermésének színében különbözik a nadapi
csillagvirágtól (Scilla spetana). Ezt
az erőteljes növekedésű, széles levelű növényt hazánkból írták le és jelenleg
csak a Velencei-hegység egy lösztölgyesében ismert.
A tavasszal nyíló, üde erdőkben
előforduló fajoktól több szempontból is jelentősen eltér a száraz gyepekben
előforduló őszi csillagvirág (Scilla
autumnalis). E mediterrán elterjedésű növény a Földközi-tenger medencéjében
megszokott őszi csapadékmaximumot követően, augusztustól októberig nyílik.
Hazánkban a Tiszántúl déli részének ürmös szikespusztáin szórványosan – bár
néhol igen nagy egyedszámban – és a Balaton-felvidék és a Keleti-Bakony
sziklafüves lejtőin, karsztbokorerdeiben fordul elő. Filigrán, arasznyi magas
növény. Eleinte tömött, később fellazuló fürtjében 10-30 virág fejlődik.
Lepelcimpái 3-5 mm-esek, kékeslilák. 6 porzója sötét kékeslila. 4-15 cm hosszú
levelei a virágzás végéhez közeledve kezdenek fejlődni, keskeny-szálasak (kb. 1
mm szélesek), szürkések, félhengeresek.
A nemzetségnek a mediterráneumban több más, igen dekoratív
faja is él.
 |
Csilla-fajok, balról jobbra: őszi csillagvirág (Prospero elisae), Scilla drunensis, Scilla haemorrhoidalis (Kanári-szigetekről), Scilla vindobonensis és Scilla peruviana
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése