Legalábbis
ezt tartja egy - főképp természetvédők és botanikusok között terjedő - mondás.
Ez jutott eszembe a karantén indukálta rendrakás közben, mikor érdekes dolgokra
bukkantam. Néhány olyan képet mutatok, ami illusztrálja, hogy én is zoológusnak
születtem, csak továbbtanultam... Eleinte kizárólag a gerinces állatok
érdekeltek.
Erről tanúskodik egy három éves koromban készült fénykép ahol nagypapám és kutyái társaságaban vagyok látható. Rá se hederítettem a madárkeserűfűre és az angolperjére az udvaron...
A legfőbb kedvenceim a
madarak voltak. Nyaranta az agárdi Chernel István Madárvártán Radetzky Jenő
bácsi keze alatt töltöttem 1-1 hetet. Sok érdekeset láttunk, és sokat
tanultunk. Például a teljes hazai madárfauna tudományos neveit. Délelőttönként
preparátumok alapján rajzoltuk le a madarakat. Így a legkönnyebb megjegyezni
jellegzetességeiket.
15 éves koromban mikor 1. helyezett lettem a
Kitaibel-versenyen, a Búvár című újság "madárfenomén"-nak nevezett...
Pedig ekkoriban már érdekeltek a növények is. Főként azért mert nem repültek,
futottak el a fényképezőgépem elől. Most a kezembe akadt az első fényképeim
közül kettő. Ezek még fekete-fehér negatívra készültek, a szovjet gyártmányú,
nem tükörreflexes Vilia típusú fényképezőgéppel.
Az egyik őszi kikericset
ábrázol (emlékszem Kapolcsig kerekeztünk érte).
A másik Veszprém mellett 1985
szeptemberében virágzó fekete kökörcsint ábrázol. Addig még nem találkoztam
ősszel virágzó kökörcsinnel. Gondolkodtam rajta, hogy miként tudnám
"felfedezésemet" (annak idejét fényképen dokumentálni. Úgy döntötttem
a legutóbbi (1985 szeptemberi) Búvár lapszámmal fényképezem le. Ez a következő
év márciusáig perdöntő bizonyíték lesz :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése