A szentjánoskenyérről

Húsvét okán ebben a bejegyzésben azt a növényt mutatom be, amelynek termésén a legenda szerint a sivatagban Keresztelő Szent János élt. Valószínűleg innen kapta a nevét a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua).

A faj a Mediterráneum keleti részén és az Arab-félszigeten őshonos

Levelei párosan szárnyaltan összetettek

Virágai és termései vastagabb ágakon fejlődnek (kauliflória)

Hüvelyterméseinek fala egyebek mellett mintegy 30% szacharózt (répacukrot) tartalmaz. Ezért régóta ismert takarmánynövény és emberi eledel. De napjainkban is használja az élelmiszeripar, például jellegzetes sütemények készítéséhez vagy kakaópor pótlására. Földrehulló érett, édes hüvelyterméseit a legelő állatok (például kecskék) is szívesen fogyasztják. Rendkívül kemény magjaival azonban nem bírkózik meg az emésztőrendszerük, azok csíraképesen haladnak át az állatok bélrendszerén – az anyanövénytől távol és megtrágyázott talajon indulhatnak  fejlődésnek.

A magvakat az ókorban tömegmértéknek is használták. Az arany és drágakövek tömegének mértékegységeként használt karát (carat) szó az ógörög keration (κεράτιον) szóból származik, tehát azt is ennek a növénynek köszönhetjük.