Érdekes jelentésváltozáson ment át a gyep szavunk. Eredetileg lágyszárú növények által dominált növényközösségek összefoglaló neve volt. Mára viszont a köznyelv pázsit értelemben használja, és gyakorlatilag kizárólag karbantartott (fűnyírózott, többnyire öntözött), többnyire egynemű (kevés növényfajból álló) mesterséges gyepet ért alatta.
A jelenség nem ma kezdődött, hiszen
Poldi bácsinak is "Csak az a szép gyep" fog hiányozni Janikovszky Éva
Égigérő fű című egyébként nagyszerű művében és a belőle készült filmben.
Hogy szerintem milyen a gyep azt a
naturalista ábrázolás egyik legkiválóbb reneszánsz művészének immár több mint
ötszáz éves alkotásával igyekszem megmutatni.
Albrecht Dürer (1471-1528) édesapja a
Békés megyéből véndorolt ki Bajorországba; a Gyula melletti Ajtós községről az
ajtósi nemesi előnevet viselte. Németül az ajtó = Tür, így lett az ajtósiból
Türer, majd Dürer.) Dürer művei közül leghíresebbek a fa- és különösen a
rézmetszetei, de nagyon figyelemreméltóak az egyéb technikával készült rajzai
és festményei is.
Mai szemmel és botanikusként szemlélve
is lenyűgöző a Das große Rasenstück (azaz: A nagy gyepdarab) című akvarellje,
amelye 1503-ban készült. A gyep növényeit rendkívül részletesen és hűen
örökítette meg, hogy azok többsége faji szinten azonosítható. Itt különböző
fajok virágzó és termést érlelő példányai láthatók.
Minderre a modern "gyepekben"
alig van esélye növénynek. ahogy a Blikk című nyomdaipari termék 2015. június
6-án megjelent cikke jól illusztrálja. Így el lehet adni "fűmagot",
fűnyírót és szegélynyírót (bele benzint és/vagy áramot), öntözéshez ivóvizet,
műtrágyát, stb.
Albrecht Dürer: Das große Rasenstück (A nagy gyepdarab). Akvarell. Bécs, Albertina. 
Cikk a Blikk című nyomdaipari termék 2015. június 6-ai számából
