2024. július 10., szerda

Alacsony libatop (Chenopodium pumilio) Veszprémben

Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio) ausztráliai származású faj, amely mára több kontinens számos országában megjelent illetve meghonosodott.

Két napja Veszprémben, egy dísznövényárudában, törpepálma (Chamaerops humilis) dézsában figyeltem fel rá. 


A PADAPT illetve az online flóraatlasz szerint hazánkban csak 4 helyről ismert.

A faj eddigi hazai előfordulásai: Győr: 

Meller-féle olajgyár – Polgár Sándor (1925)

Gárdony: Vasútállomás – Priszter Szaniszló (1965)

2011:Budapest: Bartók B. út – Lengyel Attila

2016: Budapest (Zugló) – Molnár Csaba & Juhász Melinda

Az iNaturalist szerint Budapesten kívül Nagykőrösről és Bánkról van még aktuális adata:

Az élőlények (nem csak növények!) természetesen igen hatékonyan terjednek virágfölddel, erről szóló cikkünk a Science of the Total Environment című folyóiratban jelent meg.

2024. május 12., vasárnap

Magyar látonya (Elatine hungarica Moesz)

A magyar látonya az európai flóra egyik legkevésbé ismert faja. Ritkasága, kiszámíthatatlan megjelenése, apró termete és gyakran sárdagasztással, csizmamerüléssel kecsegtető termőhelyei miatt igen ritkán kerül botanikus szeme elé. Elsőként Kitaibel Pál gyűjtötte Békés megyében több mint két évszázaddal ezelőtt (Molnár V. et al. 2013).

Eurázsiai elterjedésű, diszperz areájú faj. Agyagos, vályogos, ritkábban homokos talajon kialakuló nedves felszínek és sekély, időszakos vízállások efemer iszapnövényzetének tagja. Eredeti élőhelyei a folyók árterületei lehettek, ahol az áradások után lassan kiszáradó, növényzetmentes iszapfelszínek alakultak ki. Hasonló körülményeket ma főleg szántóföldek belvizes mélyedései és rizsföldek biztosítanak számára. Hazai állománya erősen ingadozó. Csapadékosabb években, amikor jelentősebb belvízi elöntés alakul ki, tömegesen jelenik meg, míg szárazabb periódusokban évekig, évtizedekig lappanghat. A legnagyobb fenyegetést az egyre tartósabb aszályok, illetve a belvízzel érintett területek gyors kiszárítása jelentik számára.


Termőhelye

Szárazföldi telepének részlete
Virágai négytagúak, porzóinak száma 8, csészelevelei hosszabbak a sziromleveleknél

Magvai görbültek, horog- vagy kampóalakúak (Rahmé Nikola felvétele)

Előfordulása Magyarországon


Májustól októberig virágozhat. Megjelenése és fenológiája nagymértékben függ a csapadékviszonyoktól.



Magyarországon 1993 óta védett faj. Természetvédelmi értéke: 5000 Ft.



Margittai Antal (1880-1939) matematika-fizika szakos tanár,
Kárpátalja flórájának kiváló kutatója, a hazai látonyák vizsgálatának úttörője

Margittai Antal már 1927-ben megfigyelte, hogy a látonya-fajok legjellemzőbb élőhelyei a belvizes szántók: „Elatine-k után kell nézni a szántóföldek olyan mélyebb fekvésű részein, amelyek nagyobb esőzések után víz alatt állanak és emiatt a vetés kiázott .... a víz alól felszabadult szántóföldek helyét valóságos szőnyeggel takarja be az Elatine hungarica”. 1939-ben pedig a következőket vetette papírra „magjaik csak bizonyos nedvesség mellett csíráznak. Ha száraz évek követik egymást, termőhelyük kiszárad, ellepi a magas fű, és a magvak várnak a csírázással mindaddig, míg a termőhelyet egy-két éven át ellepi a víz, megöli a nagyobb füveket és csírázásra alkalmas sárrá változik a talaj. De az ellenkezője is előfordulhat. Tudniillik a termőhelyet néhány éven át magas víz fedi be. … a csírázással ekkor is várni fognak, míg a víz újból lefolyik a termőhelyről.”

Védett fajunk, amelynek az 1960-as évektől több mint három évtizedig nem volt ismert előfordulása, míg 1998-ban megtaláltuk (Molnár V. et al. 1999). Az azóta eltelt években számos lelőhelyen előkerült, elsősorban a Tisza és mellékfolyói környékén.

A magyar látonya elterjedése a Pannon-medencében, valamint a folyószabályozások előtt állandóan és időszakosan elöntött területek; utóbbiak a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Intézete (1938) térképe alapján



A magyar látonya éves észleléseinek száma a Pannon-medencében 1998 és 2010 között, és az éves csapadékmenyiség és a belvízi elöntés éves maximális magyarországi értékei


Mivel a fajt az 1798 és 2011 közötti, 213 éves időszakban mindössze 27 évben észlelték a Kárpát-medencében megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők befolyásolják megjelenését. Eredményeink alapján az éves csapadékmennyiség és a belvízi elöntés maximális kiterjedése jelentősen magasabb azokban az években, amikor az E. hungarica-t észlelték. A magyar látonya éves észleléseinek száma 1998 és 2010 között szignifikánsan korrelál a belvízi elöntés maximális kiterjedésével (Takács et al. 2013).

Irodalom

Lukács B. A., Sramkó G. & Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools. – Biological Conservation 158: 393–400.

Margittai A. (1927): Az Északkeleti Felvidék Elatine-fajai. – Magyar Bot. Lapok 26: 15–18.

Margittai A. (1939): Megjegyzések a magyar Elatine-fajok ismeretéhez. – Bot. Közlem. 36: 296–307.

Molnár V. A., Molnár A., Vidéki R. & Pfeiffer N. (1999): Adatok hazai Nanocyperion-fajok ismeretéhez I. Elatine hungarica Moesz – Kitaibelia 4(1): 83–94.

Molnár V. A., Horváth O., Tökölyi J. & Somlyay L. (2013): Typification and seed morphology of Elatine hungarica (Elatinaceae). – Biologia 68(2): 210–214.

Takács A., Lukács B. A., Schmotzer A., Jakab G., Deli T., Mesterházy A., Király G., Balázs B., Perić R., Eliáš P. jun., Sramkó G., Tökölyi J. & Molnár V. A.: Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207.

2024. május 4., szombat

Könyvek (1995-)



Könyvek (1995-)

Molnár V.  Attila


22. Molnár V. A. & Csábi M. (2023): Növények és emberek. A szeretetre méltó tudomány története. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 216. [ISBN 978-963-490-491-5]

21. Molnár V. A. (2022): Csodálatos növényvilág. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 216. [ISBN 978-963-490-343-7]

20. Molnár V. A. & Csábi M. (2021): Magyarország orchideái. Orchids of Hungary. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. p. 232. [ISBN 978-963-490-247-8]

19. Molnár V. A. (szerk., 2018): Élet a halál után – A temetők élővilága. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN 978-963-490-047-4]

18. Molnár V. A. (2015): Kitaibel – egy magyar tudós élete. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. [ISBN 978-963-473-890-9]

17. Molnár V. A. (szerk., 2011): Magyarország orchideáinak atlasza. – Kossuth Kiadó, Budapest. 504 pp [ISBN 978-963-09-6694-8]

16. Király G., Barina Z., Csiky J., Farkas S., Jakab G., Lájer K., Mesterházy A., Molnár V. A., Nagy J., Németh Cs., Pál R., Pifkó D., Pinke Gy., Schmotzer A., Somlyay L., Sramkó G., Vidéki R., Vojtkó A. (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. [Red list of the vascular flora of Hungary]. – Saját kiadás, Sopron. 73 pp. [ISBN 978-963-06-2774-0]

15. Király G., Virók V. & Molnár V. A. (szerk., 2011): Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei. Ábrák. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 676 pp. [ISBN 978-963-88158-0-4]

14. Király G. (szerk.), Virók V., Szmorad F. & Molnár V. A. (a szerk. munkatársai, 2009): Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 616 pp. [ISBN 978-963-87082-9-8]

13. Molnár V. A. (2009): Növények és emberek. Egy szeretetre méltó tudomány története. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 200 pp. [ISBN 978-963-85535-8-4]

12. Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 216 pp. [ISBN 978-963-85535-7-7]

11. Molnár V. A. (2007): Magyarország legszebb növényei. – Anno Kiadó, Budapest. 48 pp. [ISBN 978-963-375-468-9]

10. Molnár V. A. (2007): Barangolás a növényvilágban. – Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen. 120 pp. [ISBN 978-963-5965-23-6]

9. Molnár V. A. (2006): Kétszikűek III. Érdeslevelűek, ajakosak, tátogatók és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4907-5]

8. Ujhelyi P. – Molnár V. A. (szerk., 2006): A Kárpát-medence gombái és növényei. Élővilág Enciklopédia II. – Kossuth Kiadó, Budapest. 528 pp. [ISBN 963-09-4851-6]

7. Molnár V. A. (2005): Kétszikűek II. Ernyősök, gólyaorrok, tárnicsok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4687-4]

6. Molnár V. A. (2004): Kétszikűek I. Boglárkafélék, pillangósok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4546-0]

5. Molnár V. A. (2003): Egyszikűek. Orchideák, nőszirmok, sáfrányok és rokonaik a Kárpát-medencében. ÉlőVilág Könyvtár. – Kossuth Kiadó, Budapest. 112 pp. [ISBN 963-09-4439-1]

4. Molnár V. A. (2003): Verborgene Schätze – Pflanzenraritäten im Karpatenbecken. – Universität Debrecen FNW Lehrstuhl für Botanik – WinterFair Gmbh. Debrecen – Szeged. 232 pp. [ISBN 963-472-709-3]

3. Molnár V. A. (2003): Rejtőzködő kincseink – Növényritkaságok a Kárpát-medencében. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék – WinterFair Kft. Debrecen – Szeged. 232 pp. [ISBN 963-472-708-5]

2. Farkas S. (szerk.) Tóth I. Zs. & Molnár V. A. (a szerkesztő munkatársai, 1999): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. [ISBN 963-9239-13-5];

1. Molnár [V.] A., Sulyok J. & Vidéki R. (1995): Vadon élő orchideák. A hazai növényvilág kincsei. – Kossuth Kiadó, Budapest. 160 pp. [ISBN 963-09-3796-4]

2024. április 14., vasárnap

KITAIBELIA Q2 in Plant Science!

A Kitaibelia Folyóirat-ot idén másodszor rangsorolták a nemzetközi tudományos folyóiratok mezőnyében, a Scopus adatbázis idézettségi adatai alapján, a Scimago Journal Rankings oldalon. Örömmel jelenthetjük, hogy a Plant Science tudományágban rangsorolt 527 folyóirat közül a 201. helyen végzett, tehát a 2. kvartilisbe (Q2) került. Az Ecology, Evolution, Behavior and Systematics tudományágban rangsorolt 720 folyóirat közül az 322. helyen végzett, tehát besorolása itt is Q2! Az Agricultural and Biological Sciences területen számon tartott 2445 folyóirat közül a 958. helyre került (ami szintén Q2-nek felel meg).

Köszönjük a szerzőknek, lektoroknak, a szerkesztőbizottság és a tanácsadó testület tagjainak a folyóirat érdekében végzett eddigi munkát!

Takács Attila (szerkesztő) és Molnár V. Attila (főszerkesztő)







2024. február 15., csütörtök

Süveges Kristóf doktori védése

MEGHÍVÓ 
Süveges Kristóf: "Nyárfaültetvények és orchideák kapcsolata a Pannon Ökorégióban" című értekezésének védését 2024. március 1-jén, 12 óra 30 perckor rendezik meg a Debreceni Egyetem Élettudományi Épület Diószegi Szemináriumi termében (1.035-ös terem). 
Minden érdeklődőt szívesen látunk! 

Az értekezés és a tézisek elérhetők az alábbi linkre kattintva: 

2024. február 2., péntek

A „KITAIBELIA folyóirat kiváló közleménye” díj

A KITAIBELIA folyóirat évente díjazni kívánja a legkiválóbb, nemzetközi szinten mérhető legjelentősebb érdeklődést kiváltó cikkek szerzőit. E célból megalapítjuk A KITAIBELIA folyóirat kiváló közleménye díjat (továbbiakban: Díj). A Díjat minden a KITAIBELIA-ban megjelenő közlemény elnyerheti a megjelenése évét követő három éves időszakban. A Díjra pályázatot nem kell benyújtani. Egy közlemény csak egyetlen alkalommal nyerheti el a Díjat. A Díjat minden évben annak a közleménynek az első szerzője veheti át, amely az adott évet megelőző három éves időszakban jelent meg és a Scopus adatbázis szerint a legtöbb független hivatkozást kapta. (Független hivatkozás: a) az idéző és az idézett közlemény szerzői között nincs átfedés, b) az idéző közlemény nem a KITAIBELIA folyóiratban jelent meg). „Holtverseny” esetén számításba vesszük a KITAIBELIA-ban megjelent cikkek általi idézéseket, a megjelenés óta eltelt időt is. A Díjjal díszoklevél és 100.000 Ft pénzjutalom jár. A Díjazottat minden év júniusában hirdetjük ki, első alkalommal 2024. júniusában. A Díj átadására ünnepélyes előadóülés keretében kerül sor, ahol a díjazott előadásban mutatja be eredményeit. Takács Attila (szerkesztő) és Molnár V. Attila (főszerkesztő)

2024. január 8., hétfő

Vénusz növényei – mitológiai, etimológiai és botanikai kalandozás avagy „minden mindennel összefügg”

Vénusz az ősi Itáliában mint a növényi termékenységgel kapcsolatos, növényi jellegű numen (istenként tisztelt védnök, megtestesítő lélek) volt, mely végig kulcsszerepet játszott a római vallási ünnepekben és mitológiában. Eredetileg a név jelentése báj, vágy. A kertek gondozásának védnöke, majd a hellenizálódó korban összekapcsolódott Aphrodité alakjával, és lett belőle az i. e. 3. század folyamán a szerelem istennője. A szerelem, szépség, és termékenység princípiuma kapcsolódik nevéhez. (Lásd még Vénusz-gödröcskék és Vénusz-domb.) Mint minden szép hölgy természetesen Vénusz is sokat tett szépségéért. Mindez a nevét viselő növények neveiben is tükröződik. Hajára emlékeztett a Vénuszhaj-fodorka (Adiantum capillis-veneris), amelyhez természetesen dukál fésű (Scandix pecten-veneris) és tükör (Leguosia speculum-veneris) is. (Pecten = fésű, ahogy a fésűkagylót is nevezik Pecten-nek – lásd a Shell olajvállalat logóján, speculum = tükör, ahogy a kéken tükröződő mézajkú bangót Ophrys speculum-nak nevezik, capillis = hajszál, ahogy a hajszálereket kapillárisoknak nevezik.)

Vénusz megfelelője a görög mitológiában Afrodité. Ἀφροδίτη ógörögül azt jelenti „a habokból kiemelkedő”. Valószínűleg Atargatisz istennő ciprusi változata terjedt el a görögség körében Aphrodité néven, erre utal gyakori alternatív neve, Küprisz (a „ciprusi”), amely az eredeti, régebbi neve, ekkor az „aphrodité” jelzőként funkcionált.

Születéséről kétféle monda létezik. Az egyik mítosz szerint akkor született, amikor Kronosz sarlójával kasztrálta apját, Uranoszt. Ettől a tenger habot vert és hullámzott, és a habokból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt. Az istennő neve is születésére utal, hiszen az „aphrosz” szó görögül „hab”-ot jelent. Ciprus szigetén lépett partra, azon a helyen amit ma Aphrodité sziklájának neveznek. Boticelli az 1480-as években megörökítette a pillanatot híres, Vénusz születése című festményén, amint a tenger habjaiból fésűkagylón kiemelkedik Aphrodité, akarom mondani Vénusz, akinek lobogó haja fésűért kiállt. A legenda szerint mikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket, virágokat és illatszereket különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok).


Boticelli: Vénusz születése (Kéretik megfigyelni a fésűkagylót és Vénusz - azaz Aphrodité - fésűért kiáltó, lobógó haját!)

A növényi afrodiziákumok keresése elsősorban a szignatúratan elvei alapján történt. Az ókori és középkori gyógyítók úgy hitték, hogy a növények tulajdonságai (például alakja és színe) jelzik, hogy az adott növény mire hasz­nálható, különösen azt, hogy milyen betegség gyógyítására alkalmas. A szignatúratant (signum latinul annyit tesz: jel, jelzés) a XVI. századi okkultisták rendszerbe is igyekeztek foglalni. Cornelius Agrippa (1486–1535) német okkult író, asztrológus, alkimista 1510 körül például azt írta De occulta philosophia című munkájában, hogy „az orvosok pedig jól tudják, hogy miként segít minden dolog azon, ami hozzá hasonló”. A szignatúratan gyökerei nem elválaszthatók az európai középkor mélyen és dogmatikusan vallásos, a természet közvetlen tanulmányozását eluta­sító szemléletétől. Akkoriban szentül hitték, hogy isten, amikor megteremtette a növényeket, az emberek számára ruházta fel őket jelekkel.

Európában az emberi nemi szervekre leginkább emlékeztető részei bizonyos ikergumós orchideáknak (kosboroknak) vannak. A kosboroknak jellegzetes, here alakú ikergumójuk van, amelyet számos kultúrában afrodiziákumnak tekintettek. Az orchideák erről kapták tudományos nevüket (az Orchis görögül herét jelent)

E növények páros, kerekded, tápanyag-raktározó szervei herére emlékeztetnek. A híres okkult alkimista, csillagász és or­vos Paracelsus (1493–1541) a következőket írta róluk: „Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.” Mindez meg­magyarázza görög eredetű tudományos elnevezésüket (Orchis=here), amelynek származéka, az orchidea szó a köznyelvbe is beépült. (Orchis a görög mitológiában annak a fiatal férfinak volt a neve, aki Bacchus egyik papnőjét erőszakkal magáévá akarta tenni, de a papnő vadállatai széttépték. A szétmarcangolt férfi teste ekkor orchideává változott.) A jellegzetes kettős gumó hasonlósága a heréhez persze csak látszólagos. A kosboroknak virágzáskor egy tápanyagokkal telt tömör, „leánygumó”-nak nevezett gumójuk és egy ráncos, petyhüdt „anyagumójuk” van. Az anyagumóból a növény már felhasználta a tápanyagokat a virágzat ki­neveléséhez, a leánygumóban viszont a jövő évi virágzáshoz szükséges, az évben felhalmozott tápanyagok vannak. A két gumó különbsége nem kerülte el a régi korok orvosainak figyelmét. Veszelszki Antal 1798-ban a következőket írta ezzel kapcsolatban: „A’ gyökere kettős tökforma, egyi­ke friss, a’ másik pedig meghervadt forma. A’ kettős gyökérnek kettős a’ haszna: mert a’ frissel élünk, hogy a’ férjfiúság megerősbödjön; a’ her­vadtal pedig, hogy a’ bujaságot el-óltsuk magunkban”.

Az ikergumós orchideák (Orchis = here) állítólag vágyfokozó (afrodiziákus) hatásúak. Az afrodiziákum név is Aphroditére utal.
Paracelsus (1493–1541) a következőket írta róluk:
„Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.”


A kosborokat az ókori Hellászban csodálatos hatású szerelmi varázsszernek tartották (szatürion), amelyek minden férfit Priaposszá tesznek. (Priaposz a görög mitológiában a szexualitás, valamint a kertek, a növények és az állatok termékeny­ségének istene volt, aki Héra rontása miatt óriási nemi szervvel született, és emiatt anyja, a csapodár életmódú Aphrodité eltaszította magától.)

A föld termékenységének ünneplésekor, Démétér ünnepén a görög ifjak kosborból font koszorút viseltek. A hellének által az orchideákra használt satyrion elnevezés gyökere a manapság is közismert, bár két­ségtelenül pejoratív felhanggal társult szatír szóval közös. A szatírok a görög mitológiában a férfiasságot megtestesítő, túlfűtött félistenek vol­tak, félig emberek, félig állatok (deréktól lefelé kecskabakok), akik­nek kedvelt táplálékuk a kosborok „gyökere”volt.

Vénuszt (avagy „leánykori nevén” Aphroditét) sokan szerették és az istenek közül ő szeretett a legtöbbeket. Nem csak isteneket, hanem halandókat is. Többek között az adoniszi szépségű Adoniszt is, ám Aphrodité joggal féltékeny férje, Arész vadkanné változva ontotta ki Adonisz vérét, amelyből virágok sarjadtak. Ma a hérics nemzetséget hívjuk Adonis-nak, de Adonisz a görög mitológiában az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természetet testesíti meg.

Aphrodité halandó szeretőinek egyike volt a szép Adonisz. Ám Aphrodité féltékeny férje, Árész vadkan képében kioltotta az életét és a kiömlött vérből szép virágok fakadtak - mint az Adonis cylleana. Ezt a fajt Görögországból írták le a 19. század végén és majd egy évszázadig nyoma veszett, kipusztultnak hitték, de a Saitas-hegyen ismét megtalálták.

Aphrodité fürdője Cipruson. A hasonlóan nedve, nyirkos, árnyas falakon él a Vénuszhaj-páfrány

Vénuszhaj-páfrány vagy Vénusz-fodorka (Adianthum capillis-veneris)

"Vénusz fésűje"  azaz magyarul: berzenke (Scandix pecten-veneris)

Legousia pentagonia virága Leszbosz szigetéről

Vénusz tükre (Leguosia speculum-veneris) - egy ritka vetési gyom