Az óriás útifű (Plantago maxima) a hazai flóra egyik legnagyobb ritkasága és igen veszélyeztetett faja, mindössze néhány lelőhelye vált ismertté Magyarországon, azok egy részéről is már kipusztult. E faj esetében minden állomány megtalálásának nagy jelentősége van. Az egyik legtanulságosabb megkerülése Thaisz Lajos (1867–1937) nevéhez fűzódik, aki 1902-ben a fővárosban bukkant rá. Erről a Magyar Botanikai Lapokban így számolt be: „Mostanában egy Puszta Peszérről (Pestmegye) származó szénában találtam meg könnyen felismerhető levelét s így nem lehetetlen, hogy a fővárostól délre eső szikes réteken másutt is meg fogjuk találni.”
Hogy pontosan hogyan találta a szénában Thaisz a növényünket azt sajnos nem
tudjuk. De a századfordulón még bőven voltak lóvontatta áruszállító kocsik és
személyszállító fiákerek a magyar fővárosban és a lovaknak szükségük volt
takarmányra. Feltételeztem, hogy ilyen szénaszállítmányban tűnhetett fel a
növény valóban igen jellegzetes levele a jó szemű mezőgazdász-botanikusnak.
Elképzeltem a jelenetet, amelyet a mesterséges intelligencia tett ebben a
formában láthatóvá.
Egyébként igaza lett Thaisz Lajosnak! A növény előkerült Puszta Peszér
(napjainkban: Kunpeszér) környékén. Az országban 1950-es évektől mintegy 40
évig nem látták, majd 1992-ben került elő ismét Peszéren (a most bemutatott
fénykép is ott készült - ezen is jól megfigyelhetők jellegzetes levelei). A
fajra vonatkozó tudnivalókat, a hazai előfordulásait Vidéki Róbert és Máté
András mutatták be a Flora Pannonica című lapban, 2003-ban.
