2025. augusztus 27., szerda

Egy különös felfedezés története...

Az óriás útifű (Plantago maxima) a hazai flóra egyik legnagyobb ritkasága és igen veszélyeztetett faja, mindössze néhány lelőhelye vált ismertté Magyarországon, azok egy részéről is már kipusztult. E faj esetében minden állomány megtalálásának nagy jelentősége van. Az egyik legtanulságosabb megkerülése Thaisz Lajos (1867–1937) nevéhez fűzódik, aki 1902-ben a fővárosban bukkant rá. Erről a Magyar Botanikai Lapokban így számolt be: „Mostanában egy Puszta Peszérről (Pestmegye) származó szénában találtam meg könnyen felismerhető levelét s így nem lehetetlen, hogy a fővárostól délre eső szikes réteken másutt is meg fogjuk találni.”

Hogy pontosan hogyan találta a szénában Thaisz a növényünket azt sajnos nem tudjuk. De a századfordulón még bőven voltak lóvontatta áruszállító kocsik és személyszállító fiákerek a magyar fővárosban és a lovaknak szükségük volt takarmányra. Feltételeztem, hogy ilyen szénaszállítmányban tűnhetett fel a növény valóban igen jellegzetes levele a jó szemű mezőgazdász-botanikusnak. Elképzeltem a jelenetet, amelyet a mesterséges intelligencia tett ebben a formában láthatóvá.

Egyébként igaza lett Thaisz Lajosnak! A növény előkerült Puszta Peszér (napjainkban: Kunpeszér) környékén. Az országban 1950-es évektől mintegy 40 évig nem látták, majd 1992-ben került elő ismét Peszéren (a most bemutatott fénykép is ott készült - ezen is jól megfigyelhetők jellegzetes levelei). A fajra vonatkozó tudnivalókat, a hazai előfordulásait Vidéki Róbert és Máté András mutatták be a Flora Pannonica című lapban, 2003-ban.




2025. augusztus 10., vasárnap

Kunpeszéri lepészés - egykor

Simán László barátom hatására és kedvének további felderítése céljából ma a magyar lepkészet egy klasszikus pillanatát képzeltem el és tettem láthatóvá a mesterséges intelligencia segítségével. A magyar sakktáblalepke (Melanargia russiae) az első világháború előtt nagy tömegben repült a Kunpeszéri-erdő tisztásain és környékén. Ez volt a faj legnyugatabbi ismert előfordulása és messze földről is jártak ide értékes példányait gyűjteni. A faj életmenetét az angol bankár (és rovarász) Nathaniel Charles Rothschild kutatta Peszéren. Hogy Rotschild idejárt lepkészni abban valószínűleg a magyar származású és a lepkék iránt szintén szenvedélyesen érdeklődő feleségének, Wertheimstein Rózsikának is szerepe lehetett.


2025. augusztus 2., szombat

A "kárpáti" sáfrány felfedezése a Bakonyalján

Magyarországon a vadon élő sáfrány- (Crocus) fajok kifejezetten ritkának számítanak. Tallós Pál, a tragikusan korán elhunyt erdőmérnök az 1950-es években figyelt fel a pápai piacon sáfrányt áruló virágszedő asszonyokra és tőlük tudta meg, hogy a növényt a Kup és Pápasalamon közötti erdőben gyűjtötték. Így vált ismertté a Bakonyalján egészen az akkoriban kárpáti sáfránynak (Crocus heuffelianus) tartott, manapság halvány sáfrány (C. vittatus) néven emlegetett növény előfordulása.

Elképzeltem a korabeli jelenetet és a mesterséges intelligencia segítségével tettem láthatóvá.