A Google a barátunk: segít a Street View...

Az M1-es autópálya mellett egy délies kitettségű, homokos bevágásban a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) ezres nagyságrendű állományára bukkantunk pár napja. A faj itteni előfordulása nem szerepel a ’Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza’-ban (Bartha et al. 2015).

 

A csajkavirág jelenleg mintegy 700 négyzetméternyi területen tömeges. Szórványosan mintegy 200 méter hosszúságú szakaszon található meg. A helyszín azonosíthatósága miatt érdemes megfigyelni a jellegzetes színű elektromos kapcsolószekrényt.

 Hasonló esetekben felmerül a kérdés, hogy vajon mikor és hogyan került ide a faj?

Az autópálya rézsűjében a törpemandula (Prunus tenella) is megtalálható, amelyet gyakran ültetnek hasonló helyekre. Nem tartom kizártnak, hogy mindkét faj az eredeti vegetáció túlélője legyen, de az is előfordulhat, hogy ha a törpemandulát telepítették, akkor a csajkavirág magjai a mandula földlabdájában kerültek a területre.

 

 

Szerencsére a Google Street View 2014. májusában (a csajkavirág virágzása idején) fényképezte végig az adott útszakaszt. Az akkor készült képeken egyértelműen láthatók a csajkavirág példányai, igaz összesen tucatnyi. Mindezek alapján az biztosan kijelenthető, hogy 4 évvel ezelőtt a faj – sokkal kisebb egyedszámban – már jelen volt a területen. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy viszonylag friss megtelepedésről lehet szó.

A Google Street View 2014. májusában a területen készített fényképének részlete. Látható rajta a vöröses elektromos kapcsolószekrény és a csajkavirág vajszínűen virágzó néhány példánya.

Úton-útfélen …

Az alábbiakban néhány képet adok közre az elmúlt napokból, amelynek során főként autópályák és közutak padkáin kerestünk sótűrő növényeket.

Újabb (és jelentős) állományai kerültek elő a csókalábú útifűnek

 

 



Az egyik leggyakoribb faj a közönséges mézpázsit

 



A szárnyasmagvú budavirág ritkább, de annál látványosabb faj

 

Az atracélcincér előfordulása szerbiai temetőben

Tavalyelőtt ősszel jártunk először egy Pancsova (Szerbia) környéki temetőben, és már akkor feltűnt növényzetének eredetisége és értéke.


Tavaly májusban – sok egyéb értékes faj mellett – nagy állományát találtuk itt a kék atracélnak (Anchusa barrelieri)

Csathó András István e faj ritka, fokozottan védett specialista cincérét (Pilemia tigrina) már megtalálta korábban romániai temetőkben, de én még sohasem láttam és tavaly is hiába kerestem ott. András éles szeme kellett hozzá, hogy felfedezze és nekem is megmutassa.

Az aprócska cincér szürkés színével nagyon beleolvad a növény virágzatának színeibe

Előkerült a piros kígyószisz (Echium rubrum)...

... és a kígyószisz-cincér (Opsilia coerulascens) is