Miután egyértelművé vált, hogy a klímaváltozással egyre több
olyan rovarfaj, mindenekelőtt csípőszúnyog (Culicidae) terjed észak felé
és/vagy hurcolnak be Európába, illetve hazánkba is, amelyek arbovírusok
vektorai, és ezáltal reálissá vált új, a korábbiaknál veszélyesebb epidémiák
kialakulása, a Diverzitásbiológiai Bizottság 2017. október 25.-én, Prof. Dr.
Darvas Béla előterjesztése alapján áttekintette a fentiekkel kapcsolatos
nemzetközi és hazai helyzetet.
A fenti veszélyekre való felkészülés terén az alábbi
hiányosságok tapasztalhatók:
·
Jelenleg nem történik meg a fenti
vektorszervezetek hatékony monitorozása, mert
(i) alig van a veszélyes szúnyogfajokat mind imágó, mind lárva állapotban pontosan meghatározni képes szakember, és ilyen irányultságú alkalmazott zoológusok képzése sem folyik;
(ii) nem történik meg a vektorfajok tenyészőhelyeinek éves feltérképezése (monitorozása), illetve ennek híjján a felszámolásuk sem (ezt jelenleg a vízügy, ill. a katasztrófavédelem nem végezteti el megfelelő színvonalon).
(i) alig van a veszélyes szúnyogfajokat mind imágó, mind lárva állapotban pontosan meghatározni képes szakember, és ilyen irányultságú alkalmazott zoológusok képzése sem folyik;
(ii) nem történik meg a vektorfajok tenyészőhelyeinek éves feltérképezése (monitorozása), illetve ennek híjján a felszámolásuk sem (ezt jelenleg a vízügy, ill. a katasztrófavédelem nem végezteti el megfelelő színvonalon).
·
Jelenleg nem történik meg sem a vektor
rovarfajok, sem a hordozó gerincesfajok (vándormadarak, rágcsálók,
háziállataink), sem pedig a lakosság vírus fertőzöttség mértékének megfelelő
szintű monitorozása; aminek végzéséhez pedig megfelelő akkreditált laboratórium
létesítése volna szükséges.
Emellett megállapítható, hogy a szúnyogirtás jelenlegi
gyakorlata több okból sem megfelelő. A vektorok népességeinek és
tenyészőhelyeinek ismerete híján a beavatkozások sokszor késnek és/vagy nagyon
csekély „találati pontosságúak”, ezáltal jelentős a célt tévesztően felhasznált
peszticidmennyiség. Ezt súlyosbítja, hogy a beavatkozás döntően a nem szelektív
hatású deltamethrin nevű idegméreggel történik. Ennek következtében az
elpusztított rovaroknak csak közel egy százaléka a „célszervezet”, viszont
bizonyítottan sok az ökoszisztéma szolgáltatásokban jelentős szerepű méhféle,
illetve minden egyéb rovar és közvetett tápláléklánci hatásként a kisméretű
gerinces állat is. Emellett elsodródás következtében az élővizekbe kerülve a
deltamethrin a halakat, hüllőket és a kétéltűeket is veszélyezteti. Ugyanakkor
a szigorúan specifikus lárvairtó, a Bacillus thuringiensis pathovar. israelensis
használatával sokkal célirányosabb védekezés érhető el, és egyúttal a
nem-célszervezetek károsítása is sokkal csekélyebb mértékű lehet. A védekezést
tekintve koncepcióváltást sürgetünk, amely a belvizes területek
(lárva-tenyészőhelyek) vízrendezését és a lakossági védekezés megszervezését, a
szúnyogfajok és az általuk hurcolt arbovírusok monitorozását is magában
foglalja.
Ezekre annál is időszerűbb felhívni a hazai döntéshozók
figyelmét, mert két új vektor szúnyogfaj kimutatása történt meg hazánkban és az
európai epidemiológiai központ (ECDC) lehetséges arbovírusjárványokat jelez,
valamint számos európai szakközlemény mutatott rá a természetvédemi szempontból
jelentős állatcsoportok faj- és egyedszámának minden korábbinál radikálisabb
csökkenésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése