Elindult a közvéleménykutatás a legszebb hangzású magyar növénynemzetség-névről. A szavazatokat itt a blogon, a bejegyzések mellett felül, jobb oldalon lehet leadni 2016. augusztus 31-éig. (Egy szavazó több voksot is leadhat. A kívánt név/nevek melletti négyzet(ek)be kattintva, majd megnyomva a "Vote" gombot.)
A jelöltek közé felvettem mindazokat a neveket amelyekre javaslatot kaptam. (Amelyeket ezúton is köszönök!) Ugyanakkor nem jelenítettem meg a fajnevekre vonatkozó javaslatokat, bármilyen kellemes hangzásúak legyenek is (például terjőke kígyószisz vagy héjakút mácsonya), talán legközelebb...
A "győztes" nemzetségeket (a három dobogós helyen végzett név viselőit) be fogom mutatni itt a blogon, de valószínűleg ezesetben is igaz Pierre de Coubertin mondása:
„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”
Előre is köszönöm a szavazatokat és kiváncsian várom az eredményt.
A közvéleménykutatás hírét közzétettem a botanikus-levelezőlistán, amelyre Szollát György kollégámtól az alábbi vicces és tanulságos választ kaptam:
VálaszTörlésKedves Bokorugrótársak!
Nekem nincs kedvem szavazni - mert megint egyszer nincs igazság! Legalább a neviért (alibiként) szerepelne a jegyzékben egy néhány mellőzőtt "kisebbségi", mint a banyaposz(bábabfing), ördögkarom, szarszaparilla, szamárkóró, cigánymeggy, átoktüske, Physalis alkekengi, vagy hasonlók. Most lehet kötözködni, hogy egyik-másik növény-e, vagy magyar-e egyáltalán - de mégiscsak ezekkel együtt lenne igazságos a választás a hangzásról... Nemde? (Ha már uborkaszezon van a gittegylet(ünk)ben...)
Üdv: Szollát Gy
GENYŐTE (Asphodelus albus)*
VálaszTörlésI.
„Már csak egy név, ez van hátra,
ezt kiosztjuk, s minden kész
– szólt az angyal jó Urunknak –,
véget ér a Teremtés.”
Hinnétek, hogy vadvirágnak
adták ezt a csúf nevet?
Vissza is ment tiltakozni
egy egész virágmenet.
Főnökük, a főgenyőte,
megszemlélte, mind eljött-e,
s elindultak fel az égbe,
fel a Teremtő elébe.
Mikor felértek a mennybe,
csak a főgenyőte ment be.
Bent a genyőték nevében
illendően szólt, eképpen.
„Jó Urunk! Ha visszavonnád
ezt a ronda, rút nevet!
Lent a Földön minden virág
már csak mirajtunk nevet.
Névváltoztatási okmányt,
azt szeretnék kapni most.
Új nevet találj ki nékünk:
szépen hangzót és csinost!”
Főgenyőte azon nyomban
meg is írta kérelmüket,
s hitte, hogy a hivatal ott
– hogy is mondjam? – sosem süket.
S reménykedve elvonultak,
Azóta is egyre várnak.
Ilyen ügyet elintézni
végtére is kevés pár nap.
Utóirat
Mégiscsak megjött az okmány!
Égi postás jött vele.
„Nevük királyné gyertyája.”
– Áldassék az Úr neve!
II.
Ilyen hírnek minek a szárny?
Magától is elrepül,
könnyen eljut mindenhová,
ahol várja azt a fül.
Új fogalmak is születtek:
pletykálkodás, szóbeszéd,
ezek az egész új Földön
szórták a hírt szerteszét.
Így tudta meg minden növény
genyőtéék új nevét,
s azt is: ki a neve miatt
szól, nem Isten ellen vét.
Csúnya nevű virág sok volt,
csoportokba álltak össze,
s egymás nevére azt mondták:
„Fujj, de ronda! Velünk jössz-e?”
„Gyerünk, mi is fel az égbe!”
„Visszaadom ezt a nevet!”
„Végtére is úgy tudjuk, hogy
Teremtőnk mindenkit szeret!”
Egyik ilyen virág volt a
macskafarkú veronika.
„Én is változtatni fogok,
noha az én nevem ritka.”
„Ilyen névvel én nem nyílok!”
– morogta a méreggyilok.
„Nevemben rút minden betű:
én vagyok a koldustetű!”
„Rám nézve ez a név sértő!”
– duzzogott a borzas vértő.
„Én a nevem másra hagyom!”
– kiáltott a poloskagyom.
Sikkantyófű meg vicsorgó,
a két vezéregyéniség,
nyomban méricskélni kezdte,
milyen messze is van az ég.
Végül a nagy lázongásból
– sajnálom, de – nem lett semmi.
Szegénykék azt már nem tudták,
hogyan kell a mennybe menni.
Utóirat
Azt pletykálják, hogy e nevek
eredete nem is égi;
virágaink furcsa nevét
„bölcs” emberek ötölték ki.
Berényi Mihály
——————————————————
*Gondolatok nyelvújítóknak, és utalás W. Nagy Ágota Gyönyörű gyógyítók című dolgozatára (Magyar Orvosi Nyelv, 2004, 2, 28)
Megjelent: Magyar Orvosi Nyelv, 2006, 2, 57.
Boldizsár Ildikó: Mindenkivirága
VálaszTörlésE