Hangyakenyerek

A magterjesztés a növényi élet egyik alapvető fontosságú jelensége, amely vonatkozásában a különböző növénycsoportokban számos különböző módszer alakult ki. Ezek egyike a myrmecochoria-nak nevezett jelenség, melynek során a mag köldökzsinórjából egy lipidekben és fehérjékben gazdag függelék (elaioszóma, magyarul: hangyakenyér) fejlődik, amely egyes hangyáknak ill. lárváiknak szolgál táplálékul.

A hangyakenyér eltávolításáig ill. lebomlásáig – főleg olajtartalma és magas ozmótikus értéke miatt – gátolja a magvak csírázását. Hangyakenyeres magvakat elsősorban tavasszal virágzó növényfajoknál találunk, melyeknél a magvak érése a lombfakadás környékén történik. Amikor a télen kiéhezett hangyakolóniák túlélői az áttelelés után elkezdik nevelni az új nemzedék lárváit a hangyák az elaioszómákat részben saját táplálékigényük fedezésére, másrészt a fejlődő hangyalárvák táplálására használják. Az elaioszómás magvakat a fészkükhöz szállítják majd a hangyakenyér elfogyasztása után a „szemétdombjukra” cipelik, és mint számukra haszontalan terméket otthagyják. Ez a stratégia lehetővé teszi bizonyos  növényfajok számára, hogy a hangyák mozgáskörzetén belül  olyan új élőhely területekre kerüljenek, amelyet a hangyák a fészkük környékén „felástak” vagy szemétlerakóként „megtrágyáztak”. A csirázásgátló elaioszóma eltűnése után, ha egyéb feltételek adottak a mag az új élőhelyen csírázásnak indul.

Lengyel és munkatársai (2010) szerint a myrmecochoria jellemző legalább 11 000 növényfajra (azaz az összes magvas növényfaj mintegy 4,5% -ára), a 334 nemzetség mintegy 2,5% -ára és az összes zárvatermő család 17%-ára. A myrmecochoria legalább 101, de akár 147 egymástól független esetben megjelent a virágos növények evolúciója során és számottevően hozzájárult a fajképződéshez.

Az idén végre sikerült fényképeznem két ritka faj elaioszómás magjait:

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) hangyakenyeres magvai



A vetővirág (Sternbergia colchiciflora) magjai és a maggyűjtő hangya (Messor struktor) (a rovarfaj azonosítását Voigt Wilfriednek köszönöm)

Hivatkozás:

Lengyel, S., Gove, A. D., Latimer, A. M., Majer, J. D., & Dunn, R. R. (2010): Convergent evolution of seed dispersal by ants, and phylogeny and biogeography in flowering plants: a global survey. Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics 12(1): 43–55.