A magterjesztés a növényi élet egyik alapvető fontosságú
jelensége, amely vonatkozásában a különböző növénycsoportokban számos különböző
módszer alakult ki. Ezek egyike a myrmecochoria-nak nevezett jelenség, melynek
során a mag köldökzsinórjából egy lipidekben és fehérjékben gazdag függelék
(elaioszóma, magyarul: hangyakenyér) fejlődik, amely egyes hangyáknak ill. lárváiknak
szolgál táplálékul.
A hangyakenyér eltávolításáig ill. lebomlásáig – főleg
olajtartalma és magas ozmótikus értéke miatt – gátolja a magvak csírázását. Hangyakenyeres
magvakat elsősorban tavasszal virágzó növényfajoknál találunk, melyeknél a
magvak érése a lombfakadás környékén történik. Amikor a télen kiéhezett
hangyakolóniák túlélői az áttelelés után elkezdik nevelni az új nemzedék
lárváit a hangyák az elaioszómákat részben saját táplálékigényük fedezésére,
másrészt a fejlődő hangyalárvák táplálására használják. Az elaioszómás magvakat
a fészkükhöz szállítják majd a hangyakenyér elfogyasztása után a
„szemétdombjukra” cipelik, és mint számukra haszontalan terméket otthagyják. Ez
a stratégia lehetővé teszi bizonyos növényfajok számára, hogy a hangyák
mozgáskörzetén belül olyan új élőhely területekre kerüljenek, amelyet a
hangyák a fészkük környékén „felástak” vagy szemétlerakóként „megtrágyáztak”. A
csirázásgátló elaioszóma eltűnése után, ha egyéb feltételek adottak a mag az új
élőhelyen csírázásnak indul.
Lengyel és munkatársai (2010) szerint a myrmecochoria jellemző
legalább 11 000 növényfajra (azaz az összes magvas
növényfaj mintegy 4,5% -ára), a 334 nemzetség mintegy 2,5% -ára és az összes zárvatermő
család 17%-ára. A
myrmecochoria legalább 101, de akár 147 egymástól független esetben megjelent a
virágos növények evolúciója során és számottevően hozzájárult a fajképződéshez.
Az idén végre sikerült fényképeznem két ritka faj elaioszómás magjait:
Az idén végre sikerült fényképeznem két ritka faj elaioszómás magjait:
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) hangyakenyeres magvai |
A vetővirág (Sternbergia colchiciflora) magjai és a maggyűjtő hangya (Messor struktor) (a rovarfaj azonosítását Voigt Wilfriednek köszönöm)
|
Hivatkozás:
Lengyel, S., Gove, A. D., Latimer, A. M., Majer, J. D.,
& Dunn, R. R. (2010): Convergent evolution of seed dispersal by ants, and
phylogeny and biogeography in flowering plants: a global survey. Perspectives
in Plant Ecology, Evolution and Systematics 12(1): 43–55.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése