Ismeretterjesztő cikk az IPM-ben

Megjelent az Interpress Magazin 2016. januári számában Takács Attilával és Nagy Timeával közösen írt, Herbáriumok: porosodó szénakazlak, vagy információs aranybányák? című ismeretterjesztő cikkünk.

   

 

A közlemény letölthető innen.

Kitaibel - egy magyar tudós élete

A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék kiadásában, a Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadási pályázatának köszönhetően megjelent a
Kitaibel - egy magyar tudós élete című könyvem.



A kötet angol és német nyelvű összefoglalója letölthető innen ill. innen.

További információ és megrendelés:

A Bors című nyomdaipari termék a szúrós csodabogyóról

A Bors című napilap 2015. december 21-ei számának 27. oldalán az alábbi cikk jelent meg a szúrós csodabogyóról:

Az írás egyáltalán nem említi, hogy a hatályos jogszabály értelmében a faj hazánkban - 10.000 forintos természetvédelmi értékkel - védett. (Ez azt jelenti, hogy szinte minden vele kapcsolatos tevékenységhez - például birtokban tartásához, gyűjtéséhez, kereskedelmi forgalomba hozatalához - engedély szükséges.)
Éltem a gyanúperrel, hogy az újságban illusztrációként megjelent képet nem a Szerkesztőség valamely tagja vagy az írás meg nem nevezett szerzője avagy talán maga 'Katyus' készítette, hanem inkább a világhálón kerestek egy képet és azt 'újrahasznosították'. Rákerestem és 10 másodperc alatt megtaláltam a kép forrását:

Hogy a Szerkesztőség figyelmét a faj védettsége elkerülte volna azért is nehezen hihető, ugyanis az az weboldal ahonnan a fajt bemutató fényképfelvételt "kölcsönözték" kiemelt helyen és két alkalommal is említi a faj védettségét.

Mit tehetünk ilyen esetben? Nyilván nem sokat, de kérdéseinkkel bátran fordulhatunk a megadott

gyogynoveny@borsonline.hu

email-címre.

Képek Kitaibel Pál életéből

Hamarosan megjelenik Kitaibel – Egy magyar tudós élete című könyvem, amely az egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású magyar természettudós életét és munkásságát igyekszik bemutatni.

Korábban beszámoltam róla, hogy a könyv borítóját Kitaibel Pál elképzelt dolgozószobája fogja díszíteni. Ebben a bejegyzésben két másik festmény kapcsán Kitaibel kutatóútjairól emlékezem meg. A két képet előzetes terveim alapján ugyancsak Heinczné Rási Katalin festette.

Az a tény, hogy olyan keveset tudunk Kitaibel külsejéről és életéről, beszédes bizonyítéka szerénységének. Hatalmas tömegű kézirata között egyetlen önéletrajzi írást, még egy vázlatot sem hagyott hátra, nem gondolta tehát – vagy nem törődött vele –, hogy élete az utókort igencsak érdekelni fogja. Míg irányításával a jól képzett grafikus, festő és rézmetsző Schütz növények százairól készített remekbe szabott ábrázolásokat, Kitaibelben – sajnos – fel sem merült, hogy önmagát megörökíttesse vele. Emiatt tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy pontosan hogyan nézett ki… Külső megjelenését illetően mindössze három forrásunk van: az őt személyesen ismerő Schuster János emlékezése, és két, 19. századi portré. A két fennmaradt portré egymásnak részben ellentmond. A korábbi kép a Pietro Ermini rajza nyomán Lántz József által 1829-ben készített kőmetszet. A másik – idealizált és romantikus stílusú – portré 1863-ban, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálataiban jelent meg, 46 évvel a tudós halála után, mikor már az őt személyesen ismerők sem éltek sokan. Valószínűnek látszik, hogy a neves itáliai művész egykorú rajza után, a grafikusként is tehetséges magyar mérnök által, Kitaibel halála után csak 12 évvel készült kép állhat közelebb a valósághoz. Ennek ellenére a másik ábrázolás lett általánosan ismert, mint Kitaibel képmása, ez szolgált mintául szinte minden róla készült későbbi ábrázoláshoz és művészi alkotáshoz – így a mostani könyvben megjelenő festményekhez is.

Kitaibel 1792 és 1815 között 18 nagyobb kutatóutat tett, amelyek során bejárta a Magyar Királyság legnagyobb részét. Útjai összesen mintegy 1400 napot (tehát csaknem 4 évet!) és összesen körülbelül 20 ezer kilométert tettek ki. Útjait manapság gyakran botanikai kutatóútakként emlegetik. Bár eredményük elsősorban valóban botanikai szempontból volt kiemelkedő, de a hivatalos céljuk egyáltalán nem a növénytani kutatás volt. Kitaibel útjait azért támogatták, mert egy-egy konkrét feladat elvégzésével, probléma megoldásával bízták meg. 1798-ban például a Nagyvárad környéki, 1800-ban azzel bízták meg vizsgálja meg, hogy a mehádiai ásványvizek okozzák-e az arrafelé gyakori golyvát. 1803-ban a Károlyi grófok veszteségesen működő timsófőzdéjének vizsgálatára küldték ki, 1804-ben az észak-magyarországi ásványvizek vizsgálatát kapta feladatul, 1815-ben pedig azért küldték ki Máramarosba, hogy az ottani vizeket a „nagyszámú félkegyelmű ügyében” megvizsgálja. A Helytartótanács az iparban és mezőgazdaságban gyakorlati haszonnal kecsegtető információkat várt tőle.

Az első kép egy kutatóút során, a magyar Alföldön mutatja Kitaibelt, aki a földön ülve egy virágzó tátorjánt (Crambe tataria) tanulmányoz.

A tátorján mára nálunk vészesen megfogyatkozott, de Kitaibel nem kevesebb mint 18 helyről említette. 1798-as nagyváradi útja során Cegléd mellett vetette papírra, hogy a tátorjánt (Crambe tataria) nyersen fogyasztják; leveleinek olyan az íze, mint a káposztáé, de annál édesebb és kevésbé csípős. Népi neveiként a tátorján, tatarján elnevezéseket rögzítette. 1803-ban Heves megyében tataria néven hallotta emlegetni és leírta, hogy gyökereit kiássák, felakasztják, és három hét után lisztet szitálnak belőle, amelyet főzésre használnak. A löszpuszták zöme akkoriban már legelőként használt parlag lehetett, ritkább fajaikat (mint a szennyes ínfű, tátorján, nagyezerjófű, nyúlánk káposzta, törpemandula) elsősorban útszéleken, a szántókat a legelőktől elválasztó földhányásokon, mezsgyéken láthatta.

A festményen látható továbbá a vázlatokat készítő ’növénypiktor’ is. 1796 és 1805 között legalább 5 úton vett részt Johann Anton Schütz grafikus, rézmetsző képzőművész, aki Kitaibel fő művének (Descriptiones et Icones Plantarum rariorum Hungariae) ábráit is rézbe metszette.

A kép hátterében megfigyelhető lovas kocsi a 18-19. század fordulóján a hosszú távú utazás talán egyedüli módját jelentette. A lovak által vontatott jármű korántsem csak kényelmi célokat szolgált. Ez tette lehetővé, hogy Kitaibel magával vihesse nemcsak a mindennapi élethez szükséges felszerelést, hanem az ásványvízelemzésekhez nélkülözhetetlen eszközöket és vegyszereket is. Jelentős helyet foglalhattak a herbáriumi célra szedett növénypéldányok, a préselésükhöz szükséges papírok, a begyűjtött ásványok és kőzetek is. Útjainak fontos célja volt élő növények gyűjtése és az egyetemi botanikuskertbe való hazaszállítása is. Ezért nemegyszer részt vett az utakon a füvészkert kertésze is. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a legtöbb úton kísérői is voltak (Waldstein, Schütz, Fabrici, Pfisterer), és a növényfestő mester felszerelésének, a megfestett növényeknek, a botanikuskert kertésze szerszámainak is helyet kellett biztosítani, még jobban elképzelhetjük a jármű nélkülözhetetlenségét.

 

 

A második kép hegyvidéki tájon (valahol a Kárpátalján) ábrázolja Kitaibelt, aki háttal állva egy ruszin földműves házaspárral beszélget. A kép alapjául Bécsben, 1816-ban megjelent A legnevezetesebb nemzeti öltözetek hazai gyűjteménye című asztali naptár ruszin parasztokat ábrázoló képe szolgált.

Kitaibelt a nép ruházkodása is érdekelte, amelynek szép példáját adja a máramarosi ruszinok ruhakészítési szokásairól írott beszámolója: „… feleségeik kifejezetten szorgalmasak, végzik a házi munkát és elkészítenek mindent, melyre az uruknak a ruházkodáshoz szüksége lehet. … Orsó nélkül fonják birkáik durva gyapját és az itt igen szépen tenyésző kendert. Ebből szőnek pokrócot és azt a durva posztót, amelyből felsőruházatukat készítik. Lenvásznat is szőnek, amelyre színezett lenfonallal kifejezetten szépen hímeznek. A festésben is igen jártasak. A ruszinoknál a fahéjszín a legáltalánosabb, ezt az enyves éger kérgéből készítik: timsóval főzik, és a posztót színezik vele. Részben a díszítési céllal, de inkább, hogy tartósabbá tegyék. Ezért látja az ember gyakran, hogy csak a nadrág alsó részét – amely gyakran nedves lesz és emiatt gyorsabban megy tönkre – színezik, a felső részét fehéren hagyják. Az inget is ez okból színezik, és a bőrt is amelyből a lábbelijüket (magyarul: bocskor) készítik. A sárgát festőrekettyéből timsóval nyerik, a kéket indigóval festik, amelyet hamulúgban oldanak fel (a hamut mákkóróból készítik). A vörös színt a szurokfű adja nekik, de mint mondják huzamosabb ideig festve a rekettye és a timsóval is ezt a színt adja. A feketét az égerkéreg adja vasvitriollal (vasszulfát).”

Kitaibel mintegy 330 magyar népi növénynevet gyűjtött össze, de emellett a Kárpát-medence más népeinek népi növénynév anyagát illetően is jelentős gyűjtést végzett. Útinaplóiból összesen közel 140 román („walachisch”), szlovák („schlovakisch”), horvát („kroatisch”, „slavonissch”, „illyrisch”), szerb („raizisch”), ruszin („russnakisch”) növénynevet gyűjtöttünk ki. A Kitaibel által gyűjtött népi növény-, gomba- és állatnevek megtalálhatók itt.

 

További információ és megrendelés:

 

Cikk a szibériai nősziromról

Megjelent a 2014-es év vadvirágáról, a szibériai nősziromról szóló összefoglaló cikkünk a Kitaibelia-ban.

 

A közlemény áttekintést nyújt a faj nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodásbiológiájáról, előhely-választásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporitásáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Saját megfigyelések és mérési eredmények alapján közlünk adatokat a növény levéltulajdonságairól, magképzéséről, ezermagtömegéről, csírázási és növekedési erélyéről valamint termőhelyeinek talajadottságairól.

A közlemény teljes terjedelmében letölthető innen.



Abstract

In this paper a review of the nomenclature, etymology, taxonomy, morphology, histology, life cycle, phenology, reproduction, habitat preference, biotic interactions, biologically active compounds, micropropagation, application possibilities and conservation status of Siberian flag (Iris sibirica L.) can be found. Leaf traits, phenological data, seed-set, thousand-seed weight, germination, growth rate and soil characteristic data are published based on original observations:

· Leaf area is between 25,3 and 52,9 cm2, its dry mass is 232 and 272 mg/g, specific leaf area is 14,5 and 15,0 m2/kg; based on measurement of 5–5 leaves of I. sibirica, collected from Tapolca and Letavertes (Hungary) in May of 2014.

· Based on herbarium dataset, blooming of I. sibirica begins at the end of April and lasts to early-July, contrary to the literature data (May–June).

· Capsules contain (0–)58–76(–121) fertile seeds. (20–)60–80(–90)% of ovules develops to (seemingly) viable seeds, meanwhile the other ovules remain as aborted ones or develop to infertile seeds (probably because of absence of resources); based on fruits collected from Regec (Hungary) in 2014 and 2015.

· Thousand-seed weight of I. sibirica is 8,8298–11,2914 g (based on 3×100–100 seeds collected from Regec and Tapolca in 2014 and 2015), which is lower value than the literature data.

· In our germination test (50–50 seeds sowed to wet soil, after different treatments) 14% of scarified seeds, 6% of scalded seeds, 4–4% of imbibed and control seeds, 0–0% of cooled and refrigerated seeds are germinated. Scarified seeds germinated in the 8–26th days, imbibed seeds 15–19th days, control seeds 16–20th days, scalded seeds 20–23th days after sowing. It seems that scarification stimulates, meanwhile temperature-treatments inhibit the germination. Until 18 weeks the seedlings grow to 30 cm (in mean) and develop 5–7 leaves (in mean). After the 14th week, the first and littlemost lateral leaves are necrosed.

· Analyses of soil samples collected from 17 locations of I. sibirica in Hungary, suggest that the species prefers highly acidic to slightly alcalic, lime-free to highly calcareous soils with generally high amount of humus and clay, different amount of phosphorus, potassium and nitrogen and low concentration of salt.

Hivatkozás

Takács A., Nagy T., Salamon-Albert É. & Molnár V. A. (2015): Az év vadvirága 2014-ben: a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) / The Wildflower of the Year 2014 in Hungary: Siberian flag (Iris sibirica L.). – Kitaibelia 20(2): 268–285. DOI: 10.17542/kit.20.268

Megjelent online a KITAIBELIA 20. évfolyam 2. száma

A Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirat legújabb számának cikkei szabadon és teljes terjedelmükben elérhetők a lap honlapján.

A 21(1) számba még 2016. március 15-éig várunk kéziratokat az alábbi email-címre:

A 20(2) szám tartalma:

179	BALOGH Lajos & KESZEI Balázs: 180 éve született dr. Waisbecker Antal / Dr. Antal Waisbecker was born 180 years ago (DOI: 10.17542/kit.20.179)
193	NÉMETH Csaba & MESTERHÁZY Attila: Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal.: egy igazi különlegesség a magyar mohaflórában / Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal. a true peculiarity in the Hungarian bryoflora (DOI: 10.17542/kit.20.193)
202	SZŰCS Péter, JÓZSEF Júlia, PAPP Viktor Gábor & KUTSZEGI Gergely: A veszélyeztetett Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. új adata a Bükk-hegységből / A new record of the threatened Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. from the Bükk Mts. (NE Hungary) (DOI: 10.17542/kit.20.202)
206	SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az egykori almásfüzitői timföldgyár környékén / Bryofloristial studies in an abandoned alumina refinery near Almásfüzitő, NW Hungary (a case study) (DOI: 10.17542/kit.20.206)
213	MESTERHÁZY Attila & KULCSÁR László: Kiegészítések a Nyugat-Dunántúl flórájának ismeretéhez / Contributions to the flora of Western-Transdanubia (W Hungary) (DOI: 10.17542/kit.20.213)
235	KIRÁLY Gergely, TAKÁCS Gábor & KIRÁLY Angéla: Adatok a Kisalföld flórájához és növényföldrajzához / Data to the flora and geobotany of Kisalföld (Lesser Plain) region, NW Hungary (DOI: 10.17542/kit.20.235)
254	SULYOK József, VOJTKÓ András & SOMLYAY Lajos: A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben / The occurrence of Viola collina Besser in the Bükk and Uppony Mts. (N Hungary) (DOI: 10.17542/kit.20.254)
259	NEGREAN Gavril, KARÁCSONYI Károly & SZATMARI Paul-Marian: Kárpáti, erdélyi, dácikus és pannon endemikus fajok a Szilágyság flórájában / Carpathian, Transylvanian, Dacian and Pannonian elements in the flora of Sălaj region (NW Romania) (DOI: 10.17542/kit.20.259)
268	TAKÁCS Attila, NAGY Timea, SALAMON-ALBERT Éva & MOLNÁR V. Attila: Az év vadvirága 2014-ben: a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) / The Wildflower of the Year 2014 in Hungary: Siberian flag (Iris sibirica L.) (DOI: 10.17542/kit.20.268)
286	E. VOJTKÓ Anna & LUKÁCS Balázs András: Növényi jellegek és alkalmazásuk növényökológiai kutatásokban I.: Történeti áttekintés, jelleg típusok, módszertan és adatbázisok / Plant functional traits and their application in ecological research I. (DOI:10.17542/kit.20.286)
300	BAUER Norbert, BALOGH Lajos, BEZECZKY Árpád, NAGY József, DEÁK Balázs, KISS Orsolya, VALKÓ Orsolya, SCHMIDT Dávid, TÖRÖK Péter, SZŰCS Péter, KOVÁCS Dániel, LENGYEL Attila, MÁTÉ András, SOMLYAY Lajos: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/kit.20.300)
311	TAKÁCS Attila & MOLNÁR V. Attila: Utószó / Epilogue (DOI: 10.17542/kit.20.311)

A 2015-ös évfolyam két számának megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia támogatása tette lehetővé.

Cikk a Journal of Ecology című folyóiratban

A növények többsége a virágainak megporzását végző állatokat táplálékkal (nektárral vagy virágporral) jutalmazza. Ugyanakkor a növényvilág evolúciója során a megporzók megtévesztése legalább 32 családon belül kialakult. Az eddig ismertté vált több mint 6000 ’csaló’ növényfaj legnagyobb része az orchideák közül kerül ki. Mivel a rovarok igyekeznek elkerülni a csalókat, a megtévesztő fajoknak kevesebb termése képződik, mint a nektártermelőknek. Ugyanakkor megfogalmazódik a kérdés: ha a ’csaló’ orchideák szaporodási sikere kisebb a jutalmazóknál, miért olyan elterjedt ez a stratégia a kosborok között? A a növényökológiai szakma egyik legrangosabb folyóiratában, a Journal of Ecology című lapban online megjelent cikkünkben a csalás sikerének lehetséges okait vizsgáltuk.

Abstract

1. Floral deception is widespread in orchids, with more than one third of the species being pollinated this way. The evolutionary success of deceptive orchids is puzzling, as species employing this  strategy are thought to have low reproductive success (less flowers yielding fruits) because of low pollination rates. However, direct measurements of total seed production in orchids – which is a better measure of reproductive success – are scarce due to the extremely small size of their seeds.

2. Here, we quantified seed numbers in 1,015 fruits belonging to 48 orchid species from the Pannonian ecoregion (central Europe) and obtained fruit-set and thousand-seed weight data for these species from the literature. We used phylogenetic comparative methods to test the hypothesis that deceptive species should compensate for their lower fruit-set by having either more flowers, larger seeds or more seeds in a fruit.

3. Similarly to previous studies, we found that deceptive orchids have substantially lower fruits-set than nectar-rewarding ones. Also, we found that deceptive species have more seeds in a fruit but not more flowers or larger seeds compared to nectar-rewarding ones. Based on our results, deceptive species compensate for their lower fruit-set by having higher seed numbers per fruit. As a consequence, their seed numbers per shoot do not differ from that of nectar-rewarding ones.

4. Together with other benefits of deceptive pollination (e.g. lower energy expenditure due to the lack of nectar production and higher genetic variability due to decreased probability of geitonogamous pollination), our results can explain why deceptive strategies are so widespread in the orchid family.

5. Synthesis. Our results indicate that deceptive orchids can compensate for their lower fruit-set by having more (but not larger) seeds in a fruit than rewarding species. These findings highlight possible ways in which plants can increase their reproductive success in face of pollinator limitation. We emphasize that fruit-set in itself is an inappropriate measure of the reproductive success of orchids – the total number of seeds per shoot is a much better approximation. 

A teljes közlemény letölthető innen.

A közlemény a 104. évolyam 1. számában (jövő év januárjában) fog nyomtatásban megjelenni.

Hivatkozás

Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI: 10.1111/1365-2745.12511

Az Epipactis pseudopurpurata magyar neve

Az Epipactis pseudopurpurata nevű obligát önmegporzó nőszőfűfajt ifj. Pavol MERED'A írta le (1996, Preslia 68 (1): 27.) a szlovákiai Strázsó-hegységből. Részletes ismertetés és elterjedési térkép található itt.

Később előkerült még Csehországból is. Legközelebbi rokona az ibolyás nőszőfű (E. purpurata), amelytől kisebb termetével, kevesebb virágával és főleg eltérő felépítésű ivaroszlopával különbözik. A fajt Csábi Miklós és Halász Antal az elmúlt években Magyarországon, a Budai-hegységben is megtalálták, erről beszámoló közleményük a Kitaibelia című folyóirat jövő évi első számában fog megjelenni.

A fajnak elfogadott magyar elnevezése még nincsen és ezért –a megtalálók kérésére –közvélemény-kutatást teszek közzé, hogy mi legyen a növény magyar elnevezése. A blog jobb oldalán található közvéleménykutatás ablakon belül a hat alternatíva közül lehet választani egyszerű kattintással. Örömmel és kíváncsian várjuk a szavazatokat!

 

   

 

A Diószegi Szeminárium előadása december 17-én

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Diószegi Szeminárium következő rendezvényének előadásán:

Süveges Kristóf & Mesterházy Attila:

Botanikai kutatóúton a Mali Köztársaságban (Nyugat-Afrika)

Helyszín: Élettudományi Épület, Diószegi Szeminárium (1.035)

Időpont: 2015. 12. 17., 18.00 óra

 

Cikk a PeerJ folyóiratban

Megjelent ’Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae)’ című cikkünk a PeerJ című folyóiratban.

A közlemény letölthető innen vagy innen.

Abstract

Vegetative characters are widely used in the taxonomy of the amphibious genus Elatine L. However, these usually show great variation not just between species but between their aquatic and terrestrial forms. In the present study we examine the variation of seed and vegetative characters in nine Elatine species (E. brachysperma, E. californica, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma and E. triandra) to reveal the extension of plasticity induced by the amphibious environment, and to test character reliability for species identification. Cultivated plant clones were kept under controlled conditions exposed to either aquatic or terrestrial environmental conditions. Six vegetative characters (length of stem, length of internodium, length of lamina, width of lamina, length of petioles, length of pedicel) and four seed characters (curvature, number of pits / lateral row, 1st and 2nd dimension) were measured on 50 fruiting stems of the aquatic and on 50 stems of the terrestrial form of the same clone. MDA, NPMANOVA Random Forest classification and cluster analysis were used to unravel the morphological differences between aquatic and terrestrial forms. The results ofMDA cross-validated and Random Forest classification clearly indicated that only seed traits are stable within species (i.e., different forms of the same species keep similar morphology). Consequently, only seed morphology is valuable for taxonomic purposes since vegetative traits are highly influenced by environmental factors.

Hivatkozás:

Molnár V. A, Tóth J. P., Sramkó G., Horváth O., Popiela A., Mesterházy A., Lukács B. A. (2015): Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 3:e1473; DOI 10.7717/peerj.1473

Nemzeti Tehetség Ösztöndíj

Löki Viktor tanítványom az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett, a Pannon Ökorégió temetőinek növénytani kutatására benyújtott pályázatával Nemzeti Tehetség Ösztöndíjban részesül.

 

Gratulálok és eredményes munkát kívánok!

 

Cikk az Acta Societatis Botanicorum Poloniae című folyóiratban

Megjelent online legújabb cikkünk, amelyben 13 látonya taxon kariológiai vizsgálatának eredményéről számolunk be. A munkában valamennyi európai Elatine-faj kromoszóma száma szerepel. 7 faj esetében korábban még nem közölték a kromoszómaszámot. Első ízben mutattunk ki diploid kromoszómaszerelvényt a nemzetségen belül: az Elatine campylosperma mindkét vizsgált populációja 2n=18-nak bizonyult. Adataink megerősítik, hogy a nemzetségen belül az alap kromoszómaszám x = 9.

A teljes közlemény letölthető innen.

Abstract

The paper reports chromosome numbers for 13 taxa of Elatine L., including all 11 species occurring in Europe, namely E. alsinastrum, E. ambigua, E. brachysperma, E. brochonii, E. californica, E. campylosperma, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma, E. triandra originating from 17, field-collected populations. For seven of them (E. ambigua, E. californica, E. campylosperma, E. brachysperma, E. brochonii, E. hungarica, E. orthosperma) the chromosome numbers are reported for the first time. With these records, chromosome numbers for the whole section Elatinella Seub. became available. Although 2n = 36 was reported to be the most common and the lowest chromosome number in the genus, our data show that out of thirteen species analyzed, six had 36 chromosomes but five species had 54 chromosomes, and the lowest number of chromosomes was 18. These data further corroborates that the basic chromosome number in Elatine is x = 9.

Hivatkozás:

Kalinka A., Sramkó G., Horváth O., Molnár V. A. & Popiela A. (2015): Chromosome numbers of selected species of Elatine L. (Elatinaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(4): DOI: 10.5586/asbp.2015.036

 

 

 

MTA doktora címek ünnepélyes átadása

December 4-én pénteken, az MTA Székházában ünnepélyes keretek között adták át az MTA doktora okleveleket azoknak a kutatóknak, akik 2015-ben megszerezték a tudományos címet. A 62 kutató közül huszonegyen szereztük meg a címet az élettudományok és hatan a biológiai tudományok területén. Az átadásról szóló beszámoló itt olvasható.

Tények és adatok az MTA új doktorairól itt.

Az MTA új doktorainak rövid bemutatása pedig itt található.

A Debreceni Egyetem 5 új akadémiai doktorának bemutatása itt található.

Diószegi Szeminárium előadásai december 10-én

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Diószegi Szeminárium következő rendezvényén, ahol két előadás fog elhangzani:

Nagy Timea, Takács Attila & Bódis Judit:

A keszthelyi Balatoni Múzeum Herbáriuma

Nagy Timea & Takács Attila:

A Veronica hederifolia agg. fajai Magyarországon

Helyszín: Élettudományi Épület, Diószegi Szeminárium (1.035)

Időpont: 2015. 12. 10., 18.00 óra