Törökországi nosztalgia avagy ráhangolódás az idei terepmunkára

Ilyentájt, tél közepén időről-időre erőt vesz az emberen a vágy, hogy kiszabaduljon a 'szobafogságból', ami arra irányul, hogy megfelelő sorrendben próbáljuk meg lenyomni a számítógép klaviatúrájának billentyűit...  Az igazi szenvedélybeteg 'orchidióta' szívesebben nyomkodná a fényképezőgép exponálógombját. (Barátaimmal az ilyenkos esedékes 'poipoidrom'-ok alkalmával sűrűn emlegetjük a mutatóujj viszketését és a 'lődüh'-öt.) A fotózás ugyan jelentősen háttérbe szorult az utóbbi években, azaz kevesebb képet készítek mint pár éve, de ezek a színes fényképek némileg enyhíti a növénynek iránti sóvárgást.

A mostani bejegyzésben a tavaly május-júniusi törökországi utunkról igyekszem néhány fényképet bemutatni. A kirándulásnak kedves barátaimmal: Schmidt Júliával és Tökölyi Jácinttal közösen (illetve az Ő kiváló eredménnyel vizsgázott Suzuki típusú személy-, harci- és gépjárművükkel) vágtunk neki. Az időjárás igazán kegyes volt hozzánk, így egyetlen éjszakát sem kellett fizetős helyen töltenünk (bár egyszer én majdnem beadtam a derekam), helyette inkább festői (és legtöbbször lappantyúktól hangos) helyeken 'vadkempingeztünk'.

 

A hosszú autóút során az ember alig várja, hogy kinyújthassa a lábait. Erre jó alkalmat kínál, ha Romániában figyeljük a völgytalpi nedves réteket, mert az ebben az időszakban virágzó Anacamptis palustris subsp. elegans messziről és autóból is észrevehető

A kelet-mediterrán jellegzetessége az Artedia squamata. A monotipikus nemzetség neve a Linné ifjúkori barátjának nevét őrzi. Érdekes, hogy több (és egymással közvetlen rokonságban nem álló) ernyősvirágzatú génusz esetében előfordul, hogy a fehér összetett ernyő közepén egy vagy néhány sötét virág látható. A vadmurok (Daucus carota) esetében már Darwin is felfigyelt a jelenségre, okait és adaptív jelentőségét régóta kutatják, de a kérdés máig nem zárult le.

 

  Ha rajongsz a csüdfüvekért (Astragalus) akkor: Go east! Ennek a hihetetlen változatos és igen dekoratív nemzetségnek meghökkentő képviselőivel találkozhatunk, akárcsak a képen látható robosztus fajjal.

 A Bolu tartományban található Abant-tó ideális túrista célpont: könnyen megközelíthető és parti 'Verlandungszone'-ja hemzseg a különböző ujjaskosbor (Dactylorhiza) fajoktól. (A háttérben látható fűzfák csúcsáról vérpiros begyű karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) szólt...)

Sajnos a tó környékét a közeli Bolu nevű nagyváros lakói is felfedezték és a növekvő vasárnapi 'turizmus' (helyesebben: 'flekkenyezés') bizony erősen meglátszik a környéken...

A poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora) termőhelye ugyanitt ...

... és érőfélben levő terméses hajtása a Gelibolu-félszigeten

 Ezt a képet a kutyákért rajongó Juli és a szintén blogoló Flóra nevű véreb (gazdája) kedvéért tettem fel. Az Abant-tó környékén nem kell messze menni egy falka kóbor ebért... Csupa fajtagyőztes. (Egy időközben érkezett komment alapján a bal oldalon egy 'kiköpött' kooikerhondje látható néhány 'anatóliai juhászkutya' azaz 'Anadolu çoban köpeği' társaságában. Mondtam: csupa fajtagyőztes...)

 Míg az ikergumós orchideák szerte Törökországban igen fenyegetettek a gumóik salep előállításának céljára történő tömeges gyűjtésétől, a rizómás fajok (például az Epipactis-ok) néhol igen nagy tömegben ...

... és méretbeli változatosságban láthatók

A szintén rizómás és Kis-Ázsiára jellemző Cephalanthera epipactoides-nek is nagy állományait találtuk, már teljesen termésben

A gumós fajok legkiválóbb menedékei a kicsiny, falusi temetők. Ezekben hagyományosan - kegyeleti okokból - mellőzik a gumók kiásását és a kerítések többnyire a környéket tarra rágó legelő nyájakat is távol  tartják

 Vannak a temetőknek olyan felhagyott vagy kevéssé használt részei ahol sírokat alig-alig, de orchideákat annál inkább lehet találni. Ezen a képen például a laikusok által feltűnőnek, méteres magasságú hitt sallangvirág (Himantoglossum) terméses hajtása rejtőzködik középtájon

A ritka tauruszi sallangvirág (Himantoglossum montis-tauri) eddig nem ismert állományát is megtaláltuk. A faj azonosítását annak leírója, C.A.J. Kreutz is megerősítette. 

 Némely esetekben viszont az orchideák még a sírokra is rátelepednek, ahogy az a tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis) esetében is látható.

Nagy volt az öröm, amikor Jácint megtalálta az első Compére-sallangvirágot (Himantoglossum comperianum) - természetesen egy temetőben...

A temetők nemcsak hagyományos művelésük miatt, hanem a síremlékek szimbolikáját tekintve is virággazdagok. Sokféle stilizált virágot találhatunk itt is, de a leggyakoribb a tulipán ('lale'). Mintha csak a magyar tulipántos ládákat látnám. Nem is értem hogy kerül szóba a magyarság finnugor eredete... Persze meggyőzhető vagyok: honfoglaláskori magyar sírból származó rénszarvascsonttal vagy finnugor síremléken látható tulipán szimbolikával... :-)

 Soha nem láttam korábban 'akcióban' a piros madársisak (Cephalanthera rubra) megporzóját... Most néhány óra alatt, több temetőben is és több példányban. Sajnos fényképen csak pollencsomag nélküli példányt sikerült megörökíteni... 

 

A kirándulás nem csak az 'örömbotanizálásról' szólt, jártunk a híres-neves trójai romok közelében is. (A fennti kép ugyan nem ott készült.) Találós kérdés: ki látja a madárfészket a képen?

... és így?

 

Na ez a betonhíd alatti, könnyebben megközelíthető szirti csuszka (Sitta neumayer) fészek már jobban látszik...

Nem tévesztendő össze a vörhenyes fecske (Hirundo daurica) fészkével.

Jácint éppen keresi az élőlényeket... (Egyébként majdnem olyan nehéz
volt lefényképezni, mint kedvenc madarait.)

 Az Uludag-on láttuk a török csuszkát (Sitta krueperi), de persze engem az élőhelye talán még a madárnál is jobban lenyűgözött (meg ezt le is tudtam fényképezni)

Orchis cf. pinetorum az erdőhatár felett az Uludagon

 A hegyen tisztességes jégeső kapott el bennünket... Szerencsére menedéket és forró kakaót találtunk egy síelők számára épített túristaházban.

 Egy szép farkasalma (Aristolochia) és...

... perzsa nőszőfű (Epipactis persica) egy uludagi temetőből

Az út másik fontos célja hidrák (Hydra spp.) gyűjtése volt Jácint kísérleteihez. A képen egy hidra-termőhely látható hazafelé úton a bulgáriai Madzharovo környékén

 Ide elvileg a hidrák miatt jöttünk, bár gyanítom ebben némileg a fejünk felett tudatszám keringő fakó- és dögkeselyűk is szerepet játszhattak. Persze a hólyagos herét (Trifolium vesiculosum) könnyebb lencsevégre kapni. Egy magyar botanikusnak ez is nagy öröm...

 

Juli, Jácint! Köszönöm szépen, nagy élmény volt!