A blog 2014. január 1-jén kelt bejegyzésében számoltam be arról, hogy az idei Év vadvirága a szibériai nőszirom (Iris sibirica) lett. A mostani bejegyzésben igyekszem részletesebben bemutatni a fajt és rokonságát.
A
nősziromfélék (Iridaceae) az ókor óta ismert és termesztett növények tartoznak.
Legtöbb fajuk a déli félgömbön él. A család névadói a nőszirmok (Iris), amelyeknek általában kúszó
gyöktörzsük van. A két lepelkör tagjai egymástól különböznek, a külső
lepelleveleik kihajlóak. Ezek a lepellevelek egyes fajok esetében a középér
mentén elálló szőröket viselhetnek („szakállas” nőszirmok). Külső
lepellevelükre a porzó ráhajlik, ezt beborítja a sziromszerű bibekaréj – erről
kapták a magyar ’nőszirom’ elnevezést. Jellegzetesek unifaciális, kardalakú,
élükkel a hajtástengelyre simuló, úgynevezett „lovagló” leveleik is. Görög
eredetű nevük szivárványt jelent, és számtalan színben pompázó változataikra
utal. A népnyelv és régi botanikai műveink egyaránt liliomoknak nevezték az Iriszeket.
Lippai János kertészeti–botanikai művében, a „Posoni kert”-ben ötféle íriszt
említ, és magyarul „szivárványos liliom”-nak nevezi őket. A mára elterjedt
nőszirom szó Diószegi Sámueltől származik, és az íriszek lapos, színes
sziromszerű bibéjére utal.
A szibériai nőszirom porzója és az
azt beborító „sziromszerű” bibekaréj ("nőszirom")
A
rómaiak a nőszirmot köhögés, hasfájás, felfúvódás, kígyó- és skorpiómarás,
kutyaharapás ellen használták. A keleti nősziromfajok porrá tört gyöktörzséből
arcpirosítót készítettek. Ugyanis a rizómában lévő kalcium-oxalát tűkristályok
a bőrt dörzsöléskor izgatják és kipirosítják.
Hazánkban
nyolc nősziromfaj él vadon, amelyek a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)
kivételével mindannyian törvényes jogszabályi védelemben részesülnek. Köztük a
szibériai nőszirom a nagyobb termetű és kékeslila virágszínű fajok közé
tartozik
Sarjtelepei rendszerint számos
virágzó hajtást fejlesztenek
A szibériai nőszirom sűrű sarjtelepeket képző, gyöktörzses faj. Keskeny-szálas levelei 2–8 (–10) mm szélesek, jóval rövidebbek a szárnál. (25–)40–80(–130)
cm magas, hengeres szárán május-júniusban (1)2(–7) rendszerint ibolyáskék
(ritkábban lila vagy fehér) virág fejlődik. Virágzati buroklevelei hártyásak. A
külső lepelcimpák körme mintegy fele olyan hosszú, mint a kerek-tojásdad,
sötéten erezett csúcsi rész. Termése háromkopácsú, nem csőrös tok.
Általában május második felében és
június elején virágzik
Ritkán halvány színváltozatai is
felbukkannak
Jellegzetesek termései csőr
nélküliek
A
hazai flórában hozzá leginkább hasonló faj a fátyolos (másnéven: korcs)
nőszirom (Iris spuria), de ennek a fajnak levelei körülbelül 2 centiméter szélesek,
és tokterméseinek csúcsa csőrös.
Az
eurázsiai elterjedésű szibériai nőszirom hazánkban a
Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Duna-Tisza közén elég gyakori, a
Nyírségben és az Észak-Alföldön ritkább. Lápréteken, nedves kaszálókon, hegyi
réteken, magassásosokban él. Láprétek szegélyzónájában kialakuló monodomináns
állományait önálló növénytársulásként is leírták.
Hazánkban még jelentős
állományai élnek
A szibériai
nőszirom legtöbbször más ritka és védett fajokkal, például buglyos szegfűvel,
kornistárniccsal, fehér májvirággal, hússzínű és széleslevelű ujjaskosborral,
zergeboglárral együtt fordul elő ezért termőhelyeinek védelme más fajok
megőrzését is elősegíti.
Állományai bőven teremnek, lengyelországi vizsgálatok alapján sarjtelepei átlagosan 80–90 termést hoznak, a termések
pedig átlagosan 50–70 magot, azaz egy példány éves hozama 4000 – 6000 magra
tehető. Ennek ellenére állományai elsősorban vegetatívan szaporodnak, mert magról
történő felújulására az összefüggő növényzetben található mesterséges, szabad
talajfelszínnel rendelkező ’lékekben’ lehetséges. Fenyegetett állományai
megerősítésének, megőrzésének egyik hatékony eszköze lehet a magról történő
szaporodás elősegítése, a növényzetben nyitott lékek létesítésével.
Néha
előfordul természetes élőhelyein példányainak tövestől történő kiásása, ám ez
nemcsak tilos, hanem felesleges is, hiszen a szibériai nőszirmot a
dísznövénykertészek is felkarolták, sőt több kertészeti fajtát is kinemesítettek. Ha valaki tehát kertjében szeretné látni lehetősége van kertészetekből megszerezni.
Hazai állományait leginkább termőhelyeinek meliorációja, kiszáradása,
becserjésedése és erdősülése fenyegeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése