2014. január 12., vasárnap

A 2014-es Év vadvirága, a szibériai nőszirom ismertetése

A blog 2014. január 1-jén kelt bejegyzésében számoltam be arról, hogy az idei Év vadvirága a szibériai nőszirom (Iris sibirica) lett. A mostani bejegyzésben igyekszem részletesebben bemutatni a fajt és rokonságát.
A nősziromfélék (Iridaceae) az ókor óta ismert és termesztett növények tartoznak. Legtöbb fajuk a déli félgömbön él. A család névadói a nőszirmok (Iris), amelyeknek általában kúszó gyöktörzsük van. A két lepelkör tagjai egymástól különböznek, a külső lepelleveleik kihajlóak. Ezek a lepellevelek egyes fajok esetében a középér mentén elálló szőröket viselhetnek („szakállas” nőszirmok). Külső lepellevelükre a porzó ráhajlik, ezt beborítja a sziromszerű bibekaréj – erről kapták a magyar ’nőszirom’ elnevezést. Jellegzetesek unifaciális, kardalakú, élükkel a hajtástengelyre simuló, úgynevezett „lovagló” leveleik is. Görög eredetű nevük szivárványt jelent, és számtalan színben pompázó változataikra utal. A népnyelv és régi botanikai műveink egyaránt liliomoknak nevezték az Iriszeket. Lippai János kertészeti–botanikai művében, a „Posoni kert”-ben ötféle íriszt említ, és magyarul „szivárványos liliom”-nak nevezi őket. A mára elterjedt nőszirom szó Diószegi Sámueltől származik, és az íriszek lapos, színes sziromszerű bibéjére utal. 

 
A szibériai nőszirom porzója és az azt beborító „sziromszerű” bibekaréj ("nőszirom")

A rómaiak a nőszirmot köhögés, hasfájás, felfúvódás, kígyó- és skorpiómarás, kutyaharapás ellen használták. A keleti nősziromfajok porrá tört gyöktörzséből arcpirosítót készítettek. Ugyanis a rizómában lévő kalcium-oxalát tűkristályok a bőrt dörzsöléskor izgatják és kipirosítják.
Hazánkban nyolc nősziromfaj él vadon, amelyek a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) kivételével mindannyian törvényes jogszabályi védelemben részesülnek. Köztük a szibériai nőszirom a nagyobb termetű és kékeslila virágszínű fajok közé tartozik

 
 Sarjtelepei rendszerint számos virágzó hajtást fejlesztenek

A szibériai nőszirom sűrű sarjtelepeket képző, gyöktörzses faj. Keskeny-szálas levelei 2–8 (–10) mm szélesek, jóval rövidebbek a szárnál. (25–)40–80(–130) cm magas, hengeres szárán május-júniusban (1)2(–7) rendszerint ibolyáskék (ritkábban lila vagy fehér) virág fejlődik. Virágzati buroklevelei hártyásak. A külső lepelcimpák körme mintegy fele olyan hosszú, mint a kerek-tojásdad, sötéten erezett csúcsi rész. Termése háromkopácsú, nem csőrös tok. 



Általában május második felében és június elején virágzik


Ritkán halvány színváltozatai is felbukkannak  

 Jellegzetesek termései csőr nélküliek
  
 A hazai flórában hozzá leginkább hasonló faj a fátyolos (másnéven: korcs) nőszirom (Iris spuria), de ennek a fajnak levelei körülbelül 2 centiméter szélesek, és tokterméseinek csúcsa csőrös.
 
Az eurázsiai elterjedésű szibériai nőszirom hazánkban a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Duna-Tisza közén elég gyakori, a Nyírségben és az Észak-Alföldön ritkább. Lápréteken, nedves kaszálókon, hegyi réteken, magassásosokban él. Láprétek szegélyzónájában kialakuló monodomináns állományait önálló növénytársulásként is leírták. 

  
Hazánkban még jelentős állományai élnek

A szibériai nőszirom legtöbbször más ritka és védett fajokkal, például buglyos szegfűvel, kornistárniccsal, fehér májvirággal, hússzínű és széleslevelű ujjaskosborral, zergeboglárral együtt fordul elő ezért termőhelyeinek védelme más fajok megőrzését is elősegíti.
Állományai bőven teremnek, lengyelországi vizsgálatok alapján sarjtelepei átlagosan 80–90 termést hoznak, a termések pedig átlagosan 50–70 magot, azaz egy példány éves hozama 4000 – 6000 magra tehető. Ennek ellenére állományai elsősorban vegetatívan szaporodnak, mert magról történő felújulására az összefüggő növényzetben található mesterséges, szabad talajfelszínnel rendelkező ’lékekben’ lehetséges. Fenyegetett állományai megerősítésének, megőrzésének egyik hatékony eszköze lehet a magról történő szaporodás elősegítése, a növényzetben nyitott lékek létesítésével.
Néha előfordul természetes élőhelyein példányainak tövestől történő kiásása, ám ez nemcsak tilos, hanem felesleges is, hiszen a szibériai nőszirmot a dísznövénykertészek is felkarolták, sőt több kertészeti fajtát is kinemesítettek. Ha valaki tehát kertjében szeretné látni lehetősége van kertészetekből megszerezni. Hazai állományait leginkább termőhelyeinek meliorációja, kiszáradása, becserjésedése és erdősülése fenyegeti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése