Az orchideák mindenütt jelen vannak...

Az orchideák mindenütt ott vannak. Volt már rá példa, hogy orchideát találtam sógoromék telkén (amit Ők lehetetlennek tartottak), de ma délután olyat láttam a televízióban amit amerikai filmben még sosem… A Dustin Hoffman főszereplésével 1982-ben készült filmben egy természettudományos hűséggel és igényességgel készült kép jelenik meg számos alkalommal egy európai orchideáról. Egy jelenetsorozatban (1:26:25-től 1:33:37-ig) többször feltűnik egy plakát, amely a foltos ujjaskosbort (Dactylorhiza maculata) ábrázolja.

A képen egy virágzó példány habitusképe (középen), egy érett toktermés (bal oldalt felül), egy virág (jobb oldalt felül), egy pollinárium (bal oldalt alul - ezen a képen kitakarva) és egy mag (jobb alul) látható

Érdekességként megjegyzem, hogy a jelenetsor tele van szerelmi-erotikus vonatkozásokkal, ezért feltételezem, hogy a plakát nem véletlenül került a díszletbe, hanem az ikergumós orchideáknak tulajdonított afrodiziákus hatás miatt.

A filmet látva teljesen biztos voltam, hogy mely faj látható a képen, de ebben az Internet Movie Database (IMDB) honlapján található információk is megerősítettek. Ez alapján a szóban forgó plakát a 20. század első felében, a svéd általános iskolák számára készült, a svéd flórát bemutató sorozat egyik darabja. Max Richter német illusztrátor készítette, Gunnar Samuelson svéd botanikus irányításával.

Ez volt a második filmbeli találkozásom az ujjaskosborokkal. A Kisvakond és a gyógyszer című 1987-ben készült csehszlovák rajzfilmben bánatosan bandukol a kisvakond a széleslevelű ujjaskosborok (Dactylorhiza majalis) mellett, mikor nem találja a Matricaria chamomilla-t...

 

Orchideák és a szexuális megtévesztés

Az orchideák nevezetesek arról, hogy számos fajuk megtéveszti megporzóit. Bár hasonló mechanizmus több más növénycsaládban kialakult, a legtöbb megtévesztő megporzású faj a kosborfélék között ismert. Maga a megtévesztés is sokféle lehet, az egyik legkülönösebb a szexuális típus, mikor a virág párzásra kész nőstény rovar vizuális, olfaktorikus és taktilis ingereit utánozza (magyarán úgy néz ki, hasonló illatot áraszt és hasonló szőtözöttséget visel). Mindez alkalmat teremt, hogy bemutassam Fastus József nagykárolyi származású festőművész két alkotását, amelyek 2011-ben voltak kiállítva a Debreceni Egyetem Élettudományi Galériájában.

További olvasnivaló:

Schiestl, F. P., Peakall, R., Mant, J. G., Ibarra, F., Schulz, C., Franke, S., & Francke, W. (2003). The chemistry of sexual deception in an orchid-wasp pollination system. Science 302(5644): 437–438.

Schiestl, F. P., Ayasse, M., Paulus, H. F., Löfstedt, C., Hansson, B. S., Ibarra, F., & Francke, W. (2000). Sex pheromone mimicry in the early spider orchid (Ophrys sphegodes): patterns of hydrocarbons as the key mechanism for pollination by sexual deception. Journal of comparative physiology A 186(6): 567–574.

Gaskett, A. C. (2011). Orchid pollination by sexual deception: pollinator perspectives. Biological Reviews 86(1): 33–75.

Schiestl, F. P. (2005). On the success of a swindle: pollination by deception in orchids. Naturwissenschaften 92(6): 255–264.

Az orchidiotizmusról

A vadon élő orchideák (azaz a kosborfélék) „rajongóinak” megnevezésére szolgáló „orchidióta” kifejezés a 20. századi magyar botanika egyik legnagyobb alakjától, Soó Rezső professzortól származik.

Tény, hogy az orchideákban van valami nehezen megfogalmazható különlegesség, amely az arra fogékonyakat magával ragadhatja és rabul ejtheti. Gyerekkoromban sokáig ornitológusnak készültem és sokáig azt sem tudtam, hogy hazánkban élnek orchideák. A meghatározó olvasmányélményt egy, a Búvár című folyóiratban 1978-ban, Németh Ferenc tollából megjelent cikk jelentette, amely a Rovarutánzó orchideáink: a bangók címet viselte. Ellenállhatatlanul érdekesnek találtam. 

Ez a cikk 1985-ben jelent meg (Németh Ferenc tollából), ebben az évben találtam életem első orchideáját 

Az 1981-es Németh-Seregélyes-féle "Ne bántsd a virágot" két oldala - ebben a könyvben olvastam először az "orchidiotizmusról"

Elhatároztam, hogy ezeket a növénycsodákat magam is látni, fényképezni szeretném. Ezt követően hamarosan meg is találtam az első orchideát, amelyet azután még számos követett... Abban, hogy egyre inkább a növényfényképezés felé fordultam, komoly szerepe volt annak a felismerésnek is, hogy a növények nem szaladnak vagy repülnek el objektívem lencséje elől. Ebben az időszakban ébredt fel bennem az a fajta vadász-szenvedély, amely eleinte az orchideák, majd más szépséges és veszélyeztetett növények megkeresésére, lefényképezésére sarkall. Szerencsére időközben több olyan embert ismertem meg, akik számára mindez hasonló – és a kívülállók számára alig érthető – örömet okoz. Viselkedésünk és motivációink – belátom – némileg eltérnek az átlagpolgárétól és ezért is érezzük találónak magunkra az orchidióta kifejezést. Egy, növényfotósok és botanikusok között terjedő történet talán segít megvilágítani mire is gondolok.

A történet szereplője a magyar növényfotográfia egyik úttörője, aki valamikor a két világháború között különleges megjelenésű orchideát:egy sallangvirágot fényképezett. A kép elkészítéséhez a megfelelő perspektívát keresve lehasalt a földre, fényképezőgépét fekete vászonanyaggal takarta le és ez alá bújva nézett a gép keresőjébe. Már egy ideje látszólag mozdulatlanul feküdt a növény előtt s várta, hogy elálljon a szél és a kép elkészítéséhez a fényviszonyok a lehető legjobbak legyenek. Elmélyült tevékenysége közben észre sem vette, hogy társasága akadt: egy idősebb parasztember figyelte már percek óta. A bácsi türelmesen várt, hogy vajon mit is csinál, de csak annyit látott, hogy egy városi, „vasalt nadrágos” ember hasal a fűben, aki a fejére fekete ruhát terített...

Végül cseppet sem leplezett érdeklődéssel és csodálkozással odalépett, megköszörülte a torkát és  illemtudóan köszönt:

– Adjon Isten jó napot!

– Jó napot kívánok! – felelte a földről felkászálódva a meglepett fotográfus.

– Mit tetszik itt csinálni?  – érdeklődött az öreg.

– Ezt a növényt fényképezem éppen – mutatott az előtte lévő orchideára a városi ember.

A bácsi rá sem hederített a növényre, de közelebb hajolva óvatosan kibökte:

– Hülyének tetszik lenni?

A meglepett fotós hirtelen köpni-nyelni sem tudott, gyorsan átfutott a fején, hogy elmagyarázhatná a látszat ellenére ő teljesen normális, megmutathatná fotómasináját és elmondhatná, hogy tényleg növényeket fényképez. De azonnal rájött, hogy a  hosszadalmas és bizonytalan eredményű magyarázkodás helyett jobban jár ha ráhagyja az öregre amit gondol:

– Igen. – mondta elhaló hangon.

– Hát, hiszen mindjárt gondoltam! – felelte megnyugodva a bácsi.

Eddig a történet, amelyről nem tudom, hogy valóban így esett-e meg, de ha esetleg nem akkor is úgy vélem: igen jellemző, amely akár meg is eshetett volna.

Vajda Ernő növényfényképezés közben és az (adriai) sallangvirág általa készített fényképe a Magyar növényvilág képeskönyvében

Új könyv: Magyarország orchideái / Orchids of Hungary

Megrendelhető!

a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani kiadásában megjelent

Molnár V. Attila & Csábi Miklós

Magyarország orchideái / Orchids of Hungary

című könyve

 • 71 vadon élő faj • 831 fénykép

• 224 oldal • 72 elterjedési térkép

 Terepre vihető méret (11,8 × 19,6 cm)

 • Ökológia • Elterjedés • Megporzók 

• Fenológia • Élőhelyek •Hibridek •Rendellenességek • Színváltozatok

 Könyvesbolti ára: 3990 Ft

Ára megrendelőknek: 2990 Ft

 

Amikor az újabb és újabb rekordoknak nem örülünk szívből

A pókbangó (Ophrys sphegodes) egyetemista koromban május elején virágzott. Virágzásának átlagos középnapja egy 148 év hosszú időszakban gyűjtött 170 virágzó állapotú herbáriumi példány alapján május 14. (Julian day 134) volt (Molnár V. et al. 2012). A Magyarországi Orchideák Herbáriumi adatbázisában (Molnár V. et al. 2011) található legkorábbi virágzású példányt Jávorka Sándor és Zólyomi Bálint gyűjtötték Balatonszentgyörgyön 1939. április 23-án.

A tavalyi évben beszámoltam róla, hogy a fajt 2019. március 30-án találta virágozva Lukács Róbert. Az idén a faj további 10 napot javított az országos csúcson… Március 20-án Keresztes-Nagy József fényképezte. Mi lesz ebből???

Virágzó pókbangó, Magyarország. 2020. március 20. Fotó: Keresztes-Nagy József.

Cikk az Annals of Botany című folyóiratban

Sramkó Gábor első szerzőségével megjelent a nőszőfű (Epipactis) nemzetség fajképződési folyamatairól írt cikkünk az Annals of Botany című folyóiratban.

A teljes cikk most szabadon elérhető itt, mint a szerkesztő által erre kiválasztott közlemény (Editor’s choice).

 

Abstract

Background and Aims

The terrestrial orchid genus Epipactis has become a model system for the study of speciation via transitions from allogamy to autogamy, but close phylogenetic relationships have proven difficult to resolve through Sanger sequencing.

Methods

We analysed with restriction site-associated sequencing (RAD-seq) 108 plants representing 29 named taxa that together span the genus, focusing on section Epipactis. Our filtered matrix of 12 543 single nucleotide polymorphisms was used to generate an unrooted network and a rooted, well-supported likelihood tree. We further inferred genetic structure through a co-ancestry heat map and admixture analysis, and estimated inbreeding coefficients per sample.

Key Results

The 27 named taxa of the ingroup were resolved as 11 genuine, geographically widespread species: four dominantly allogamous and seven dominantly autogamous. A single comparatively allogamous species, E. helleborine, is the direct ancestor of most of the remaining species, though one of the derived autogams has generated one further autogamous species. An assessment of shared ancestry suggested only sporadic hybridization between the re-circumscribed species. Taxa with the greatest inclination towards autogamy show less, if any, admixture, whereas the gene pools of more allogamous species contain a mixture alleles found in the autogams.

Conclusions

This clade is presently undergoing an evolutionary radiation driven by a wide spectrum of genotypic, phenotypic and environmental factors. Epipactis helleborine has also frequently generated many local variants showing inclinations toward autogamy (and occasionally cleistogamy), best viewed as incipient speciation from within the genetic background provided by E. helleborine, which thus becomes an example of a convincingly paraphyletic species. Autogams are often as widespread and ecologically successful as allogams.

Hivatkozás

Sramkó, G., Paun, O., Brandrud, M. K., Laczkó, L., Molnár V., A., & Bateman, R. M. (2019). Iterative allogamy-autogamy transitions drive actual and incipient speciation during the ongoing radiation within the orchid genus Epipactis (Orchidaceae). Annals of Botany 124(3): 481–497.

Kanadai orchideák a Soó Rezső-herbáriumban

Néhány napja kellemes meglepetést hozott a posta. Emődy Wáman-Zoltán (Kőszeg) idén nyáron Kanadában (British Columbia) tett kirándulásán gyűjtött és szépen preparált orchideák lapjait adományozta gyűjteményünknek.

Köszönjük szépen!

Cikk az adriai sallangvirágról a Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics folyóiratban

Bódis Judit első szerzőségével megjelent online az adriai sallangvirágról (Himantoglossum adriaticum) irt cikkünk a Biological Flora of Central Europe sorozatban, a Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics című folyóiratban. Az elfogadott kézirat letölthető innen.

 

Csábi Miklós felvételei

 

Abstract

Himantoglossum adriaticum H. Baumann is a long-lived perennial orchid with an adriato-mediterranean distribution. The species-level separation of this species from the more geographically widespread H. hircinum has only recently been confirmed via a combination of molecular and morphometric techniques, which are further developed here. To provide a comprehensive overview of its autecology we integrated previously published information with extensive unpublished data derived mainly from populations in the Keszthely Hills of Hungary. In this paper we assess the distribution, habitat preferences, life history and seed germination (ex situ and in situ) of H. adriaticum, with special emphasis on its reproductive biology.

 

 

Hivatkozás

Bódis J., Biró É., Nagy T., Takács A., Sramkó G., Bateman R. M., Gilián L. Illyés Z., Tökölyi J. Lukács B. A., Csábi M. & Molnár V. A. (2019): Biological flora of Central Europe Himantoglossum adriaticum H. Baumann. – Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics DOI 10.1016/j.ppees.2019.125461

Grúziai útibeszámoló

Tegnap értünk haza egyhetes Grúziai kirándulásról. Az úton főleg temetők növényeit, orchideákat, vadon élő növények használatát igyekeztünk figyelemmel kísérni.

Az alábbiakban néhány képpel számolok be élményeinkről.

Virágzó méhbangók egy grúziai temetőben

Keleti nyelvorchidea

Virágárusnál árusított tornyos sisakoskosbor csokor

A lónyelvű csodabogyót tömegesen gyűjtik koszorúkészítéshez

Útszélen árusítják a sóvirágból és gyöngyvesszőből készült seprűket

Keleti gyertyán erdőben virágzó majomkosbor-állomány

Négy páfrányfajnak otthont adó rakott kőfal

Gazdag styeppnövényzetnek otthont adó temető

Temetőben is előkerült a csipkés gyöngyvessző

Csipkés gyöngyvesszőn növekvő számomra ismeretlen gubacsok

Varjúláb (Coronopus didymus)

Idős néni jeneszter vesszőt gyűjt seprűkötéshez

Szúrós csodabogyóból készült seprű használatban

Elütött aranysakál

 

Szemlecikk a temetkezési helyek élővilágáról

Löki Viktor első szerzőségével megjelent online a Global Ecology and Conservation című folyóiratban a temetkezési helyek természetvédelmi jelentőségéről írt szemlecikkünk. A teljes anyag letölthető innen.

 

Összefoglalás

Az elmúlt évszázadok során az ember tevékenység a természetes élőhelyek területének világszerte jelentős mértékű csökkenését eredményezte. Az átalakított tájban egyes kegyeleti jelentőséggel rendelkező helyek, mint például a temetők és a templomkertek lehetőséget kínálhatnak a biológiai sokféleség megőrzésére. Munkánk során e helyek természetvédelmi szerepének értékelését és az élőhelyeket fenyegető tényezők feltárását céloztuk meg. Összesen öt földrészről származó 97 releváns közlemény eredményeit értékeltük. Azt tapasztaltuk, hogy a temetők és templomkertek jelentős védelmi szerepet tölthetnek be, hiszen még a nagymértékben átalakított tájban is ritka és veszélyeztetett fajok élőhelyei; összesen 140 védett taxont gyűjtöttünk ki a vizsgált tanulmányokból. Kiderült, hogy a temetkezési helyek jelentős biológiai sokféleségét hosszú távú meglétük és zavartalan állapotuk támogatja. Ugyanakkor a társadalmi hozzáállás változásával párhuzamosan ezen természetes menedékek kezelése is világszerte megváltozott. A temetők növény- és állatvilágát fenyegető legfőbb veszélyek a gyepterületet csökkentő temetkezési szokások, a temetők intenzív kezelése (gyakori kaszálás és a fák kivágása), az invazív fajok spontán betelepedése és ember általi behurcolása, valamint a természeti erőforrások túlzott használata. Mivel a temetőkben a spiritualitás és a természeti értékek megőrzésének lehetősége szorosan összefonódik, e menedékhelyek megőrzése a lakosság kegyeleti viselkedésének visszaállításával  érhető el. Ezért fontos a helyi lakosság figyelmének felkeltése ezeknek a területeknek a természeti értékei iránt, valamint a természetes növény- és állatvilág számára megfelelő élőhelyeket biztosító területek specifikus, célzott kezeléssel való fenntartása.

 

 

Highlights

Cemeteries and churchyards have the potential for biodiversity conservation.

We reviewed the results of 97 relevant studies of the topic from five continents.

Altogether 140 protected taxa were listed in the evaluated papers.

We identified the major threats for the flora and fauna of these sites.

Preservation of these refuges can be achieved by reconstructing spirituality.

Abstract

During the past centuries human-induced land use changes resulted in a considerable loss of natural habitats worldwide. In transformed landscapes historical burial places such as cemeteries and churchyards can have the potential for biodiversity conservation. In our review we aimed at evaluating the conservation role of these sites and at revealing factors that can threaten their biota. Altogether we evaluated the results of 97 relevant studies from five continents. We found that cemeteries and churchyards have a considerable conservation role, as even in heavily transformed landscapes they often act as refuges for the populations of rare and endangered species; altogether 140 protected taxa were listed in the reviewed studies. We revealed that the high biodiversity of burial places is supported by their long-term existence and their undisturbed status. However, in parallel with changes in the social attitude the management of these natural refuges has also been altered worldwide. We identified the major threats for the flora and fauna to be altered burial habits decreasing the area of grasslands, intensified management of the cemeteries by frequent mowing and logging, the spontaneous and human-induced introduction of invasive species and the overexploitation of natural resources present in cemeteries. As conservation and spirituality is tightly interwoven in cemeteries, the preservation of these refuges can be achieved by the reconstruction of their sacred spirituality, by raising the attention of local populations for the natural values of these areas and also by specific, focused management providing proper habitats for the natural flora and fauna.

Hivatkozás

Löki V., Deák B., Lukács B. A. & Molnár V. A. (2019): Biodiversity potential of burial places – a review on the flora and fauna of cemeteries and churchyards. – Global Ecology and Conservation DOI 10.1016/j.gecco.2019.e00614

Cikk a Landscape and Urban Planning című folyóiratban

Löki Viktorral megosztott első szerzőségünkkel megjelent a törökországi temetők természetvédelmi értékét meghatározó tényezőkről írt közleményünk a Landscape and Urban Planning című folyóiratban.

A teljes közlemény 50 napig letölthető innen.

Az 50 napos határidő után pedig az elfogadott kézirat innen.

Összefoglalás

A természetes élőhelyek világszerte tapasztalható átalakulása, elvesztése miatt a biológiai sokféleség megőrzésében egyre fontosabbá válik az emberi tevékenység által befolyásolt élőhelyek szerepe. Különleges kulturális szerepük miatt a temetők megőrzhetik az őshonos növényzet elemeit, miközben a környező táj degradálódik. E szakrális menedéket azonban az emberi behatás és megváltozó kezelés veszélyeztetheti. Tanulmányunk célja az volt, hogy megértsük, hogy az urbanizáció miként befolyásolja a temetők természetvédelmi értékét, amelyhez az orchideákat használtuk modellszervezetként. 631 törökországi temetőben elemeztük a fajok számát és abundanciáját, valamint az IUCN által veszélyeztetettnek minősített orchidea taxonok jelenlétét a városi-vidéki grádiens mentén. A természetvédelmi értéket meghatározó tényezők megértéséhez 288 temető részletes felmérését is elvégeztük fás növényzet (fásszárú növényzet borítása és az őshonos fák aránya) és a temető általános szerkezete (sírok kor, sűrűsége és típusa) szempontjából. A természetvédelmi érték a falusi temetőkben volt a legmagasabb. A falusi temetők kisebb területűek, több bennük a hagyományos sír és kevésbé sűrűn fekvő sírokat tartalmaznak mint a városiak, de fásszárú növényzetük hasonló a városi temetőkhöz. Ugyanakkor az őshonos fák aránya pozitív összefüggést mutat az orchideafajok számával, a veszélyeztetett orchidea-taxonok jelenlétével, ha kontrollálunk a temetők területére, tengerszint feletti magasságára és földrajzi elhelyezkedésére. Ezen túlmenően a temető szerkezete (a sírok kora és sűrűsége) előrejelezte a fajok gazdagságát. Eredményeink azt mutatják, hogy az urbanizáció és az emberi tevékenység modern változásai erősen befolyásolják a török temetők természetvédelmi értékét. A hagyományos temetkezési szokások és a temetők környezetbarát kezelése több erkölcsi és pénzügyi támogatást érdemel.

Highlights

Orchid abundance and species richness were studied in 631 Turkish cemeteries
Conservation value decreased along the urban-rural gradient
Urban and rural cemeteries differed in area and structure
Conservation value was positively related to proportion of native trees in cemeteries
Cemetery structure (age and distance of graves) predicted orchid species richness

Abstract

In the face of worldwide habitat loss, the role of human-shaped habitats in conserving biodiversity is becoming increasingly important. Due to their special cultural role, cemeteries can preserve parts of the native vegetation when the surrounding landscape becomes degraded. However, these special refuges are threatened by human encroachment and changing management practices. The aim of this study was to understand how urbanization affects the conservation value of cemeteries, indicated by orchids as flagship species for biodiversity conservation. We analyzed species richness, abundance and the presence of threatened orchid taxa in cemeteries from 631 differently sized Turkish settlements along an urban-rural gradient. To understand driving patterns determining the conservation value, we performed detailed characterization of 288 cemeteries in terms of woody vegetation (tree cover and proportion of native trees) and overall structure (age, density and type of graves). Conservation value was highest in rural cemeteries. Rural cemeteries were smaller, contained more traditional and less densely situated graves, but their woody vegetation was similar to urban cemeteries. The proportion of native trees was positively related to species richness, abundance and presence of threatened orchid taxa, after taking into account area, altitude and geographical location of cemeteries. In addition, cemetery structure (age and density of graves) predicted species richness. Our results indicate that urbanization and modern changes in human activity have a strong impact on the conservation value of Turkish cemeteries. Practices maintaining traditional burial habits and environment-friendly management of cemeteries deserve more moral and financial support.

Hivatkozás

Löki V., Molnár V. A., Süveges K., Heimeier H., Takács A., Nagy T., Fekete R., Lovas-Kiss Á., Kreutz C.A.J., Sramkó G. & Tökölyi J. (2019): Predictors of conservation value of Turkish cemeteries: a case study using orchids. – Landscape and Urban Planning 186: 36–44. doi: 10.1016/j.landurbplan.2019.02.016

Darwin-nap

Frontiers in Ecology and Environment: törökországi kutatásaink visszhangja

Az Ecological Society of America neves folyóirata, a  Frontiers in Ecology and Environment című lap ’Dispatches’ rovatában foglalkozik a nemrégiben megjelent, Graveyards as refuges for Turkish orchids against salep harvesting című cikkünkkel.

 

Az írás elérhető itt (html-ben) vagy itt (pdf-ben).

 

Hivatkozás

Buehler J. (2018): Graveyard refuges for imperiled Turkish orchids. –  Frontiers in Ecology and Environment DOI: 10.1002/fee.1760

Molnár V. A., Nagy T., Löki V., Süveges, K., Takács A., Bódis J.& Tökölyi J. (2017): Graveyards as refuges for Turkish orchids against salep harvesting. – Ecology and Evolution 7: 11257–11264.

 

A lappföldi ujjaskosbor előfordulása Romániában

Megjelent a Dactylorhiza lapponica romániai előfordulásáról szóló beszámolónk a Marcin Nobis által szerkesztett ’Contribution to the flora of Asian and European countries: new national and regional vascular plant records’ című cikksorozat 7. részében, a Botany Letters című folyóiratban.

A fajt Kiskalota határában (Kolozs megye) találtuk Óvári Miklóssal 2015-ben. Az általunk megtalált termőhelyen a faj jelentős egyedszámú állományát találtuk, olyan kísérőfajokkal mint Angelica sylvestris, Briza media, Calluna vulgaris, Carex panicea, Carex stellulata, Dactylorhiza cordigera, Dactylorhiza maculata, Epipactis palustris, Filipendula ulmaria, Genistella saggitalis, Gymnadenia conopsea, Holcus lanatus, Neottia ovata, Luzula campestris, Parnassia palustris, Plantago lanceolata, Platanthera bifolia, Polygala comosa, Potentilla erecta. Salix repens, Rosa pendulina, Scirpus sylvaticus, Trifolium pratense, Trollius europaeus, Veratrum album.

A MTM Növénytárában található két herbáriumi lap tanúsága szerint a növényt Jeney Endre és Pázmány Dénes 1956. augusztus 23-án már gyűjtötték a Gyalui-havasokban (A BP 684168 számú lapot ’Orchis morio’-ként, a BP 684402 ’Orchis sambucina’-ként azonosították).

Hivatkozás:

Nobis M., Domina G., Meço M., Mullaj A., Bazan G., Ebel A. L., Király G., Erst A., Nowak A., Sukhorukov A. P., Pospelova E. B., Pospelov I. N., Vasjukov V. M., Piwowarczyk R., Seregin A. P., Király A., Kushunina M., Liu B., Molnár V. A., Olonova M., Óvári M., Paszko B., You-Sheng Ch., Verkhozina A. V., Zykova E. Y., Klichowska E., Nobis A., Wróbel A., Aydın Z. U., Dönmez A. A., Garakhani P., Koopman J., Korolyuk A., Oklejewicz K., Qasimova T., Wang W., Więcław H., Wolanin M. & Xiang K. (2018): Contribution to the flora of Asian and European countries: new national and regional vascular plant records, 7. – Botany Letters Doi 10.1080/23818107.2017.1415817

 

-------------

Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó in flora of Romania

Attila Molnár V. & Miklós Óvári

Distribution and habitat

Known distribution area of Dactylorhiza lapponica covers northern Europe, Alps and northern Carpathians (Vlčko et al. 2003, Delforge 2006). Presence of the species in some Central European countries was detected only during last decades, e.g. Austria and Switzerland (Reinhard 1985), Germany (Gallerach & Wucherpfennig 1987), France , (Amardeilh 1997), Slovakia, (Vlčko 1995) and Hungary (Dítě et al. 2006). Dactylorhiza lapponica grows in in low-herbs communities of springs and fens, and along mountain streams (Dítě et al. 2006). The species occurs from lowlands to alpine altitudinal zone (Delforge 2006). Occurrence of D. lapponica in Romanian was so far unknown. Overlooked herbarium sheets collected 50 years ago together with a newly found locality, represent the most south-eastern known population of the species. The habitat of newly found locality near Călăţele is characterised by sligtly acidic soil (pH 6.0), with high (15.4%) organic matter content and very low carbonate (< 0.05%), phosphorous (60 mg/kg), potassium (174 mg/kg) and nitrogen (58.8 mg/kg) content.

 

 

Taxonomic notes

Dactylorhiza lapponica belongs to the allotetraploid complex Dactylorhiza majalis s. l. (Aagard et al. 2005). The members of this complex were originated as results of repeated hybridization events between the diploid taxa Dactylorhiza incarnata (L.) Soó and Dactylorhiza fuchsii (Druce) Soó (Hedrén 1996, Devos et al. 2003). Main distinction characters from morphologically most similar D. majalis (Rchb.) P.F.Hunt & Summerh. are. as folows: lower (10–40 cm versus 20–90 cm high) flowering stem, fewer (2–5 versus 4–10) and narrower (3–25 mm versus 15–35 mm width) leaves, fewer (3–20 versus 10–60) flowers and shorter (20–70 mm versus 20–160 mm long) inflorescence.

 

 

Examined specimens (new records)

ROMANIA: Jud. Cluj, Munţii Giláului, Băişoara, “In loco paludoso, montis “Öreg Havas” montium “Gyalui Havas”. Alt. cca. 1600 m super mare. Prope pagum Kisbánya, comitatis Kolozs.”, 23 August 1956, D. Pázmány & E. Jeney, as “Orchis morio L. ?”, rev.: A. Molnár V. as ’D. lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó’ (BP 684168). An another herbarium sheet (BP 684402) collected on the same locality, at same date, originally identified as: “Orchis sambucina L.”, rev: A. Molnár V. as ’D. lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó’; Jud. Cluj, near Călăţele (46.72654° N, 23.03298° E, 948 m alt.), wet hey meadows, 11 June 2015, A Molnár V. & M. Óvári (DE).

 

 

References

Aagaard, S. M. D., Såstad, S. M., Greilhuber, J., and Moen, A. 2005. “A secondary hybrid zone between diploid Dactylorhiza incarnata ssp. cruenta and allotetraploid D. lapponica (Orchidaceae).” Heredity 94: 488–496.

Amardeilh, J. P. 1997. “Orchidee nouvelle pour la France Dactylorhiza lapponica (Laestad.) Soó en Savoie [A new orchid to France: Dactylorhiza lapponica (Laestad.) Soó in Savoie].” L’Orchidophile 28: 55–58.

Delforge, P. 2006. Orchids of Europe, North Africa and the Middle East. London: Christopher Helm.

Devos, N., Tyteca, D., Raspé, O., Wesselingh, R. A. and Jacquemart, A.-L. 2003. „Patterns of chloroplast diversity among western European Dactylorhiza species (Orchidaceae).” – Plant Systematics and Evolution 243: 85–97.

Dítě, D., Eliáš, P. and Király, G. 2006. „Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Hartm.) Soó, a new taxon for Hungary.” Flora Pannonica 4: 91–97.

Gallerach, A. and Wucherpfennig, W. 1987. „Dactylorhiza lapponica: Erstnachweis für Deutschland [Dactylorhiza lapponica: new to Germany].” Die Orchidee 38: 306–307.

Hedrén, M. 1996. “Genetic differentiation, polyploidization and hybridization in northern European Dactylorhiza (Orchidaceae): evidence from allozyme markers.” Plant Systematics and Evolution 201: 31–55.

Reinhard, H. R. 1985. “Skandinavische und alpine Dactylorhiza-Arten. [Scandinavian and alpine Dactylorhiza species.]” Journal Europäischer Orchideen 17: 321–416.

Vlčko, J. 1995. „Dactylorhiza lapponica (Laest. ex Rchb. fil.) Soó, a new species of the Slovak flora.” Biologia 50: 331–332.

Vlčko J., Dítě D. and Kolník M. 2003. Vstavačovité Slovenska. Orchids of Slovakia. Zvolen: ZO SZOPK Orchidea.