Karantén-botanika: Debrecen Óvoda utca

Elmentem a debreceni Óvoda utcába, hogy megnézzem azt a gyöngyvesszőt amit Löki Viktor és Lovas-Kiss Ádám találtak tavaly ősszel. Viktor Streets of Debrecen projektje keretében Ádámnak tűnt fel a növény. A cserje valóban a korábban hazánkból kipusztultnak hitt csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata). Ezúton is gratulálok a megtalálásához! Mintegy másfél négyzetméter alapterületű, erőteljes sarjtelep, amely dúsan virágzik. Közvetlenül mellette az elterjedt dísznövény Spiraea xvanhouutei is nő, de attól könnyen elkülöníthető leveleinek erezete és színezete, valamint eltérő virágzatai segítségével. Korábban Máté András találta a fajt Kecskemét-Ménteleken, egy ház előtt. Sikerült kiderítenie, hogy a példány valószínűleg a kunpeszéri-erdőből származik. Az Óvoda utca példány eredetét eddig nem sikerült kinyomozni.

Három ábra a készülő orchidea-zsebhatározóból

Az utóbbi két napot rajzolással, színezéssel töltöttem. Ennek eredménye az alábbi három didaktikus ábra a készülő orchidea-zsebhatározóból. A hazai gumós kosborfélék három eltérő éves ciklusát és fenológiáját hivatottak illusztrálni. 

Emlékezés Seregélyes Tiborra

Seregélyes Tibor (Óvári Miklós felvétele)

Nevével először középiskolás koromban a Németh Ferenccel közös szerzőségben készült két könyvükben (Ne bántsd a virágot és a 88 színes oldal a tavaszi vadvirágokról) találkoztam. Ennek a két könyvnek döntő jelentősége lett későbbi pályaválasztásomban. Az utóbbi kötetben megjelent hóvirágot ábrázoló fényképet például igen sokszor nézegettem, ilyen fotót szerettem volna készíteni erről a fajról, de azóta sem sikerült...

Neve már ekkor fogalom lett többünk számára. Képeit mindig etalonként emlegettük, találgattuk, hol és miként készülhettek, tervezgettük, miképpen tudnánk mi is hasonlókra szert tenni.

Elsőéves egyetemista koromban került sor az első személyes találkozásra a kunpeszéri bányató partján, amelyet Sulyok József és Vidéki Róbert barátaimmal együtt nagy izgalommal vártunk. Alaposan meglepedett bennünket Tibor félmeztelen, napbarnított, szakállas alakja, de talán még inkább kedves közvetlensége. A legelső találkozáskor felajánlotta a tegeződést, hamarosan úgy éreztük, mintha régen ismernénk. Az este közeledtével tüzet rakott, majd (az akkor még kétütemű) Trabant csomagtartójából bepácolt húsok és hússütő rács került elő… Az italok fogytával a legtermészetesebb módon felajánlotta, hogy bemegy a faluba sörért. A kellemes estét követően hajnalig tartó beszélgetés következett.

Ebben az időszakban már érdeklődtünk a hazai orchideák iránt, de egyértelműen Tibornak volt köszönhető, hogy rácsodálkoztunk a mediterráneum orchideákban (különösen Ophrys-fajokban) való gazdagságára. Tibor barátaival ugyanis a 90-es évek elején egy-egy ízben ugyanis Krétára és Görögországba utazott. Az Ő diái és élménybeszámolója döbbentett rá bennünket arra, hogy elérhető távolságban lévő, gazdag flórájú, szép tájakra utazhatunk. Inspirációja nyomán indultak el tavaszi, „bangó-vadász” mediterrán túráink.

Számunkra mindig nagy élmény jelentettek, a rendszerint téli időszakban megrendezett, diavetítéssel összekötött baráti összejövetelek. Ágival együtt többször eljöttek a zalakomári találkozókra is, de többször mi vendégeskedtünk Náluk, eleinte Pesten az Albert utcai panelház sokadik emeletén, később pedig Velencén. Ezek az összejövetelek (vagy ahogy Tibor egykori szobatársa, Juhász-Nagy Pál nyomán nevezte:„poipoidromok”) számunkra az év fontos, nagyon várt eseményei voltak. Ilyenkor ki-ki levetítette az előző évi „diatermés” legjavát. Természetesen mindez vidám, vörösboros hangulatban történt, de roppant sokat lehetett tanulni, ilyenkor Tibor a képeinkhez fűzött fototechnikai megjegyzéseiből is. Ilyenkor előkerültek persze régi, megfakult színű "ős-diák" is, amelyek elhalványult színeiért nemcsak a koruk és a gyenge minőségű nyersanyag volt felelős, hanem az is, hogy - Tibor szavaival élve - "lóhúgyban hívták elő őket". Egy-egy kép kapcsán azután sokszor megelevenedtek elkészülésének körülményei is. Az este fénypontja természetesen Tibor vetítése volt. Ilyenkor sorra előkerültek a legkülönbözőbb kedvenc helyszínek (például bulgáriai magashegységek, Dabas, Hawaii, Csákvár, Kanári-szigetek stb.) vagy kedvenc növények, témák. Áradt Belőle valami olyan eleven erő, ami a téma iránt nem különösebben érdeklődő, de egyébként nyitott laikusokat (például nem-biológus szakos egyetemistákat) is megfogta. Tibor hosszú ideig tartott igen népszerű, vetítéssel illusztrált speciál kollégiumokat az ELTE Növényrendszertani- és Ökológiai Tanszékén, még jóval azután is, hogy már nem volt a Tanszék munkatársa. Ezek az előadások legendásak voltak, de Tibor hatása messze kisugárzott Budapestről. Lélegzetelállító 6 × 6-os formátumú „nagydiáit” régi, NDK-gyártmányú vetítővel varázsolta a vetítővászonra vagy a csupasz fehér falra. Miközben a vetítés félhomályában a maga előtt tartott dia-dobozból egyenként vette elő a diákat és helyezte be őket a vetítőbe, az éppen kivetített képről rövid előadásokat rögtönzött, roppant egyedi, lebilincselő stílusban. A képeken kívül talán előadásmódjának ez az utolérhetetlen könnyedsége volt a legnagyobb hatással közönségére. Ugyanilyen élvezet volt elkísérni terepre is. Szakszerű, de mégis élvezetes előadásait jellegzetes humor szőtte át. Egyes növények vagy képek kapcsán kisebb anekdoták elevenedtek meg. Ezekben szó esett fiatalkori bohémságról éppúgy, mint hogy például miképp lehet a kispénzű – és ezokból vadkempingezni kívánó – túristának kijátszani a szlovák természetvédelmi őr éberségét. Egyes mondásai baráti körünkben valóságos szállóigévé váltak. Ilyen a „Süt, főz!” (ezt akkor használta, ha valami elkészült, tökéletesen rendben volt, működött), „Miért tudunk mi ennyire?”, vagy köszönés gyanánt a „Vau!” illetve búcsúzáskor – és minden politikai felhangtól mentesen – a „Szebb jövőt!”.

Úgy gondolom, hogy fotográfiai stílusa, látás- és közelítésmódja többünkre volt igen nagy hatással. Gyakran idézzük Tőle, azt a minden növényfotográfus számára megszívlelendő tanácsot, hogy nem a növényt, hanem a növény imázsát kell lefényképezni. Még első szárnypróbálgatásaink során tudatosította bennünk, hogy ahhoz, hogy jó növényfotót tudjunk készíteni, a legtöbb fajhoz le kell hasalni, néha akár a gépet a talajba is be kell ásni. Tőle hallottam például először a szórt ellenfény káros hatásáról, a több tízmásodperces expozícióval alkonyat idején készült képekről. Önzetlenül osztotta meg tudását mindenkivel. Egy alkalommal  az ELTE Növényrendszertani Tanszékének folyosóján megcsodáltam egy máig ott megtekinthető képét és áradoztam Standovár Tibornak róla, illetve arról, hogy milyen sokat köszönhetek neki, mire Standy megjegyezte: „–Mindannyian Seregély-tojások vagyunk!” Pedagógiai módszerei nem voltak hagyományosnak mondhatók. Emlékezetes például egy vendéglátóipari egységben folytatott növényrendszertan-gyakorlati referálás, amelynek során barkochbá-val kellett kitalálni az illető növényfajt.

Legtöbb növényképének igen jellegzetes stílusa, perspektívája van: a témát adó növény többé-kevésbé a kompozíció közepén helyezkedik el, de többnyire a jellegzetes élőhelyében foglal helyet. Emiatt képei kissé távolabbról, „tágabb perspektívában” mutatják be az illető növényt.
Bár az utolsó évekig igen sokat volt terepen, de sokszor emlegette, hogy térképezés vagy más botanikai felmérés ("bér-bokorugrás") közben nem lehet igazán fényképezni, de „jövőre” ismét fog erre több időt szentelni. És nem adta fel a reményt, hogy megvalósítsa a dédelgetett álmát: megírja a ’magnum opus’-t, a hazai növényvilág változatosságát, szépségét, veszélyeztetettségét összefoglaló látványos és átfogó nagy könyvet, amiben minden benne van. Ahogy ő mondta: „a nagy fehér elefántot”. Nagyon jó stílusban írt, bár kevesebbet mint sokan szerettük volna. Stilisztikai tanácsaival sokat segített barokkos körmondataim rövidítésében, a tudományosan megalapozott tudnivalók közérthetővé tételében, Egy alkalommal például valami olyasmit találtam írni, hogy "kosborfélék családjának (Orchideaceae) képviselőit kellő gyakorlattal éretlen, érett, sőt száraz terméses állapotú generatív hajtásaik alapján is felismerhetjük". Ehelyett azt javasolta, hogy "az orchideákat kórójukról azonosítani a kosborismeret magasiskolája". 
Rengeteget tett a hazai természetvédelemért, botanikáért. De ennél is többre értékeltük megismételhetetlenül egyedi, kreatív, végtelenül derűs személyiségét. Kreativitására, alkotókedvére jó példát jelentettek a saját maga által készített, gondosan és helytakarékosan megtervezett, míves fabútorok (egyik hobbija volt az asztalosság). Avagy a panelház konyhaszekrényének ajtajára diavetítővel kivetített kép alapján aprólékos pöttyözéssel készülő (de tudomásom szerint el nem készült) lepkeszárny. Avagy a vegetáció- és élőhely-térképezéshez akkoriban nem könnyen beszerezhető légi felvételek elkészítéséhez használt sárkányrepülőzés vagy fényképezőgép-hordozó sárkány-eregetési kísérletek. Életvidám személyiségéhez hozzátartozott, hogy gyakran dudorászott magában – mint Judit lányától megtudtam – egy általa még négy évesen költött dalt.

Időnként a debreceni biológus-hallgatóknak is tartott egy-egy előadást. 2001. márciusában egy ilyen alkalommal találkoztunk Debrecenben és kerestük fel az egyhajúvirágot…. Útközben Palkó Sándorról, az akkoriban már nagybeteg jóbarátról is beszélgettünk. Tibor úgy gondolta, ha ilyen helyzetbe kerülne, amíg csak lehet próbálna normális életet élni és élvezni azt. Egy év múlva diagnosztizálták Nála a később halálosnak bizonyuló kórt… És valóban korábbi szavainak megfelelően, igen pozitívan állt az élethez, bár százalékokban mérhető esélyeiről rendkívül reálisan nyilatkozott.

Utoljára 2005. nyarán láttuk, a Simán-portán, egy söjtöri poipoidrom-on.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy személyisége mindenkit megragadott. Aki csak ismerte, mindenki kedvelte, szerette. Ennek illusztrálására, legyen szabad elmondanom egy rövid történetet. Egy alkalommal Raksányi Zsolt barátommal a Kutya-hegyre igyekeztünk. Útközben egy szembejövő túristacsoport mellett haladtunk el, akiknek fülét megütötte, hogy „a Seregély”-ről beszélgettünk. Mosolyogva köszöntek és közölték: – Minket is Ő tanított.

Azt hiszem, sokunkat.

---------------------

Ezt az írást pár napja közzétettem egy közösségi oldalon. Ennek hatására kaptam néhány érdekes és jellemző megjegyzést, amelyeket az alábbiakban adok közre:

„Az élethez való helyes viszonyulásról legalább annyit tanultam Tőle, mint a vegetációtérképezésről” (Sipos Katalin)

„A legnemesebb volt, a szó valódi értelmében, köszönöm a sorsnak, hogy találkozhattam vele. Auráját soha nem feledem, magamban őrzöm, amíg csak élek!”  (Raksányi Zsolt)

„Kitüntetettnek érzem magam, hogy Tibor a barátai közé emelt.” (Simán László)

„Egy életre megerősítette bennem a reménytelennek tűnő ügyekhez való hozzáállást, miszerint az ember tegyen meg mindent, amit tud, a kudarccal pedig ne foglalkozzon. Igaz ember volt!” (Büki József)

„Tőle tanultam meg, hogy elveszíteni egy tárgyat, legyen az bármily drága, nem a világ vége” (Pásztor Erzsébet)

„Egyik kedvenc játéka volt velünk, hogy törölközővel bekötött szemmel kézzel tapogatva határozta meg a kezébe adott növényeket.” (Bakó Botond) 

-----------------

Szintén a fb-bejegyzés hatására kaptam Jánossy Lászlótól néhány képet, amelyeket Dobolyi Konstantin készített 1975-ben, ELTE-s hallgatók terepgyakorlati kirándulásain, amelyeket Tibor vezetett a Szársomlyóra és Dabasra. Köszönöm szépen Dobolyi Konstantinnak a képek elkészítését, megőrzését és hozzájárulását a közzétételükhöz! Azt hiszem ezek a 45 éves képek sokunknak igen érdekesek.

"Tibor boszorkánygyűrűben" . Terepgyakorlat az ELTE hallgatóinak Dabason, 1975-ben. Fotó: Dobolyi Konstantin

Átkelés egy dabasi csatornán (Seregélyes Tibor & Jánossy László). Terepgyakorlat az ELTE hallgatóinak Dabason, 1975-ben. Fotó: Dobolyi Konstantin

Seregélyes Tibor terepgyakorlatot vezet az ELTE hallgatóinak 1975 februárjában. (Magyar kikerics megtekintés a Szársomlyón.) Fotó: Dobolyi Konstantin

---------

Tibor részletesebb életrajza - az egykori tanítvány Szollát György tollából - megjelent a Kanitzia című folyóiratban és teljes terjedelmben elérhető itt.

Újabb oldalpár-tervek a tervezett hazai orchidea zsebhatározóhoz

Élőhelyek. Köszönet a fotókért Farkas Sándornak (12B) és Óvári Miklósnak (13C) 

Megporzás. Köszönet fotókért Mészáros Andrásnak (22A, D, 23F, G, H), Makai Sándornak (23E) és Mizsei Edvárdnak (22C) 

Mediterrán Himantoglossum (Barlia) robertianum már Belgiumban is

Az „European Orchids and their Habitats” nevű Fb-csoportba Hans Dekker feltöltött pár képet a mediterrán elterjedésű Himantoglossum robertianum (syn. Barlia robertiana) új hollandiai előfordulásáról. Két populáció került elő egymástól, mintegy 200 kilométerre. 

Korábban megjelent már Délnyugat-Németországban és Belgiumban is.

A faj észak-felé történő terjeszkedését jól mutatja az alábbi térkép is. A piros pontok a 2020 márciusában ismert állományok Franciaországban, Landwehr 1977-ben a sárga vonaltól délre ismerte előfordulásait, a francia Riviérán.

Következő tippeim: Délnyugat-Anglia, Svájc (!), Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Montenegró...

Újabb oldalpár-terv a magyar orchidea határozóhoz

Újabb oldalpár-terv a magyar orchidea zsebhatározóhoz... A nőszőfüvek külön odafigyelést igényelnek! A fotók jórészt Csábi Miklóst dicsérik, köszönet!

Karantén-botanika: egy 30 éves diapozitívról

Ma este a feleségem – karantén indukált rendcsinálás közben – évtizedes elheverő papírok között egy bekeretezett diapozitívot talált. Íme:

Elméláztam kissé felette. 1990. február 10-én (nyilván a vizsgaidőszak végeztével) elutaztam vonattal Nagyharsányba, hogy lefényképezzem a magyar kikericset. Hazaérkezés után 7-10 nappal kézhez kaptam az előhívott filmet, amelyet kisollóval négyzetekre („kockákra”) vágtam, amelyeket diakeretbe helyeztem. Egy papírlapból akkora fecniket vágtam ki, amely elfér egy diakeret egyik oldalán, erre 2 milliméteres betűkkel felírtam a fajnevet, valamint a készítés helyét és idejét. Ezután a fecnit cellux-szal felragasztottam a keretre. (Manapság, a digitális fényképezés idején kissé másként megy mindez.)

Mindennek idén volt harminc éve. A képet beszkennelés után megtekintve megállapítható: nem érte meg a fáradságot…

Ennyire futotta...

Mesterházy Attila kollégánk, szerzőtársunk hazatért Afrikából!

Index - Belföld - "Egyedüli fehérként koronának szólították a városban"

Akik ismerik nem csodálkoznak rajta, de Mesterházy Attila idén is Afrikába látogatott botanizálni. Ezúttal a világ egyik legveszélyesebb országába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba indult, még a járvány kitörése előtt. Célja szokás szerint palkafélék (Cyperaceae) és vízinövények vizsgálata, keresése és gyűjtése volt. Attila a Kitaibelia folyóiratunkhoz érkezett egy cikk lektorálását még elutazása előtt elvállalta, és március 13-án email-ben a következőt írta: „Már átnéztem és lenne pár megjegyzésem, de időközben elutaztam Kongóba ahonnét ápr 3-án jövök meg. Jó lesz még azon a hétvégén?” Ezek után probáltam telefonon keresni (sikertelenül), ha teheti mielőbb induljon haza, mert lehetséges, hogy nem lesz olyan egyszerű hazatérnie, amint előzetesen gondolta. Március 20-án email-ben érdeklődtem, hogy sikerült-e hazajutnia. Erre április 7-én kaptam a következő választ: „Sajnos nem, egyelőre Ruandáig verekedtem el magam, itt meg karanténba tettek. Sajnos egyenlőre semmi biztosat nem tudok mondani a hazajutást illetően. Fontos ügyben kerestél? Hívást itt nem tudok fogadni...” Végül április 17-én hívott fel immár itthonról: hazaékezett. Azt mondta, telefonon nem lenne egyszerű elmesélni a történteket… De most már az Indexen is olvashatunk róla…

Köszöntünk idehaza Attila!

És köszönet mindenkinek aki segített hazajutni!

Püspökfürdőn leállt a túrizmus és ismét telik meg vízzel a termáltó - kár, hogy a tündérrózsán ez már nem segít

Olvasom a HVG cikkét, miszerint Püspökfürdőn leállt a túrizmus és ismét telik meg vízzel a termáltó. Az a tavacska, ahol az utolsó állománya élt az itt Kitaibel Pál által felfedezett tündérrózsának (Nymphaea lotus). A faj jelenleg a trópousok lakója, legközelebb a Nílus-deltában (Egyiptom) fordul elő. A bihari állomány eredetét illetően sok találgatás látott napvilágot: 1) a jégkorszak előtti idők maradványa, 2) az oszmán birodalom révén került ide, 3) madarak "hurcolták" be. Genetikai vizsgálataink alapján a maradvány (reliktum) eredet kizárható.

De ettől a növény még szép volt, amíg volt...

MyHeritage InColor teszt

Ma találkoztam azzal a ténnyel, hogy a MyHeritage nevű cég a honlapján található egy alkalmazás amellyel ingyenesen kiszínezhetjük a régi fekete-fehér fényképeket. (Gondolom ez a kedvelt karantén-tevékenységnek számító fényképnézegetést hivatott feldobni.)

Engem egyrészt tudománytörténeti szempontból érdekelt a módszer: mennyire lehet „életre kelteni” régi botanikusokról készült fényképeket vagy az általuk készített fotókat?

Másrészt nem csak arra voltam kiváncsi, hogy az eredmény mennyire látványos, hanem arra is, hogy mennyire hiteles? Hát, lássuk!

Három 20. századi nagy, magyar botanikus fekete-fehér képeinek színezésével kezdtem.

Boros Ádám

Jávorka Sándor

Soó Rezső

Boros Ádám, Jávorka Sándor és Soó Rezső esetében is találhatók kisebb-nagyobb hibák, de megállapítható, hogy a bőrtónusokat megfelelően kezeli a program (hacsak az ókula nem téveszti meg, mint Boros Ádám esetében). A  Soó Rezső kezében látható növények virágainak színe nem jött vissza, a légybangó, a vitézkosbor és a fátyolos nőszirom esetében sem).

Nézzük meg mire megy a program egy növényfényképpel. Létezik egy fénykép a nyári füzértekercsről, amelyet Pócs Tamás szerint a faj egykori zalai termőhelyén készíthetett az 1950-es években Károlyi Árpád. Az eredmény szerintem igen gyenge.

Nyári füzértekercs

Ezután Vajda Ernő két üveglemezre készült, klaszikus fekete-fehér képét vettem kezelésbe. A kardos madársisakról készült kép talán egy árnyalattal jobb, mint a kétlevelű sarkvirágról készült (utóbbi katasztrofális).

No, jó nézzük meg, hogy mire megy a program egy napjainkban készült színes fényképből átalakított fekete-fehér képpel? Így összehasonlíthatóvá válik az eredeti és a mesterségesen színezett.

Nyírségi homoki legelő agár sisakoskosborokkal: eredeti: felül, az ebből készült fekete-fehér: középen és a mesterségesen színezett kép: alul.

Erdei ujjaskosbor virágzata közelről: eredeti: bal oldalon, az ebből készült fekete-fehér: középen és a mesterségesen színezett kép: a jobb oldalon.

Egy nyírségi agár sisakoskosbor termőhelyen készült fotót és egy erdei ujjaskosbor virágzatról készült képet használtam. Azt el kell ismernem, hogy az olyan dolgokat, mint az ég, felhők, bokor, erdő, "gyep" (amelyek a széles felhasználói réteg családi képein is megjelenhetnek) elég tűrhetően és gyorsan "rekonstruálja" a program.  

Végül megnéztem pár családi képet is. Ezek némileg jobb eredményt adnak, de a szemek és ruhák színét illetően gyakran téved a program. Véleményem szerint ezek alapján, bár a program gazdagíthatja a régi családi fényképeket, de a fekete-fehér növény-fényképek és termőhely-fotók még jelentős kihívást jelentenek számára.

Cikk a csókalábú útifű közutak mentén történő terjedéséről

Schmidt Dávid első szerzőségével megjelent a csókalábú útifű hazai közutak mentén tovább folytatódó terjedéséről írt cikkünk a Kitaibelia című folyóiratban.

A teljes közlemény letölthető innen.

Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrátból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

A Plantago coronopus elterjedése Magyarországon (2019)

Abstract

In the course of our research of Hungarian transport routes, we observed an intensive spread of the Atlantic-Mediterranean Plantago coronopus L., a recently established species in Hungary. Between 2017 and 2019, it was detected in 43 flora mapping quadrats, which increased the total number of occurrences to 77 since 2013. Besides motorways, the main Hungarian transport routes were involved as well. 26 occurrences have been recorded along the roads 4/E60, E573, 8/E66, 86/E65 and 87, which are severely affected by international traffic. However, on routes avoiding international transit traffic, the species’ occurrences are still rare. In some cases, the predominant direction of traffic appeared to influence the formation of new stands. It is very likely that the first individuals that appeared along the section of the M86/E65 motorway between Szombathely and Hegyfalu in 2019, arrived primarily by northbound traffic, rather than along the road 86, which runs parallel to it only a few hundred meters away. Likewise, it seems certain that the spread of the species along the roads M1/E60, E75 (Mocsa, Tata, Páty) and M7/E71 (Fonyód, Balatonlelle, Kajászó) as well as the road 8/E66 (Bakonygyepes, Veszprém) is due to reproduction of older extensive local populations. At several localities along the outer bend of roundabouts or near the exits of motorways, a dispersal role of intense winter road salting was also observed. The largest populations were located mostly along ditches, next to the (often bare) lane of roadbeds that are heavily affected by mechanical and osmotic stress. The majority of stands were found within a 3 meters wide belt along the asphalt strip (5 meters was measured in the lawn of a cemetery once). Since the species is present continuously at several localities since 2013, it is considered as naturalised in Hungary, and its further spread can be confidently predicted. The current status of the species in Hungary is naturalised (non-transformer) neophyte.

A  közlésre 2020. április 7-én elfogadott közlemény már „elévült”, ugyanis árilis 15-én, Biharkereresztes határában, a 42-es főútvonal mellett újabb előfordulását találtam.

Hivatkozás

Schmidt D., Bauer N., Fekete R., Haszonits Gy., Süveges K. & Molnár V. A. (2020): A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon. – Kitaibelia 25(1): 19–26.

Cikk a mocsári kockásliliomról a Kitaibelia legújabb számában

Bódis Judit első szerzőségével megjelent áttekintő cikkünk a mocsári kockásliliomról (Fritillaria meleagris), amely 2016-ban volt hazánkban az év vadvirága. A közlemény és az elektronikus függelék egyben letölthető innen.

Összefoglalás

Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodásbiológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Pontosítottuk a faj európai elterjedési térképét és kiegészítéseket teszünk a hazai előfordulásaihoz. Saját adatokat közlünk a növény magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, hazai állományainak demográfiai jellemzőiről, valamint termőhelyeinek talajadottságairól.

Abstract

In this paper a short review of the nomenclature and etymology, taxonomy, morphology, histology, life cycle, phenology, reproduction, habitat preference, biotic interactions, biologically active compounds, micropropagation, applications possibilities and conservation status of snake's head fritillary (Fritillaria meleagris L.) can be found. Refining of the European distribution area and contributions to the distribution in Hungary are also presented. Primer seed-set, thousand-seed weight, soil characteristic and demographic data are published.

Hivatkozás

Bódis J., Takács A., Óvári M., Virók V., Kulcsár L., Magos G., Sulyok J., Nótári K., Molnár A., Barna Cs., Kuczkó A., Biró É., Gerencsér B., Freytag Cs., Tüdősné Budai J. & Molnár V. A. (2020): Az év vadvirága 2016-ban: a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris). –  Kitaibelia 25(1): 79–100.; DOI: 10.17542/kit.25.79

Megjelent online a KITAIBELIA 25(1) füzete

Megjelent online a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóiratunk 25. évfolyamának első füzete.

A cikkek teljes terjedelemben szabadon elérhetők a lap honlapján. 

A tartalom:

3 - 8	DEMETER László: A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus) új adatai Kelet-Magyarországról / New occurrences of Ranunculus strigulosus in East Hungary (DOI: 10.17542/kit.25.3)
9 - 18	BÉRCES Sándor, BÍRÓ Sándor, NOVÁK Adrián, HALÁSZ Antal, DUDÁS György & PIFKÓ Dániel: A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019) / Results of the Vincetoxicum pannonicum population survey (2001–2019) (DOI: 10.17542/kit.25.9)
19 - 26	SCHMIDT Dávid, BAUER Norbert, FEKETE Réka, HASZONITS Győző, SÜVEGES Kristóf & MOLNÁR V. Attila: A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon / Continuing spread of Plantago coronopus along Hungarian roads (DOI: 10.17542/kit.25.19)
27 - 32	VIRÓK Viktor, FARKAS Tünde & KRAJNYÁK Cecília: Az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa) elterjedésének vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén / Research on the distribution of woolly cup grass (Eriochloa villosa) in the northern part of Borsod-Abaúj-Zemplén county, Hungary (DOI: 10.17542/kit.25.27)
33 - 56	TÜRKE Ildikó Judit, LONTAY László, SERFŐZŐ József, ZSÓLYOMI Tamás, DROZD Attila & PELLES Gábor: Florisztikai adatok a Tokaj–Zempléni-hegyvidékről és környékéről / Floristic data from the Tokaj–Zemplén Mts and the surroundings (NE Hungary) (DOI: 10.17542/kit.25.33)
57 - 78	KEVEY Balázs: A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) / White poplar riparian forests on the Csepel-sziget, Middle-Hungary (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) (DOI: 10.17542/kit.25.57)
79 - 100	BÓDIS Judit, TAKÁCS Attila, ÓVÁRI Miklós, VIRÓK Viktor, KULCSÁR László, MAGOS Gábor, SULYOK József, NÓTÁRI Krisztina, MOLNÁR Attila, BARNA Csilla, KUCZKÓ Anita, BIRÓ Éva, GERENCSÉR Beáta, FREYTAG Csongor, TÜDŐSNÉ BUDAI Júlia & MOLNÁR V. Attila: Az év vadvirága 2016-ban: a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) / The Wildflower of the Year 2016 in Hungary: snake's head fritillary (Fritillaria meleagris) (DOI: 10.17542/kit.25.79)
101 - 106	CSIKY János, BARÁTH Kornél, BARNA Péter, CSIKYNÉ RADNAI Éva, DEME Judit, SZIGETVÁRI Csaba, WIRTH Tamás & KOVÁCS Dániel: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae X. (DOI: 10.17542/kit.25.101)

Oldalpár-terv a tervezett "Magyarország orchideáinak terepi határozójá"-hoz

A tervezett terepi (zsebben elférő) kosbor-határozó oldalpárjának első terve. Köszönet Csábi Miklósnak a kiváló fényképekért!

Apró lucerna - kis öröm

Ma a debreceni lakóhelyünktől kb. 120 méterre, a villamos sín mentén  bukkantam - rengeteg komlóslucerna (Medicago lupulina) között két példány Medicago minima-ra (azaz apró lucernára). Itt még nem láttam ezt a fajt. Manapság ez is öröm...

  

Karantén-ornitológia

Városiasodó örvös galambok egy panelház ötöödik emeletéről (Debrecen, Károlyi utca) 

Doktori (PhD) téma a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Programjában

Doktori témát hirdetek nappali tagozatos, állami finanszírozású képzésben hagyományos ökológiai tudás és népi növényismeret témában a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Programjában.

Juhász-Nagy Pál Az eltűnő sokféleség című írásában vetette papírra gondolatait napjaink civilizációs uniformizálódásáról. Az emberiség hajdan nagyon sokszínű és változatos kultúrája, viselkedése, ízlése, étkezése éppúgy válik egysíkúvá, ahogy átveszi a fajgazdag, önnfentartásra képes életközösségek helyét az általunk épített, létrehozott művi környezet. Ezzel a folyamattal persze nem csak természeti (biológiai, földrajzi, tájképi) értékek pusztulnak el, hanem pótolhatatlan kulturális és etnikai értékek is. Évezredek alatt felhalmozott és működőképesnek bizonyult ismeretek felejtődnek el. A Doktori téma keretében eltűnőben lévő (etnobotanikai és hagyományos ökológiai) ismeretek dokumentálását és összehasonlító értékelését tervezzük.

A jelentkezés feltételei: felsőfokú, szakirányú (biológia szakos, biológus, néprajzos vagy történelem szakos) végzettség, érdeklődés a hazai hajtásos növények iránt, angol nyelv legalább középfokú ismerete, MS Office felhasználói ismeretek.

A doktori képzés időtartama: 4 + 4 félév.

Előzetes egyeztetés és további információ: mva@science.unideb.hu

Jelentkezési határidő: 2020. május 15.

Karantén-növénytan avagy filmek botanikus szemmel III.

Ismét egy kedves gyermekkori filmélmény illetve olvasmány: A Tenkes kapitánya. Örsi Ferenc regénye talán még jobban tetszett, mint a filmsorozat, de utóbbit is nagyon kedveltem, elsősorban Molnár Tibor, Zenthe Ferenc, Szabó Gyula hiteles alakítása miatt. (Mindig úgy éreztem, hogy a fő humorforrásnak szánt báró Eberstein Eckbertet alakító Ungvári László kissé túljátszotta a szerepet. Idiótának elegek lettek volna a ’labanc’ katonák közül Kibédi Ervin, Szilágyi István, Basilides Zoltán stb. ) No de vissza  a botanikához! A Rákóczi-szabdaságharc idején játszódó filmben persze bőven lehet találni oda nem illő növényeket. Most pár képen mutatom be azokat a fásszárú fajokat, amelyeknek nem sok keresnivalójuk van egy a 18. század elején, Magyarországon játszódó filmben. 

Délkelet-európai eredetű feketefenyő (Pinus nigra), melyet hazánk területén csak 150-200 évvel később kezdtek el telepíteni "kopárfásítás" céljából

Bővebben a fekete fenyőről (katt a képre)

Észak-amerikai eredetű zöld juhar (Acer negundo)

Kelet-ázsiai eredetű bálványfa (Ailanthus altissima)

Észak-amerikai eredetű fehér akác (Robinia pseudacacia)