Magyarország védett hajtásos növényei

 

A botanika történetének fontos eseményei 33.

1576-ban Leonhard Rauwolf közel-keleti útjainak növényanyagát is feldolgozó botanikai munkája jelent meg. Rauwolf Szíria, Mezopotámia és a Levante növényeit figyelte meg, és több olyan kultúrnövényről, drogokról és keleti növénytermékről számolt be, amelyek Nyugat-Európában kevéssé voltak ismertek. Leírásai a terepi utazóbotanika és az Európán kívüli flórák megismerésének korai példái.

További olvasnivaló

A botanika történetének fontos eseményei 32.

1576-ban Christoffel Plantin antwerpeni nyomdája a botanikai könyvkiadás egyik fontos központjává vált. Itt és a Plantin-körhöz kapcsolódva jelentek meg több flamand és vallon szerző, köztük Lobelius, Clusius és Dodonaeus művei. A magas színvonalú nyomtatás és illusztráció döntően hozzájárult ahhoz, hogy a növényismeret gyorsan és viszonylag egységes formában terjedjen Európában.

További olvasnivaló

Mit kaptunk a növényektől 10.

Papirusz és papír – A növények "emlékezete"

A papiruszpalka (Cyperus papyrus) az ókori írásbeliség egyik ikonikus növénye. Később a fa cellulóza vált a papírgyártás fő nyersanyagává. A növények tehát nemcsak táplálták az embert, hanem lehetővé tették az emlékezet, az adminisztráció, a könyvek, a tudomány, a térképek, a levelezés, a vallási szövegek, a szerződések, a hivatalok és az oktatás anyagi hordozóit is. Az emberi gondolat sokáig növényi szöveteken, növényi rostokon és növényi sejtfalakon utazott tovább.

A szár, amelyre birodalmak írtak

A papirusz a növények és az írásbeliség egyik legszebb találkozása. Az ókori Egyiptomban a Nílus menti mocsarak növényéből olyan íráshordozót készítettek, amelyen adólisták, levelek, vallási szövegek, orvosi receptek, irodalmi művek, hivatalos iratok és magánüzenetek maradhattak fenn. Mazza (2021) szerint az ókori mediterrán világban a papirusz nem egyszerűen technikai alapanyag volt, hanem a szövegek anyagiságának egyik meghatározó formája. Maga a „papír” szó is a papirusz nevének nyelvi örökségét őrzi. A növény szára így nemcsak biológiai képlet, hanem civilizációs felület lett: rajta vált a pillanatnyi beszéd maradandó nyommá.

A papirusz készítése: növényi anatómia írófelületté alakítva

A papirusz készítése alapvetően növényi szövetek ügyes feldolgozása volt. A szár belső, szivacsos bélrészét vékony csíkokra vágták, ezeket egymás mellé fektették, majd keresztirányú második réteggel fedték. Nedvesítés, préselés és szárítás után a növény saját nedvei és sejtfalai összetapadó, simítható lapot adtak. Ez nem azonos a mai értelemben vett papírral, mert nem szétrostált cellulózpépből készült, hanem hosszanti növényi szövetcsíkokból. Mégis ugyanaz az alapelv rejlik mögötte: a növényi sejtfal mechanikai szilárdságát az ember információhordozóvá alakította.

A növényi sejtfal mint emlékezetanyag

A papirusz, a kéregpapír, a rongypapír és a modern faalapú papír közös alapja a növényi sejtfal. A cellulóz hosszú, rendezett láncai szilárdságot adnak a növényi szöveteknek, és éppen ez a szilárdság tette őket alkalmassá írásra, nyomtatásra, csomagolásra és archiválásra. A papír tehát megszelídített sejtfal: a fa, a fű, a kender, a len, a bambusz vagy a cukornád rostjaiból olyan lap készül, amelyen emberi jelek rögzíthetők. A gondolat nem lebeg testetlenül; hordozója gyakran növényi eredetű anyag.

A papirusztól a papírig

Az emberiség sokféle íráshordozót használt: agyagtáblát, kőfeliratot, viasztáblát, pergament, fakérget, bambuszlapocskákat, selymet és papiruszt. A papír igazi áttörése Kínához kötődik, ahol a hagyomány Cai Lun nevéhez kapcsolja a papírkészítés tökéletesítését. A korai papírok különféle rostos anyagokból, például rongyból, kenderből, fakéregből és más növényi eredetű nyersanyagokból készültek. A papír előnye az volt, hogy viszonylag könnyű, hajlítható, írható, sokszorosítható és később nyomtatásra is alkalmas lett. Nem véletlen, hogy terjedése együtt járt a hivatalok, könyvtárak, kereskedelem, oktatás és vallási szövegek terjedésével.

A darazsak leckéje

A papírkészítés gondolatát a darázsfészkek is inspirálhatták (Laws 2012): a darazsak megrágott növényi rostokból, nyálukkal kevert cellulózos pépből készítenek könnyű, de meglepően erős fészekanyagot. Akár pontos történeti magyarázatként, akár tanulságos hasonlatként tekintünk erre, a lényeg ugyanaz: a növényi rostok aprítása, nedvesítése, összenyomása és szárítása új anyagot eredményez. A természetben a darázs fészket épít belőle; az ember könyvet, levelet, oklevelet, újságot és térképet.

Kéreg, bambusz, rongy és fa

A papír nem mindig jelentett kivágott fát. Az azték és más közép-amerikai kultúrák fakéregből készítettek íróanyagot; Kínában a bambusz, kender és rongy fontos nyersanyag volt; Európában sokáig a rongypapír dominált, vagyis a len- és kendertextíliák második élete lett a könyvek és iratok alapja. A faalapú papír csak a 19. században vált igazán meghatározóvá, amikor a növekvő olvasóközönség, a sajtó, a könyvkiadás, a hivatalok és az ipari termelés sokkal több papírt igényelt, mint amit a rongyokból elő lehetett állítani. Ekkor lett a modern papíripar egyik kulcsszava a fa.

A faőrlemény és a cellulózpép kora

A 19. század közepén a fa mechanikai őrlése és kémiai feltárása forradalmasította a papírgyártást. A fa bőségesebb és iparilag jobban szervezhető nyersanyag volt, mint a rongy, de más minőséget is adott. A lignint tartalmazó, gyengébb minőségű faőrleményes papírok idővel sárgulnak és törékennyé válhatnak, míg a kémiailag feltárt cellulózpép tartósabb és jobb minőségű papírt eredményezhet. A modern könyv, újság, csomagolóanyag, karton, irodai papír és higiéniai papír története ezért egyszerre erdészeti, kémiai, ipari és kulturális történet.

A nyomtatás növényi háttere

Gutenberg találmánya és a nyomtatás forradalma gyakran technikatörténeti eseményként jelenik meg: betűfém, sajtó, festék, könyvpiac. De a nyomtatás tömegessé válásához olcsó és elérhető írófelület is kellett. Papír nélkül a nyomtatott könyv nem válhatott volna olyan erős civilizációs eszközzé. A reformáció, a tudományos forradalom, az iskoláztatás, a politikai röpiratok, az újságok és a modern közigazgatás mind papírigényes folyamatok voltak. A növények itt nem a tartalmat adták, hanem azt a fizikai alapot, amelyen a tartalom sokszorosíthatóvá vált.

A könyv mint növényi tárgy

A könyv szellemi tárgynak látszik, de anyagában sokáig erősen növényi volt. Papír, vászonkötés, farostlemez, keményítős ragasztó, növényi eredetű festékek, cserzőanyagok és cellulózalapú hordozók mind részt vettek benne. A könyvtár ezért különös növényi archívum is: fák, rostnövények és növényi polimerek átalakított maradványai őrzik benne az emberi gondolatot. Ez a felismerés nem csökkenti a szöveg értékét, hanem földközelibbé teszi: az eszme is anyagon ül, és ez az anyag gyakran növényi eredetű.

Papír és hatalom

A papír nemcsak tudást, hanem hatalmat is hordozott. Adónyilvántartások, birtoklevelek, bírósági iratok, katonai parancsok, térképek, útlevelek, részvények, pénzek és szerződések mind papíron működtek. Aki írt, nyilvántartott és archivált, az uralkodni is tudott. A papír tehát nem ártatlan lap: lehetett a tanulás eszköze, de lehetett megfigyelés, adóztatás, bürokrácia, gyarmati adminisztráció és kisajátítás hordozója is. A növényi rostból készült lap az emberi társadalom egyik legerősebb intézményi felületévé vált.

Térképek, herbáriumok és tudomány

A papír a tudományos megismerésben is döntő szerepet játszott. Térképek, terepnaplók, herbáriumi cédulák, növényrajzok, mérési jegyzőkönyvek, levelezések és publikációk nélkül a modern természettudomány nem fejlődhetett volna úgy, ahogy fejlődött. A botanikában különösen szép az önreflexió: növényeket gyűjtöttek, préseltek, papírra ragasztottak, papírcédulán azonosítottak, majd növényi eredetű papíron írtak róluk tudományos műveket. A növények tehát nemcsak tárgyai, hanem anyagi feltételei is voltak a botanikai tudásnak.

A papír árnyoldala

A papír civilizációs haszna óriási, de környezeti ára sem csekély. A faalapú papíripar erdőgazdálkodást, ültetvényeket, vízhasználatot, energiát, vegyszereket, szennyvizet és hulladékot jelent. Gavrilescu et al. (2012) szerint a cellulóz- és papírgyártás környezeti terhelése a pulpolás és fehérítés folyamataihoz, légszennyező anyagokhoz, szennyvizekhez, szerves terheléshez és tápanyagkibocsátáshoz is kapcsolódik. Patel et al. (2021) a papíripari szennyvízkezelés kapcsán hangsúlyozza, hogy a cellulóz- és papírgyárak jelentős mennyiségű, összetett összetételű szennyvizet termelnek. A papír tehát tiszta fehér lapként jelenik meg előttünk, de előállítása sokszor nem tiszta folyamat.

Újrahasznosítás: második élet a rostoknak

A papír egyik nagy előnye, hogy rostjai bizonyos határig újrahasznosíthatók. Az újrahasznosítás csökkentheti a friss rost iránti igényt, mérsékelheti a hulladéklerakást és bizonyos környezeti terheket, bár a folyamat energiát, vizet és technológiát igényel. A rostok minden újrafeldolgozáskor rövidülnek és romlanak, ezért a papír körforgása nem végtelen. Mégis fontos: minden újrahasznosított lap egy kicsit meghosszabbítja a növényi sejtfalak civilizációs életét. A papír esetében az emlékezet anyaga maga is emlékezhet: volt már újság, doboz, füzet, jegyzet, majd újabb lap.

Nem faeredetű rostok: régi-új lehetőségek

A papíripar nemcsak fából élhet. A bambusz, a kender (Cannabis sativa), a len (Linum usitatissimum), a cukornád (Saccharum officinarum) feldolgozásakor visszamaradó bagasse, a rizsszalma, búzaszalma, kukoricaszár, nád, juta és más rostos növények is alkalmasak lehetnek papíripari nyersanyagnak. Hammett et al. (2001) Kína papíripara kapcsán mutatta be, hogy a nem faeredetű rostok valódi alternatívát jelenthetnek, de technológiai, logisztikai és környezetvédelmi kihívásaik is vannak. Liu et al. (2018) áttekintése szerint a nem faeredetű rostok különösen ott lehetnek fontosak, ahol sok mezőgazdasági melléktermék áll rendelkezésre, vagy a faalapú nyersanyag korlátozott.

A mezőgazdasági maradék nem hulladék

A szalma, bagasse, kukoricaszár vagy más rostos mezőgazdasági maradék sokáig mellékterméknek, sőt hulladéknak számított. Papíripari szempontból azonban ezek cellulóztartalmú nyersanyagok. Hasznosításuk csökkentheti a hulladékégetést, helyi alapanyagot adhat, és mérsékelheti az erdőkre nehezedő nyomást. Ugyanakkor nem szabad túl egyszerűen kezelni a kérdést: a szalma és más maradvány a talaj szervesanyag-utánpótlásában is szerepet játszhat, ezért teljes eltávolítása talajromláshoz vezethet. A fenntartható papíripar nem pusztán azt kérdezi, miből lehet papírt készíteni, hanem azt is, mennyit szabad elvonni a tájból.

A digitális világ sem anyagtalan

Gyakran mondjuk, hogy a digitális korszak kiváltja a papírt. Részben igaz: e-mail, online folyóiratok, elektronikus könyvek, felhőalapú dokumentumok és adatbázisok valóban csökkenthetnek bizonyos papírhasználatot. De a digitális világ sem anyagtalan. Szerverek, adatközpontok, energia, ritkafémek, képernyők, akkumulátorok és hűtés kell hozzá. A kérdés tehát nem az, hogy a papír „régi rossz”, a digitális pedig „új jó”, hanem az, hogy melyik információhordozót mire, mennyi ideig, milyen energia- és anyagköltséggel használjuk. A papírnak továbbra is vannak előnyei: olvasható áram nélkül, tartós lehet, jegyzetelhető, aláírható, archiválható és tárgyként is fontos.

Papír nélkül más lenne az emlékezetünk

Az emberi emlékezet biológiai, de a kulturális emlékezet anyagi. Amit nem írunk le, nem nyomtatunk ki, nem archiválunk, nem térképezünk, nem jegyzünk fel, az könnyebben eltűnik. A papirusz, pergamen, papír és könyv abban segített, hogy az ember ne csak a saját agyában, hanem tárgyakban is emlékezzen. A növények itt az emberi időt hosszabbították meg: egy gondolat túlélhette szerzőjét, egy törvény túlélhette a királyt, egy herbáriumi példány túlélhette a tájat, amelyből gyűjtötték.

A növények emlékezete

A papirusz és papír története azt mutatja, hogy a növények nemcsak testünket táplálták, hanem gondolatainknak is testet adtak. A papiruszszár, a kenderrost, a lenrongy, a bambusz, a bagasse és a fa cellulóza mind ugyanabba a nagy történetbe tartozik: növényi sejtfalakból lett emberi emlékezet. A könyv, levél, térkép, oklevél, újság és herbáriumi lap mind azt üzeni, hogy a civilizáció nem pusztán eszmékből áll. Anyaga van, rostja van, szaga van, sárgul, szakad, ég, újrahasznosul. És nagyon gyakran növényből készült.

Irodalom

Gavrilescu D., Puitel A. C., Dutuc G. & Craciun G. (2012): Environmental impact of pulp and paper mills. – Environmental Engineering and Management Journal, 11(1): 81–85. https://doi.org/10.30638/eemj.2012.012

Hammett A. L., Youngs R. L., Sun X. & Chandra M. (2001): Non-wood fiber as an alternative to wood fiber in China’s pulp and paper industry. – Holzforschung, 55(2): 219–224. https://doi.org/10.1515/HF.2001.036

Laws B. (2012): Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet. – Kossuth Kiadó, Budapest, 224 pp. Fordította és magyar vonatkozásokkal kiegészítette: Molnár V. Attila & Papp Mária.

Liu Z., Wang H. & Hui L. (2018): Pulping and Papermaking of Non-Wood Fibers. In: Kazi S. N. (ed.): Pulp and Paper Processing. – IntechOpen, London, pp. 3–32. https://doi.org/10.5772/intechopen.79017

Mazza R. (2021): Descriptions and the materiality of texts. – Journal of Material Culture, 26(2): 129–148. https://doi.org/10.1177/1468794121992736

Molnár V. A. (ford.), Papp M. (lektorálta) (2011): A növények ereje. Határtalan természet. – Reader’s Digest Kiadó Kft., Budapest. ISBN: 978-963-289-092-0.

Monte M. C., Fuente E., Blanco A. & Negro C. (2009): Waste management from pulp and paper production in the European Union. – Waste Management, 29(1): 293–308. https://doi.org/10.1016/j.wasman.2008.02.002

Patel K., Chaurasia D., Patel K., Kundu D. & Vyas P. (2021): Trends and strategies in the effluent treatment of pulp and paper industries: a review highlighting reactor options. – Current Research in Microbial Sciences, 2: 100077. https://doi.org/10.1016/j.crmicr.2021.100077

Közlemény a júliusi viharok által a debreceni fákban okozott károkról

2025. július 7-én és 8-án viharos szelek érkeztek Debrecenbe, jelentős károkat okozva, számos fát kidöntve és még többet károsítva. Néhány napig lehetőségünk volt a városi fákban okozott károkat vizsgálni és emellett felmértük a lakosság témához kapcsolódó percepcióját. Az eredményeinket bemutató közlemény most jelent meg a Plants c. folyóiratban.

Összefoglalás

A fákkal borított városi zöldterületek – beleértve az utcákat, parkokat és más közterületeket – alapvető fontosságúak a városi fenntarthatóság és az emberek jólléte szempontjából. Ezek a fák azonban egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a szélsőséges időjárási események előfordulása miatt.Ebben a tanulmányban a 2025. júliusában Debrecen városában pusztító két heves szélvihar által okozott városi fákban esett károkat vizsgáltuk. A terepi felméréseket három különböző városi övezetben végeztük, összesen mintegy 515 000 m² területen. Összesen 201 sérült és 325 sértetlen fát mértünk fel. A következő adataikat rögzítettük: faji hovatartozás, magasság, károsodás típusa és mértéke, valamint a szélirányban található épületek távolsága és magassága. A fák károsodásának leggyakoribb formája az ágak letörése volt, míg a gyökerestül kidőlt vagy derékbatört törzsű egyedek ritkábban fordultak elő. A legtöbb faegyedi tulajdonság (törzskerület, magasság, rendszertani hovatartozás, honosság) és az uralkodó szélirány felőli épületek közelsége és magassága szignifikáns hatást gyakorolt a fák viharkárokkal szembeni sérülékenységére. 150 lakost személyesen kérdeztünk meg, és 54 főtől online kérdőív révén kaptunk válaszokat, hogy feltárjuk a viharok gyakoriságával, okaival és a károk mérséklésének módjaival kapcsolatos lakossági véleményeket. A válaszadók többsége a viharok gyakoribbá válását tapasztalta, amit klímaváltozással hozott összefüggésbe, és javaslataik a városi faállomány-gazdálkodásra és a környezetvédelemre összpontosítottak. Néhányan ugyanakkor szkeptikusan viszonyultak a klímaváltozás tényéhez, illetve saját lehetőségeikhez annak kezelésében. Tanulmányunk az első, amely a viharok városi fákra gyakorolt hatásait a velük egy térben élő lakosok véleményével integráltan vizsgálja. Eredményeink rámutatnak az éghajlathoz alkalmazkodó és mechanikailag ellenálló városi fák alkalmazásának szükségességére. A következő intézkedéseket javasoljuk: 1) új telepítések esetén előnyben kell részesíteni a szerkezetileg ellenálló, stressztűrő, szélsőséges időjárási körülményekhez alkalmazkodó fafajokat. 2) a szélhatások, a mikroklimatikus tényezők és a mesterséges stabilizálási technikák figyelembevételét integrálni kell a várostervezési folyamatokba a fák elhelyezésének és hosszú távú stabilitásának optimalizálása érdekében. A várostervezőknek, építőknek, fejlesztőknek és ingatlantulajdonosoknak ismerniük kell ezeket a stabilizáló gyakorlatokat, és a fák igényeit már a tervezés korai szakaszában figyelembe kell venniük – nem csupán díszítő elemként. 3) régióspecifikus kockázati modellek és korai riasztórendszerek kidolgozása szükséges a proaktív, adatvezérelt faállomány-kezelés és a közbiztonság támogatására. 4) az éghajlati tudatosság és a lakossági részvétel erősítése elengedhetetlen a városi fák kollektív védelmének és ellenálló képességének növeléséhez.

Abstract

Tree-covered urban green spaces, including streets, parks, and other public areas, are vital for urban sustainability and people’s well-being. However, such trees face threats from the occurrence of extreme weather. In this study, we investigated wind damage to urban trees in the city of Debrecen, Hungary, during two severe windstorms in July 2025. Field surveys were conducted across three distinct urban zones, covering approximately 515,000 m2 in total. We assessed 201 damaged and 325 undamaged trees and recorded the species, size, damage type, and contextual landscape features associated with them being damaged or not. Damage type to trees consisted primarily of broken branches, whilst uprooting and trunk breakage were recorded less often. Most tree characteristics (trunk circumference, height, systematic position, nativity) and the proximity and height of buildings upwind of focal trees were significant predictors of their vulnerability to windstorms. In addition, we surveyed 150 residents in person and received comments from 54 people via online questionnaires and explored their perceptions of storm frequency, the causes of storms, and mitigation measures. Most respondents noted increased storm frequency and attributed that to climate change, and they suggested mitigation measures focused on urban tree management and environmental protection. Some people expressed scepticism about the presence of climate change and/or their ability to address such damage on an individual basis. Our study is the first to integrate assessments of storm-related impacts on urban trees with the opinions of residents living in proximity to them. Our findings highlight the need for climate-adaptive and mechanically robust urban forestry planning and offer insights that guide the management of trees in urban areas globally. Specifically, we propose to undertake the following: (1) Prioritise structurally resilient, stress-tolerant tree species adapted to extreme weather conditions when planting new trees. (2) Integrate wind dynamics, microclimatic effects and artificial stabilisation techniques into urban design processes to optimise tree placement and their long-term stability. Urban planners, builders, developers, and homeowners should be informed about these stabilising practices and incorporate the needs of trees early in the design process, rather than as decorative additions. (3) Develop regionally calibrated risk models and early-warning systems to support proactive and data-driven tree management and public safety. (4) Promote climate literacy and public participation to strengthen collective stewardship and resilience of urban trees.

Hivatkozás

Molnár V. A., Kis Sz., Bak H., Nagy T., Takács A., Mainwaring Mark C. & Nagy J. 2025: Storm-Induced Wind Damage to Urban Trees and Residents’ Perceptions: Quantifying Species and Placement to Change Best Practices. – Plants 14(21): 3366. https://doi.org/10.3390/plants14213366

A botanika történetének fontos eseményei 31.

1576-ban Carolus Clusius megjelentette a Spanyolországban megfigyelt ritka növényekről szóló művét. Clusius európai utazásai és kiterjedt levelezése révén új fajokat, termesztett növényeket és egzotikus dísznövényeket vezetett be a tudományos köztudatba. Munkássága a regionális flórakutatás és az európai növénycsere egyik legfontosabb 16. századi motorja volt.

További olvasnivaló