1583-ban Carolus Clusius Rariorum
stirpium per Pannonias observatorum Historiae ("A Pannóniában megfigyelt
ritkább növények történetei") című műve Pannónia és a magyarországi tájak
növényeinek korai tudományos feldolgozását adta. A műben több közép-európai,
illetve kárpát-medencei növényadat került be a nyugat-európai tudományos
vérkeringésbe. Jelentősége különösen nagy a magyar flórakutatás korai története
szempontjából.
A protestánsüldözés elől menekülő Clusius
1579–1580-ban a tudománypártoló és törökveő, humanista magyar főúr, Batthyány Boldizsár
németújvári (ma: Güssing, Ausztria) birtokán talált menedéket. A környéken folytatott
botanizálásai során, a Pónici-réten fedezte fel először a vadon élő sárga
sásliliomot (Hemerocallis
lilio-asphodelus), amelyet azelőtt Európában nem ismerték vadon. Clusiusnak
szerepe volt a növény kertészeti „felkarolásában”, majd a faj néhány száz év múlva
Nyugat-Európából már mint dísznövényt tért vissza hozzánk. Clusius és a neves
magyar protestáns prédikátor-botanikus, Beythe István közös munkájában, az
1583-as Stirpium Nomenclator Pannonicus-ban a növényt „zöd liliom” (vagyis zöld
liliom) magyar néven jegyezték fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése