2019. október 13., vasárnap

Scarlett Johannson a temetős könyvről


"Ilyen érdekfeszítő és lebilincselő tudományos-ismeretterjesztő könyvet még soha nem olvastam, Soha!" Scarlett Johannson

2019. október 7., hétfő

A Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyről

A Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny FB oldalát két ábra díszíti, amelyek kapcsán akár büszke is lehetnék. Hogy miért nem vagyok az feltétel nélkül, arról írok most egy bejegyzést. Messziről kell kezdenem.

A Kitaibel-verseny FB oldala 2019. október 7-én

Kitaibel Pál munkásságával részletesebben 1984-ben találkoztam, mégpedig a Kitaibel-verseny kapcsán, ugyanis a névadó tudós életműve fontos részét képezte a verseny felkészülési anyagának. Első és másodéves gimnazistaként is részt vettem a versenyen és mindkét alkalommal az első helyen végeztem (erre korábban nem volt példa). 1996-ban – Vidéki Róberttel közösen – alapítottunk botanikai-természetvédelmi folyóiratot, amelyet Kitaibel tiszteletére Kitaibelia-nak kereszteltünk el (a lap azóta isműködik). A 1990-es évek második felétől több alkalommal működtem közre a verseny országos (vagy nemzetközi) döntőjében, mint kiselőadási zsűri tagja, elnöke, a döntő műsorvezetője, zsűrielnöke vagy mondtam beszédet a megnyitón. Az évek során száznál (sőt talán kétszáznál) több ismeretterjesztő cikket írtam a TermészetBúvár című folyóiratban és az Élet és Tudomány című hetilapban, amelyek a verseny adott évi felkészülési anyagának számítottak.

2007-ben, Kitaibel születésének 250. évfordulóján jelent meg a „Kitaibel Pál élete és öröksége” című könyvem. 2015-ben pedig a „Kitaibel – egy magyar tudós élete” című könyvem. E művek sohasem lettek a verseny kötelező (vagy ajánlott) olvasmányai.

Főleg ennek fényében nehezményezem azt, hogy a verseny FB-oldalának profilképe és háttérképe egyaránt tőlem származik, de erre semmi utalás nem található.

A háttérkép a 2015-es könyvhöz készült (általam tervezett és Heinczné Rási Katalin által festett) borító első változatának részlete. A borító születéséről a blogomban itt írtam, vélhetően ez az oldal a kép forrása is.

A profilkép a 2007-es könyvhöz készült portré, amelyet instrukcióim alapján Jablonczay Kálmán rajzolt – ez a kép jelent meg a könyv borítóján is. Ennek a képnek a digitálisan módosított, fekete-fehér változatát használtam egy a Magyar Tudomány című folyóiratban megjelent jubileumi Kitaibel-megemlékezés illusztrációjaként is.

Ezt később a Wikipedia általam ismeretlen szerkesztője lementette és mint egy régi festmény fotójaként („Photograph of old painting”) interpretálta, azaz közkinccsé „nyilvánította”. (Amelynek szerzői jogai már lejártak. Pedig nem.).

Ezúton hívom fel a figyelmet, hogy mindkét alkotás az én szellemi termékem, amelyek kizárólagos felhasználási jogával rendelkezem. Emiatt kérem, hogy esetleges felhasználásukról az erre hajlandóságot mutató személyek velem egyeztessenek.

P.s.: Emellett sajnálattal tapasztalom, hogy a több évtizedes hagyománnyal rendelkező verseny országos (nemzetközi) döntőjének megrendezése az utóbbi években bizonytalanná vált, többször elmaradt vagy jelentős késést szenvedett. Mindezt a potenciális versenyzők és a felkészítő tanárok motivációjának rombolásaként és a verseny elértéktelenedéseként értékelem.

2019. október 6., vasárnap

Növények Széchenyi Zsigmond műveiben

Egyik kedvelt íróm, gróf Széchenyi Zsigmond elsősorban útleírásairól és könyvként megjelent vadásznaplóiról ismert. Életének olyan epizódjairól mint egykori brit felesége, távolra szakadt fia, az AVH általi kitelepítése a nagyközönség igen keveset tud. Emiatt is kíváncsian várom a mostanában beharangozott új, az életéről szóló filmet.
 
 
E film apropóján most egy olyan bejegyzést teszek közzé, amely Széchenyi Zsigmond növényismeretéről szól. A növények Széchenyi műveiben csak mellékszereplőként jelennek meg, de szinte minden könyvében jelen vannak. A legtöbb rájuk való utalást az „Ahogy elkezdődött…” és az „Ünnepnapok” című köteteiben [amelyek egybekötve is megjelentek „Egy magyar vadász hitvallása” alcímmel (1.)].
Ebben a műben a magyar vadászatot a „magyar tölgy”-höz hasonlította (1: 9.) „sokkal keményebb, szívósabb, sokkal nehezebben hasad az amerikai mahagóninál, az indiai banyan-fügénél, de még az afrikai majomkenyérfánál is”
Az (erdei) szalonkákról szóló fejezetben a tavaszi hangulat lefestéséhez használta a márciusban (a szalonkák érkezésekor) nyíló vadvirágokat:
„Feslő hóvirágok utolsói – fűzbarka bársonya – sombokor aranyfátyla – kankalin kénsárga csokorfészke – májvirág kék csillaga – lánykökörcsin lila bolyhos harangja – lopva nyíló ibolya első lélegzete...
Íme, egy marékravaló nappali szalonkahangulat!
[...] S csak most, újraolvasva látom, hogy legkedvesebb szalonkavirágomat, a talán nem minden vadász előtt ismeretes, főleg hűvösen-árnyékos bükkösökben tenyésző farkasboroszlánt (Daphne mezereum) csaknem kifelejtettem. Ennek az apró piros virágú, tropikus leheletű, engem mindig Afrikára emlékeztető cserjének egzotikus illata is szalonkalest jelent – mégpedig a javából!” (1: 304.)

 
A (mára felmorzsolódott) sárréti túzok-állomány környezetének leírásakor a következőket írta:
A túzok pedig, a magyar puszta emberkerülő, mérföldekre széttekintő, éberszemű “vadpókája” – bezzeg nem a civilizáció madara! Hanem a magányos pásztoremberé, a szabadban éjszakázó rideggulyáé, az ősidők óta ártalmatlannak bizonyuló bádogkolompé – a csendé, a zavartalanságé, a szél kergette ballangóé*, a csalfa délibábé ...  (1: 180.)
Lábjegyzet: * Ballangó: „ördögszekér (Salsola rosocca)”
Szintén a Sárrétről:
„... a Sárrét. Járhatatlan, süppedős limbusnak tartották, sovány, savanyú legelőnek,. Meg ócska kaszálónak, aminek szittyós szénájától kelletlenül fordul el az istállózott jószág... (1: 181.)
Gyermekkorában gyakran időzött az anyai birtokon a csehországi Mileschau-ban, ezzel kapcsolatban többek között az alábbiakat vetette papírra:
„Sok őzzel, üregi nyúllal, egy-egy nyírfajddal találkoztunk séta közben. Sok szép pillangót, bogarat fogtunk, kosarunkat teleszedtük vargányával, szamócával, vadmálnával meg nagy csokor halványlila turbánliliommal – a mileschaui fenyvesek jellegzetes, pompás vadvirágával!” (1: 24–25.)
 
 
Az egész életmű számomra talán legkedvesebb darabja az „Alaszkában vadásztam”, amely egy vadásznapló (2.). A napló elő írt előszóból értesülhetünk Alaszka Oroszország és az Egyesült Államok közötti adásvételének történetéről, a könyvben pedig például a chicagoi világkiállításról, de érdekes adalékokkal szolgál például a sarki fényről, vagy az aranyásók és prémvadászok életéről is. Mindezt érzékletesen és a rá jellemző fanyar humorral. Alaszka flórája sok hasonlóságot mutat Eurázsia növényvilágával és talán ennek köszönhető, hogy feltűnően sok vadon élő növény feltűnik a könyv lapjain:
78. oldal:
„Mohafoszlányokkal teleaggatott, viharvert fenyők alatt, vadmálna és páfránysűrűk közül harangvirág kéklik, füzike vöröslik.”
79. oldal:
„Váratlanul vége szakad a fenyvesnek. Sűrű, jóformán járhatatlan égeresbe kerülünk. Íme az alaszkai vadászok sokat emlegetett alderbush-ja, az égersűrű, melynek errefelé ugyanaz a szerepe, mint a mi hegyeinkben a gyalogfenyőnek, a zergevadászok Latschenjának.
Az erdőöv felett kezdődik az égersűrű; vastag, sötétzöld palástként borítja a hegyóriások meredek oldalát, fel egészen a válluk tetejéig. Ott aztán vége szakad, felette már kopaszság van, havasi rétség. Az igazi kopaszság azonban csak afelett kezdődik: szürke kőgörgeteg, melynek tetején havas csúcsok fehérlenek, a Kenai hegység háromezres ormai – a fehér vadjuhok titokzatos otthona!”
98–99. oldal:
„Nemcsak az idő, nemcsak a vidék, hanem a mi kedvünk, de még a vegetáció is megváltozott mára. Utóbbi állításom ugyan kissé valószínűtlen, sőt egy éjszaka leforgása alatt nem is lehetséges, nekünk mégis valónak tűnik. Mert tegnap s tegnapelőtt egy vadvirágot sem láttunk. Lehet, hogy nem vettük őket észre, hogy bezárkóztak, elbújtak a rossz idő elől. Ma azonban, amíg a patak mentén haladunk, egészen a sziklás kapaszkodó kezdetéig, annyi szép tarka virágnak megörültünk, el sem hittük volna, hogy a 'zordon észak' ilyesmit is tud. Hjalmar, a lócsiszár, akiről kisül, hogy szenvedélyes növénygyűjtő – magányos szigeten lakik a közeli Skilak nevű tavon, és Alaszka valamennyi vadvirágát oda akarja telepíteni – minduntalan lemarad, gyökerestül vágja ki a különböző virágokat. A nagyobbját külön e célra hozott zsákba gyűjti, az aprókat pedig kalapja mellé tűzi. Már egész virágoskert tarkállik a kalapja körül, s úgy obálózik a legkülönbözőbb latin virágnevekkel, akár egy botanikustanár.
–Ez a piros virág a Kalmia, ez a fehér virágú kúszó pedig Chiogenes. Itt ez a halvány-rózsaszínű a Bryanthus, amaz a fehér cserje pedig Cassiope.
Én elhiszem, minthogy az ellenkezőjét bizonyítani nem tudom. S noha nagyon is szenvedélyes növénybarát vagyok, nekem csak a nefelejcs ismerős köztük. Sokkal nagyobb virágú a mienknél és sötétebb. Ennek azonban nem tudja Hjalmar a latin nevét. De műveletlenek ezek az alaszkai prémvadászok!
Valóban, meglepő ez a virágpompa, a csobogva szaladó kristálypatak mentén. Osztrák alpesi táj, barátságosan ismerős… Ischlben lehetnénk, nyári zergecserkészeten, nem pedig Észak-Amerika legfélreesőbb, jóformán ismeretlen vadonjában.
– Itt sietniük kell ám a növényeknek a virágzással – magyarázza Hjalmar –, rövid a nyár, két hétig tart mindössze! Szeptember elsejére rendszerint leesik a maradandó hó. Észak tele elnémítja a vegetációt, és mire nagy nehezen ismét szóhoz engedi, már újból augusztust írunk! majdnem egy évig alszanak a virágok, mire újból vigadhatnak – két hétig! Rövid a farsangjuk, de annál szebb a báli ruhájuk.”

 
134. oldal, Fairbanks éghajlatáról, Seward-éval összehasonlítva:
„A vegetáció is enyhébb klímát sejtet. Minden ház előtt tarka virágoskert pompázik, sőt a csinos kis faházikók földréteggel letakart teteje is csupa virág. Virágkalap van a házak fején.
– Ez a mi 'sarkvidéki tetőkertünk!' – jegyezte meg a tulajdonos, mikor a háztetőn nyíló virágait megcsodáltam.”
137. oldal:


„Gyönyörűek a fenyvesekkel váltakozó őszi lomberdők színei. Sokkal élénkebbek, pompásabbak, mint nálunk. Nemhiába oly híres a 'színes észak-amerikai ősz'. A fenyők közül kitarkálló rengeteg nyírfalomb akár a legfényesebb sárarany. Az apró törpenyírbokrok vérpirosak. A sziklákra öltöztetett sokféle moha és kúszónövény a sötétbordótól a leghalványabb rózsapírig minden színárnyalatot kikever. Valóságos festékesláda ez a sokszínűen lángoló erdő.”
145. oldal:

 
„A hegytető … teljesen kopár. Krémszínű mohával, a helyenként csaknem fehér reindeer moth-szal, rénszarvas-mohával váltakozó áfonyaszőnyeg fedi.”
155. oldal, őszinte, szívből jövő vallomása:
 
 
„Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél, és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!”
177. oldal
„A keresztül-kasul gabalyodó indák bogyóinak tömege közt hatalmas vadribizli fürtök lógnak. Szemre a szelíd ribizlinél is szebbek, ízük viszont rosszabb. Nem mintha a szelíd ribizlit sokra becsülném.”
177. oldal


„Az erdő alját ellepő sokféle növényzet közül a legkutyább a devil club, az 'ördögbuzogány'. Nem tudom magyarul minek hívják ezt az embermagasságú, tüskésszárú, sőt tüskéslevelű növényt, amely az alaszkai vadászt ugyanúgy elszórakoztatja, mint a wait-a-bit tüske az afrikait. Az ördögbuzogány hatalmas, húsos levelének teteje sima, ártatlannak tetsző. Alját azonban apró, kaktuszszerű tüske borítja, mely nemcsak szabadon levő testrészeidbe törik bele, hanem ruhádat felszakítva, még az alatta levő bőrödbe is horgot vet.”
Egyéb műveiben a flóra sokkal alárandeltebb szerepet játszik. A Csui-ban például egyes növényeket legtöbbször növekedési vagy életforma típusuk szerint nevezett meg: fa, bokor, fű, sőt giz-gaz. Fényképeket tett közzé viszont „Virágzó mimózák a Maszái-fennsíkon (dec. 23.)”, „Vadbokor virágdíszben (jan. 6.)”, „Maszái-földi növényzet (jan. 5.)”, „Pálmafák az Athi partján (febr. 4.)”. Az Elefántország c. könyvben egy ritka antilop élőhelyéről készült fénykép alá a következőket írta: „Bambuszrengeteg, a bongó hazája”. A Nahar-ban „Hát azok a vörös barnán vonagló, kígyószerű utálatok ott a víz színe alatt, vajon mik lehetnek? India partját körös-körül fonják ezek a barnás moszatmezők.”
Az érdeklődőknek ajánlom másik kedvenc íróm, Fekete István növényismeretéről írt bejegyzésemet.
Források
(1.) Széchenyi Zs. (1978): Ahogy elkezdődött…/ Ünnepnapok. Egy magyar vadász hitvallása. – Szépirodalmi Kiadó, Budapest.
(2.) Széchenyi Zs. (1982): Alaszkában vadásztam. – 6. kiadás. Gondolat, Budapest.

2019. október 3., csütörtök

A Fiatal Kutatók Akadémiája, a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola és az MTA-DAB Biológiai és Környezettudományi Szakbizottság Ökológiai, Botanikai és Evolúcióbiológiai Munkabizottságok vezetősége meghívja
a
’RISING STARS’ – TEHETSÉGES FIATAL ÖKOLÓGUSOK ÉS EVOLÚCIÓBIOLÓGUSOK BEMUTATKOZÁSA
 
című előadóülésre
 
Időpont és helyszín: 2019. november 28., 9 00
DAB Székház, Bognár Rezső terem, Debrecen
(4015 Debrecen Thomas Mann u. 49.)
 
A rendezvény bemutatkozási lehetőséget biztosít azoknak a kiemelkedő teljesítményű negyven év alatti szupraindividuális biológiával foglalkozó és saját kutatócsoportot még nem vezető kutatóknak, akik a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolában az elmúlt három évben szerezték Ph.D. fokozatukat vagy Ph.D. fokozattal még nem rendelkeznek, de kiemelkedő publikációs teljesítményt nyújtanak.
 
Program
 
9 00 – 9 20 KÖSZÖNTŐ - A Fiatal Kutatók Akadémiájának (FKA) feladata és céljai – Prof. Török Péter, a Fiatal Kutatók Akadémiájának Társelnöke
 
Szakmai előadások (egyenként 15 perc + 5 perc vita)
 
9 20 – 9 40 Kókai Zsuzsanna, Borics Gábor, Bácsi István, Lukács Áron, T-Krasznai Enikő, Tóthmérész Béla, Csépes Eduárd, Török Péter, B-Béres Viktória: A vízhasználat és a szezonalitás szerepe a Tisza-tó bentikus kovaalga közösségének alakításában
 
9 40 – 10 00 Nagy Dávid, Csumita Mária, Mizser Szabolcs, Póliska Szilárd, Tóthmérész Béla: Közönséges kullancsok (Ixodes ricinus) baktérium-közösségeinek feltérképezése újgenerációs szekvenálással egy urbanizációs élőhelygrádiens mentén
 
10 00 – 10 20 Sonkoly Judit, Balogh Nóra, Godó Laura, Kelemen András, Kiss Réka, Miglécz Tamás, Tóth Edina, Tóth Katalin, Tóthmérész Béla, Valkó Orsolya, Török Péter: Hogyan hat a magok eltemetődése és az avartakarás az invazív fajok csírázására? - Természetvédelmi és restaurációs ökológiai vonatkozások.
 
10 20 – 10 40 Tóth Edina, Török Péter, Penksza Károly, Sonkoly Judit, Kelemen András, Tóthmérész Béla: A legelés gyeptípus-függő hatásainak szerepe a gyepek diverzitásának megőrzésében.
 
10 40 – 11 00 Löki Viktor, Fekete Réka, Süveges Kristóf, Lovas-Kiss Ádám, Malkócs Tamás, Takács Attila, & Molnár V. Attila: Európai temetők orchideái.
 
11 00 – 11 20 Süveges Kristóf, Fekete Réka, Malkócs Tamás, Löki Viktor és Molnár V. Attila: Mediterrán olajligetek orchideái.
 
11 20 – 12 00 Kávészünet (Szendvicsebéd)
 
12 00 – 12 20 Sebestyén Flóra, Miklós Máté, Iván Katalin, Barta Zoltán, Tökölyi Jácint: Regeneráció édesvízi hidráknál: életmenet döntések és fiziológiai hátterük
 
12 20 – 12 40 Lukács Áron, Bácsi István, Kókai Zsuzsanna, Török Péter, Borics Gábor, Török-Krasznai Enikő, Tóthmérész Béla, B-Béres Viktória: Extrém időjárási események hatása bentikus algák kolonizációjára
 
12 40 – 13 00 Lovas-Kiss Ádám, Vincze Orsolya, Löki Viktor, Pallér-Kapusi Felícia, Navarro José María, van Leeuwen Casper, Green Andy J., Lukács Balázs András: Jobban terjednek az idegenhonos növények endozoochór módon, mint a honosak? Egy esettanulmány tőkés récékkel.
 
13 00 – 13 20 Balogh Nóra, Tóthmérész Béla, Valkó Orsolya, Deák Balázs, Miglécz Tamás, Tóth Katalin, Tóth Edina, Kiss Réka, Sonkoly Judit, Török Péter, Kelemen András: Szarvasmarhák legelőhasználata és legeléspreferenciája
 
13 20 – 13 40 Fülöp Attila, Vágási I. Csongor, Osváth Gergely, Pap Péter László, Benkő Zoltán, Pénzes Janka, Lendvai Ádám, Barta Zoltán: Csoportszerkezet és fiziológiai állapot házi verebeknél
 
13 40 – 14 00 ZÁRSZÓ - A Debreceni Egyetem Juhász Nagy Pál Doktori Iskola, mint az ökológus- és evolúcióbiológus képzés egyik kiemelkedő hazai műhelye – Prof. Tóthmérész Béla, a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola vezetője.
 
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2019. szeptember 27., péntek

90 éves a DE Növénytani Tanszék - előadóülés a DAB-ban

A Magyar Tudományos Akadémia DAB Botanikai Munkabizottság
és a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék
Botanikai kutatások Debrecenben: növények a környezet és a társadalom szolgálatában –
90 éves a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszéke

 
címmel előadóülést szervez.


Időpont: 2019. november 15.,

Helyszín: MTA Debreceni Területi Bizottság Székháza, Csokonai terem

Program

                         1. szekció (levezető elnök: Vasas Gábor)

09.00–09.05       Vasas Gábor: Köszöntő

09.05–09.25       Molnár V. Attila: 25 év a 90 éves Növénytani Tanszéken: célok és eredmények

09.25–09.40       Máthé Csaba: Hogyan látjuk ma a növényi sejtet? Tények és gyakorlati alkalmazások

09.40–09.55       Mészáros Ilona, Oláh Viktor, Nyitrai Balázs, Adorján Balázs & Kanalas Péter: A fafajok növekedési és ökofiziológiai válaszai klimatikus szélsőségekre

09.55–10.10       Mikóné Hamvas Márta, Máthé Csaba, Jenei Nándor & Freytag Csongor: Gyógynövények szövettani vizsgálata a Növénytani Tanszéken

10.10–10.25       Oláh Viktor, Hepp Anna & Mészáros Ilona: Békalencse-fajok (Lemnaceae) összehasonlító vizsgálata klorofill fluoreszcencia leképezésen alapuló fenotipizálással

10.25–10.45       Kávészünet

                         2. szekció (levezető elnök: Mikóné Hamvas Márta)

10.45–11.00       Vasas Gábor: Különleges növényi metabolitok – kutatás és termékfejlesztés a Növénytani Tanszéken

11.00–11.15       Gonda Sándor, Szűcs Zsolt, Plaszkó Tamás & Vasas Gábor: Armoracia rusticana (torma) - metabolom és mikrobiom

11.15–11.25       Garda Tamás, Máthé Csaba, Freytag Csongor & Tomasz Nodzynski: A mikrocisztin-LR (MCY-LR) auxin transzport fehérjékre gyakorolt hatása Arabidopsis thaliana csíranövényekben

11.25–11.35       Freytag Csongor, Garda Tamás & Máthé Csaba: Arabidopsis thaliana gravitropikus válasza foszfatáz gátlók hatása mellett

11.35–11.50       Lisztes Szabó-Zsuzsa, Filep Anna, Sóvágó Dávid & Braun Mihály: Új növényi indikátorok a környezetkutatásban: mire való még a karácsonyfa?

11.50–12.00       Filep Anna, Braun Mihály, Sóvágó Dávid & Lisztes-Szabó Zsuzsa: Picea abies tűlevelek, mint biogén szilícium raktárak

12.00–12.10       Sóvágó Dávid, Lisztes-Szabó Zsuzsa, Filep Anna & Braun Mihály: Szilícium izotópok versenyfutása a lucfenyőben: ki jut magasabbra?

12.10–13.00       Szendvicsebéd

                         3. szekció (levezető elnök: Molnár V. Attila)

13.00–13.15       Sramkó Gábor, Laczkó Levente, Malkócs Tamás, Jordán Sándor, Takács Attila, Molnár V. Attila & Varga Zoltán: Az eurázsiai sztyepprégió filogeográfiai kutatásának eredményei

13.15–13.30       Süveges Kristóf, Fekete Réka, Takács Attila, Lovas-Kiss Ádám & Molnár V. Attila: Nyár-ültetvények orchideái

13.30–13.40       Malkócs Tamás, Laczkó Levente, Takács Attila, Jordán Sándor & Sramkó Gábor: A magyar vadkörte taxonómiai helyzetének tisztázása filogenomikai módszerekkel

13.40–13.55       Takács Attila, Sonkoly Judit, Süveges Kristóf & Molnár V. Attila:Potyautasok a dísznövénykereskedelemben

13.55–14.10       Löki Viktor, Fekete Réka, Süveges Kristóf, Lovas-Kiss Ádám, Malkócs Tamás, Takács Attila & Molnár V. Attila: Európai temetők orchideái

14.10–14.20       Jordán Sándor, Malkócs Tamás, Laczkó Levente, Takács Attila & Sramkó Gábor: A Pulsatilla × zimmermanni Soó hibridogén eredetének vizsgálata filogenomikai módszerekkel

14.20–14.30       Laczkó Levente, Molnár V. Attila & Sramkó Gábor: A vajszínű atracél Magyarországon – taxonómiai kérdések a hibridizáció tükrében

14.30–14.35       Matus Gábor, Balogh Rebeka, Novák Tibor & Lőkös László: Védett talajlakó zuzmók idehaza, nyírségi példák az állománybecslésre

14.35–14.40       Barabás Anett, Hricsovinyi Dominik, Antal Károly, Budai Júlia, Peter Erzberger & Matus Gábor: Adatok a Zempléni-hegység Nanocyperion fajainak előfordulásához

14.40–15.00       Kávészünet

                         4. szekció (levezető elnök: Lisztes-Szabó Zsuzsa)

15.00–15.15       Lovas-Kiss Ádám, Vincze Orsolya, Löki Viktor, Pallér-Kapusi Felícia, José María Navarro, Casper van Leeuwen, Andy J. Green & Lukács Balázs András: Jobban terjednek az idegenhonos növényfajok mint az őshonosak? Esettanulmány tőkésrécével

15.15–15.30       Lukács Balázs András & Szabó Sándor: Átokhínár fajok kompetíciós képességeinek vizsgálata

15.30–15.40       Veres Szilvia, Simkó Attila, Kiss László, Frommer Dóra & Gáspár Soma: Növényi hatékonyság élettani aspektusai

15.40–15.50       Kovács Szilvia, Neama Abdalla, Csatári Gábor, Fehér Csaba & Fári Miklós Gábor: Lucerna nedves frakcionálása során nyert présrost kutatásának és felhasználásának lehetőségei

15.50–16.00       Barna Döme, O. Tóth Ibolya, Fári Miklós Gábor & Bákonyi Nóra: Növényi barnalevek (BJ-brown juices) tulajdonságainak vizsgálata, hasznosítási lehetőségek megfogalmazása

16.00–16.10       Kaszás László; Kovács Zoltán; Koroknai Judit; Fári Miklós Gábor; & Domokos-Szabolcsy Éva: Növények biotechnológiai kutatásokban

16.10–16.20       Makleit Péter & Szőke Lóránt: A cilikus hidroxámsavak előfordulása, szerepe

16.20–16.25       Molnár V. Attila: Zárszó

A rendezvényen a részvétel ingyenes. Minden érdeklődőt szeretettel látunk!

2019. szeptember 5., csütörtök

Interjú a TrendFM-en

Ma délután 16:30 és 17:00 közötti sávban – a nemrégiben megjelent Földgömb cikk kapcsán – rövid telefonos interjút adok Azerbajdzsánban tett kutatóútjainkról.

Az adás online itt hallgatható meg.
(A Földgömb a Monitor Délutánban című műsor 2019.  09. 05-ei adásban a Belehallgatás sor alatti narancssárga sorra kattintva jelenik meg a panel, amelyen a lejátszógombra lehet kattintani.) 

Meghívó Löki Viktor doktori védésére (2019. szeptember 9.)

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Informatikai Doktori Tanácsa Löki Viktor tanítványom „A temetők szerepe a növényi biodiverzitás megőrzésében” című egyetemi doktori értekezésének nyilvános vitáját 2019. szeptember 9-én, 12:00 órára tűzte ki.
A védés helye: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület F.202-es terem (Debrecen, Egyetem tér 1.)

Az értekezés, a bírálatok és a válaszok a TTDT Iroda (Főépület 15B szoba) megtekinthetők.

Minden érdeklődőt szívesen látunk!