Seprűk nyomában

Ma eljutottunk a karcagi északi temetőbe, ahol még áll a temetőcsősz háza, amely a középkori veremházak valószínűleg utolsó képviselője hazánkban és mint ilyen műemlék jellegű épület

Az egykori temetőcsősz unokája, a most 71 éves Ácsné Lovas Erzsébet elmondta, hogy nagyapja a 70-es években telepítette be a ház kertjébe a Caragana frutex nevű cserjét a temetőből (amelyet ők 'sárga akác' néven ismernek), mégpedig azért mert minden ősszel seprűt kötött belőle. Ezen felül ismerte a pókhálózásra használt, nád virágzatból készült 'pihnád'-at is.

A blog egy korábbi bejegyzése nyomán jelentkezett a vajdasági Adáról (Szerbia) Király János, hogy ő még most is használ ilyen saját készítésű nádseprűt, amit arrafelé porolónak hívnak. 

Ha a blog Olvasói között vannak olyanok, akik környezetükben, ismeretségi körükben tudomásuk van arról, hogy valaki birtokol saját készítésű seprűt vagy arról, hogy a környéken milyen növényfajokból készítettek/készítenek seprűt, örömmel és köszönettel veszem ha értesít az alábbi címen:

A nyírfaseprű kötés fogásait Oláh Jánostól (Hencida) volt szerencsém megtanulni.

Ezúton is köszönet érte!

Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola, Botanika és Növénybiológia Program

A Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolájában az elmúlt években a növénytan iránt érdeklődő és elkötelezett hallgatók eddig a Biológia, a Biodivezitás vagy a Kvantitatív és Terresztris Ökológia programokba jelentkezhettek.

A Debreceni Egyetemen a botanikus képzés jelentős múltra tekint vissza, amelyet ’Debreceni Iskola’-ként ismert a magyar növénytani kutatásban meghatározó jelentőségű, Soó Rezső által alapított botanikai (elsősorban növényföldrajzi-rendszertani irányultságú) műhely fémjelez. Az utóbbi évtizedben a Növénytani Tanszék oktatói/kutatói a klasszikus botanikai kutatások (molekuláris taxonómia, filogenetika és filogeográfia, természetvédelmi botanika, terjedésbiológia) mellett a növénybiológia (növényi-metabolizmus, -fiziológia, sejtbiológia, szövettenyésztés, természetes hatóanyag-kutatás) területén is jelentős eredményeket értek el. A Növénytani Tanszék oktatóihoz kötődő doktoranduszok örvendetes módon szélesítették a korábbi kutatási spektrumot, nemzetközi léptékben versenyképes közleményeket publikálnak és értekezéseket védenek meg.

Ennek is köszönhető, hogy a Doktori Iskolán belül, az idei évtől vezetésemmel elindult a Botanika és Növénybiológia Program.



A programba felvételt nyert Süveges Kristóf tanítványom, akinek kutatási témája: Ültetvényerdők és faültetvények jelentősége a növényi biodiverzitás megőrzésében

Jó munkát kívánok!

 

Új könyv a temetők élővilágáról

A Magyar Tudományos Akadémia 2018. évi könyvkiadási pályázatán támogatást nyert el az ’Élet a halál után – A temetők szerepe a természeti értékek megőrzésében’ című könyvünk megjelentetése.

 

 

A temetőkre az elmúlás és az emlékezés helyszíneként tekintünk, amelyek tájképi, történeti és kulturális értéket is képviselnek, de az csupán az utóbbi időben derült ki, hogy jelentős természeti értékeknek is otthont adnak, melyekről kevés átfogó ismerettel rendelkezünk. Néhány éve még egyáltalán nem voltak ismertek olyan tanulmányok, amelyek helyi vagy regionális szinten, az adott vidék tájképi szintjén belül számszerűsítették volna a temetők természetvédelmi értékét, ezen kívül alig tudunk például valamit arról, hogy területükön mely természeti és kulturális tényezők miként határozzák meg a természetes életközösségek tagjainak fennmaradási lehetőségeit.

A temetők tudományos vizsgálatának ötlete egy 2013-as törökországi kirándulás során fogalmazódott meg bennem és hamarosan ez lett a kötet második szerzőjének, Löki Viktornak doktori témája. A készülő könyv tehát mester és tanítvány közös munkájának eredménye. Az utóbbi évek során társszerzőinkkel 15 országban, összesen több mint 2600 temetőben mértük fel az ott található természeti értékeket. Munkánk során meggyőződésünkké vált, hogy a temetők kultúrtörténeti-néprajzi értékei (a hagyományos temetkezési szokások és temetőkezelés, a tradícionális sírkövek, fejfák) fennmaradása, a tájképi érték megőrződése, és a természeti értékek továbbélése szorosan összekapcsolódik. Munkánk során sajnálattal észleltük a temetők évszázadokat átvészelt élővilágának napjainkban – a kezelés átalakulásával, a temetőkultúra megváltozásával, a temetők uniformizálódásával együtt – növekedő veszélyeztetettségét. Korunk tudományos elvárásaihoz igazodva eredményeinket nemzetközi folyóiratokban igyekeztünk közölni. De emellett úgy gondoltuk, hogy eredményeinket érdemes lenne magyar nyelven összefoglalva és színesen illusztrálva is közreadni.

 

A kötet megjelentetésével kettős célt szeretnénk elérni. Egyrészt reméljük, hogy ha mégoly csekély mértékben is, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy legalább a legértékesebb temetők élővilága továbbra is fennmaradhasson, amely elképzelhetetlen a temetőket kezelő szervezetek (önkormányzatok, egyházak) és a helyi lakosság tájékoztatása, tevékeny közreműködése nélkül. Reméljük, hogy munkánk tanulságos lehet örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek, hagyományőrző patrióták, tanárok, biológusok és természetvédők számára is. Másrészt célunk, hogy legalább fényképeken, és adatokkal dokumentáljuk az élővilágnak a temetőkben ma még megtalálható – és a jövőben valószínűleg tovább fogyatkozó – gazdagságát.

 

A készülő könyv mintegy 200 oldal terjedelmű lesz, több száz színes fénykép fogja illusztrálni. A kötet fejezeteinek megírásában és az illusztrációk elkészítésében számos szaktársunk is közreműködik.

 

A kötet tartalma:

 

Az Olvasóhoz

A temetkezési helyek jelentősége a természetes élővilág megőrzésében (Löki Viktor & Molnár V. Attila)

Kultúrtörténeti és néprajzi tényezők szerepe a magyar temetők kialakulásában és természeti értékeik fennmaradásában (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

A Kárpát-medencei és magyarországi temetők növényvilága (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Európai és kis-ázsiai temetők orchideái (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Temetők állatvilága (Molnár V. Attila, Löki Viktor et al.)

A temetési rítusokhoz és temetőhasználathoz kapcsolódó viselkedésformák evolúciós háttere és összefüggései (Szabó Lajos)

Temetők kezelésének és fenntartásának természetvédelmi kérdései: hagyományok és realitások (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Legértékesebb temetők: javaslatok a védelemre (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Köszönetnyilvánítás

Irodalomjegyzék

 

A kötet megjelenése 2019. januárjára várható. Könyvesbolti forgalomba nem kerül, 5000 Ft/db áron beszerezhető lesz a szerzőktől. További információk: kitaibel.konyv@gmail.com

A plágiumról

A magyar Wikipédia szerint „Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti. A szó eredete a latin plagiare, ami azt jelenti, hogy "gyermeket vagy rabszolgát rabolni", a plagiarius jelentése emberrabló, lélekkufár.”

A jelenség illetve az az ellen való küzdelem, mára a mindennapjaink részévé lett (lásd például hazánk előző köztársasági elnökének lemondását). Manapság a Debreceni Egyetemen a doktorjelöltek által benyújtott PhD-értekezések is átesnek automatikus szövegegyezés vizsgálaton. (Mellesleg jegyzem meg-e módszer kritikájaként, hogy így a jelölt egyrészt akár magyarázkodásra kényszerülhet ha az értekezés alapjául szolgáló saját közleményeivel talál szövegegyezést az elektronikus keresés, másrészt a módszer nem tárja fel a valódi plágiumot, ha valaki az interneten nem elérhető forrásból oroz el információt, vagy nem szöveges tartalmat (például ábrát) bitorol el vagy ha a disszertáció nyelve és a plagizált forrás nyelve nem egyezik meg.)

A szerzői joggal védett alkotások (például a megjelenésüket követően 70 évig a könyvek) esetében nem csak erkölcsi és szakmai, hanem anyagi természetű aggályok is felmerülnek. Éppen ezért álltam értetlenül, nemrégiben egy könyvkereskedésben, amikor megpillantottam az „Erdő-mező virágai” című könyvet, amelynek szerzőiként a borítón Dr. Jávorka Pál és Rogán Miklósné volt feltüntetve.

A könyv borítóján nemcsak az első szerző keresztneve szerepel kegyeletsértően tévesen , hanem a felhasznált (nem feltüntetett eredetű, szerzőségű) színes növényfotók – a kötet szándékával homlokegyenest ellenkezően – nem hazai, őshonos fajokat ábrázolnak.

 

A könyvet régóta ismerem és ötödik, javított kiadását birtoklom is. De annak címe „Erdő mező virágai”, szerzői pedig Jávorka Sándor és Csapody Vera. A kötetet a Mezőgazdasági Kiadó adta ki 1972-ben, de az előszót Jávorka Sándor 1958-ban írta. A most talált szörnyszülöttet viszont az Inkvizítor Kiadó (!) jelentette meg, de a megjelenés évét nem tüntette fel.

A kötet szövege gépelési hibáktól eltekintve változatlan formában jelent meg, az ábrákat azonban a második „szerző” Csapody Vera eredeti festményei nyomán újraalkotta.

Hogy ez szerintem miért plágium?

Nem tudom, hogy a Kiadó birtokolta-e Jávorka Sándor jogutódjainak beleegyezéséét a megjelentetésre, de ha feltesszük, hogy igen, akkor is sérültek az eredeti mű két szerzőjének jogai.

Egyrészt a festményeket ugyanis Csapody Vera Jávorka Sándor segítségével, instrukciói alapján festette, tehát azok közös művüknek tekinthetők.

Másrészt Rogán Miklósné rajzai nem tekinthetők eredeti alkotásoknak, azok kizárólag Csapody Vera festményei alapján, saját, érdemi hozzájárulás nélkül készültek. A hasonlóság nem nagyon feltűnő, mert a táblákon a növények sorrendjét megváltoztatták és a rajzokat tükörnézetben jelnetették meg. Ha azonban az egyes táblákat egymás mellé tesszük, nyilvánvalóvá válik az ügy.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat. A jobb oldali rajzok nemcsak kevésbé sikerültek, de a táblába rendezésük sem szerencsés (több az üres felület).

 

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Emlékezetes, hogy Jávorka Sándor életében is elszenvedett egy jelentős plágiumot, amikor a Magyar Flóra kéziratát odaadta néhány botanikusnak, hogy véleményezzék, Iuliu Prodan azt román nyelvre lefordította és Flora pentru determinarea și descrierea plantelor ce cresc în România címen a saját neve alatt jelentette meg.

Útszélek és nyárültetvények

A múlt héten útszegélyeken megjelenő sótűrő növényeket és nyár-ültetvények orchideáit vizsgáltunk a Duna-Tisza közén.

Már virágzik a sóvirág - így akár autóból is könnyen észrevehető.

A nemesnyár ültetvényekbe is érdemes benézni... Különösen azokban az állományokban számíthatunk orchideák előfordulására, amelyekben a jelentős avarborítás mellett alig található gyepszint. Most még megtalálhatók terméses állapotban a korábban virágzó fajok is (mint a képen látható bugaci nőszőfű), és már előjöttek a legkésőbben nyíló Epipactis-ok is.

A lappantyú 'fészket' nehezebb megtalálni (de ez is akad nemesnyarasban). Csak akkor bukkanunk rá, ha az avarban tökéletesen elrejtőző kotló madár felrepül az ember lába elől...

A Bakonyban is virágzik a bajuszvirág

Nem volt hiábavaló a csapadékos nyárelő; a Bakonyban Mészáros András július 29-án talált virágzó
bajuszvirágot (Epipogium aphyllum). (A fényképet külön köszönöm Andrásnak!)

Cikk a fejfás temetőkről

Megjelent a világhálón a fejfás temetők növénytani értékeiről szóló cikkünk a Kitaibelia című folyóirat 23. évfolyam 1. számában.

Törpemandula (Amygdalus nana) bihari fejfás temetőben

Összefoglalás

Napjainkban világszerte tapasztalható a természetes élőhelyek pusztulása és eltűnése. Emiatt a kisebb kiterjedésű, de természetközeli állapotban lévő másodlagos élőhelyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében. Munkánk során Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mértük fel 51 temető növénytani értékeit, és temetkezési szokásait. A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint védett növényfaj előfordulását regisztráltuk, egy temetőben átlagosan 1,5 védett fajt találtunk. Megfigyeléseink alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk (n=102) szerint az átlagpolgárok 90%-a elégedett vagy nagyon elégedett a temetők jelenlegi állapotával. A fűnyírás gyakoriságát a válaszadók mintegy harmada megfelelőnek ítéli, kétharmada gyakoribbá tenné, 75%-uknak pedig a modern síremlékek jobban tetszenek, mint a hagyományos sírhantok. A fejfás temetkezés eltűnése (és ezzel összefüggésben a temetők hagyományos, „természetkímélő” használatának megváltozása) nem csak kultúrtörténeti szempontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti.

A teljes közlemény letölthető innen.

Csillagőszirózsa (Aster amellus) fejfás temetőben Gömörben

 

 

Hivatkozás

Molnár V. A. & Löki V. (2018): Végveszélyben: a fejfás temetők botanikai és kultúrtörténeti értékei Magyarországon és Erdélyben. Disappearing botanical and cultural heritage of wooden headboard-graveyards in Eastern-Hungary and Transylvania (Romania). – Kitaibelia 23(1): 51–64. DOI: 10.17542/kit.23.51