2020. július 1., szerda

Cikk a magyarországi temetők védett növényeiről az Ecology and Evolution című folyóiratban

Löki Viktor első szerzőségével megjelent közleményünk a hazai temetők védett hajtásos flóráját bemutató közleményünk az Ecology and Evolution című folyóiratban. A teljes közlemény letölthető innen.

Összefoglalás
Az ember által befolyásolt élőhelyek szerepe az élővilág megőrzésében világszerte felértékelődni látszik a természetes élőhelyek megfogyatkozásával. A temetkezési helyek képesek megőrizni az élővilág egyes eredeti elemeit, és ez a tény legalább egy évszázad óta ismert. Ugyanakkor viszonylag keveset tudunk a temetőkben alkalmazott hosszú távú kezelés hatásáról az őshonos növényvilágra. Nemrégiben bizonyították a történeti térképek hasznát a természeti értékekre összpontosító kutatásokban, valamint a természetvédelemmel kapcsolatos kérdések megválaszolásában, ám a digitalizált történelmi térképek felhasználása elég korlátozott a Kárpát-medence biodiverzitási kutatásában. Jelen cikkben az Osztrák Birodalom 2. katonai felmérésének (1819–1869) digitalizált térképei alapján különféle népességű magyar települések régen alapított és újonnan létrehozott temetőit kategorizáltuk 3  típusba, aszerint, hogy a területükön a térkép felmérésének idején milyen élőhely (antropogén, temető vagy természetes élőhely) volt található. Emellett a vizsgált 991 temető védett hajtásos növényvilágát mértük fel. A vizsgált temetők közül 553-ban (56%) találtunk védett növényt, összesen 92 védett faj mintegy 306 ezer példányát (amelyek 28 növénycsaládba tartoznak). Ezek a fajok a magyar védett hajtásos flora 12%-át teszik ki. A magyar temetők kulcsszerepet játszanak a sztyeppe és a száraz gyep növényfajok megőrzésében. A régen alapított és nagy területű temetők több védett növényfajnak adnak otthont, mint a kicsi és az újonnan létrehozott temetkezési helyek. A települések lakossága negatívan korrelált a védett fajok és példányok számával. A fásszárú növényzet boríítása és a gyepterület aránya szintén jelentősen pozitívan befolyásolja a temetőkben a védett növényfajok számát.

Abstract
The role of anthropogenically influenced habitats in conserving elements of the original wildlife has increased worldwide simultaneously with the disappearance of natural sites. Burial places are able to conserve original elements of the wildlife and this fact has been known for at least a century. To this day little is known about long-time changes, and the effect of long-time management methods in cemeteries on the flora they harbour. The utility of historical maps in research focused on natural values, as well as in answering questions related to conservation was recently demonstrated, but the use of digitized historical maps in biodiversity research of the Carpathian Basin is very limited. In the present paper, we aimed to predict the conservation potential of long-established and newly established cemeteries of Hungarian settlements with various population sizes based on the digitized maps of the 2nd Military Survey of the Austrian Empire (1819–1869), by categorizing cemeteries into 3 distinct (anthropogenic habitat, cemetery, or natural habitat) types. To build our models we used records of the protected flora from Hungarian cemeteries, based on data of thematic botanical surveys of 991 cemeteries. Out of the surveyed cemeteries 553 (56%) harboured protected plants, totalling 306.617 estimated individuals of 92 protected species, belonging to 28 plant families. These species represent 12% of the entire protected flora of Hungary. Hungarian cemeteries play a key role mainly in preserving steppe and dry grassland plant species.Long-established and large cemeteries harbour more protected plant species than small and newly established ones.Human population size of the settlements correlated negatively with the number of protected species and individuals. Moreover, woodland cover and proportion of grassland, also significantly positively affected the number of protected plant species in cemeteries.

Geographic location, number of found protected species, and number of found individuals of the surveyed cemeteries. N=438 cemeteries did not harbour any protected plant species Red dots represent cemeteries with at least one protected taxa, black dots represent the ones without. The size of the dots indicates the number of protected plant species and number of individuals.
 

Cemeteries of Balatonfőkajár (A–C) and Hídvégardó (D–F) in the past 200 years on historical maps, and on a recent Gootle Earth image. Yellow polygons represent the area of cemetery. The cemetery of Balatonfőkajár (A-C) harbours the highest number of protected plant species in Hungary among the surveyed cemeteries. A: Map detail of the Second Military Survey B: Map detail of the Third Military Survey C: Map detail of a recent Google Earth satellite image. Image taken at 06/11/2018 D: Map detail of the Second Military Survey (according to the survey, the cemetery was only established later) E: Map detail of the Third Military Survey (where the cemetery already present) F: Map detail of a recent Google Earth satellite image. Image taken at 06/11/2018


Long-established cemeteries host more protected plant species than those converted from anthropogenic habitats into cemeteries relatively recently (i.e. after the 2nd Military Survey).

Hivatkozás:
Löki V., Schmotzer A:, Takács A., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Lukács B. A., Tökölyi J. & Molnár V. A. (2020): The protected flora of long-established cemeteries in Hungary: using historical maps in biodiversity conservation. – Ecology and Evolution DOI: 10.1002/ece3.6476

2020. június 12., péntek

Cikk a Veszprém városában élő vetővirág-állományról

Megjelent a Veszprém belterületén, járdaszigeteken élő vetővirág-állományról írott cikkünk a Biologia Futura című folyóiratban. A teljes közlemény letölthető innen.

Összefoglalás

Az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora) Veszprém városában, egy forgalmas útszakasz mentén található jelentős állományáról számolunk be. A populáció legalább 7000 példányt számlál és tizenöt gyepes járdaszigeten található. A példányok a járdaszigeteken belüli térbeli eloszlása szignifikánsan különbözik az egyenletes eloszlástól: a sziget széleinek közelében nagyobb a példányok száma, mint ahogy véletlenszerűen várhatnánk. E ritka hagymás növény mellett ezeken az élőhely-foltokon több más száraz gyepi növényfaj (Astragalus austriacus, Festuca rupicola, Filipendula vulgaris, Muscari neglectum, Petrorrhagia saxifraga, Potentilla arenaria, Ranunculus illyricus, Salvia nemorosa, Sanguisorba minor, Teucrium chamaedrys, Thesium linophyllon, Verbascum phoeniceum) is található. E száraz gyepi fajok eredete ebben az erősen zavart városi környezetben bizonytalan, valószínűleg kb. 15 évvel ezelőtt, a kerékpárút létesítése során végzett földmunkákkal kerülhettek a területre. A jelenlegi kezelés (gyakori és motoros fűnyírás) kedves a Sternbergia colchiciflora-nak, és az élőhelyet jelenleg nem fenyegeti közvetlenül. Sajnos a helyi védelem lehetősége nagyon korlátozottnak tűnik.

A – A vetőviárg (Sternbergia colchiciflora) előfordulása Veszprém városában; B – Bimbós és virágzó példányok (2015. 08. 23.); C – hangyakenyeres magvak; D –  járdaszigeten virágzó példányok (2016. 08. 11.)
A – Occurrence of Sternbergia colchiciflora in downtown of Veszprém; B – individuals in buds, with freshly opened flowers and in full bloom (23. 08. 2015); C – myrmecochorous seeds with elaiosomes; D – flowering individuals on a traffic island (11. 08. 2016).



 Summary
In this paper we report a remarkable population of the rare plant Sternbergia colchiciflora found along a busy road section in the downtown of county seat Veszprém (W-Hungary). The population contains at least 7000 individuals and spreads across fifteen grassy traffic islands. Regarding the position of individuals, their relative distance from the road/sidewalk within the traffic islands differed significantly from a hypothetical uniform distribution, with higher number of individuals situated close to the island edges than expected by chance. Besides this rare bulbous plant, several other dry grassland specialist plant species were also found in these habitat patches, e.g. Astragalus austriacus, Festuca rupicola, Filipendula vulgaris, Muscari neglectum, Petrorrhagia saxifraga, Potentilla arenaria, Ranunculus illyricus, Salvia nemorosa, Sanguisorba minor, Teucrium chamaedrys, Thesium linophyllon, Verbascum phoeniceum and Vinca herbacea. The origin of these dry grassland plants in this highly disturbed urban environment is uncertain, possibly they were introduced ca. 15 years ago in the course of earthworks during the construction of the road. Recent management (frequent and motorized lawn mowing) seems to favor the Sternbergia colchiciflora, while the habitat is currently not directly threatened. Unfortunately, the potential for local conservation appears to be highly limited.
Keywords
Amaryllidaceae, CITES, protected species, red list species, traffic islands, urban flora
Hivatkozás
Molnár V. A., Siffer S., Molnár H. A. & Fekete R. (2020): Occurrence of the rare plant Sternbergia colchiciflora in an urban environment. – Biologia Futura 
  • DOI: 
  • 10.1007/s42977-020-00018-4

  • Mandula (balról) is részt vett a felmérésben, amit meg is köszöntünk a megfelelő helyen aa cikkben. Hanga némileg lelkesebb volt a felmérések során...  

     

    2020. május 27., szerda

    61 év és 4 nap

    Itt van egy kép Soó Rezsőről a magyar „orchidea-pápáról”. Vajon mikor és hol készülhetett? Mivel Soó szenvedélyes herbáriumi növénygyűjtő volt, biztosra vehető, hogy a képen, a kezében látható növényeket herbáriumi célra szedte. Az orchideák közül egyértelműen azonosítható a légybangó (Ophrys insectifera) és poloskaszagú sisakoskosbor (Anacamptis coriophora). Néhány szűrés után a Magyarországi Orchideák Herbáriumi Adatbázisa (Molnár V. et al. 2012) alapján megállapítható, hogy Soó ezt a két fajt mindössze egyszer gyűjtötte egyetlen napon: 1959. május 23-án, Dabason. A példányok az ELTE Füvészkert herbáriumába kerültek. Megerősítés: a képről szintén azonosítható – de nem az orchideák közé tartozó – fátyolos nőszirom (Iris spuria) herbáriumi példánya is megtalálható a BPU gyűjteményében Soó által ugyanerről a helyről és ugyanezen időpontban gyűjtve (Nótári et al. 2016). A kép tehát Dabason készült, 61 évvel és 4 nappal ezelőtt. (A képen nem látható az Anacamptis pyramidalis, amelyet a herbárium tanúsága szerint szintén gyűjtött ugyanekkor és ugyanott, de ezek szerint a kép elkészülte után.)




    2020. május 8., péntek

    Térképek a múltból

    Rendrakás közben kezembe került körülbelül 15 kilogramm tömegű térkép, amelyek az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódtak nálam. Valamennyit egyes növényeket (főként orchideákat) kereső túráinkon használtuk. Vannak közöttük autóatlaszok, országtérképek, városok térképei, mediterrán tájakról, Közép-Európából és a Balkánról. Megtalálható az összes hazai megyetérké és rengeteg túristatérkép is. Mindez a mennyiség úgy jött össze, hogy az utóbbi 8-10 évben a gps miatt már szinte nem használtunk térképet. A képen látható térképeket a következő Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás Konferencián az esetleges érdeklődőknek ajándékozom. A képet elég nagy felbontásban töltöttem fel, az érdeklődőknek érdemes belenagyítani és eredeti méretben már lehet böngészgetni... 


    2020. május 7., csütörtök

    Életem első (1991-ben) megjelent ismeretterjesztő cikke (Molnár, Sulyok & Vidéki: A bangók is félrelépnek!) szabadon elérhető és letölthető innen.


    Rejtőzködő kincseink - Növényritkaságok a Kárpát-medencében

    A 2003-ban megjelent Rejtőzködő kincseink - Növényritkaságok a Kárpát-medencében című könyvem szabadon elérhető (és a házilag szkennelt, gyenge minőségű pdf letölthető) innen


    2020. május 6., szerda

    Elkészültem egy újabb ábrával...

    Elkészültem egy újabb ábrával a tervezett hazai orchideás zsebhatározóhoz. A hazai rizómás kosborfélék éves életciklusa a piros madársisak példáján.