2017. február 19., vasárnap

Cikk az albániai temetők orchideáiról

Megjelent az albániai temetők orchideaflórájáról írt közleményünk a Pakistan Journal of Botany című folyóiratban
Összefoglalás
Temetők jól ismert menedékhelyei számos élőlénynek, mivel e különleges élőhelyek hagyományos kezelése komoly természetvédelmi értéket kölcsönöz nekik. Bár a vallás is hatással van a temetők használatára és kezelésére, azt eddig nem vizsgálták, hogy a felekezeti hovatartozás miként befolyásolja a természeti értékek fennmaradását. Ennek megválaszolására 166 albán temetőben mértük fel az ott előforduló orchideákat és vizsgáltuk a temetők jellemzőit (földrajzi helyzet, tengerszint feletti magasság, terület, sírokkal borított terület aránya, erdővel borított terület aránya, gyeppel borított terület aránya, felekezeti hovatartozás). Összesen 88 temetőben (a vizsgált temetők 53%-ában) találtunk orchideát (összesen 29 taxont). Eredményeink alapján a muszlim temetők átlagosan több orchideának adnak otthont, mint a keresztény temetők. Az orchideák mennyisége szignifikánsan pozitívan korrelál a tengerszint feletti magassággal. Vizsgálatunk alapján egyrészt az albán temetők jelentős orchidea-refúgiumok, másrészt a vallási hovatartozás befolyásolja a temetők hosszú távú használatát és ez jelentős hatást gyakorol a természeti értékek fennmaradására.
A teljes közlemény letölthető innen.
A: A temető kerítésének hatása: a növényzet borítása a legeltetés következtében sokkal kisebb a temetőn kívül (a bal oldalon), mint a temetőn belül (jobbra). [Drashovicë, Vlorë]; B: Anacamptis morio [Qinam, Kolonjë]; C: Anacamptis laxiflora [Vlorë, Vlorë]; D: Epipactis microphylla [Zgosht, Librazhd]; E: Ophrys apifera [Shtrazë, Elbasan]; F: Ophrys epirotica [Cerenec i Eperm, Bulqizë]; G: Ophrys crassicornis [Vlorë, Vlorë]; H: Platanthera chlorantha [Plasë, Korçë]; I: Serapias parviflora [Fterë, Delvinë]. – A fényképeket készítették:  A : Takács A.; B – I : Molnár V. A.
Hivatkozás
Molnár V. A., Takács A., Mizsei E., Löki V., Barina Z., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): Religious differences affect orchid diversity of Albanian graveyards. – Pakistan Journal of Botany 49(1): 289-303.

2017. február 17., péntek

Megjelent a Gömör–Tornai-karszt flórája II. kötete

Virók Viktor, Farkas Roland, Farkas Tünde, Róbert Šuvada, Vojtkó András: A Gömör–Tornai-karszt flórája – Enumeráció. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 2017.



Mintegy két évvel az első kötet megjelenését követően kiadásra került a flóramű második, érdemi része. A nyomtatott kiadványban szerepel egy részletes növényföldrajzi értékelés, melyhez 45 elterjedési térkép tartozik, segítve az összefüggések értelmezését. Részletesen leírásra kerül az enumeráció összeállításának alapelvei, végül egy rövid fejezet számszerűen értékeli a közölt adatokat. Az enumerációt a mellékletként szereplő CD tartalmazza. Az enumeráció a terület nagy mérete (858 km2), a flóra sokszínűsége (1771 faj), az adatok nagy száma (58398) és a szerkesztők által fontosnak tartott fajmegjegyzések miatt jelentős méretűre duzzadt. A közel 1000 oldalas terjedelem miatt a nyomtatott változat nehezen lenne kezelhető. Nem volt cél a közölt adatok jelentős csökkentésével sem szűkíteni a tartalmat, ugyanakkor a digitális változatban könnyebb a keresés, így az értékelés is. Annak érdekében, hogy a digitális enumeráció megnyitása nélkül is tájékozódni lehessen egy faj helyzetéről, a kiadványban található egy taxonlista. Ebben szerepel, hogy a faj bizonyítottan előfordul a karszton, bizonytalan előfordulású vagy tévesen jelzett. A listában megtalálhatók a társnevek is és a hozzájuk tartozó érvényes nevek. Az elmúlt két évben tovább folyt a földrajzi nevek azonosítása és szinonimizálása, illetve feldolgozásra kerültek az első kötetből kimaradt, pontszerű objektumok. Ennek eredményeként elkészült a földrajzi nevek mutatójának kiegészített és térinformatikai alapokra helyezett változata (shapefile-formátum, WGS- és EOV-rendszerben), melyet szintén a CD-melléklet tartalmaz. Az előző kötethez hasonlóan, ez a kiadvány is kétnyelvű (magyar–szlovák) és részletes angol nyelvű összefoglaló zárja.

Az első kötet letölthető INNEN.

A második kötet letölthető INNEN.
 
A két nyomtatott kötet megrendelhető az aggtelek@tourinform.hu címen (a két kötet ára 4000 Ft).

2017. február 7., kedd

Kitaibelia 21. évfolyam

Megjelent nyomtatásban a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirat 21. évfolyama. A 260 oldalas kötetben 21 lektorált közlemény, valamint apró közlemények és egy könyvismertetés kapott helyet. A kötet postázását a héten elkezdjük. Kérjük, hogy akiknek az utóbbi időben megváltozott a postacíme, legyenek szívesek jelezzék illetve, azok akik a jövő hét folyamán nem kapják kézhez a kötetet, de igényt tartanak rá, szintén írjanak a kitaibelia@unideb.hu címre.
Lapunk következő (online várhatóan júniusban megjelenő) számába március 15-ig várjuk a kéziratok benyújtását.



A 21. évfolyam tartalma
1. füzet

3–15
BÓDIS Judit, DANCZA István, GÁL Lajos, ÓVÁRI Miklós, SAMU Zoltán & SZALÓKY Ildikó: Almádi László 80 éves / Salutation of Professor László Almádi on his 80th birthday (DOI: 10.17542/kit.21.3)
16–26
27–32
33–50
51–54
55–62
63–77
78–100
101–115
TAKÁCS Attila, NAGY Timea, SRAMKÓ Gábor, LOVAS-KISS Ádám, SÜVEGES Kristóf, LUKÁCS Balázs András, FEKETE Réka, LÖKI Viktor, MALATINSZKY Ákos, E. VOJTKÓ Anna, KOSCSÓ János, PFLIEGLER Walter Péter, NÓTÁRI Krisztina & MOLNÁR V. Attila: Pótlások a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához I. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae I. (DOI: 10.17542/kit.21.101)
116–135
136–147
148–158
B-BÉRES Viktória, NAGY-LÁSZLÓ Zsolt, T-KRASZNAI Enikő, STENGER-KOVÁCS Csilla, BARRETO Sára, KISS Gábor, BUCZKÓ Krisztina & ABONYI András: A 2015-ös év algája szavazás jelöltjei / The Algae of the Year 2015 – Candidates of the election (DOI: 10.17542/21.148)
159–164
KUN Róbert, VADÁSZ Csaba, MÁTÉ András, KÁLMÁN Nikoletta, BODOR Ádám, CSATHÓ András István, MOLNÁR Csaba, SCHMIDT Dávid, ÓVÁRI Mikós, MOLNÁR V. Attila, MOLNÁR Attila, TIHANYI Gábor, GULYÁS Gergely: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/21.159)
165–166

2. füzet

169–184
185–187
188–197
198–206
207–212
213–220
221–226
227–252
MOLNÁR Csaba, LENGYEL Attila, MOLNÁR V. Attila, NAGY Timea, CSÁBI Miklós, SÜVEGES Kristóf, LENGYEL-VASKOR Dóra, TÓTH György & TAKÁCS Attila: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae II. (DOI: 10.17542/kit.21.227)
253–256
257–260
MOLNÁR Csaba, CSÁBI Miklós, TÓTH György, V. VARGA Zoltán, CSECSERITS Anikó, RÉDEI Tamás: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/kit.21.257)

2017. február 2., csütörtök

Orchideák nyomában Szicíliában - 1996-ban

Ma kaptam az alábbi képet Raksányi Zsolt barátomtól. 1996-ban készült Szicíliában. A sziget fölött csúnyán "elszállt az idő vasfoga"...


2017. február 1., szerda

Flórakonferencia 2018 - 1. körlevél



XII. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében

1. körlevél

Tisztelt Kollégák!

A MTA Debreceni Területi Bizottság Botanikai Munkabizottsága és a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszéke nevében tisztelettel meghívunk minden érdeklődőt a
XII. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében
című nemzetközi konferenciára, amelyet 2018. február 23–25. között a MTA Debreceni Területi Bizottság Székházában (4032 Debrecen, Thomas Mann u. 49.) rendezünk meg.

1997. novemberében Debrecenből indult útjára az „Aktuális flóra- és vegetetációkutatás Magyarországon” című konferencia. Az azóta 11 alkalommal megrendezett konferencia az eltelt 20 év alatt a hazai botanikai legnagyobb ’seregszemléjévé’ és nemzetközivé vált.

A konferencia célja
A rendezvény továbbra is lehetőséget kíván teremteni arra, hogy a résztvevők átfogó képet kapjanak a napjainkban a Kárpát-medencében folyó flóra- és vegetációkutatás legfrissebb eredményeiről. A korábbi konferenciák hagyományait megőrizve szeretnénk elősegíteni az elmúlt időszakban történt florisztikai, cönológiai, taxonómiai, tudomány- és tájtörténeti kutatások, valamint ökológiai és természetvédelmi vonatkozásainak bemutatását, megvitatását. A rendezvény az egyetemek, kutatóintézetek fiatal kutatógárdájának is lehetőséget kínál, hogy eredményeiket a szakközönség elé tárják.

A konferencia témakörei
A konferencián terveink szerint nem lesznek párhuzamos szekciók (azaz minden előadás plenáris lesz). A szekciók végleges tematikáját a beérkezett előadásoknak megfelelően alakítjuk ki, de a hagyományokhoz híven az alábbi témakörökben várunk jelentkezéseket: Flórakutatás, Társulástan, Vegetációtudomány, Taxonómia, Flóra- és vegetáció-térképezés, Táj- és tudománytörténet, Növényökológia, Természetvédelmi botanika.

A konferencia nyelve
A konferencián előadások és poszterek bemutatására magyar és angol nyelven lesz lehetőség. Kérjük, a jelentkezőket, hogy a magyar nyelven megtartani kívánt előadásokat illusztráló bemutatók ábráit angol nyelvű feliratokkal (is) lássák el.

A konferencia programjai
A rendezvényen az előadói és poszter-szekciókon kívül, vitaest, fotópályázat és kiállítások és további közös szakmai programok segítik a résztvevők közötti szakmai kapcsolatok kialakulását és elmélyítését. A konferencián kerülnek átadásra a 2018. évi Boros Ádám díjak.

További információk
A rendezvénnyel kapcsolatos további részletek a 2. körlevélben, illetve a folyamatosan frissülő honlapon lesznek olvashatók.
Köszönettel vesszük a körlevél továbbítását és terjesztését a potenciális érdeklődők felé.

A szervezők nevében tisztelettel:

Molnár V. Attila
Sramkó Gábor
Takács Attila

2017. január 31., kedd

A sallangvirág nemzetség evolúciós rendszertana

Megjelent a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetség evolúciós szisztematikáját tárgyaló közleményünk (Richard Bateman első szerzőségével) a PeerJ című folyóiratban.
A nemzetség teljes elterjedési területén 25 populációban mértünk 51 morfológiai karaktert, amelyek közül 45-öt használtunk fel az elemzés során. A sokváltozós elemzések egyértelműen elkülönítik a három alnemzetséget: Barlia (2 faj), Comperia (1 faj) és Himantoglossum. Utóbbi három szekcióra (Formosum, Caprinum és Hircinum) osztható, amelyek között csak mérsékelt földrajzi átfedés tapasztalható.
A hazai flóra szempontjából legjelentősebb vonatkozások a Himantoglossum jankae-val kapcsolatosak. Bár a Caprinum szekción belül a molekuláris genetikai vizsgálatok nem adtak egyértelmű választ, hogy mely faj alakult ki elsőként, erre a legesélyesebb a legnagyobb elterjedési területű és a hircinum-adriaticum-kládhoz virágmorfológia tekintetében legközelebb álló H. jankae, amelynek elterjedési területén belül egymástól függetlenül három parapatrikus változat (calcaratum, caprinum és montis-taurii) különült el.
A H. calcaratum és a jankae mérsékelt genetikai és morfológiai elkülönülése miatt a két taxont egy faj két alfajának tekintjük:
Himantoglossum calcaratum (G.Beck) Schltr. subsp. calcaratum
és
Himantoglossum calcaratum (G.Beck) Schltr. subsp. jankae (Somlyay, Kreutz & Óvári) Bateman, Molnár & Sramkó
 
A teljes közlemény letölthető innen (Vigyázat! 83 oldal és 25MB).
 
 
 
Hivatkozás
Bateman R. M., Molnár V. A. & Sramkó G. (2017): In situ morphometric survey elucidates the evolutionary systematics of the Eurasian Himantoglossum clade (Orchidaceae: Orchidinae).PeerJ 5: e2893 doi: 10.7717/peerj.2893

2017. január 25., szerda

Festőnövényeink

Vadon termő és termesztett növényeink szemet gyönyörködtető színpompája közismert, az azonban napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, hogy néhány évszázaddal ezelőtt milyen kiterjedten használták a növényeket a legkülönbözőbb anyagok festésére. A festőnövények használata a 19. század közepétől, a szintetikus festékek iparszerű gyártásának és forgalmazásának kezdetétől kezdett hanyatlani, e régi – jelentős növényismeretet feltételező – hagyományok legtovább Erdélyben éltek. Napjainkban jó néhány festőnövényünk egykori használatára csak nevük emlékeztet; a legkülönbözőbb fajok magyar elnevezéseiben gyakori a „festő” előtag és tudományos neveikben az ugyanazt jelentő „tinctoria” jelző.
 
A ma embere számára meghökkentő, hogy mi mindent festettek egykoron növényi eredetű természetes festékekkel. A Kárpát-medencében legelterjedtebb a gyapjú, különböző szövetek és fonalak festése volt, de ezen kívül ételeket és italokat, cserzett állati bőröket, faanyagot, csontot és szarut, húsvéti („hímes” vagy „írott”) tojást, sőt eleven jószágot (például lovat) is színeztek növényekből nyert anyagokkal. Más kultúrákban elterjedt az emberi test festése is, ennek jelentősége nálunk kisebb, többnyire csupán az arc pirosítására szorítkozott.
A növények festékanyagai kémiai szempontból igen sokfélék. Kémiai sajátságaiknak megfelelően az évszázadok során alakult ki növényenként és színenként az a technológia amellyel a kívánt hatás elérhető volt. Egyazon fajjal eltérő kezelés után több különböző színre is tudtak festeni. Az is előfordul, hogy a festékanyag az élő növényben színtelen állapotban van jelen és csak bizonyos kezelés (például erjesztés, szárítás) után használható fel festésre.
A növényi festés komoly és sokrétű ismereteket igényel. A megfelelő fajokat meg kell találni és fel kell ismerni, emellett fontos, hogy adott fajnak mely része, szerve tartalmazza a kívánt festékanyagot. Emellett természetesen tudni kell alkalmazni a festés technológiáját is.
Kék vagy liláskék színre a fekete és a földi bodza-, az alkörmös, a fekete áfonya vagy a fagyal terméseivel, a csülleng leveleivel vagy a festőmályva virágaival festettek. Sárga, barnás-sárga színek igen sok növényfajból nyerhetők, többek között a vérehulló fecskefű virágos, leveles hajtásából, a bodza, a sóskaborbolya, a vadalma, a varjútövisbenge és a cserszömörce kérgéből, a vöröshagyma burokleveléből, a nyír, a csalán és a fagyal leveléből, a festő pipitér, a kökény és a rézvirág virágából. Zöld színt ad a csalán és fagyal levele és a sóskaborbolya kérge. Rózsaszín és piros árnyalatokat a rózsa szirmával, a sóskaborbolya termésével a szeklice virágával és a kökény termésével állítottak elő. A barna színt a dió kérge és termésburka, a csipkebogyó, az éger, a nyír, a vadkörte, a tölgyek és a kökény kérge és a lucfenyő toboza adta. Fekete szín előállítására a borostyán termését, a dió termésburkát, az éger tobozkáját és kérgét és a tölgyek kérgét és gubacsát használták.
A magyarság által festésre használt növényfajok száma néhány tucatnyira tehető, de a hazai flórában a fenti szám többszörösére tehető azon fajok száma amelyek ilyen célra alkalmasak. Emellett néhány fajt kizárólag ezért termesztettek. Közülük is legnevezetesebb az ősszel virágzó jóféle sáfrány (Crocus sativus), melyet olyan régen vontak termesztésbe, hogy eredete ma már homályba vész, vadon élő állománya és pontos származási helye nem ismert. Szárított narancsvörös bibéje nagyon nagy hígításban is aranysárgára festette az ételeket. Jelentőségét csökkentette az Egyiptomból származó fészkesvirágzatú sáfrányos szeklice másnéven pórsáfrány (Carthamus tinctorius), melynek virágai hasonló színanyagot szolgáltatnak, de jóval nagyobb mennyiségben, mint a sáfrány bibéje.
 
A jóféle sáfrány narancsvörös bibéje az egyik legrégibb és legértékesebb fűszer volt, mely aranysárágára festi a húslevest

A népi festés általában a lakóhely közvetlen környékén fellelhető, gyakori növényfajokat használta festésre, ezért az ilyen gyűjtés csak igen ritkán veszélyeztetett egy-egy növényfajt. A festő zsoltina (Serratula tinctoria) kaszálók, láp- és mocsárrétek nyár végén és ősszel virágzó növénye, mely közkedvelt festőnövény volt, a gyapjú sárgára festéséhez használták. Hasonló festékanyagot ad az igen ritka, nagy termetű pompás zsoltina (Serratula wolffii) is. Ennek a kontinentális elterjedésű fajnak a legnyugatibb népességei az Erdélyi Mezőségen, Kolozsvár környékén élnek, napjainkban mindössze néhány tucatnyi példányt számlálnak. Populációinak vészes megfogyatkozásához a túlzott mértékű legeltetés mellett festőnövényként való felhasználása, gyűjtése is hozzájárult.
 
A báránypirosító gyökeréből nyert anyaggal festették az eleven birkák gyapját a juhászok
 
A báránypirosító (Alkanna tinctoria) gyökeréből nyert festékanyaggal jelölték a juhászok jószágaikat, az eleven birkák gyapját festették vele. (Az Alkanna tudományos neve a perzsa-arab al-henna szóra vezethető vissza. A henna ősi, trópusi festőnövény, melyet már az ókori Babilonban és Egyiptomban is használtak haj- és köröm festésére.) A báránypirosítót Diószegi Sámuel debreceni prédikátor – a magyar növénytani szaknyelv megteremtője –„pirító fű”-ként említi. Mint az népi neveiből is kiderült a báránypirosító és haszna a pásztorkodó magyarság körében általánosan ismert volt. A 19. század végén Sajó Károly – a hazai természetvédelem egyik úttörője – beszámolt arról, hogy lakóhelyének környékén a „gyökérásók gyöktörzsének festékanyagtartalma miatt szinte teljesen kiirtották a báránypirosítót. Korábban hazánkban élelmiszerek, fa-, bútor- és kozmetikumok színezéséhez nagy mennyiségben gyűjtötték. Ma már védett növényünk, melynek napjainkban jelentős állományai élnek a Duna-Tisza közének homokpusztáin.
Hasonló, vörös színű, alizarin típusú festékanyag az érdeslevelűek családjában más fajok gyökereiben is van, erre utal például a vértő (Onosma) nemzetség magyar neve. (Ez a festékanyag olyan erős hatású, hogy szárított, préselt példányok gyöktörzséből származó festék rendszerint átüt a herbáriumi lapokon is.)
 
A festő csüllenget mára a szintetikus festékek teljesen kiszorították a termesztésből
 
A csülleng (Isatis tinctoria) Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában fordul elő vadon. Európában már a bronzkorból van adat a csüllenggel való festésről. Hazai populációinak őshonossága vitatott, lehetséges, hogy termesztésből kivadult állományok maradványai. Már a 13. században termesztették. Később a Kelet-Indiából származó, az úgynevezett indigófestéket szolgáltató indigó (Indigofera tinctoria), majd különösen a szintetikus indigó jelentőségét csökkentette, a termesztésből kiszorította. Népies nevei nálunk festőfű, kék fonál festéke, gyapjat festő fű. Jelenleg használatos nyelvújítás-kori nevét hosszúkás, lecsüngő becőketerméséről kapta. Kék színű festékké oxidálódó színtelen, indolvázas vegyületet, indikant tartalmaz. Hazánkban két alakja fordul elő, a rövidebb termésű alfaj április-májusban, a másik pedig júniustól októberig virágzik. Sziklagyepekben, löszpusztákon, sztyeppréteken, gyakran enyhén zavart állományokban fordul elő.
 
A karmazsinbogyó terméseinek segítségével korábban vörös bort hamisítottak, azaz fehér bort színeztek vele vörösre
 
Az alkörmös vagy karmazsinbogyó (Phytolacca americana) észak-amerikai eredetű, 1-2 méteresre is megnövő növény. Fürtben fejlődő, eleinte sötétpiros majd éretten fekete színű (antocián tartalmú) terméseivel korábban élelmiszereket, fagylaltot, bort, szövetet, fonalat, bőrt is festettek, de élelmiszerfestésre ártalmas hatása miatt már nem használják. Az észak-amerikai indiánok gyökerét és levelét használták bíborbarna színezésre. Főként homokos, nyílt erdőkben láthatjuk, helyenként (például Belső-Somogy telepített erdeifenyveseiben) tömeges előfordulású.
 
A festő rekettye adja a székely festékes szőttesek jellegzetes tubáksárga színét
 
A festőrekettye (Genista tinctoria) a népi festés kedvelt anyaga, a székely festékes szőttesek jellegzetes dohányszínét (a tubáksárgát) a frissen szedett növény főzete adta, mellyel a timsóval pácolt fonalat festették. (Virágja genistin és luteolin nevű sárga festékeket tartalmaz.) Üde kaszálók, hegyi rétek júniustól októberig virágzó növénye. Az akár méteres magasságot is elérő, elágazó, tölgyesekben előforduló alakját önálló alfajként írták le.
Több további olyan növényfajunk van, amelyek neve egykori alkalmazásukra utal. A pirítógyökér (Tamus communis) levét arcpirosításra használták, de ezt nem festékanyag tartalma, hanem a bőrt irritáló hatása váltja ki. A szurokfű (Origanum vulgare) virágos, leveles hajtásával feketére, szürkére, barnára festettek.
Napjainkban a vadon termő festőnövényeinknek már nincs gyakorlati jelentősége. Esetleges felhasználásuk során figyelembe kell venni a természetvédelmi jogszabályokat, védett területeken és védett fajokat nem szabad gyűjteni!