2017. június 27., kedd

Emlékezés Felföldy Lajosra

Megjelent a tavaly elhunyt Felföldy Lajos életét és tevékenységét felidéző közleményünk a Kitaibelia című botanika-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. számában. Az írásban az életrajzi adatok és a tudományos munkásság főbb állomásai és eredményei mellett igyekeztünk felidézni  Lajos bácsi feledhetetlenül eredeti, lázadó, életigenlő és iskolateremtő személyiségét is.

A megemlékezés letölthető innen.

Összefoglalás – Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

Abstract – Lajos Felföldy (1920–2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947–1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958–1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled ‘Vízűgyi Hidrobiológia’. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

Hivatkozás:
Molnár V. A., Csányi B., Vidéki R., Bauer N., Dolánszky F., Papp V. G., Nótári K., Buczkó K., Gulyás P. & Virók V. (2017): Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist. – Kitaibelia 22(1): 3–25.

Megjelent online a Kitaibelia 22(1) száma

A Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóiratunk idei első száma szabadon
hozzáférhető a
lap honlapján. A 244 oldal terjedelmű füzetben 3 megemlékezés,
13 lektorált közlemény, valamint apró
közlemények kaptak helyet.
A lapszámot a tavaly elhunyt Felföldy Lajos emlékének ajánljuk. A Róla írt három
megemlékezés mellett a füzetben helyet kapott egy ’A herbáriumról (gondolatok és jótanácsok)' című eddig kéziratban maradt munkája is.
 
Kitaibelia 22. évfolyam 1. számának tartalma:

MOLNÁR V. Attila, CSÁNYI Béla, VIDÉKI Róbert, BAUER Norbert, DOLÁNSZKY Ferenc, PAPP Viktor Gábor, NÓTÁRI Krisztina, BUCZKÓ Krisztina, GULYÁS Pál & VIRÓK Viktor: Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist (DOI: 10.17542/kit.22.3)




NÓTÁRI Krisztina, NAGY Timea, LÖKI Viktor, LJUBKA Tibor, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU) (DOI: 10.17542/kit.22.55)



NAGY János György, ZSINKA Bernadett, VEREBÉLYI Viktória, ZORKÓCZY Orsolya Krisztina & TYLER Teadora: A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon / Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. in Hungary (DOI: 10.17542/kit.22.71)






MOLNÁR Csaba, HASZONITS Győző, MALATINSZKY Ákos, KOVÁCS Gergely Károly, KOVÁCS Gábor, NAGY Timea, MOLNÁR V. Attila & TAKÁCS Attila: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. (DOI: 10.17542/kit.22.122)



HORVÁTH Dénes, HŐDÖR István, GULYÁS Gergely, MAGOS Gábor, HORVÁTH Zoltán, KOZMA-BOGNÁR Tamás, BALOGH Gábor, SALLAINÉ KAPOCSI Judit, BOTA Viktória, HEILIG Dávid, BODORIK Janka, TOLDI Miklós: Apró közlemények / Short communications (DOI: 10.17542/kit.22.221)

Ezúton is köszönjük a kötet szerzőinek, szakmai és nyelvi lektorainak közreműködését!
Az idei évfolyam második számába még várjuk a kéziratokat szeptember 30-áig
a kitaibelia@unideb.hu címen.

Takács Attila & Molnár V. Attila
szerkesztők

2017. június 26., hétfő

Cikk a csipkés gyöngyvessző előfordulásáról magyarországi temetőkben

Megjelent ’The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards’ című cikkünk a Biologia című folyóiratban.

A teljes közlemény letölthető innen.
 
Összefoglalás
A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) a 20. század végén a Magyarországról kipusztult fajok között tartották nyilván. Ai fajt 2000-ben fedezte fel újra Udvardy László a pusztamonostori temetőben. A Pannon Ökorégió temetőinek vizsgálata során a faj korábbi elterjedési területén belül célzottan kerestük 294 temetőben és további 12 lelőhelyét találtuk meg. Emellett további 27 védett növényfaj (elsősorban pontuszi, pontuszi-pannon, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű fajok) populációit találtuk. Megállapítottuk, hogy azoknak a temetőkben, ahol előfordult a Spiraea crenata a fásszárú vegetáció borítása szignifikánsan nagyobb. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a ténnyel, hogy gyöngyvessző egyedeit elsősorban a temetők szélein találtuk meg, ahol cserjék, vagy kisebb fák védelmében a kaszálástól, fűnyírástól a cserje menedéket talált. A temetők más tényezői (földrajzi helyzet, tengerszint feletti magasság, terület, gyepterületek aránya és a sírok által érintett terület aránya) nem magyarázták a faj jelenlétét. Az egyéb védett fajok száma szignifikánsan magasabb volt gyöngyvesszős temetőkben. A lelőhelyek többségét a Habsburg Birodalom 2. katonai felmérés idején (1806-1869, 13 település közül 10) és a 3. katonai felmérés idején (1869-1887; 13 település közül 12) már temetőként használták. E temetõk használatának hosszú története arra enged következtetni, hogy a S. crenata példányok – más figyelemre méltó fajokkal együtt – az eredeti sztyepvegetáció maradványai lehetnek, nem pedig díszítő célzattal ültetett növények. Eredményeink hangsúlyozzák a temetők szerepét a sztyeppnövényzet megőrzésében – amely egyike az európai flóra legveszélyeztetettebb növényzeti típusainak.

A tanulmányozott temetők (kis fekete pontok) és a csipkés gyöngyvessző előfordulása temetőkben (nagy körök)
 
A Spiraea crenata élőhelyei magyarországi temetőkben. A: Pusztamonostor, 2004; B: Tiszaszentimre-Újszentgyörgy, 2015; C: Nagykálló, 2016, D: Jászfényszaru, 2015, E: Nyírmada, 2016. – A fényképeket készítette: ac, e : Molnár V. Attila; d : Löki Viktor.
Hivatkozás
Molnár V. A., Löki V., Máté A., Molnár A., Takács A., Nagy T., Lovas-Kiss Á., Lukács B.A., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards. – Biologia 72(5): 500—509.

2017. június 20., kedd

Előadás a Múzeumok Éjszakáján

Szombaton (2017. június 24-én) 19. órától „Kitaibel Pál élete és öröksége” címmel tartok előadást Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Minden érdeklődőt szívesen látok!

2017. június 15., csütörtök

Ismeretterjesztő cikk az erdei orchideákról



A Mi erdőnk című újságban megjelent a “Kosborok az erdőkben” című, színesen illusztrált ismeretterjesztő cikkem. A teljes közlemény letölthető innen.

2017. június 14., szerda

Ismeretterjesztő cikk a herbáriumok hasznáról

Az Élet és Tudományban két hete megjelent cikkben a herbáriumok históriáját foglaltuk össze, az e heti számban megjelent írásban pedig a hasznukról lehet olvasni.

Napjainkban a digitális technikának köszönhetően a növénygyűjtemények feldolgozásában és felhasználásában is új dimenziók tárulnak fel. A herbáriumi lapokról készített nagyfelbontású digitális másolatok, valamint a példányokhoz kapcsolódó információk adatbázisba rendezése lehetővé teszi a gyors, egyszerű keresést és adatgyűjtést. Ezek az adatbázisok egyre több esetben online szabadon hozzáférhetők, ami nagy tömegű, hosszú távú tér- és időbeli adatsorok összeállítására kínál lehetőséget. Az adatok tetszés szerinti csoportosíthatóságával, kereshetőségével az online elérhetőség forradalmasította a herbáriumok sokrétű felhasználását.

Hivatkozás
Takács A., Nagy T., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 2. Mire jók a növénygyűjtemények? – Élet és Tudomány 72(24): 752–754.

2017. június 13., kedd

Cikk az Aquatic Botany című folyóiratban

Megjelent ’The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought’ című rövid közleményünk az Aquatic Botany című folyóiratban.
 
Összefoglalás
Az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. mediterrán időszakos tavacskákban élő növény, amelyről korábban úgy tartották, hogy Lampedusa szigetén és a máltai szigetcsoporton fordul elő. Az E. gussonei elterjedésének tisztázása céljából 12 herbáriumban vizsgáltunk Elatine-példányokat, és nyolc terepi felmérés végeztünk mediterrán országokban. Eredményeink alapján a nemzetségen belüli rendszertani bizonytalanságok és határozási nehézségek miatt az E. gussonei populációkat figyelmen kívül hagyták a mediterrán térség jelentős részében. Herbárium revízió során dokumentáltuk a faj előfordulását Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Algériából, Egyiptomból, Ciprusról és Izraelből. Emellett a terepvizsgálatok során Ciprusról, Marokkóról és Spanyolországról találtuk populációt. Sértetlen E. gussonei magokat találtunk Dél-Spanoylországban gyűjtött nyári lúd (Anser anser) székletmintákban. Mindez azt sugallja, hogy az E. gussonei jelentős kapacitással rendelkezik a hosszú távú endozoochór terjedésre.
 
Az Elatine gussonei megjelenési formái különböző termőhelyeken
 
Az Elatine gussonei termőhelyei. A-B : Lampedusa, C: Szicília, D: Spanyolország, E: Marokkó. 


 
 
 
 
 
 
 
 
Hivatkozás
Takács A., Molnár V. A., Horváth O., Sramkó G., Popiela A., Mesterházy A., Lovas-Kiss Á., Green A. J., Löki V., Nagy T., Lukács, B. A. (2017): The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought.– Aquatic Botany 141: 47–50.