2017. augusztus 6., vasárnap

A fehér tőzegkákáról

A fehér tőzegkáka (Rhynchospora alba) a hazai flóra egyik legnagyobb ritkasága. Mindössze két lelőhelyen került elő hazánkban, a Déli-Bakonyban több mint egy évszázada megerősítetlen előfordulása ismert, a Felső-Kemenesháton pedig körülbelül 30 éve nem észlelték.
 
 
A közelmúltban hallottam keszthelyi kollégáktól, akik terepgyakorlaton jártak a faj vas megyei  egykori lelőhelyén (amely napjainkban is sok értékes fajnak ad otthont), hogy az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelési céllal szarvasmarhákat legeltet a területen. Erre első reakcióm az volt, hogy akkor most lesz érdemes keresni a tőzegkákát...
 
Sejtésem beigazolódott, Szakály Ágnes, Papp László és Szépligeti Mátyás nemrégiben rábukkantak egy példányára.
 
Gratulálok!

2017. július 26., szerda

Sikeres PhD-felvételi

Tanítványom, Fekete Réka felvételt nyert a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolájába.

Réka kutatási témája: Utak hatásai a növényi biodiverzitásra

Gratulálok és jó munkát kívánok!

Cikk-ajánló

A Kitaibelia legutóbbi számában jelent meg a fokozottan védett királyharaszt (Osmunda regalis) újabb (második) hazai állományának megjelenéséről beszámoló apró közlemény.
A közelmúltban nekünk is volt szerencsénk a lelőhelyen megcsodálni a növényt, ennek köszönhetően közreadhatok két fényképet.
Kozma-Bognár Tamás az elsőként megtalált (javarészt meddő) töveket mutatja egy viszonylag zárt lombkoronaszintű, nyírelegyes tölgyesben

Horváth Zoltán által megtalált szubpopuláció erőteljes tövei égeres láperdő szélén
 Ezúton is köszönöm szépen a kalauzolást Kozma-Bognár Tamásnak!
 
 

2017. július 23., vasárnap

Ökológiai csapdák vagy menedékek: cikk az útszéli mezsgyékről, mint a sallangvirágok élőhelyeiről

Fekete Réka első szerzőségével megjelent online a ’Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges?’ című közleményünk a Science of the Total Environment című folyóiratban.
A cikk szövege letölthető innen.

A szerkesztett cikk 2017.  szeptember  15-ig letölthető innen.

A kiegészítő adatok letölthetők innen.
 
 
Összefoglalás
A hagyományos tájhasználat megváltoztatása a féltermészetes gyepek területének nagymértékű csökkenését eredményezte, ami jelentősen veszélyezteti az ilyen élőhelyeken előforduló növény- és állatfajokat. Ugyanakkor kis területű, ember által alkotott és kezelt élőhelyek (mint például az útszegélyek), menedékhelyként szolgálhatnak és fontos szerepet játszhatnak e fajok megőrzésében. A veszélyeztetett sallangvirágok (Himantoglossum spp.) megtelepedése közútak szegélyein már régóta ismert, de nem vizsgálták szisztematikusan az útszegélyeknek, mint élőhelyeknek alkalmasságát az orchideák számára és az utak hatását e fajokra. A közleményben nyolc európai országból származó három orchideafaj felmérését mutatjuk be. A munka során tematikusan kerestük a vizsgált fajok útszegélyeken előforduló állományait, és az egyedek esetében rögzítettük a távolságukat az úttól, valamint az egyedi vegetatív és reproduktív tulajdonságait (a virágzó hajtás magasságát, a virágok valamint a termések számát). Mindhárom vizsgált fajnak jelentős állományait találtuk útszegélyeken. Az egyedek úttól mért távolsága nem mutatott egyenletes eloszlást, az orchideák átlagosan közelebb fordultak elő az az utakhoz, mint azt a véletlen alapján várhatnánk. Ez arra utal, hogy az útszegélyek rendszeres kezelése (kaszálás) növelheti a sallangvirágok megtelepedésének és túlélésének esélyét. Másrészt azt is megállapítottuk, hogy az utak közvetlen közelsége negatívan hat a reproduktív sikerre, ami azzal lehet összefüggésben, hogy az utak közvetlen környezete ökológiai csapdaként működhet (vagyis e fajok kolonizálják a túlélés szempontjából kedvező, de a szaporodás szempontjából kedvezőtlen körülményeket kínáló élőhelyeket). Ugyanakkor az a tény, hogy immár huzamos ideje ismertek jelentős és életképes populációk útszegélyeken, arra utal, hogy a hagyományosan kezelt közutak szegélyei lehetővé tehetik a sallangvirág-populációk hosszú távú fennmaradását.
Abstract
Alterations in traditional land use practices have led to severe declines in the area of semi-natural grasslands, thereby seriously threatening plant and animal species dependent on these habitats. Small anthropogenic managed habitats, like roadsides can act as refuges and might play an important role in conserving these species. Colonization of roadside verges by endangered lizard orchids (Himantoglossum spp.) has long been known, but few studies have systematically explored the suitability of roadside habitats for these orchids and the impact of roads on them. In this paper we present results of targeted surveys of three lizard orchid taxa on roadsides from eight European countries. During these surveys we searched for lizard orchids inhabiting roadside verges and recorded their distance from road, aspects of the roadside environment, as well as vegetative and reproductive characteristics of individual plants. We found large numbers of lizard orchids on roadside verges. Distance from roads was not uniformly distributed: orchids occurred more closely to roads than expected by chance. This suggests that regular management of roadsides (e.g. mowing) might enhance colonization and survival of lizard orchids. On the other hand, we also found that close proximity to roads negatively affects reproductive success, suggesting that the immediate vicinity of roads might act as an ecological trap (i.e. favourable in terms of colonization and survival but unfavourable in terms of reproduction). Nonetheless, the fact that significant and viable populations are maintained at roadsides suggest that traditionally managed roadside verges may allow long-term persistence of lizard orchid populations and may serve as refuges in a landscape context.
Hivatkozás
Fekete R., Nagy T., Bódis J., Biró É., Löki V., Süveges K., Takács A., Tökölyi J., Molnár V. A. (2017): Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges? – Science of the Total Environment 607–608: 1001–1008.  DOI 10.1016/j.scitotenv.2017.07.037


 

2017. július 1., szombat

Újabb kiegészítések a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához

Molnár Csaba első szerzőségével megjelent Atlas Florae Hungariae című könyvhöz írt cikksorozatunk 3. része a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A közlemény letölthető innen.

Összefoglalás – Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

Abstract – The current paper is the third one in the series aiming to contribute with new distribution data to the distribution maps published recently in Atlas Florae Hungariae. Current occurrence data of 558 vascular plant taxa from 186 flora mapping quadrates (CEU) are presented. New records are indicated from different regions of Hungary; however, most occurrences are located in the North Hungarian Mts. Occurrence data of rare native taxa (e.g. Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), rare or data-deficient alien taxa (e.g. Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) as well as frequent but more or less underrepresented taxa (e.g. Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) are also enumerated. In case of the most common species we provided the CEU codes only.

Hivatkozás:
Molnár Cs., Haszonits Gy., Malatinszky Á., Kovács G. K., Kovács G., Nagy T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III. / Contributions to the Atlas Florae Hungariae III. Kitaibelia 22(1): 122–146.

2017. június 30., péntek

Cikk a színes békaszőlő magyarországi előfordulásairól

Mesterházy Attila első szerzőségével megjelent a Potamogeton coloratus hazai előfordulásait tárgyaló cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett hínárfaja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.

Abstract – The distribution of fen pondweed (Potamogeton coloratus) restricted to Europe where it is one of the rarest and most threatened pondweed species. In Hungary, former data of fen pondweed originated mostly from thermal and karstic springs. Due to intensive bauxite mining activity in the edge of the Transdanubian Mountain Range (NW Hungary) these springs dried up by the end of the 20th century, and it caused the temporal extinction of the species. After the ceasing of mining activity many of the former karstic springs have regenerated and several fen pondweed populations have re-established. In this paper we summarized 18 population data of fen pondweed collected between 1999 and 2016. Many of them were formerly registered in the 19th century too. Most of the new and re-discovered populations were found in karstic springs or in artificial and natural lakes in the vicinity of these springs.

Hivatkozás:
Mesterházy A., Vidéki R., Lukács B. A., Mészáros A. & Molnár V. A. (2017): Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához / Recent Hungarian distribution of Potamogeton coloratus. – Kitaibelia 22(1): 77–83.