Makó Jeruzsálemtől...

Nem esik olyan messze Makótól, mint Jeruzsálem…

Köszönet Balogh Gábornak és Jakab Gusztávnak!

 

 

 

A sziki varjúháj útmenti előfordulásairól

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) hazánkban főként a tiszántúli ürmös szikes puszták ritka, védett faja. Ugyanakkor a Mediterráneumban jóval gyakoribb, zavart, sziklás, kavicsos helyeken gyakran látható, jelentős állományai élnek földutakon és közutak padkáin is.

A sziki varjúháj termésérleléskor vöröslő foltjai igen feltűnőek, akár autóból is észrevehetőek



Hazánkban eddig csak egy burkolt út menti előfordulásáról van tudomásom. Ha valaki ismer ilyen állományt hazánkban (vagy tőlünk északra és/vagy nyugatra) arról örömmel veszünk értesítést (egy tervezett cikk társszerzőségének felajánlásával), a következő email-címen:

Ui. Eddig a blogon három hasonló felhívást tettem közzé. A csipkés gyöngyvessző temetői, a dán kanálfű útmenti és a vetővirág temetői előfordulását firtató bejegyzésekre egyaránt érkezett visszajelzés és azóta az első és második közlemény megjelent (megtekinthetők itt és itt), a harmadik megjelenése pedig még ezévben várható.

Tavaszi növevényezés Veszprémben

Mint arról korábban már több ízben beszámoltam kislányaimmal már harmadik éve kísérjük figyelemmel a Veszprém belterületén, gyepes járdaszigeteken található (Siffer Sándor által 2013-ban megtalált) jelentős vetővirág (Sternbergia colchiciflora) állományt. Az idei tavaszon újabb 4 járdaszigeten találtuk meg a növényt, köztük olyanokon is amelyeket korábban is ellenőriztük és eddig nem észleltük. Mindez arra utalhat, hogy a faj terjedőben van.



Hanga és Mandula ez egyik újonnan megtalált vetővirág szubpopulációval

 

A faj jellegzetes, sötétzöld és enyhén csavarodó levelei most különösen feltűnőek

Most érdemes a fajt keresni, mert ha rááll az ember szeme, akkor nagyon feltűnő!

Cikk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica-ban

Nagy Timea első szerzőségével megjelent cikkünk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica idei márciusi számában.

A ritka, mikoheterotróf levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum) csak a rövid virágzása és termésérlelési időszaka alatt észlelhető a talaj felszíne felett, május és október között, de mindössze néhány hétig. A virágzás látszólagos kiszámíthatatlansága miatt évtizedek eltelhetnek míg egyanazon lelőhelyen ismét észlelik a fajt. A virágzás időzítését befolyásoló tényezők e faj esetében nagyrészt ismeretlenek. Hazánkban rendkívül ritka növény: 1924 és 2014 között csupán 25 datált megfigyelése ismert 15 település határából. Magyarország a faj elterjedési területének peremén helyezkedik el, ahol csak a hegyvidéki területeken hull jelentősebb mennyiségű csapadék. Ezért a csapadék térbeli és időbeli mintázata korlátozhatja a generatív hajtások kialakulását. Ebben a cikkben összehasonlítottuk a egyes a virágzást megelőző időszakok összegzett csapadékmennyiségeket a sokéves átlaghoz viszonyítva. A virágzás évét és a virágzás előtti hónapot (de nem a virágzás előtti évet és a virágzó hónapot) szignifikánsan több csapadék jellemzi, mint a többéves átlagos csapadékmennyiség. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fajok megjelenése Magyarországon csapadékfüggő. A faj az átlagosnál csapadékosabb években érdemes keresni (és monitorozni), mégpedig átlagosnál csapadékosabb nyári hónapokat követően.

 

 

A teljes cikk letölthető innen.

 

 

 

 

 

Abstract

The rare, fully mycoheterotrophic Ghost Orchid, Epipogium aphyllum is only visible dur­ing its short flowering and fruiting season, which lasts for a few weeks between May and October. Due to the apparent unpredictability of its flowering, decades may pass between subsequent observations at the same locality. The factors affecting timing of flowering in this enigmatic species remain largely unexplored. In Hungary, it is an extremely rare species: between 1924 and 2014 only 25 dated observations from 15 locations are known. Hungary is located on the edge of the species’ distribution area where higher precipitation may occur only in higher regions of mountains. Hence, the spatial and temporal pattern of precipitation might limit the emergence of generative shoots. In this paper we compared rainfall patterns in relation with the Ghost Orchids’ observations to multiannual precipitation averages. The year of flowering and the month preceding flowering (but not the year before flowering and the month of flowering) were characterised by significantly more rainfall than the multi-annual average precipitation. These results suggest that the appear­ance of the species in Hungary is precipitation-dependent.

 

 

Hivatkozás

Nagy T., Nótári K., Takács A., Malkócs T., Tökölyi J. & Molnár V. A. (2018): Precipitation and timing of flowering in Ghost orchids (Epipogium aphyllum Sw.). – Acta Botanica Hungarica 60(1–2): 223–230.

Cikk a vetővirág magjait terjesztő hangyákról

Elérhetővé vált online a vetővirág magjait terjesztő hangyákról írt cikkünk elfogadott kézirata a North-Western Journal of Zoology című folyóirat honlapján.

A szerkesztés nélküli elfogadott kézirat letölthető innen.

A magvak hangyák általi terjesztése (myrmecochoria) evolúciós, ökológiai és természetvédelmi szempontból egyaránt jelentős. Számos növényfaj magjain tápanyagokban gazdag függelék (elaioszóma azaz olajtest) található, amely vonzó bizonyos hangyák számára (ezért hívják magyarul találóan hangyakenyérnek vagy hangyakalácsnak). A fajok többsége esetében ez elaioszómák jelenlétéből következtettek arra, hogy myrmecochór terjesztésűek, de a legtöbb növényfaj esetében nem állnak rendelkezésre információk arról, hogy mely hangyafajok vesznek részt a magvak terjesztésében.

2017-ben, termésérlelés idején (áprilisban és májusban) vizsgáltuk Sternbergia colchiflora magjait terjesztő hangyákat. Összesen 5 hangyafajt találtunk, amelyek hét magyarországi lelőhelyen vettek részt a magvak terjesztésében. Adataink arra engednek következtetni, hogy az hangyák által közvetített magterjesztés a vetővirág esetében nem fajspecifikus kölcsönhatás. Két Lasius-faj, a Lasius alienus dolomit alapkőzeten és L. bombicina löszön tűnik ideálisnak, hiszen mindkettő domináns és tömeges, továbbá a magérés időszaka megegyezik a lárváik biomassza-növekedésének csúcsával. Adataink alapján, más hangyafajok is terjeszthetik a faj magjait, azonban ezek a kölcsönhatások kevésbé optimálisak, mert a lárvák növekedésének legfőbb időszaka megelőzi a S. colchiciflora magjainak érését.

 



A Sternbergia colchiciflora magjai (A) és terjesztőik: B – Lasius alienus (Várpalota-Inota). C – Camponotus piceus (Tihany). Fényképezte: A–B: Molnár V. A., C –Mészáros András. Méretvonal: 10 milliméter.

 Abstract

Ant-plant interactions such as myrmecochory, i.e. mutualistic, ant mediated seed dispersal, are interesting in evolutionary biology, ecology and conservation. Many plant species are known to have developed nutrient-rich attachments to seeds (elaiosomes) in order to attract ants. This interaction is obligatory and essential for the plant, hence a better understanding of the details of this association is essential for successful conservation. We studied myrmecochorous seed dispersal in the rare and threatened plant species, Sternbergia colchiciflora Waldst. & Kit., in which the presence of ant-attracting elaiosomes has long been known, however, no further details on ant-mediated seed dispersal is available. We studied myrmecochorous associations between S. colchiflora and local ant species in 27 Hungarian and 3 Serbian localities during the fruiting season (April and May 2017). We found five ant species to exhibit seed removal behavior in seven Hungarian localities. Our paper provides the first data on the myrmecochorous seed dispersal of S. colchiciflora. Our data suggest that ant-mediated seed dispersal is not a species-specific interaction in S. colchiciflora. Two species, Lasius alienus on dolomite bedrock and L. bombycina on loess substrate, appeared to be ideal agents in seed dispersal, as both of them are dominant and abundant on the sites with certain bedrock properties and seed maturity coincides with their larval biomass peak. Our study also suggests that other ant species can also disperse seeds, however, these interactions are less optimal, because their main larval biomass production precedes S. colchiciflora seed maturity, hence, their foraging activity declines by this time.

Hivatkozás

Molnár V. A., Mészáros A., Csathó A.I., Balogh G., Csősz S. (2018): Ant species dispersing the seeds of the myrmecochorous Sternbergia colchiciflora (Amaryllidaceae). – North-Western Journal of Zoology e177101

Diószegi Szeminárium március 14-én

Szeretettel látunk minden kedves érdeklődőt a Dioszegi Szeminárium soron következő előadásán, 2018. március 14-én 17 órától, amelyek Pfliegler Walter tart színes képekkel gazdagon illusztrált útibeszámolót Gyűjtőúton az Újvilágban: Washington, Oregon, Massachusetts, Panama címmel.

Az előadás helyszíne: Debreceni Egyetem, ÉTK Növénytani Tanszék, Diószegi Szemináriumi terem (Élettudományi Épület, 1.035)

Cikk a Preslia című folyóiratban

Fekete Réka első szerzőségével megjelent legfrisebb cikkünk a Preslia című folyóiratban.

A teljes cikk elérhető itt.

 

Összefoglalás

Az úthálózat növekedése megkönnyíti egyes növényfajok terjedését az utak mentén. Ezeken a különleges élőhelyeken a téli csúszásmentesítéshez használt só alkalmazása stressz-toleráns sótűrő növények számára alkalmas élőhelyeket hoz létre. Jelen tanulmány egy idegenhonos halofiton, a dán kanálfű terjedését vizsgálja a kontinentális Európában. Ez a faj Európa atlanti partvidékein őshonos, de utak mentén számos országban megjelent és 2016-ban fedeztük fel Magyarországon. A faj európai terjedésének nyomonkövetése céljából irodalmi áttekintést végeztünk. Ezután meghatároztuk a fajnak a helyi talajviszonyokhoz való alkalmazkodását talajvizsgálatok és csírázási kísérletek segítségével (19 különböző NaCl koncentrációjú közegen és  szikes talajon). A terjedési sebesség becsléséhez 2016-ban és 2017-ben becsültük meg a négy magyar populáció méretét, ugyanakkor meghatároztuk a virágzó hajtások számát, a virágok számát, a magok számát a termésekben és az ezermagtömeget. A Cochlearia danica a kontinentális Európában nyolc országban fordul elő utak mentén. Az irodalmi adatok szerint az európai utakon 62-65 km / év sebességgel terjed. Magyarországon a fajt négy, a talaj magas sótartalmával jellemzett útmenti lelőhelyen találtuk. A NaCl koncentráció és a százalékos csírázás közötti kapcsolat szigmoid görbét követett. A csírázási kísérletek kimutatták, hogy a NaCl-koncentráció szignifikáns negatív hatással van a 0,5% -os NaCl feletti csírázásra, de a csírázás még 2% -os NaCl-koncentrációjú, rendkívül sós közegen is bekövetkezett. A legnagyobb magyar állomány területe 2016 és 2017 között több mint 99%-kal csökkent, a második legnagyobb populáció területe pedig több mint 30%-kal nőtt. Bár a faj a talaj magas sótartalmához alkalmazkodott, ezek a gyors és jelentős változások a populációk méretében azt jelzik, hogy e faj állományainak dinamikája a helyi csapadékmennyiség és a talajtípus közötti kölcsönhatásoktól függhet. Véleményünk szerint a C. danica újabb megtelepedéseivel számolhatunk utak mentén.

 

 

 

 

 

Abstract

The increase in road networks facilitates the dispersal of many species of plants along roadsides. In these special habitats, the use of deicing salt can provide suitable habitat conditions for the establishment of stress-tolerant halophytes. This study investigates the spread of an alien halophyte Cochlearia danica in continental Europe. This species is native to the Atlantic shores of Europe, has already spread in many countries along roadsides and was recently discovered in Hungary. We performed a literature review to track the European spread of this species, and investigated the Hungarian occurrences in detail. Then we determined the ability of this species to adapt to local soil conditions by means of soil analyses and germination tests using 19 different NaCl concentrations and alkaline soils. To estimate the rate of spread, we estimated the size of the four Hungarian populations in 2016 and 2017, and at the same time we measured the number of flowering stems, number of flowers in an inflorescence, number of seeds per fruit and seed mass. Cochlearia danica is recorded growing along roadsides in eight countries in continental Europe. Literature data indicate a rapid spread of this species along European roads, of 62–65 km/year. In Hungary this species is recorded at four roadside localities characterized by a high soil salt content. The relationship between NaCl concentration and percentage germination followed a sigmoidal curve. Germination tests revealed a significant negative effect of NaCl concentration on germination above 0.5% NaCl, but germination occurred even on extremely saline substrates with a 2% NaCl concentration. The area of the largest Hungarian population decreased by more than 99% and that of the second largest population increased by more than 30% between 2016 and 2017. Even though this species can adapt to high salinity in the soil, these rapid and marked changes in population size indicate that the population dynamics of this species may depend on interactions between the amount of local precipitation and soil type. Our study indicates that we should expect further occurrences of C. danica along roads.

Hivatkozás:

Fekete R., Mesterházy A., Valkó O. & Molnár V. A. (2018): A hitchhiker from the beach: the spread of the maritime halophyte Cochlearia danica along salted continental roads. – Preslia 90: 23–37.