2019. február 27., szerda

Egy könyvborító születése

U.P. barátom – akivel számos könyvön dolgoztunk együtt –  döbbentett rá, hogy a szerzők és szerkesztők (a belívhez képest) aránytalanul keveset foglalkoznak a könyvek borítójával. Pedig ez adja az első impulzust a potenciális olvasónak, sok esetben ezen múlik, hogy egyáltalán a kezébe veszi, beleolvas-e. Ha azonban foglalkoznak a borítóval, akkor általában csak annak első oldalával, alig figyelve arra, hogy a könyvnek hátsó borítója is van. Sőt, még gerince is, ami a polcra helyezve az egyetlen látható része a könyvnek, éppen ezért kellene látványosnak és jellegzetesnek lennie.
Ebben a bejegyzésben a legújabb könyvem borítójának születését mutatom be.
 
Először kitaláltam, hogy mi szerepeljen a borítón és ceruzával megrajzoltam a vázlatot
Ezután felvettem a kapcsolatot Zsoldos Mártonnal, aki először a Neki elküldött számos a festmény megalkotását segítő, élőlényeket, sírköveket és fejfákat ábrázoló színes fényképet is használva egy ceruza vázlatot alkotott. A cím jobb elhelyezhetősége miatt megfordította a református templomot. E vázlat tanulságai alapján a későbbiekben még néhány változtatást tettünk, például eldöntöttük, hogy a hátsó borítón a teknős inkább szemből látsszon, ne oldalról és a gerincre ne tornyos sisakoskosbor kerüljön hanem egy bangó (jobban elfér ugyanis)
Ezután következett a végleges méretű papírra a grafittal történő vázlat elkészítése

 A következő képek a festés különböző fázisait mutatják be:
 
 
Alakul... Az orchideák még hiányoznak. És a fejfákra is kellenének még zuzmók...
 
Majdnem kész... Már csak az első borító előterében levő nagyfejű csajkó első lábait kell megvastagítani (ásólábakká)
A kész festményt a Tatai Vadlúd sokadalomról Kapocsi István volt szíves elhozni Debrecenbe. Köszönet érte.
 
A szkennelést követően történtek még változtatások digitálisan. Mivel a képnek kötési okok miatt nagyobbnak kell lennie mint magának a táblaborítónak a festményt Mizsei Edvárd növelte meg virtuálisan, vékonyított a gerincre kerülő fejfán és helyezte át a törpesast a dzsámi fölé
 
Így néz ki a kész borító.
 A borítón egy idealizált, torzított temetői életkép látható, amely a Kárpát-medence és Kis-Ázsia, valamint a Kaukázus falusi temetőinek jellegzetes síremlékeit, természeti környezetét mutatja be – ahogy azt egy évszázaddal ezelőtti állapotában elképzeltük. A kép jobb oldalán (tehát a könyv első borítóján) magyar, a kép bal oldalán (a hátsó borítón) kis-ázsiai és kaukázusi temetőrészlet látszik. Az egész képen jobbról balra haladva nyugatról kelet felé haladunk.
Az első borítón református templom áll egy kis dombon. A templomdomb jobb oldalán katolikus, balra református sírok  láthatók. A hátsó borítón különböző típusú muszlim sírjelek és fejfák és gyepes, különböző mértékben ellaposodott sírhantok figyelhetők meg.
A kép tavasz végi–nyár elejei állapotokat tükröz, a rajta látható minden élőlényt megfigyeltünk temetőkben:
  
1 – Csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata)
2 – Tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis)
3 – Pettyes sisakoskosbor (Neotinea tridentata)
4 – Apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora)
5 – Tisztaszárnyú fahangya (Lasius alienus)
6 – Nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
7 – Kőzetlakó zuzmók (Xanthoria és Caloplaca spp.)
8 – Vörösbegy (Erithacus rubecula)
9 – Sarlósfecske (Apus apus)
10 – Agár sisakoskosbor (Anacamptis morio)
11 – Földi poszméh (Bombus terrestris)
12 – Pókbangó (Ophrys sphegodes)
13 – Páncélos seltopuzik (Pseudopus apodus)
14 – Mór teknős (Testudo graeca)
15 – Anatóliai kosbor (Orchis anatolica)
16 – Compère-sallangvirág (Himantoglossum comperianum)
17 – Közönséges agáma (Stellagama stellio)
18 – Kis őrgébics (Lanius minor)
19 – Kocsányos tölgy (Quercus robur)
20 – Törpesas (Hieraaetus pennatus)


2019. február 17., vasárnap

Cikk a püspökfürdői tündérrózsáról az Aquatic Botany című folyóiratban

Laczkó Levente és Lukács Balázs András megosztott első szerzőségével megjelent a nagyváradi nílusi (hévízi) tündérrózsa eredetéről írott cikkünk az Aquatic Botany című folyóiratban. A cikk teljes terjedelmében április 9-éig letölthető innen.
 
A püspökfürdői növény ábrázolása Waldstein & Kitaibel művéből
A nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus) trópusi (afrikai) vidékek lakója. Hatalmas meglepetést okozott Kitaibel Pálnak, mikor 1798-ban Nagyvárad közelében, a püspökfürdői (ma Románia: Baile Felix) Pece-patak hőforrások által táplált vizében megpillantotta. Eredetére nézve voltak akik szerint emberi tevékenység következtében (betelepítve) fordul elő, mások szerint vízimadarak hurcolhatták be. Ugyanakkor voltak akik szernit a hőforrások által táplált püspökfürdői meleg vízben vészelte át a jégkorszakot, azaz jelenléte a harmadkor (tercier) óta folyamatos. A püspökfürdői tündérrózsát a neves francia botanikus DeCandolle Nymphaea thermalis (hévízi tündérrózsa) néven önálló fajként is leírta. Tuzson János (1870–1941) a budapesti tudományegyetem professzorának vizsgálatai azonban nem igazolták faji önállóságát, ezért a trópusokon élő törzsalak változatáként (Nymphaea lotus var. thermalis) írta le. Arasznyi átmérőjű, borús időben és estétől reggelig nyíló illatos virágait kocsányuk a víz felszíne fölé emeli. Egy-egy növény körülbelül 50–60, a víz felszínén kiterülő, kihegyezetten fogas szélű levelet fejleszt, melyek válla egy darabon összenőtt, alsó oldaluk (fonákuk) pedig szennyes ibolyaszínű, gazdagon erezett. A nílusi tündérrózsához hasonló növény a hazai flórában csak egy van: a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). Mindkét oldalukon zöld színű leveleinek széle ép, válluk pedig a levélnyélig szabad. Virágai közvetlenül a víz felszínén ringatóznak. E faj nálunk, főként az Alföldön még nem ritka, álló és lassan folyó vizekben fordul elő, júniustól szeptemberig virágzik.
 
 
 
Összefoglalás
A félixfürdői állomány eredetét molekuláris filogenetikai módszerek segítségével vizsgáljuk meg, hogy megbecsüljük a faj rokonságától való elválásának idejét, és ezt a populációt filogeográfiai kontextusba helyezzük, összehasonlítva azt a faj teljes elterjedési területéről származó mintákkal. A nukleáris és a plasztid genom szekvenciáinak felhasználásával rekonstruáltuk az N. lotus-on belüli filogeográfiai kapcsolatokat haplotípus hálózatépítési megközelítéssel, amely szerint a nyugat-afrikai testvérfaj (Nymphaea zenkeri) mintája mutatja a legjelentősebb genetikai eltérést. A szűkebb értelemben vett Nymphaea lotus-on belüli minták között is tapasztalható genetikai különbség, kivéve az egyiptomi és romániai populációkat, amelyek egymással teljesen megegyeznek. A Lotus szubgenusz datált filogenetikai elemzése szerint az Nymphaea lotus és a testvérfaj közötti elválás fiatalabb, mint a harmadkor (tercier) vége (1,26 millió éve). Ezek az eredmények egyértelműen cáfolják az Nymphaea lotus európai állományának tercier reliktum eredetét.
 
A termőhelyen néhány éve még bőven megtalálható volt a növény... (a képen Lukács Balázs András)
Abstract
Nymphaea lotus L. is a tropical and subtropical species of waterlilies with an African distribution. A conspicuous satellite occurrence can be found in Europe in a thermal spring in NW Romania. This population (treated as var. thermalis (DC.) Tuzson) received much attention as a potential Tertiary relict in the flora of Europe, although its relict vs. planted nature has been part of great debate among scholars during the last 200 years. We revisit this question by using molecular phylogenetic methods to estimate the timing of divergence of this species, and put this population into a phylogeographic context by comparing it to samples coming from the whole area of the species. By using sequences of the nuclear and the plastid genome, we reconstructed the phylogeographic relationships within N. lotus with a haplotype network building approach, that identified a genetically distant lineage in western Africa, which we relate to N. zenkeri Gilg, the sister species of N. lotus. All the populations of N. lotus s.str. displayed genetic distance between each other except for the Egyptian and Romanian populations. On our dated phylogeny of the subgenus Lotus the separation between N. lotus and its sister species was found to be younger than the end of the Tertiary (1.26 Mya). These results clearly refute the Tertiary relict status of the European population of N. lotus.
 
Hivatkozás
Laczkó, L., Lukács, B. A., Mesterházy, A., Molnár V., A. & Sramkó, G. (2019): Is Nymphaea lotus var. thermalis a Tertiary relict in Europe? – Aquatic Botany doi 10.1016/j.aquabot.2019.02.002

A Diószegi Szeminárium következő előadása 2019. február 21-én

A Diószegi Szeminárium következő összejövetelén, 2019. február 21-én, 17 órakor Sonkoly Judit fog előadást tartani a Sziklás-hegységben tett növénytani kirándulásról.

Minden érdeklődőt szeretettel látunk!