Egy könyvborító születése

U.P. barátom – akivel számos könyvön dolgoztunk együtt –  döbbentett rá, hogy a szerzők és szerkesztők (a belívhez képest) aránytalanul keveset foglalkoznak a könyvek borítójával. Pedig ez adja az első impulzust a potenciális olvasónak, sok esetben ezen múlik, hogy egyáltalán a kezébe veszi, beleolvas-e. Ha azonban foglalkoznak a borítóval, akkor általában csak annak első oldalával, alig figyelve arra, hogy a könyvnek hátsó borítója is van. Sőt, még gerince is, ami a polcra helyezve az egyetlen látható része a könyvnek, éppen ezért kellene látványosnak és jellegzetesnek lennie.

Ebben a bejegyzésben a legújabb könyvem borítójának születését mutatom be.

 

Először kitaláltam, hogy mi szerepeljen a borítón és ceruzával megrajzoltam a vázlatot

Ezután felvettem a kapcsolatot Zsoldos Mártonnal, aki először a Neki elküldött számos a festmény megalkotását segítő, élőlényeket, sírköveket és fejfákat ábrázoló színes fényképet is használva egy ceruza vázlatot alkotott. A cím jobb elhelyezhetősége miatt megfordította a református templomot. E vázlat tanulságai alapján a későbbiekben még néhány változtatást tettünk, például eldöntöttük, hogy a hátsó borítón a teknős inkább szemből látsszon, ne oldalról és a gerincre ne tornyos sisakoskosbor kerüljön hanem egy bangó (jobban elfér ugyanis)

Ezután következett a végleges méretű papírra a grafittal történő vázlat elkészítése

 A következő képek a festés különböző fázisait mutatják be:

 

 

Alakul... Az orchideák még hiányoznak. És a fejfákra is kellenének még zuzmók...

 

Majdnem kész... Már csak az első borító előterében levő nagyfejű csajkó első lábait kell megvastagítani (ásólábakká)

A kész festményt a Tatai Vadlúd sokadalomról Kapocsi István volt szíves elhozni Debrecenbe. Köszönet érte.

 

A szkennelést követően történtek még változtatások digitálisan. Mivel a képnek kötési okok miatt nagyobbnak kell lennie mint magának a táblaborítónak a festményt Mizsei Edvárd növelte meg virtuálisan, vékonyított a gerincre kerülő fejfán és helyezte át a törpesast a dzsámi fölé

 

Így néz ki a kész borító.

 A borítón egy idealizált, torzított temetői életkép látható, amely a Kárpát-medence és Kis-Ázsia, valamint a Kaukázus falusi temetőinek jellegzetes síremlékeit, természeti környezetét mutatja be – ahogy azt egy évszázaddal ezelőtti állapotában elképzeltük. A kép jobb oldalán (tehát a könyv első borítóján) magyar, a kép bal oldalán (a hátsó borítón) kis-ázsiai és kaukázusi temetőrészlet látszik. Az egész képen jobbról balra haladva nyugatról kelet felé haladunk.

Az első borítón református templom áll egy kis dombon. A templomdomb jobb oldalán katolikus, balra református sírok  láthatók. A hátsó borítón különböző típusú muszlim sírjelek és fejfák és gyepes, különböző mértékben ellaposodott sírhantok figyelhetők meg.

A kép tavasz végi–nyár elejei állapotokat tükröz, a rajta látható minden élőlényt megfigyeltünk temetőkben:

  

1 – Csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata)
2 – Tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis)
3 – Pettyes sisakoskosbor (Neotinea tridentata)
4 – Apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora)
5 – Tisztaszárnyú fahangya (Lasius alienus)
6 – Nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
7 – Kőzetlakó zuzmók (Xanthoria és Caloplaca spp.)
8 – Vörösbegy (Erithacus rubecula)
9 – Sarlósfecske (Apus apus)
10 – Agár sisakoskosbor (Anacamptis morio)
11 – Földi poszméh (Bombus terrestris)
12 – Pókbangó (Ophrys sphegodes)
13 – Páncélos seltopuzik (Pseudopus apodus)
14 – Mór teknős (Testudo graeca)
15 – Anatóliai kosbor (Orchis anatolica)
16 – Compère-sallangvirág (Himantoglossum comperianum)
17 – Közönséges agáma (Stellagama stellio)
18 – Kis őrgébics (Lanius minor)
19 – Kocsányos tölgy (Quercus robur)
20 – Törpesas (Hieraaetus pennatus)