2014. október 31., péntek

Mindenszentek



"Vannak temetők, melyekből a múlandóság réme huhog felénk, vannak, melyek rideg kőerdejükkel messziről ráfeküsznek a szívünkre...

 ... és vannak, melyek olyanok, mint a csendes falusi kertek, hol magától nő a jácint, szabad benne halkan nevetni, hiszen a méhek is zümmögve dúdolgatnak a virágokon, és a napsugár is tűnődve el-elszunnyad a sírok közének pihenős völgyében."


Fekete István: novellarészlet

2014. október 29., szerda

Diószegi Szeminárium előadása október 30-án

A Diószegi Szeminárium következő előadása:
Gonda Sándor: Endofiton gombák interakciói növényekkel: barátok vagy ellenségek?
Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) terme. Időpont: 2014. október 30-a 17 óra.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


2014. október 27., hétfő

Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztálya 1464. szakülése



A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának 1464. szakülését
2014. november 3. 14 órától rendezik a Magyar Természettudományi Múzeum
Semsey teremben (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.)

Révay Ágnes: Dr. Tóth Sándor (1918–2014) élete és mikológiai munkássága. (15 perc)

Máthé Imre: A Vácrátóti Hatóanyag-produkció kutatócsoport ötven éve. (10 perc)

Ragályi Péter, Kádár Imre, Szemán László, Csontos Péter: Telepített gyep fajösszetételének és hozamának változása egy műtrágyázási tartamkísérletben. (10 perc)

Mucsi Márton, Szili Kovács Tibor, Borsodi Andrea, Krett Gergely: Mikrobiális diverzitás vizsgálata erdei, cserjés és gyepvegetáció talajában. (15 perc)

Bőhm Éva Irén: Tájtörténet, tájhasználat a Szentendrei-szigeten V. (15 perc)

2014. október 26., vasárnap

Mediterrán orchidea kalauz: Gennaria diphylla



Tudományos név: Gennaria diphylla (Link) Parlatore
Etimológia: A faj virágzó hajtásai általában kétlevelűek (diphylla = kétlevelű).
Synonyma: Satyrium diphyllum Link
Magyar név: Portugálorchidea.                          
Elterjedés: Madeira, Kanári-szigetek, Portugália, Baleárok, Szardínia, Korzika, Törökország. Mindenütt igen ritka.
Virágzási idő: Január – április.

2014. október 24., péntek

Seregélyes Tibor kopjafájának avatása az ELTE Füvészkertben



 

Dr. Seregélyes Tibor magyar örökség díjas botanikus és természetfotós emlékére Dobolyi Konstantin által faragott emlékkopjafát helyeznek el az ELTE Füvészkertben. Az ünnepélyes megemlékezést 2014. november 12-én 15 órakor tartják.
A jeles nap alkalmából beszédet mond:
Dr. Simon Tibor prof. emeritus az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék nevében,
Dr. Isépy István az ELTE Füvészkert nevében és
Dr. Dobolyi Konstantin a kopjafa készítéséről.
A részvételi szándékot a következő elérhetőségek valamelyikén kérik jelezni:
papplaca@gmail.com vagy 06 (1) 314-0535 vagy 06 (30) 823 4045

Diószegi Szeminárium előadása október 30-án



A Diószegi Szeminárium következő előadása:
Gonda Sándor: Endofiton gombák interakciói növényekkel: barátok vagy ellenségek?.
Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) terme. Időpont: 2014. október 30-a 17 óra.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


2014. október 23., csütörtök

Akác a viták kereszttüzében - MTA előadóülés



Az MTA Agrártudományok Osztálya nemrég újjáalakult Erdészeti Bizottságának szokásos évi rendezvényének témája az idén az akác. 


Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Székháza, (Budapest Széchenyi tér), Nagyterem.

Időpont: 2014. november 10-én 10:00-12:30. 

 
Az előadóülés levezető elnöke és köszöntőt mond: Faragó Sándor
Akác, mint magyar specialitás
Borovics Attila

Az akáctermesztés biológiai alapjai
Rédei Károly, Bach István 

Az akác faipari hasznosítása
Németh Róbert, Fehér Sándor, Tolvaj László 

Inváziós fajok az Európai Unióban, a fehér akác hazai megítélése
Demeter András, Bartha Dénes, Csiszár Ágnes

Az akác szerepe az energiatermelésben
Marosvölgyi Béla, Rédei Károly, Tóvári Péter 

Zárszó


Az esemény nyilvános, azon minden érdeklődő részt vehet.

2014. október 21., kedd

Halász P. (2010): Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban



A minap szereztem tudomást Halász Péter (2010): Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban című a General Press kiadásában, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2010-ben megjelent könyvről (ISBN 9789636432201).
Az eredendően 3200 Ft-ra árazott kötet egy debreceni Coop üzletben 600 forintos áron kapható, feltételezem, hogy az üzletlánc más boltjaiban is hozzáférhető. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

A könyv hátsó borítóján a következő ismertető olvasható:

Történelmük során, és még ma is a moldvai magyarok között széles körben elterjedt a természetben található növények gyűjtése és használata.
"Minden burján jó valamitől" - tartják az idősebb csángó asszonyok. Ennek megfelelően a táplálkozás céljára gyűjtögetett növények, gyümölcsök és más termések fontos szerepet játszanak az egykori Etelköz mai magyarságának életében, de az ott élő más népek életében is megvan a maguk jelentősége.
Kiemelkedő területet képez a gyógynövények világa, amelyeknek minden csángó családban általános az ismerete és a használata.
Egy - két emberöltővel ezelőtt kizárólag burjánokból készült feredőben kúráltak szinte minden rászorulót, a beteg bubától a gyermekágyas asszonyon át a reumás öregekig. Szentelt dudókkal való füstöléssel vagy azokból főzött teával gyógyítottak úgyszólván minden betegséget, amit még mai is széles körben alkalmaznak.
A hagyományos népi növényismeret a gyógyításon és a betegségek megelőzésén kívül számos egyéb hasznosítható tudással is szolgál. A kora tavaszi növények fontos vitaminforrást jelentenek, főként a veteményeskertek terméseit megelőző böjti időszakban, de máskor is hozzájárulnak az emberi táplálkozás, valamint az állatok takarmányozásának változatosabbá és olcsóbbá tételéhez.
Az erdő tüzelőnek, épületnek, bútornak, szerszámnak való fát szolgáltat, a mező és a kert virágai az otthonaikat, templomaikat és a temetőiket díszítik.
A csángó ember és a növényvilág szoros kapcsolatát mutatja a népdalaikban, és a textileiken is előforduló virágok sokasága.
A szenteléssel is megerősített hatásúnak tartott nagy erejű burjánok segítségével pedig magukat és a családjukat kívánták megóvni, próbálták a jövőjüket kifürkészni, szerették volna az életüket biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tenni a való életben amúgy is minden tekintetben kiszolgáltatott moldvai csángó magyarok.

2014. október 20., hétfő

Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztálya 1463. szakülése



A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztálya és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya közös előadóülést tart
Helyszín: Magyar Természettudományi Múzeum, Semsey terem (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.)
Időpont: : 2014. október 27. 14h

Program (az előadások 15 percesek):

Hajdu Zsanett, Hohmann Judit, Csupor Dezső: Etnobotanika egzotikus terepen

Tóth Anita, Alberti Ágnes, Tóth Gergő, Kéry Ágnes: A Kárpát-medencében honos és a tradicionális kínai gyógyászatban alkalmazott Lysimachia fajok fenoloidjainak összehasonlító vizsgálata

Gonda Sándor, Szűcs Zsolt, Vasas Gábor: Nitrogén-forrás hatása egy növényi szövettenyészet metabolomjára: egy adatbányászati és adatvizualizációs munka tanulságai

Riethmüller Eszter, Alberti Ágnes, Tóth Gergő, Béni Szabolcs, Végh Krisztina, Kéry Ágnes: Diarilheptanoid származékok előfordulása a Betulaceae családban - Új eredmények a Corylus nemzetség fitokémiai értékeléséhez

Gosztola Beáta: Alföldi vadon termő orvosi kamilla-populációk kémiai diverzitása

Ács Kamilla, Bencsik Tímea, Böszörményi Andrea, Kocsis Béla, Horváth Györgyi: Illóolajok antimikrobiális hatásának vizsgálata multidrog-rezisztens baktériumtörzseken.

Engel Rita, Szabó Krisztina, Abrankó László, Füzy Anna, Takács Tünde: A mikorrhiza-gombák hatása a gyógynövények hatóanyag-produkciójára

Papp Viktor: Pecsétviaszgomba vagy "Ling-zhi"? A Ganoderma lucidum s. l. nevezéktani nehézségei az újabb taxonómiai eredmények tükrében.

2014. október 18., szombat

A Diószegi Szeminárium előadása október 21-én

A Diószegi Szeminárium következő rendezvényén az érdeklődők két tematikailag összefüggő előadást hallgathatnak meg:

Lisztes-Szabó Zsuzsa, Kiss Hanga, Kovács Szilvia, Pető Ákos:
A fitolitok hasznáról & A hajdúszoboszlói Kéthalom növényzetének fitolitkészlete

Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) terme. 

Időpont: 2014. október 21-e 17 óra.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A papucskosbor-visszatelepítési program Svájcban



Az erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus) e leglátványosabb európai orchidea, amely a földrész legtöbb országában (így Svájcban és hazánkban is) igen veszélyeztetett.
A Swiss Orchid Foundation 2014-ben a holland Anthura céggel karöltve programot indított a faj szaporítására és Svájc több területén történő visszatepelítésére. A programról további részletek tudhatók meg innen.
  

Különböző talajlakó papucskosbor-fajok az Anthura cég üvegházában

Mesterségesen szaporított virágzó Cypripedium calceolus tövek

Forrás:  Swiss Orchid Foundation honlapja

2014. október 16., csütörtök

Mediterrán orchidea kalauz: Himantoglossum comperianum



Tudományos név: Himantoglossum comperianum (Steven) Delforge
Etimológia: A faj elnevezése Compère krími francia földbirtokos nevét örökíti meg,
Synonyma: Comperia comperiana (Steven) Ascherson & Graebner
Magyar név: Compère-sallangvirág
Elterjedés: Néhány Égei-tengeri szigeten, a Krím-félszigeten, Kis-Ázsiában, Libanonban és Iránban fordul elő.
Virágzási idő: Május – július.

2014. október 15., szerda

A Diószegi Szeminárium előadása október 16-án



A Diószegi Szeminárium következő előadása:
Gonda Sándor: Endofiton gombák biológiája, diverzitása és ökológiája.
Helyszín: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület I. emeleti Diószegi Szeminárium (1.035) terme. Időpont: 2014. október 16-a 17 óra.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


2014. október 14., kedd

Az MTA Diverzitásbiológiai Bizottsága 2014–2017




2014. szeptember 1–30. között szavazhattak az MTA köztestületi tagjai a tudományterületileg illetékes tudományos bizottságok összetételéről. Minden köztestületi tag választó és választható volt, míg az akadémikusok az Általuk megjelölt bizottságokba jelentkezhetnek.

A Diverzitásbiológiai Bizottságba bejelentkezett akadémikusok (a vezetéknevek ábécé-sorrendjében):
Berczik Árpád      rendes tag
Bíró Péter             rendes tag
Borhidi Attila       rendes tag
Fekete Gábor        rendes tag
Papp László          rendes tag
Pócs Tamás          rendes tag
Podani János        levelező tag
Vida Gábor            rendes tag

Az elektronikus úton lebonyolított szavazás eredményei most lettek nyilvánosak:

A Diverzitásbiológiai Bizottságba beválasztott, MTA doktora vagy tudományok doktora címmel rendelkező tagok (a vezetéknevek ábécé-sorrendjében):

Abaffyné Dózsa-Farkas Klára     MTA doktora
Bakonyi Gábor Balázs                  MTA doktora
Barta Zoltán                                   MTA doktora
Borbély György                             tudomány doktora
Csontos Péter                                MTA doktora
Csuzdi Csaba                                  MTA doktora
Máthé Imre                                    tudomány doktora
Szabó László Gyula                       MTA doktora
Varga Zoltán Sándor                    tudomány doktora
Vörös Lajos                                    MTA doktora

A Diverzitásbiológiai Bizottságba beválasztott, PhD vagy kandidátusi fokozattal rendelkező tagok (a vezetéknevek ábécé-sorrendjében):

Balogh Lajos          PhD
Csorba Gábor        PhD
Farkas Edit            kandidátus
Korsós Zoltán       kandidátus
Lőkös László         PhD
Molnár V. Attila    PhD

A magam részéről köszönöm a bizalmat és egyúttal jó munkát kívánok a bizottságnak!

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys omegaifera



Tudományos név: Ophrys omegaifera H. Fleischmann 1925
Etimológia: A faj nevét a görög omega () betűre emlékeztető mézajakrajzolatáról nyerte.
Synonyma: Ophrys lutea subsp. omegaifera (H. Fleischmann) Soó
Magyar név: Omega-bangó.
Elterjedés: Kelet-mediterrán elterjedésű faj. Előfordulása Krétáról, Rhodoszról, Karpathoszról és Dél-Törökországból ismert.
Virágzási idő: Február – április.

Cikk az Acta Botanica Hungarica című folyóiratban



Megjelent az ’Epipactis albensis Nováková et Rydlo (Orchidaceae) in Ukraine – new data on occurrence and ecologycímű cikkünk (szerzők: Ljubka Tibor, Lovas-Kiss Ádám, Takács Attila & Molnár V. Attila) az Acta Botanica Hungarica című folyóiratban.

Abstract
Epipactis albensis Nováková et Rydlo (Orchidaceae), a species previously undocumented in the flora of Ukraine, was found in three localities in this country (in vicinity of Chetfalva, Fanchykovo and Drotyntsi, Zakarpattia district) in 2012. The species (originally described from the Czech Republic) recently has only been known to exist in seven Central European countries. The three Ukrainian populations described here stretch within the floodplain of river Tisza. Based on measurements in 14 localities in Hungary, Ukraine and Romania the species has a considerably wide soil reaction tolerance (from 3.6 to 7.2 pHKCl). The fruit set of this strictly autogamous species is reasonably high (78%). The mean±SD thousand seed weight of the species was 0.0030±0.0005 grams, therefore E. albenis is classified into the hypermeichor seed-weight class. Recent discoveries of the species in Romania and Ukraine raise the possibility of its occurrence in further European countries.



A teljes cikk letölthető innen.

2014. október 13., hétfő

Cikk az Acta Biologica Hungarica című folyóiratban



Elfogadta közlésre a ’Factors affecting reproductive success in three entomophilous orchid species in Hungary’ című cikkünket (szerzők: E. Vojtkó Anna, Sonkoly Judit, Lukács Balázs András, Molnár V. Attila) az Acta Biologica Hungarica című folyóirat.

Abstract
The reproductive success of orchids is traditionally estimated by determining the fruit-set of individuals. Here, we investigated both the fruit and the seed production of three orchid species and the factors that may affect individual fruit-set, like pollination strategy, individual traits or the annual amount of precipitation. The species (Dactylorhiza sambucina (L.) Soó, Dactylorhiza majalis (Rchb.) P. F. Hunt & Summerhayes and Platanthera bifolia (L.) L. C. M. Richard) were studied in three consecutive years (2010–2012) in the Bükk Mountains, Hungary. All the three species were proved to be non-autogamous by a bagging experiment. Data analyses showed significant differences between seed numbers but not between fruit-sets of species. There was no statistical difference in individual reproductive success between wet and dry years however, the effect of the annual amount of precipitation is significant on the population level. Comparison of published fruit-set data revealed accordance with our results in P. bifolia, but not in D. sambucina and D. majalis. We assume that the surprisingly high fruit-set values of the two Dactylorhiza species may be due to the fact that the pollination crisis reported from Western European countries may not be an actual problem in the Bükk Mountains, Hungary.

A közlemény a 66. évfolyam 2. füzetében fog megjelenni, 2015-ben.

2014. október 10., péntek

Kitaibelia 19(2) - lapzárta után



Az idén a 19. évfolyamába lépett (s így mintegy „nagykorúvá vált”) Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóirat életében az idén jelentős változások történtek. A folyóirat eddigi összes számának valamennyi cikke szabadon hozzáférhető a világhálón, megújult és megfiatalodott a szerkesztőbizottság és formailag is megújult a lap. A szerkesztés munkálataiba fokozatosan bekapcsolódott Takács Attila tanítványom immár teljesen átvette a lap szerkesztését. Talán a lap életében történt változásoknak köszönhetően idén annyi cikk érkezett be a szeptember 30-ára meghirdetett lapzártáig, hogy még egy idei szám megjelentetéséhez elegendő anyagunk van.
  

Az idén novemberben nyomdába kerülő füzet a hazai természetvédelem 12 éve elhunyt emblematikus alakjának igyekszik emléket állítani. Bár Palkó Sándor elsősorban madarászként ismert, reméljük, hogy a hamarosan megjelenő megemlékezés elolvasása után azok is megismerik, akik személyesen nem találkozhattak vele.
 
Palkó Sándort legtöbben talán a fenékpusztai gyűrűzőtábor alapítójaként ismerik...


... de sokat tett Zala megye botanikai értékeinek megismeréséért és megőrzéséért is. (A képen éppen őszi füzértekercs fényképezése során segédkezik).
A fényképekért köszönet Palkó Csabának.

A Kitaibelia 19. évfolyam 2. számában megjelenő, eddig elfogadott cikkek a következők (az első szerzők neveinek ábécésorrendjében):



Bátori Zoltán, E. Vojtkó Anna, Erdős László & Vojtkó András: A bükki erdős és gyepes töbrök növényzetének hőmérsékleti és talajnedvességi indikációja 
Farkas Sándor & Molnár V. Attila: Az ‘Év vadvirága’ mozgalom Magyarországon
Jandrasits László & Fischl Géza: Védett növényfajok mikroszkopikus gombái az Őrségi Nemzeti Parkban és környékén
Korda Márton: Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Miller subsp. obtusatum (W. & K. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon
Király Gergely, Bohumil Trávníček & Vojtěch Žíla: Egy észrevétlen invádor a magyar flórában: örmény szeder (Rubus armeniacus Focke)
Kovács Dániel: Adatok Magyarország flórájához I.
Malatinszky Ákos, Mravcsik Zoltán & Dedák Dalma: Florisztikai adatok a Cserhát felhagyott szőlőiből
Schmidt Dávid, Nótári Krisztina & Korda Márton: Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
Sonkoly Judit, Molnár V. Attila & Török Péter: A növényi magtömeg-variabilitás ökológiai háttere és jelentősége (Szemle)
Sonkoly Judit: Adatok Miskolc és a Bükk hegység flórájának ismeretéhez
Szűcs Péter, Csiky János & Papp Beáta: A neofita Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon
Takács Attila & Molnár V. Attila: A 2013-as év vadvirága: A nyári tőzike (Leucojum aestivum L.)
Takács Attila, Zákány Albert, Gulyás Gergely, Koscsó János & Sramkó Gábor: Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről
Tóth István Zsolt: Botanikai adatok Tolnából és Baranyából II.

A lapszámban a következő cikkek fognak helyet kapni az Apró közlemények című rovatban: Pintér Balázs & Barina Zoltán: Az Apium repens (Jacq.) Lagasca Budapesten; Szűcs Péter, Börcsök Zoltán & Kámán Orsolya: A Riccia glauca L. és a Riccia sorocarpa Bisch. előfordulása Barcs belterületén; Vojtkó András & Juhász Tamás: Allium victorialis L. a Vargyas-szorosban (Erdély, Székelyföld), Vojtkó András, E. Vojtkó Anna & Bátori Zoltán: Huperzia selago (L.) Bernh. a Bükk-fennsíkon és más adatok.

Szerencsére a most felsorolt cikkeken kívül számos beérkezett kézirattal rendelkezünk, némelyik esetben a lektorálási és javítási munkák is előrehaladott állapotban vannak. Úgy tervezzük, hogy a lapnak jövő márciusban jelenik meg a következő évi első száma, amelynek lapzártája 2014. december 31-én lesz. E számba várunk még kéziratokat a következő email-címen:


Az idei évben új ’rovat’ is indul, amelyben az előző ’Év vadvirágát’ mutatjuk be egy kismonográfia keretei között. Már most várjuk a jelentkezést, a fennti email-címen, hogy a jövő évi második számban esedékes, a szibériai nőszirmot (Iris sibirica) bemutató kismonográfia elkészítésében mely szaktársak szeretnének közreműködni.



Végezetül ezúton is szeretnénk megköszönni a közreműködő szerzőknek és lektoroknak értékes hozzájárulásukat a lap további működéséhez!

Rövidfilm az IUCN 50 éves Vörös Listájáról



Idén múlt ötven éve, hogy először jelent meg az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) veszélyeztetett fajokat összegző vörös listája. Idén júniusában készült el a lista (The IUCN Red List of Threatened Species) aktualizált, legújabb változata, amelyen már 73 686 veszélyeztetett faj szerepel, amelyek közül 22 103 fajt fenyeget a kihalás veszélye. (Kapcsolatos blogbejegyzésem itt olvasható.)
Ez alkalomból készült el az IUCN rövid filmje, amely megtekinthető itt.
 

https://www.youtube.com/watch?v=w7GQZsGmW5Y

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys hebes



Tudományos név: Ophrys hebes (Kalopissis) B. Willing & E. Willing
Etimológia: A faj elnevezése Hebes Kouyeas, athéni professzornak állít emléket.
Synonyma: Ophrys sphegodes subsp. hebes Kalopissis
Magyar név: Hebes-bangó
Elterjedés: Görögországi bennszülött, elsősorban a Peloponnészoszi-félsziget hegyvidékein fordul elő. Montenegrói adata megerősítésre szorul.
Virágzási idő: Március – május.

2014. október 8., szerda

Cikk az Annals of Botany című folyóiratban

Megjelent Sramkó Gábor kollégám első szerzőségével a 'Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae)' című cikkünk az Annals of Botany című folyóirat online kiadásában.

Sramkó G., Molnár V. A., Hawkins J., Bateman R.M. (2014): Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae). - Annals of Botany DOI 10.1093/aob/mcu179

A sallangvirág (Himantoglossum) nevű orchidea nemzetség szinte teljes elterjedési területén és minden feltételezett fajból gyűjtöttünk genetikai mintákat annak érdekében, hogy jobban megértsük a nemzetségen belüli evolúciós kapcsolatokat, amelyek árnyalhatják az egyes fajok védelemének szükségességére vonatkozó információkat is. 


153 populációban vizsgáltuk az sejtmagban lokalizált DNS ITS nevű szakaszának variabilitását. Négy kloroplasztiszban és egy sejtmagban lokalizált, kis ismétlésszámban jelen levő régió (LEAFY) első intronját szekvenáltuk. A filogenetikai fák létrehozása során a rokon kapucínuskosbor (Steveniella satyrioides) mintáit használtuk külcsoportnak. 


A tágabban értelmezett Himantoglossum nemzetség négy plasztisz intergenikus régió szekvenciái alapján készült filogramja. Az ágak feletti számok az a csomópontok statisztikai támogatottságát (bootstrap / Bayes-féle utólagos valószínűség) jelzik. A hazánkban előforduló két taxon számai zöld alapszínű körön jelennek meg. (Nagyításhoz katt a képre!)

  A nemzetség legkorábban elvált faja a Közel-Keleten, Kis-Ázsiában és a Krím-félszigeten fennmaradt Himantoglossum comperianum

A Himantoglossum-Steveniella klád kialakulási területe vizsgálataink alapján nagyon nagy valószínűséggel a Kaukázus.  Kelet felől a nemzetség különböző képviselői több különböző alkalommal kolonizálták a Mediterráneumot és Európa szubmediterrán és atlantikus térségeit. A kapott filogenetikai fák együttesen a következő sorrendben határozzák meg a korábban elvált taxonok sorrendjét: H. comperianum> H. robertianum csoport (H. robertianum + H. metlesicsianum)> H. formosum. Ezek az alakok alaktanilag is jelentősen differenciáltak. A molekuláris óra alapján ezek az elválások a pleisztocén eljegesedések előtt, Kis-Ázsiában és/vagy a Kaukázusban történt meg következtek be, a Mediterráneumot meghódított H. robertianum-csoport (a korábbi Barlia nemzetség) elválása többé-kevésbé egybeesett a Messzínai sókrízissel.

 A Kanári-szigetek bennszülött fajának, a Himantoglossum metlescisianum elválása vizsgálataink alapján kb. 1,8 millió évvel ezelőttre tehető. A faj önállóságát vizsgálataink tehát megerősítik, így az IUCN Endangered veszélyeztetettségi státusa teljes mértékben indokolt.


 A szintén jelentős értéket képviselő, kaukázusi endemizmusnak számító Himantoglossum formosum kora körülbelül 1,5 millió évre tehető. 

A több egymástól alaktanilag csak kis mértékben differenciált fajt magába foglaló H. hircinum-jankae kládon belül a fák felbontása kisebb és a topológiai inkongruencia az adatállományok között nagyobb.
A kloroplasztiszban lokalizált szekvenciák divergenciája többé-kevésbé összhangban van korábbi, morfológiailag körülírt taxonokkal. A LEAFY alapú filogénia kevésbé vágnak egybe a korábbi morfológiai alapú rendszertani felosztásokkal.

A teljes cikk letölthető innen.