Temetői kosborok Jékely Zoltán verseiben

Jékely Zoltán (1913–1982), nagyenyedi születésű magyar író, költő, műfordító, könyvtáros (Áprily Lajos fia) 1936-ban írta Kalotaszegi elégia című versét, amelynek két részletét itt közreadom:

A templomkertben most a fák virága
szagos, habos hullámzó rengeteg,
alatta meggypiros ruhába jár a
kicsi Ágnes, kankalint szedeget
s hűvös zöld fűben fehérlik a lába.
...
A cinteremben nyílik már a kosbor
süppedő, fátalan sírdombokon,
hol úr-parasztok alszanak papostól
s minden tetem hasonlít és rokon,
örökségként ősrégi századokból.
...

Agárkosborok egy kalotaszegi temetőben

A sírokon nevő kosbor képe felbukkan az 1933-ban írt A vén Both című versében is:

Nem volt már jó neki az illatos bor:

csak szeszt nyakalt, míg benne lángra lobbant…
Azóta kopjafája rég lerokkant,
s velejiből szippant szagot a kosbor.
…

"A cinteremben nyílik már a kosbor
süppedő, fátalan sírdombokon"

A két vers teljes terjedelmében megtalálható a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán.

Köszönöm Hűvös-Récsy Annamáriának, hogy a versekre a figyelmemet felhívta.

Új könyv a temetők élővilágáról

A Magyar Tudományos Akadémia 2018. évi könyvkiadási pályázatán támogatást nyert el az ’Élet a halál után – A temetők szerepe a természeti értékek megőrzésében’ című könyvünk megjelentetése.

 

 

A temetőkre az elmúlás és az emlékezés helyszíneként tekintünk, amelyek tájképi, történeti és kulturális értéket is képviselnek, de az csupán az utóbbi időben derült ki, hogy jelentős természeti értékeknek is otthont adnak, melyekről kevés átfogó ismerettel rendelkezünk. Néhány éve még egyáltalán nem voltak ismertek olyan tanulmányok, amelyek helyi vagy regionális szinten, az adott vidék tájképi szintjén belül számszerűsítették volna a temetők természetvédelmi értékét, ezen kívül alig tudunk például valamit arról, hogy területükön mely természeti és kulturális tényezők miként határozzák meg a természetes életközösségek tagjainak fennmaradási lehetőségeit.

A temetők tudományos vizsgálatának ötlete egy 2013-as törökországi kirándulás során fogalmazódott meg bennem és hamarosan ez lett a kötet második szerzőjének, Löki Viktornak doktori témája. A készülő könyv tehát mester és tanítvány közös munkájának eredménye. Az utóbbi évek során társszerzőinkkel 15 országban, összesen több mint 2600 temetőben mértük fel az ott található természeti értékeket. Munkánk során meggyőződésünkké vált, hogy a temetők kultúrtörténeti-néprajzi értékei (a hagyományos temetkezési szokások és temetőkezelés, a tradícionális sírkövek, fejfák) fennmaradása, a tájképi érték megőrződése, és a természeti értékek továbbélése szorosan összekapcsolódik. Munkánk során sajnálattal észleltük a temetők évszázadokat átvészelt élővilágának napjainkban – a kezelés átalakulásával, a temetőkultúra megváltozásával, a temetők uniformizálódásával együtt – növekedő veszélyeztetettségét. Korunk tudományos elvárásaihoz igazodva eredményeinket nemzetközi folyóiratokban igyekeztünk közölni. De emellett úgy gondoltuk, hogy eredményeinket érdemes lenne magyar nyelven összefoglalva és színesen illusztrálva is közreadni.

 

A kötet megjelentetésével kettős célt szeretnénk elérni. Egyrészt reméljük, hogy ha mégoly csekély mértékben is, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy legalább a legértékesebb temetők élővilága továbbra is fennmaradhasson, amely elképzelhetetlen a temetőket kezelő szervezetek (önkormányzatok, egyházak) és a helyi lakosság tájékoztatása, tevékeny közreműködése nélkül. Reméljük, hogy munkánk tanulságos lehet örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek, hagyományőrző patrióták, tanárok, biológusok és természetvédők számára is. Másrészt célunk, hogy legalább fényképeken, és adatokkal dokumentáljuk az élővilágnak a temetőkben ma még megtalálható – és a jövőben valószínűleg tovább fogyatkozó – gazdagságát.

 

A készülő könyv mintegy 200 oldal terjedelmű lesz, több száz színes fénykép fogja illusztrálni. A kötet fejezeteinek megírásában és az illusztrációk elkészítésében számos szaktársunk is közreműködik.

 

A kötet tartalma:

 

Az Olvasóhoz

A temetkezési helyek jelentősége a természetes élővilág megőrzésében (Löki Viktor & Molnár V. Attila)

Kultúrtörténeti és néprajzi tényezők szerepe a magyar temetők kialakulásában és természeti értékeik fennmaradásában (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

A Kárpát-medencei és magyarországi temetők növényvilága (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Európai és kis-ázsiai temetők orchideái (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Temetők állatvilága (Molnár V. Attila, Löki Viktor et al.)

A temetési rítusokhoz és temetőhasználathoz kapcsolódó viselkedésformák evolúciós háttere és összefüggései (Szabó Lajos)

Temetők kezelésének és fenntartásának természetvédelmi kérdései: hagyományok és realitások (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Legértékesebb temetők: javaslatok a védelemre (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Köszönetnyilvánítás

Irodalomjegyzék

 

A kötet megjelenése 2019. januárjára várható. Könyvesbolti forgalomba nem kerül, 5000 Ft/db áron beszerezhető lesz a szerzőktől. További információk: kitaibel.konyv@gmail.com

A kutatói blog hasznáról

Blogomat 2013. áprilisban indítottam el a Szentágothai Ösztöndíj „hatására”. Akkor még nem sejtettem, hogy ez valóban új és hasznos kommunikációs csatornát jelent a munkámban. Már eddig több olyan eset történt, amely hatékonyan segítette kutatómunkámat. Most ezek közül mutatok be néhány példát.

Máté András a blogomról szerzett tudomást a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) egy temetői előfordulásának megtalálásáról. Ennek következménye lett az az együttműködés, amely ennek a hazánkból korábban kipusztultnak hitt cserjefaj újabb tizenegy temetői előfordulásának megtalálását eredményezte. Erről írt cikkünket reményeink szerint benyújthatjuk közlésre.

 

Amikor idén tavasszal véletlenül rábukkantunk a dán kanálfű (Cochlearia danica) első hazai állományára, erről szintén írtam egy bejegyzést, amelyet a botanikusok levelezőlistáján is reklámoztam. Szinte biztosra vettem, hogy a növény előkerül másutt is ezért írtam a következőket: „Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy érdemes az alábbi képeken bemutatott növény esetleges további hazai előfordulásaira figyelni, amelyekről – társszerzőség reményében – örömmel veszünk értesítést.” Szerencsére ennek híre közvetetten eljutott a botanikus Mesterházy Attila fülébe, aki tőlünk függetlenül bukkant rá a növényre a Dunántúlon. Felfedezéséről másképpen valószínűleg nem értesültünk volna. A faj előfordulását tárgyaló cikk írása itt is megkezdődött.

 

 

Kovács Gergely a blogomról értesült a temetők növénytani értékeiről és hívta fel édesapja figyelmét a témára. Ennek eredménye lett az apró nőszirom (Iris pumila) állományának előkerülése a nagyiváni ótemetőből, amely fajról korábban csak annyit tudtunk, hogy van egy régi, megerősítetlen adata Nagyiván helymegjelöléssel.

Ezen felül is több értékes közlést kaptam temetőkben talált érdekes növények előfordulásairól, legutóbb például tegnapelőtt. Nagy Zsolt néprajzkutatótól, aki jelenleg farmakobotanikai tanulmányokat folytat. Levelének néhány részletét, valamint küldött fényképeit szíves beleegyezésével van szerencsém itt is közzétenni:

„Néhány hete találtam rá kutatói blogjára, melynek bejegyzéseit (a régiekkel együtt) azóta folyamatosan olvasom, követem. Innen értesültem egyik fő kutatási témájáról, területéről, mely a temetkezési helyek orchideafajaihoz kapcsolódik. Tisztelettel közlök Önnel néhány általam idén (2016) rögzített adatot orchideafajok előfordulásáról a Maros megyei Geges (ma Ghineşti) református temetőjének területéről. Ugyan nem vagyok botanikus …, de hét éve végzek Erdély különböző pontjain különböző etnopomológiai és etnobotanikai kutatásokat néprajzkutatóként (a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem oklevelet, ahol többek között etnobotanika, etnofarmakobotanika stb. tárgyakat is hallgattam), illetve jelenleg a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának kertészmérnöki képzésén negyed éves hallgatóként farmakobotanikai témában írom államvizsga-dolgozatom.

Mintaterületem 957 ha kiterjedésű, nagyrészt Natura 2000-es terület, amelybe a fent említett település temetője is beletartozik. Az eddigi terepmunka során a temető területén és közvetlen környezetében a következő Orchidaceae fajokat sikerült felvételezni (a dátumok az idei virágzás idejét is jelzik):

2016. április 16. Anacamptis morio – Nagy Zsolt felvétele

 

2016. május 21. Neotinea tridentata  – Nagy Zsolt felvétele 

 

2016. június 17. Gymnadenia conopsea  – Nagy Zsolt felvétele

Az Anacamptis egészen közönséges, szinte tömeges, míg a másik kettő csak helyenként, néhány példányban volt fellelhető….”

Eddig az idézet.

A levélen fellelkesülve, gyorsan megnéztem temetői adatbázisunkat, de a szóban forgó temetőben még nem jártunk, pedig Maros megyében összesen 41 temetőben fordultunk meg. Közülük 8 esetben találtunk orchideák előfordulását (4 esetben 1-1 fajt, 3 esetben 2 fajt es a egy esetben temetőben 4-et). Mindösszesen 6 orchideafajt talaltunk: Anacamptis coriophora, Anacamptis morio, Epipactis palustris, Neotinea tridentata, Platanthera bifolia, Spiranthes spiralis.

Ezen felül az alábbi értékes fajok előfordulásait jegyeztük még fel Maros megyei temetőkben: Adonis vernalis, Aster amellus, Carlina acaulis, Chamaecytisus albus, Dictamnus albus, Eriophorum latifolium, Gentiana cruciata, Jurinea mollis, Linum flavum, Ornithogalum brevistylum, Phlomis tuberosa, Polygala major.

Nagy Zsolttal történt további levélváltás során kiderült, hogy a felsorolt fajok közül 4 a gegesi temetőben is megtalálható. Mindezek alapján a temetőről látatlanban is úgy gondolom, hogy erdélyi viszonylatban is szép és értékes flórával rendelkezik, ahol igencsak érdemes lenne keresni az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) is. Talán még kóróban is megtalálható…

Jelen bejegyzés közzétételét részben az inspirálta, hogy más érdeklődőket is rávegyen a temetők növényvilágának tanulmányozására. A témáról írott cikkeink itt és itt elérhetők.

Erdélyi temetők ősszel

Az elmúlt napokban a Növénybiológus MSc-szakos hallgatók ’Növényismeret’ című tárgyához tartozó terepgyakorlaton jártunk Erdélyben. Célunk a tavaszi és nyári időszakban már felmért temetők ismételt meglátogatása, az őszi aspektusban észlelhető növények keresése és azonosítása volt.

A hallgatók (Fekete Réka, Molnár Dávid és Süveges Kristóf)

Sejtésünk beigazolódott: az őszi füzértekercset (Spiranthes spiralis) több temetőben is megtaláltuk

Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) termésben

 

Szártalan bábakalács ’száras’ alakja (Carlina acaulis subsp. simplex)

Buglyospáfrány (Phegopteris connectilis)

Síron növekedő fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)