Ajándék a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső-herbáriuma számára

Értékes - főleg a Balaton-felvidékről és a Bakonyból származó - herbáriumi lapokkal bővül a gyűjteményünk

Az ajándékot Mészáros Andrásnak (Pécsely) köszönjük!

Közvéleménykutatás a tudományos célú herbáriumi gyűjtésről

A XII. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencián, 2018. február 24-én vitaestet szervezünk Természettudományi gyűjtemények és Természetvédelem címmel. Ennek előkészületeként szeretnénk tájékozódni a magyarországi botanikus és természetvédő szakma képviselőinek a témával kapcsolatos véleményéről. Kérjük segítse munkánkat egy kérdőív kitöltésével és az

mva@science.unideb.hu

címre történő visszaküldésével. A beérkezett válaszokat név nélkül tartjuk nyilván. A kérdőívet elküldjük a caltha-levelezőlistára, valaamint a konferencia regisztrált részvevőinek és közzé tesszük a rendezvény honlapján is. Ezen felül örömmel vesszük a kérdőív terjesztését további potenciális válaszadók között is.

Cikk az ELTE Füvészkert herbáriumáról

Nótári Krisztina első szerzőségével megjelent az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjének növénygyűjteméyét (BPU) bemutató cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Az adatbázis magyarországi, nem kultivációból származó példányainak főbb adatait elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk, igény szerint részletesebb adatokat is közlünk.

Összefoglalás – Dolgozatunk az ELTE Füvészkert herbáriumát (BPU) mutatja be annak 2013-as állapota alapján. A herbárium kb. 16 000 példányáról készült fényképekről a cédulákon szereplő adatokat OpenOffice Calc táblázatba rögzítettük. Összesen 16 európai országból származnak a lapok. Ezek közel 80%-a magyarországi, 12%-a romániai, 5%-a szlovákiai. A hazai példányok közel 70%-a Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik. Az 1850 és 2007 között keletkezett példányok több mint 70%-át 1931 és 1960 között gyűjtötték. A példányok harmadát Soó Rezső gyűjtötte, de kiemelkedő Felföldy Lajos, Simon Tibor és Priszter Szaniszló hozzájárulása is. Felföldy Lajos és Simon Tibor több mint 60 éven át gyarapították a gyűjteményt.

Abstract – The paper introduces the herbarium of Eötvös Loránd University (BPU), currently stored at the Botanical Garden of the University, according to its state in the year 2013. The BPU herbarium consists of ca. 16 000 specimens the relevant data of which have been organised into an OpenOffice Calc spreadsheet database. The specimens were collected in 16 European countries, mainly in the current territory of Hungary (80%), Romania (12%) and Slovakia (5%). Other countries are represented with very few specimens. The vast majority (ca. 70%) of the Hungarian specimens were collected in Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár-Bereg counties. Although the gatherings cover a century and a half period of time, the most rapid growth of the collection took place from the 1930s to the 1960s. The most prolific collectors were Rezső Soó and his followers: Lajos Felföldy, Tibor Simon and Szaniszló Priszter. Felföldy and Simon enriched the collection through more than 60 years. Data on the native plants collected in the present-day Hungary are summarized in Electronic Appendix 1. (incl. taxon name, settlement, collecting year, collector, file name of documentary photograph).

Hivatkozás:

Nótári K., Nagy T., Löki V., Ljubka T., Molnár V. A. & Takács A. (2017): Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU) / The herbarium of the Botanical Garden of Eötvös Loránd University (BPU). – Kitaibelia 22(1): 55–59.

Emlékezés Felföldy Lajosra

Megjelent a tavaly elhunyt Felföldy Lajos életét és tevékenységét felidéző közleményünk a Kitaibelia című botanika-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. számában. Az írásban az életrajzi adatok és a tudományos munkásság főbb állomásai és eredményei mellett igyekeztünk felidézni  Lajos bácsi feledhetetlenül eredeti, lázadó, életigenlő és iskolateremtő személyiségét is.

A megemlékezés letölthető innen.

Összefoglalás – Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

Abstract – Lajos Felföldy (1920–2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947–1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958–1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled ‘Vízűgyi Hidrobiológia’. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

Hivatkozás:

Molnár V. A., Csányi B., Vidéki R., Bauer N., Dolánszky F., Papp V. G., Nótári K., Buczkó K., Gulyás P. & Virók V. (2017): Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist. – Kitaibelia 22(1): 3–25.

Ismeretterjesztő cikk a herbáriumok hasznáról

Az Élet és Tudományban két hete megjelent cikkben a herbáriumok históriáját foglaltuk össze, az e heti számban megjelent írásban pedig a hasznukról lehet olvasni.

Napjainkban a digitális technikának köszönhetően a növénygyűjtemények feldolgozásában és felhasználásában is új dimenziók tárulnak fel. A herbáriumi lapokról készített nagyfelbontású digitális másolatok, valamint a példányokhoz kapcsolódó információk adatbázisba rendezése lehetővé teszi a gyors, egyszerű keresést és adatgyűjtést. Ezek az adatbázisok egyre több esetben online szabadon hozzáférhetők, ami nagy tömegű, hosszú távú tér- és időbeli adatsorok összeállítására kínál lehetőséget. Az adatok tetszés szerinti csoportosíthatóságával, kereshetőségével az online elérhetőség forradalmasította a herbáriumok sokrétű felhasználását.

Hivatkozás
Takács A., Nagy T., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 2. Mire jók a növénygyűjtemények? – Élet és Tudomány 72(24): 752–754.

Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg ’A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.

 

Hogyan készítsünk herbáriumot?

(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)



A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.

Hivatkozás

Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.

Takács Attila doktori (PhD) védése

A tegnapi napon Takács Attila tanítványom sikeresen megvédte doktori (PhD) értekezését, amelyhez ezúton is gratulálok!

 

 

 

Az alábbiakban a nyilvános vita vége felé elmondott méltató hozzászólásom szerkesztett, bővített szövegét teszem közzé:

Kedves Egybegyűltek!

A 20. század második felére kialakult szemlélet szerint a herbáriumi gyűjtés idejétmúlt dolog, hiszen a növényfajok előfordulásai éppen olyan jól dokumentálhatók növényfényképek segítségével. A mai nap viszont fényesen igazolja, hogy a herbáriumok milyen jelentős információs aranybányák, hiszen a fényképekből – ellentétben a herbáriumban megőrzött növényekkel – nem lehet például DNS-t kivonni, epidermisz-nyuzatot készíteni, a felszínükre tapadt kovaalgákat vagy nehézfémtartalmukat, sztómasűrűségüket stb. tanulmányozni és a többi….

„Sokat gondolkodom a ″modern″ botanikusok mentalitásán, akik nem gyűjtenek. A Növénytár herbáriumában alig van az utolsó 3-4 évtizedben szedett anyag. …  alig van hét, mikor 2-3 ifjú füvész ne motoszkálna herbáriumban, de kérdésemre, hogy miért nem gyűjtenek, bizonytalan vállvonogatás és néhány átlátszó kifogás a válasz. Pedig napjainkban, mikor a mohó, pénzéhes civilizáció baromi gépeivel és kultúrátlan Amerika-utánzásával pusztítja, dúlja országunkat, mikor napról-napra tűnnek el élővilágunkkal együtt szép tájaink, különösen fontos lenne természeti értékeink gyűjtése legalább herbáriumba …

A modern botanikusnak ″nincs ideje″ - és szíve-lelke sem a herbáriumkészítés munkaigényességéhez, sem ahhoz, hogy elgyönyörködjék a szépen ″préselt″ fölragasztott és cédulázott lap esztétikájában, a régi mesterek kezevonásában, céduláik stílusában és a lapra ragasztott revíziócédulákról tükröződő szakmai fejlődésben, saját lapjain pedig a kirándulás, a fölfedezés és gyűjtés szívet melengető emlékében.” – írta az idén elhunyt Felföldy Lajos, az egyik legsokoldalúbb és legeredetibb Soó-tanítvány (Felföldy 2000: 81.).

A mai nap fényesen igazolja, hogy igaza volt Lajos bácsinak: „A növénygyűjtést tehát a kis-és nagyokosok, a jóra való restek és kényelmeskedők ál-természetvédelme és suttogó propagandája ellenére érdemes folytatni.”

Ha jól számolom kilenc évvel ezelőtt történt, hogy egy elsőéves BSc-hallgató sétált be hozzám, azzal, hogy ő a növények, a botanika iránt érdeklődik és e téren keres szakdolgozati témát (éppen csak azt nem mondtam Neki, mint hajdanán Soó Rezső az ifjú Jakucs Pálnak: – Gólya! Lovasszobrot nem akar a főépület elé?). Takács Attila nem csak magas termetével, szőke copfjával, fekete bölcsészkabátjával és tarisznyájával tűnt ki a tömegből, hanem érdeklődésével, ismereteivel is. Azon kivételesek közé tartozik, akik szinte kész növényismerettel érkeztek az egyetemre. Herbáriumi célra középiskolás korában, 2005. május 2-án szedte legelső növényeit, önállóan készített élőhelytérképet a Taktaközben és sorolhatnám.

Hamar bekapcsolódott a tanszéki munkába és kutatásokba. Tevékenységének sokrétűségét nem adja vissza teljességében a ma bemutatott doktori disszertációja, mert az szükségszerűen a tudománymetriai szempontokra koncentrál. Éppen ezért had emeljek én ki néhány egyéb szempontot.

Attila tevékenységének köszönhetően új lendületet kapott Tanszékünkön a herbáriumi gyűjtés: ő az a kutató, aki nemcsak learatja mások gyűjtésének elemzésével a babérokat, hanem új herbáriumi babérbokrokat is ültetget – mégpedig ezrével. 2015-ig 22 országból több mint 3000 herbáriumi példányt gyűjtött, mintegy 2000 lappal gazdagította a gyűjteményünket, de cserepéldányokat juttatott budapesti, berlini, prágai, helsinki, bécsi, pozsonyi, kassai, madridi és keszthelyi herbáriumoknak is. Nem csak a saját maga által gyűjtött lapok, hanem sokunk példányait preparálta, cédulázta és osztotta be. Részt vett a teljes debreceni, egri és ELTE füvészkerti, és a keszthelyi herbáriumi anyag digitalizálásában, adatbevitelében és hozzáférhetővé tételében.

A ma bemutatott eredményeken túl aktívan közreműködött számos hazai és külföldi terepi munkában, eljutottunk együtt például Portugáliába, Spanyolországba, Itáliába, Szicíliába, Lampedusára, Albániába, Törökországba. Részt vett hazai nyár-ültetvények, itthoni és külhoni temetők orchideaflórájának vizsgálatában, ritka és veszélyeztetett fajok talaj- és dns-mintáinak gyűjtésében, bekapcsolódott a rendszertan gyakorlatok és terepgyakorlatok vezetésébe, a Kitaibelia folyóirat szerkesztésébe. Utóbbi terheit mára szinte teljesen levette a vállamról.

Végezetül: meggyőződésem, hogy ez a védés jelentős esemény a debreceni botanikai hagyományok újjáéledése és a magyarországi Scientia amabilis szempontjából.

Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy elérkezett a mai nap!

Lassan kezdhetik alapozni azt a lovasszobrot!

-------------------------------

A védést követően Attila köszöntéseképpen, egy meglepetés-vetítést tartottunk, amely során az elmúlt évek közös élményeit elevenítettük fel. (Ezúton is köszönöm Nagy Timea, Sonkoly Judit, E. Vojtkó Anna, Löki Viktor, Ljubka Tibor, Bódis Judit és Donkó Bettina fényképeit!)

A következőkben ebből a vetítésből adok kis ízelítőt:



Első éves növénybiológus-hallgatóként (E. Vojtkó Anna felvétele)

Útban a látonyás időszakos tavacska felé a Donana Nemzeti Parkban

Siker! Görbült magvú, tetramer virágú látonyák tömegei között El Rocio-nál (Sonkoly Judit felvétele)

 

Persze a hasonló látonyázás kissé megviseli a cipőt (Mizsei Edvárd felvétele)

 

Sarkantyús sallangvirág-fényképezés Szerbiában

 

A nap nem ér véget este: készül a herbárium Gyergyóban (Bódis Judit felvétele)

 

Fontos a gondos és alapos préselés (E. Vojtkó Anna felvétele)

 

Bajuszvirág fényképezése (Törökország, Nagy Timea felvétele)

 

 

 

A herbáriumokról a televízióban

Az M1 Kék Bolygó 2016. június 20-án sugárzott című műsorában többek között szó esett a herbáriumok jelentőségéről. A műsorban szó esik a magyarországi orchideák virágzási idejének klímaváltozás által előidézett megváltozásáról  (kapcsolódó cikkünk itt) és a tekert csüdfű 131 éves herbáriumi példányról származó csíraképes magvakról (kapcsolódó cikkünk itt) is. Az adás megtekinthető itt (a herbáriumokról az 5. perctől kezdődően esik szó).

255 éve született Diószegi Sámuel

Ma 255 éve, 1761. január 5-én született Diószegi Sámuel debreceni református lelkipásztor, műkedvelő botanikus. A Református Kollégiumot járta, szorgalmas tanuló volt, különösen kitűnt a matematikában. Debrecenben teológiát végzett, majd 1784-től három éven át Hajdúböszörményben tanított. 1787-ben fél évig Kecskeméten volt ideiglenes tanár, majd Göttingenbe ment egyetemre, ahol mértant, természettant és orvostudományokat is hallgatott. 1789-től Hajdúnánáson, 1793-tól Hajdúböszörményben, 1803-tól Debrecenben volt prédikátor. 1789-ben vette feleségül Fazekas Máriát, a Lúdas Matyi szerzőjének nővérét. Házasságukból hét gyermek született. 1809-től esperes lett, majd egyházkerületi főjegyző. Dr. Földi János hatására, sógorával, Fazekas Mihállyal közösen írta a „Magyar Fűvész Könyv”-et, amely 1807-ben jelent meg és Linné rendszerét követte. Mint növényhatározó, a mű nem felelhetett meg az elvárásoknak. A későbbi korok „hivatásos” botanikusai ugyan több esetben nem értékelték nagyra Diószegi munkáját, holott annak komoly jelentősége van, ugyanis megteremtette a leíró növénytan és az alaktan magyar szaknyelvét és – ahol lehetséges volt a népi nevekből kiindulva – megalkotta a magyar flóra fajainak neveit. Diószegi Kitaibellel is levelezésben állt, aki a neki küldött Fűvész Könyvet levélben köszönte meg: „e számomra igen becses ajándékot, amelyért Önöket, érdemdús Uraim, örök hálám illeti, egyrészt, mert engem figyelmükkel kitüntettek, másrészt, hogy ezen éppoly nehéz, mint hasznos művet megírták. Ez nekem latinul megirandó művem: Flora Hungariae számára biztos vezérül fog szolgálni, mert a népies magyar nevek gyűjtésében magam is fáradoztam, de eddig sajnos kevés sikerrel.” [Ernyey József fordítása Rapaics (1928: 100.) cikkéből]. Diószegit a fűvészet miatt támadások érték, mert voltak, akik nem tartották illőnek, hogy egy pap botanizáljon. 1813-ban, nem sokkal halála és az egyedül jegyzett „Orvosi Fűvész Könyv” megjelenése előtt, megható hangú levélben búcsúzott Kitaibeltől: „Élj boldogul és halálom után tarts meg emlékedben, emlékezz meg arról az őszinte nagyrabecsülésemről és véleményemről, amellyel reád mindig tekintett – Diószegi Sámuel” [Rapaics (1928: 101.)].

A Magyar Fűvész Könyv címlapja

 

Diószegi Sámuel debreceni domborműve a Kós Károly Szakközépiskola Diószegi Sámuel Botanikus Kertjében (Hlavács Viktor alkotása)

Diószegi aláírása

Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály szobra a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében

Kitaibeltől származó, Diószegire és a magyar növénytani szaknyelvre vonatkozó feljegyzés: ”Samuel Diószegi, Prediger in Böszörmény, Mitarbeiter dr. Földi, besitzt die ungarische botanische Terminologie, oder weiss sie doch zu verschaffen.” azaz „Diószegi Sámuel böszörményi prédikátor, dr. Földi munkatársa, birtokában van a botanika magyar terminológiájának, vagy azt meg fogja tudni alkotni.”

Zelnicemeggy (Prunus padus) Diószegitől kapott lapja Kitaibel herbáriumában

Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) Diószegitől származó lapja Kitaibel herbáriumában

 

Diószegi sírja a debreceni köztemetőben



További olvasnivaló:

Molnár V. A.(2007): A „Magyar Fűvész Könyv” megjelenésének 200. évfordulójára. For the 200th anniversary of the publication of the first Hungarian Flora in the Linnean system. – Botanikai Közlemények 94(1-2): 141–153.

Ismeretterjesztő cikk az IPM-ben

Megjelent az Interpress Magazin 2016. januári számában Takács Attilával és Nagy Timeával közösen írt, Herbáriumok: porosodó szénakazlak, vagy információs aranybányák? című ismeretterjesztő cikkünk.

   

 

A közlemény letölthető innen.

Nagylelkű adomány Tanszékünk herbáriuma számára

Virók Viktor az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa (aki a Debreceni Egyetemen szerzett biológus diplomát) nagylelkű adománnyal örvendeztetett meg bennünket, mintegy 3500 lapot számláló herbáriumi gyűjteményét a DE TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső herbáriumának adományozta. Az anyag legnagyobb része a Tornai-karszt magyarországi és szlovákiai részéről származik és mintegy 800 Farkas Rolandtól származó lapot is tartalmaz. Viktor egyúttal adatbázisban is rendelkezésünkre bocsátotta az anyagot.

 

Nagyon szépen köszönjük!!!

 

A lapok nagyon gondosan preparáltak, pontosan datáltak és lokalizáltak.



Cikk a Preslia című folyóiratban

Megjelent cikkünk a Cseh Botanikai Társaság Preslia című folyóiratában, a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) herbáriumban tárolt magjainak hosszú távú csíraképességéről.

A közlemény letölthető innen.

 

Abstract

Long-term seed viability is of crucial importance for short-lived species, since persistent seed banks can buffer the fluctuations in the establishment of plants from year to year. Temporarily flooded habitats are an unpredictable environment for plants, and for some species the only chance they have of surviving is the formation of persistent seed banks. Astragalus contortuplicatus is an annual species of periodically flooded habitats and is considered an endangered species in Hungary. Altogether 1993 seeds of this species were tested in a germination experiment: 1200 were freshly harvested and 793 were collected from herbarium specimens of various ages. Seed viability was tested using the germination method. The freshly harvested seeds were used for selecting the best out of seven frequently used dormancy-breaking methods for this species. The highest percentage of germination was recorded for the combined treatment of scarification and light. Thus, this method was used to test the viability of the seeds collected from herbarium specimens. The oldest seeds that germinated were 131 years old. Until now there are no records of seeds of herbaceous legumes germinating that are more than 100 years old. This record is the 9th oldest of all the literature records of viable seeds originating from biological collections. All the seeds that germinated developed into healthy, fertile plants, the seeds of which also readily germinated. Fitted linear regression showed a significant negative relationship between seed age and percentage germination. Based on this linear regression the calculated theoretical maximum viability is 309 years. Our results suggest that seeds of A. contortuplicatus stored in collections can be successfully used in this species’ reintroduction for conservation purpose, to areas in which the plants were collected.

Fig. 2. – (A) Herbarium specimen of Astragalus contortuplicatus collected by Borbas in 1883 near Bačka Palanka (‘Palanka’) and its offspring, (B) seeds, (C–D) germinating seeds in Petri-dish, (E-F) transplanted seedlings, (G) detail of a flowering and fruiting specimen, (H) flowering specimens. Photo: A. Molnar V.

Hivatkozás:

Molnár V. A., Sonkoly J., Lovas-Kiss A., Fekete R., Takács A., Somlyay L. & Török P. (2015): Seed of the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus, can survive over 130 years of dry storage. – Preslia 87(3): 319–328.

Cikk az Applied Ecology and Environmental Research című folyóiratban

Megjelent online a No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids című cikkünk (szerzők: Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G.) az’Applied Ecology and Environmental Research’ című folyóiratban.

A teljes cikk letölthető innen.

Abstract

Pollination crisis (the decline of pollinator populations) is a global phenomenon which threatens biodiversity, human welfare and economy. The degree to which different plant populations/species are affected by pollination crisis is still unclear. In this study, long-term herbarium dataset was used to quantify the reproduction rate of Hungarian orchids between 1853 and 2008. We quantified fruit-set rate of 663 specimens belonging to 27 species. Data were available from an average of 10.3±9.3 localities, 76.5±43.2 years, and 23.4±25.6 specimens per species. Herbarium data were validated with field-observed data in case of the different pollination strategies. According to our results, the reproductive success of the vast majority of orchid species has not changed during time and pollination crisis is not apparent in Hungary at least until the end of the 20th century.

Bővül tanszékünk herbáriuma

 Az elmúlt két évben gyűjtött herbáriumi lapok felragasztva és felcédulázva várakoznak, hogy beosztásra kerüljenek a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső herbáriumába. A friss gyűjtésekben nemcsak hazai lapok találhatók meg, hanem például lampedusai, spanyolországi és törökországi kutatóutakon szedett növények is.

Gyűjteményünk gyarapodása az 1960-as évektől a 2000-es évekig megakadt, de szerencsére az utóbbi évtizedben ismét megindult. (A Soó-herbáriumról többet lehet megtudni ebből a cikkből.)

Végül mindazoknak akik eddig nem olvasták ajánlom Felföldy Lajos Soó Rezsőről írt nagyon tanulságos és érdekes megemlékezését, amely a Tilia 8. kötetében jelent meg. Az írás 81-84. oldalán például a herbáriumról és az új lapok beosztásáról olvashatunk.

Látogatás a kolozsvári herbáriumban

A héten Löki Viktor, Fekete Réka, Ljubka Tibor és Lovas-Kiss Ádám látogatást tettek a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem 'Alexandru Borza' Botanikus Kertjének herbáriumában. Ez a gyűjtemény nagyon értékes forrása a hazai flóráról a 19. században és a 20. század első felében összegyűjtött ismereteknek, hiszen Soó Rezső kolozsvári professzorságának kezdetén, 1939-ben a debreceni Tudományegyetem herbáriumának egy részét ide költöztette. 

Tanítványaim csaknem 2200 hazánk jelenlegi területén gyűjtött példányt archiváltak a hazai veszélyeztetett növényfajok készülő herbáriumi adatbázisához, ezen kívül a kollekció összes európai orchideáját lefényképezték (további 907 lap). 

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuk munkáját illetve Ruprecht Eszter és Bartha László kolozsvári kollégák nélkülözhetetlen támogatását!

Ljubka Tibor és Fekete Réka munka közben (Lovas-Kiss Ádám felvétele)

Cikk a Debreceni Egyetem Soó Rezső Herbáriumáról a Kitaibelia-ban

Megjelent a Debreceni Egyetem herbáriumának (DE) legnagyobb részgyűjtemenyet, a „Soó Rezső Herbáriumot” (SRH) bemutató cikkünk. Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRH-ban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútum-táblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus Mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk (az 563. oldalas dokumentum letölthető innen). Az első szerző  tudományos célra, külön megkeresés alapján  részletesebb adatokat is szívesen közöl.

A cikk letölthető innen.

Takács A., Nagy T., Fekete R., Lovas-Kiss Á., Ljubka T.,  Löki V., Lisztes-Szabó Zs. & Molnár V. A. (2014):  A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I. A „Soó Rezső Herbárium”. – Kitaibelia 19(1): 142–155.

Lezárult a közvéleménykutatás a herbáriumi gyűjtésről

Május elsején lezárult az itt a blogon a herbáriumi gyűjtésről 2014. február 27-én indított közvéleménykutatás. Ennek az eredményéről és tanulságairól számolok be ebben a bejegyzésben, de először megköszönöm mindenkinek, aki válaszolt a kérdésekre!

Összesen három kérdésre vártam a válaszokat.

Egyrészt arra voltam kíváncsi, hogy a blog olvasói gyűjtenek-e herbáriumi célra növényeket? Összesen 175-en válaszoltak erre a kérdésre, mégpedig 52 válaszadó ’igen’-nel és 123 olvasó ’nem’-mel. 

 

A 161 herbáriumi gyűjtést nem végző válaszoló, legnagyobb részben (51,6%) fényképes dokumentáció készítésével indokolták döntésüket, emellett húszan (12,4%) természetvédelmi okra hivatkoztak. Figyelemre méltó, hogy 17 válaszoló (10,6%) egyáltalán nem látja értelmét a herbáriumkészítésnek.  

Kíváncsi voltam arra, hogy mi a véleménye a blog olvasóinak a veszélyeztetett fajok herbáriumi célú gyűjtéséről. A 177 válaszolónak csaknem kétharmada (62,7%) szerint ’Tudományos szempontból lehet haszna, de természetvédelmi szempontból káros’, 10,7% szerint ’nem szükséges és nem hasznos’ és 26,6% szerint ’szükséges és hasznos’.

A közvélemény-kutatás alapvető tanulságait az alábbiakban látom:

1) A herbáriumi-gyűjtéssel kapcsolatos kérdések nagyon megosztják a botanika iránt érdeklődőket és a hazai többség véleménye nem esik egybe a herbáriumok szerepéről, jelentőségéről jelenleg elfogadott nemzetközi vélekedéssel;

2) A válaszolóknak kevesebb, mint harmada (29,7%) herbarizál, ami ahhoz képest kevés, hogy Linné (1751: 7.) szerint „Herbarium praestat omni Icone, necessarium omni Botanico” (azaz: a herbárium jobb bármely ábrázolásnál és minden botanikus számára szükséges), de mégsem lehet azt mondani, hogy hazánkból teljesen kivezett a herbárium készítés hagyománya vagy azt csupán néhány ember műveli;

3) A herbáriumi gyűjtéssel szembeni legjelentősebb érv a válaszadók többsége szerint növényfajok fotódokumentációjának készítése. Emiatt egy későbbi blogbejegyzésben fogok beszámolni arról, hogy azokra a tudományos és egyéb célokra, amelyekre sikeresen használtak herbáriumi példányokat, alkalmazhatók-e növényfényképek;

4) A herbáriumi gyűjtéssel, különösen veszélyeztetett fajok esetében komoly ellenérveknek tűnnek a természetvédelmi megfontolások. Azt a kérdést, hogy a herbáriumi gyűjtés valójában milyen hatással van veszélyezetett fajokra tudomásunk szerint tudományosan még nem vizsgálták, de ilyen kutatásokra szükség lenne;

5) Annak ellenére, hogy az utóbbi években a herbáriumoknak újabb és újabb. rendkívül érdekes tudományos és természetvédelmi alkalmazásai jelentek meg, a növénytan iránt vélhetően érdeklődő blog-olvasók között jelentős arányban találhatók olyanok, akik a herbáriumi gyűjtést nem tartják szükségesnek és hasznosnak (és annak nem látják értelmét). Emiatt szükséges a herbáriumok széleskörű felhasználhatóságának minél szélesebb körben történő bemutatása.

Cikk a Magyar Tudományban

Megjelent 'A herbáriumok jelentősége a klímaváltozás kutatásában' című cikkem Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben alapított folyóirata, a Magyar Tudomány áprilisi számában. A teljes szöveg elérhető html formátumban a folyóirat honlapján, illetve pdf-ben a ResearchGate-en.

A Diószegi Szeminárium következő előadása

Szívesen látunk minden kedves érdeklődőt a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékének előadássorozata, a Diószegi Szeminárium következő előadásán:

Takács Attila, Nagy Timea, Fekete Réka, Lovas-Kiss Ádám, Ljubka Tibor, Lisztes-Szabó Zsuzsa & Molnár V. Attila: A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék Soó Rezső herbáriumának adatbázisa.

Helyszín: Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Diószegi Szeminárium (Élettudományi épület I. Emelet, 1.035 terem).
 
Időpont: 2014. február 27., 17 óra

Minden érdeklődőt nagy szeretettel látunk!

Előadás a DE Evolúciós Állattani Tanszék szemináriumán

A Debreceni Egyetem TTK Evolúciós Állattani Tanszékének szemináriumán, 2014. február 27-én (csütörtökön), 12:00 órától tartok előadást

A természettudományos gyűjtemények a 21. században: molyrágta ócskaságok vagy információs aranybányák?

címmel.

Helyszín: DE Evolúciós Állattani szemináriumi terem, Élettudományi Épület, 2. szakasz, földszint, F 201-es terem

Minden érdeklődőt nagy örömmel látok!