Ismeretterjesztő cikk a növénygyűjteményekről

Az Élet és Tudomány című hetilap e heti számában jelent meg ’A herbáriumok históriája és haszna’ c. két részes ismeretterjesztő cikkünk első írása. A herbáriumok készítése mintegy fél évezredes múltra tekint vissza. A cikk a történeti vonatkozásokat igyekszik áttekinteni, megtudhatjuk például belőle, hogy hány leíratlan faj rejtőzködhet a herbáriumokban. Megismertetjük az Olvasót a herbárimokban használatos szakkifejezésekkel és azokkal a műkedvelő és autodidakta botanikusokkal (volt közöttük olajbányász éppúgy, mint törvényszéki bíró vagy műbútorasztalos), akik meghatározóan járultak hozzá a magyar herbáriumok gyarapításához. A herbáriumok felhasználása sokáig a növényfajok alaktani tulajdonságainak, valamint elterjedésének dokumentálására korlátozódott, de napjainkra bebizonyosodott, hogy ezek a gyűjtemények felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek és felhasználási lehetőségeik messze túlmutatnak a klasszikus botanika határain. A két hét múlva megjelenő folytatásban arról lesz szó, hogy a milyen tudományterületek és mi mindenre használhatják a herbáriumokban megőrzött információkat.

 

Hogyan készítsünk herbáriumot?

(avagy egy terjedelmi okok miatt a cikkből kimaradt ábra)



A herbáriumkészítés terepen a kiszemelt példány begyűjtésével kezdődik (1). A régi botanikusok gyűjtőszelencében (2) szállították a példányokat, manapság könnyebbséget jelent a nejlonzacskó. A szép herbárium készítéséhez fontos a példányok gondos preparálása (3), préselése (4) és az itatóspapírok cseréje. A felragasztott, gyűjtési adatokkal felcédulázott lapokat (5) rendszerezve kerülnek a gyűjteménybe (6). – Nagy Timea rajzai.

Hivatkozás

Nagy T.,Takács A., Molnár V. A. (2017): A herbáriumok históriája és haszna 1. A szárított kerttől a modern gyűjteményekig. – Élet és Tudomány 72(22): 687–690.