Papirusz és papír – A növények "emlékezete"
A papiruszpalka (Cyperus papyrus) az ókori
írásbeliség egyik ikonikus növénye. Később a fa cellulóza vált a papírgyártás
fő nyersanyagává. A növények tehát nemcsak táplálták az embert, hanem lehetővé
tették az emlékezet, az adminisztráció, a könyvek, a tudomány, a térképek, a
levelezés, a vallási szövegek, a szerződések, a hivatalok és az oktatás anyagi
hordozóit is. Az emberi gondolat sokáig növényi szöveteken, növényi rostokon és
növényi sejtfalakon utazott tovább.
A szár, amelyre birodalmak írtak
A papirusz a növények és
az írásbeliség egyik legszebb találkozása. Az ókori Egyiptomban a Nílus menti
mocsarak növényéből olyan íráshordozót készítettek, amelyen adólisták, levelek,
vallási szövegek, orvosi receptek, irodalmi művek, hivatalos iratok és
magánüzenetek maradhattak fenn. Mazza (2021) szerint az ókori mediterrán
világban a papirusz nem egyszerűen technikai alapanyag volt, hanem a szövegek
anyagiságának egyik meghatározó formája. Maga a „papír” szó is a papirusz
nevének nyelvi örökségét őrzi. A növény szára így nemcsak biológiai képlet,
hanem civilizációs felület lett: rajta vált a pillanatnyi beszéd maradandó
nyommá.
A papirusz készítése: növényi anatómia írófelületté alakítva
A papirusz készítése
alapvetően növényi szövetek ügyes feldolgozása volt. A szár belső, szivacsos
bélrészét vékony csíkokra vágták, ezeket egymás mellé fektették, majd
keresztirányú második réteggel fedték. Nedvesítés, préselés és szárítás után a
növény saját nedvei és sejtfalai összetapadó, simítható lapot adtak. Ez nem
azonos a mai értelemben vett papírral, mert nem szétrostált cellulózpépből
készült, hanem hosszanti növényi szövetcsíkokból. Mégis ugyanaz az alapelv
rejlik mögötte: a növényi sejtfal mechanikai szilárdságát az ember információhordozóvá
alakította.
A növényi sejtfal mint emlékezetanyag
A papirusz, a
kéregpapír, a rongypapír és a modern faalapú papír közös alapja a növényi
sejtfal. A cellulóz hosszú, rendezett láncai szilárdságot adnak a növényi
szöveteknek, és éppen ez a szilárdság tette őket alkalmassá írásra,
nyomtatásra, csomagolásra és archiválásra. A papír tehát megszelídített
sejtfal: a fa, a fű, a kender, a len, a bambusz vagy a cukornád rostjaiból
olyan lap készül, amelyen emberi jelek rögzíthetők. A gondolat nem lebeg
testetlenül; hordozója gyakran növényi eredetű anyag.
A papirusztól a papírig
Az emberiség sokféle
íráshordozót használt: agyagtáblát, kőfeliratot, viasztáblát, pergament,
fakérget, bambuszlapocskákat, selymet és papiruszt. A papír igazi áttörése
Kínához kötődik, ahol a hagyomány Cai Lun nevéhez kapcsolja a papírkészítés
tökéletesítését. A korai papírok különféle rostos anyagokból, például rongyból,
kenderből, fakéregből és más növényi eredetű nyersanyagokból készültek. A papír
előnye az volt, hogy viszonylag könnyű, hajlítható, írható, sokszorosítható és
később nyomtatásra is alkalmas lett. Nem véletlen, hogy terjedése együtt járt a
hivatalok, könyvtárak, kereskedelem, oktatás és vallási szövegek terjedésével.
A darazsak leckéje
A papírkészítés
gondolatát a darázsfészkek is inspirálhatták (Laws 2012): a darazsak megrágott
növényi rostokból, nyálukkal kevert cellulózos pépből készítenek könnyű, de
meglepően erős fészekanyagot. Akár pontos történeti magyarázatként, akár
tanulságos hasonlatként tekintünk erre, a lényeg ugyanaz: a növényi rostok
aprítása, nedvesítése, összenyomása és szárítása új anyagot eredményez. A
természetben a darázs fészket épít belőle; az ember könyvet, levelet,
oklevelet, újságot és térképet.
Kéreg, bambusz, rongy és fa
A papír nem mindig
jelentett kivágott fát. Az azték és más közép-amerikai kultúrák fakéregből
készítettek íróanyagot; Kínában a bambusz, kender és rongy fontos nyersanyag
volt; Európában sokáig a rongypapír dominált, vagyis a len- és kendertextíliák
második élete lett a könyvek és iratok alapja. A faalapú papír csak a 19.
században vált igazán meghatározóvá, amikor a növekvő olvasóközönség, a sajtó,
a könyvkiadás, a hivatalok és az ipari termelés sokkal több papírt igényelt,
mint amit a rongyokból elő lehetett állítani. Ekkor lett a modern papíripar
egyik kulcsszava a fa.
A faőrlemény és a cellulózpép kora
A 19. század közepén a
fa mechanikai őrlése és kémiai feltárása forradalmasította a papírgyártást. A
fa bőségesebb és iparilag jobban szervezhető nyersanyag volt, mint a rongy, de
más minőséget is adott. A lignint tartalmazó, gyengébb minőségű faőrleményes
papírok idővel sárgulnak és törékennyé válhatnak, míg a kémiailag feltárt
cellulózpép tartósabb és jobb minőségű papírt eredményezhet. A modern könyv,
újság, csomagolóanyag, karton, irodai papír és higiéniai papír története ezért
egyszerre erdészeti, kémiai, ipari és kulturális történet.
A nyomtatás növényi háttere
Gutenberg találmánya és
a nyomtatás forradalma gyakran technikatörténeti eseményként jelenik meg:
betűfém, sajtó, festék, könyvpiac. De a nyomtatás tömegessé válásához olcsó és
elérhető írófelület is kellett. Papír nélkül a nyomtatott könyv nem válhatott
volna olyan erős civilizációs eszközzé. A reformáció, a tudományos forradalom,
az iskoláztatás, a politikai röpiratok, az újságok és a modern közigazgatás
mind papírigényes folyamatok voltak. A növények itt nem a tartalmat adták,
hanem azt a fizikai alapot, amelyen a tartalom sokszorosíthatóvá vált.
A könyv mint növényi tárgy
A könyv szellemi
tárgynak látszik, de anyagában sokáig erősen növényi volt. Papír, vászonkötés,
farostlemez, keményítős ragasztó, növényi eredetű festékek, cserzőanyagok és
cellulózalapú hordozók mind részt vettek benne. A könyvtár ezért különös
növényi archívum is: fák, rostnövények és növényi polimerek átalakított
maradványai őrzik benne az emberi gondolatot. Ez a felismerés nem csökkenti a
szöveg értékét, hanem földközelibbé teszi: az eszme is anyagon ül, és ez az
anyag gyakran növényi eredetű.
Papír és hatalom
A papír nemcsak tudást,
hanem hatalmat is hordozott. Adónyilvántartások, birtoklevelek, bírósági
iratok, katonai parancsok, térképek, útlevelek, részvények, pénzek és
szerződések mind papíron működtek. Aki írt, nyilvántartott és archivált, az
uralkodni is tudott. A papír tehát nem ártatlan lap: lehetett a tanulás
eszköze, de lehetett megfigyelés, adóztatás, bürokrácia, gyarmati
adminisztráció és kisajátítás hordozója is. A növényi rostból készült lap az
emberi társadalom egyik legerősebb intézményi felületévé vált.
Térképek, herbáriumok és tudomány
A papír a tudományos
megismerésben is döntő szerepet játszott. Térképek, terepnaplók, herbáriumi
cédulák, növényrajzok, mérési jegyzőkönyvek, levelezések és publikációk nélkül
a modern természettudomány nem fejlődhetett volna úgy, ahogy fejlődött. A
botanikában különösen szép az önreflexió: növényeket gyűjtöttek, préseltek,
papírra ragasztottak, papírcédulán azonosítottak, majd növényi eredetű papíron
írtak róluk tudományos műveket. A növények tehát nemcsak tárgyai, hanem anyagi
feltételei is voltak a botanikai tudásnak.
A papír árnyoldala
A papír civilizációs
haszna óriási, de környezeti ára sem csekély. A faalapú papíripar
erdőgazdálkodást, ültetvényeket, vízhasználatot, energiát, vegyszereket,
szennyvizet és hulladékot jelent. Gavrilescu et al. (2012) szerint a cellulóz-
és papírgyártás környezeti terhelése a pulpolás és fehérítés folyamataihoz,
légszennyező anyagokhoz, szennyvizekhez, szerves terheléshez és
tápanyagkibocsátáshoz is kapcsolódik. Patel et al. (2021) a papíripari
szennyvízkezelés kapcsán hangsúlyozza, hogy a cellulóz- és papírgyárak jelentős
mennyiségű, összetett összetételű szennyvizet termelnek. A papír tehát tiszta
fehér lapként jelenik meg előttünk, de előállítása sokszor nem tiszta folyamat.
Újrahasznosítás: második élet a rostoknak
A papír egyik nagy
előnye, hogy rostjai bizonyos határig újrahasznosíthatók. Az újrahasznosítás
csökkentheti a friss rost iránti igényt, mérsékelheti a hulladéklerakást és
bizonyos környezeti terheket, bár a folyamat energiát, vizet és technológiát
igényel. A rostok minden újrafeldolgozáskor rövidülnek és romlanak, ezért a
papír körforgása nem végtelen. Mégis fontos: minden újrahasznosított lap egy
kicsit meghosszabbítja a növényi sejtfalak civilizációs életét. A papír
esetében az emlékezet anyaga maga is emlékezhet: volt már újság, doboz, füzet,
jegyzet, majd újabb lap.
Nem faeredetű rostok: régi-új lehetőségek
A papíripar nemcsak
fából élhet. A bambusz, a kender (Cannabis
sativa), a len (Linum
usitatissimum), a cukornád (Saccharum
officinarum) feldolgozásakor visszamaradó bagasse, a rizsszalma,
búzaszalma, kukoricaszár, nád, juta és más rostos növények is alkalmasak
lehetnek papíripari nyersanyagnak. Hammett et al. (2001) Kína papíripara
kapcsán mutatta be, hogy a nem faeredetű rostok valódi alternatívát
jelenthetnek, de technológiai, logisztikai és környezetvédelmi kihívásaik is
vannak. Liu et al. (2018) áttekintése szerint a nem faeredetű rostok különösen
ott lehetnek fontosak, ahol sok mezőgazdasági melléktermék áll rendelkezésre,
vagy a faalapú nyersanyag korlátozott.
A mezőgazdasági maradék nem hulladék
A szalma, bagasse,
kukoricaszár vagy más rostos mezőgazdasági maradék sokáig mellékterméknek, sőt
hulladéknak számított. Papíripari szempontból azonban ezek cellulóztartalmú
nyersanyagok. Hasznosításuk csökkentheti a hulladékégetést, helyi alapanyagot
adhat, és mérsékelheti az erdőkre nehezedő nyomást. Ugyanakkor nem szabad túl
egyszerűen kezelni a kérdést: a szalma és más maradvány a talaj
szervesanyag-utánpótlásában is szerepet játszhat, ezért teljes eltávolítása
talajromláshoz vezethet. A fenntartható papíripar nem pusztán azt kérdezi,
miből lehet papírt készíteni, hanem azt is, mennyit szabad elvonni a tájból.
A digitális világ sem anyagtalan
Gyakran mondjuk, hogy a
digitális korszak kiváltja a papírt. Részben igaz: e-mail, online folyóiratok,
elektronikus könyvek, felhőalapú dokumentumok és adatbázisok valóban
csökkenthetnek bizonyos papírhasználatot. De a digitális világ sem anyagtalan.
Szerverek, adatközpontok, energia, ritkafémek, képernyők, akkumulátorok és
hűtés kell hozzá. A kérdés tehát nem az, hogy a papír „régi rossz”, a digitális
pedig „új jó”, hanem az, hogy melyik információhordozót mire, mennyi ideig,
milyen energia- és anyagköltséggel használjuk. A papírnak továbbra is vannak
előnyei: olvasható áram nélkül, tartós lehet, jegyzetelhető, aláírható,
archiválható és tárgyként is fontos.
Papír nélkül más lenne az emlékezetünk
Az emberi emlékezet
biológiai, de a kulturális emlékezet anyagi. Amit nem írunk le, nem nyomtatunk
ki, nem archiválunk, nem térképezünk, nem jegyzünk fel, az könnyebben eltűnik.
A papirusz, pergamen, papír és könyv abban segített, hogy az ember ne csak a
saját agyában, hanem tárgyakban is emlékezzen. A növények itt az emberi időt hosszabbították
meg: egy gondolat túlélhette szerzőjét, egy törvény túlélhette a királyt, egy
herbáriumi példány túlélhette a tájat, amelyből gyűjtötték.
A növények emlékezete
A papirusz és papír
története azt mutatja, hogy a növények nemcsak testünket táplálták, hanem
gondolatainknak is testet adtak. A papiruszszár, a kenderrost, a lenrongy, a
bambusz, a bagasse és a fa cellulóza mind ugyanabba a nagy történetbe tartozik:
növényi sejtfalakból lett emberi emlékezet. A könyv, levél, térkép, oklevél,
újság és herbáriumi lap mind azt üzeni, hogy a civilizáció nem pusztán
eszmékből áll. Anyaga van, rostja van, szaga van, sárgul, szakad, ég,
újrahasznosul. És nagyon gyakran növényből készült.
Irodalom
Gavrilescu D., Puitel A. C., Dutuc G. &
Craciun G. (2012): Environmental impact of pulp and paper mills. –
Environmental Engineering and Management Journal, 11(1): 81–85. https://doi.org/10.30638/eemj.2012.012
Hammett A. L., Youngs R. L., Sun X. &
Chandra M. (2001): Non-wood fiber as an alternative to wood fiber in China’s
pulp and paper industry. – Holzforschung, 55(2): 219–224. https://doi.org/10.1515/HF.2001.036
Laws B. (2012): Ötven növény, amely megváltoztatta
a történelmet. – Kossuth Kiadó, Budapest, 224 pp. Fordította és magyar
vonatkozásokkal kiegészítette: Molnár V. Attila & Papp Mária.
Liu Z., Wang H. & Hui L. (2018): Pulping and
Papermaking of Non-Wood Fibers. In: Kazi S. N. (ed.): Pulp and Paper Processing.
– IntechOpen, London, pp. 3–32. https://doi.org/10.5772/intechopen.79017
Mazza R. (2021): Descriptions and the
materiality of texts. – Journal of Material Culture, 26(2): 129–148. https://doi.org/10.1177/1468794121992736
Molnár V. A. (ford.), Papp M. (lektorálta)
(2011): A növények ereje. Határtalan természet. – Reader’s Digest Kiadó Kft.,
Budapest. ISBN: 978-963-289-092-0.
Monte M. C., Fuente E., Blanco A. & Negro C.
(2009): Waste management from pulp and paper production in the European Union.
– Waste Management, 29(1): 293–308. https://doi.org/10.1016/j.wasman.2008.02.002
Patel K., Chaurasia D., Patel K., Kundu D. & Vyas P. (2021): Trends and strategies in the effluent treatment of pulp and paper industries: a review highlighting reactor options. – Current Research in Microbial Sciences, 2: 100077. https://doi.org/10.1016/j.crmicr.2021.100077
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése