Ma
este a feleségem – karantén indukált rendcsinálás közben – évtizedes elheverő
papírok között egy bekeretezett diapozitívot talált. Íme:
Elméláztam kissé felette. 1990. február 10-én (nyilván a vizsgaidőszak végeztével) elutaztam vonattal Nagyharsányba,
hogy lefényképezzem a magyar kikericset. Hazaérkezés után 7-10 nappal kézhez
kaptam az előhívott filmet, amelyet kisollóval négyzetekre („kockákra”) vágtam,
amelyeket diakeretbe helyeztem. Egy papírlapból akkora fecniket vágtam ki,
amely elfér egy diakeret egyik oldalán, erre 2 milliméteres betűkkel felírtam a
fajnevet, valamint a készítés helyét és idejét. Ezután a fecnit cellux-szal felragasztottam a keretre. (Manapság, a digitális
fényképezés idején kissé másként megy mindez.)
Mindennek idén volt harminc éve. A képet beszkennelés után megtekintve megállapítható: nem érte meg a
fáradságot…
 |
| Ennyire futotta... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése