Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii Molnár & Robatsch 1997)

A Tallós-nőszőfüvet (Epipactis tallosii) 1996-ban találtuk Vidéki Róberttel és Sulyok Józseffel a Felsőnyirádi-erdőben és a Bakonyalja úttörő florista-lepkész kutatójáról, Tallós Pálról (1931–1968) neveztük el. Az utóbbi évekre kiderült, hogy a faj a legelterjedtebb hazai orchideák közé tartozik és még Debrecen belterületén is előfordul, pedig Soó Rezső a 20. századi magyar botanika és az európai orchideakutatás meghatározó alakja úgy vélte, hogy a Cívisváros határában lehetetlen ott korábban nem regisztrált virágos növényfajt találni.

 

Tallós Pál tragikusan fiatalon elhunyt erdész-botanikus, a faj "névadója"

 

A Tallós-nőszőfű termőhelye egy debreceni parkban
(a lelőhely megtalálását Lisztes-Szabó Zsuzsának köszönhetjük)

Alaktani jellemzés

(7–)10–40(–80) cm magas virágzó hajtásokat hozó növény. A lomblevelek száma (1–)4–6(–9), az alsók kerekdedek vagy széles lándzsásak (1–5 cm hosszúak és 1–3 cm szélesek), a felsőbbek keskenyek (4–6 cm hosszúak és 1–3 cm szélesek). A virágzat (1–)3–18(–29) cm hosszú, (1–)6–20(–40) virágú, többé-kevésbé egyoldalú. A kocsányok 2–7 mm hosszúak, zöldes színűek. Az alsó murvalevél (10–)13–25(–42) mm hosszú és (2–)4–6(–18) mm széles, általában rövidebb mint a hozzá tartozó virág, amelynek hosszúsága (14–)18–25(–30) mm között változik. A külső leplek keskeny lándzsásak, ívesen hajlók, belül zöldek, kívül enyhén barnásan futtatottak. A belső lepellevelek fehéreszöldek, gyakran rózsásan futtatottak. A mesochil szűk, az epichil középen zöldes, a szélén fehér, vagy ritkán halvány rózsaszín, pereme lefelé hajlik. Viscidiuma funkcióképtelen.

 Bimbós és virágzó példánya

 

Virágzatának részlete

Virága közelről

Elterjedés és hazai előfordulás

Hazánkból leírt faj, amely előkerült még Szlovákiában és Csehországban is. Észak-Olaszországból előkerült állományát külön alfajként írták le. Eddigi adatai alapján hazánkban zömében síksági élőhelyeken fordul elő (86 %), kisebb részben dombvidékeken találták (14 %).

Európai elterjedése (http://www.aho-bayern.de/epipactis/ep_tall.html nyomán)

 

Hazai előfordulásai

Élőhelyigény

A talaj mésztartalmára közömbös; hazánkban 12 termőhelyén a talaj kémhatása pH 5,5–7,9 között változott, átlagosan 7,0 volt. Nyirkos talajt, félárnyékot kedvelő, de mélyebb árnyékot is tűrő növény. Sokféle erdőtípusban előfordulhat: eddig hazánkban folyóártéri és patakparti ligeterdőkben, kékperjés tölgyesekben, nyírlápon, telepített nyarasokban, és gyertyános-tölgyesekben került elő, sokszor szegélyeken él. Legnagyobb populációi zavart vagy mesterséges faállományokban találhatók, sőt előfordul például tóparti strand fűzfái környékén, nyírott gyepben is.

 

Patakmenti termőhelye a Mecsekben

 

A Tallós-nőszőfű talajreakciója

Fenológia

Virágzása nálunk július második felében kezdődik és a legtöbb példány esetében augusztus közepéig befejeződik. Virágzásának átlagos középnapja augusztus 7. Termései szeptemberre–októberre érnek be. Különösen csapadékos években, nagy egyedszámú állományokban jellemző, hogy elsősorban a kisebb példányok megjelenése és virágzása sokáig elhúzódik: akár szeptember végén–október elején is lehet találni még nyíló virágú töveket.

 

A Tallós-nőszőfű hajtásai júniusban kezdenek megjelenni a talajfelszín felett.

 

Virágzási fenogram hazai herbáriumi példányok gyűjtési ideje alapján

Szaporodásbiológia

Önmegporzó faj. Szlovákiában a termésképzési arányt 83 % körülinek találták. Hazánkban 2009-ben 3 állomány 33 példányának 472 virágából 356 termés fejlődött, azaz a virágok 75 %-a porzódott meg. Egy termésben (13 tok vizsgálata alapján) átlagosan 4120 (min. 1490, max. 6510) mag fejlődik. Hajtásai általában nem alkotnak csoportokat, valószínűleg a vegetatív szaporodás e faj esetében alárendelt jelentőségű.

 

A Tallós-nőszőfű terméses hajtásai

Szlovákiai vizsgálatok  szerint a virágzó példányok évjáratonként 11–31 %-ban károsították különböző állatok, elsősorban csigák. Eddig hazánkban 105 flóratérképezési négyzetből került elő, túlnyomórészt az utóbbi 15 évben. Jelenleg nagy egyedszámú állományai ismertek hazánkban, amelyek részben ültetvényedőkben fordulnak elő, teljes hazai népességének becsült egyedszáma több tízezres nagyságrendű. A hazai- és nemes nyár klón ültetvények kiterjedésének jelentős és napjainkban is tartó növekedése számos populáció megtelepedésének kedvez. Állománya veszélyeztetettség közeli (NT) állapotú [142]. Védett faj, egyedenkénti természetvédelmi értéke 10.000 Ft.