Magyarország növényritkaságai: kárpáti sáfrány

A nősziromfélék közé tartozó sáfrány (Crocus) fajoknak hajtásgumójuk és sugarasan szimmetrikus virágaik vannak, lepelleveleik egyformák. Kora tavasszal vagy ősszel nyíló apró termetű növények. A sáfrány név évszázadokon keresztül az ősszel virágzó jóféle sáfrányt (Crocus sativus) jelentette. E ma már alig ismert növénynek a legtöbb ókori nép körében valóságos kultusza volt. Ezt a vadon jelenleg nem ismert sáfrányfajt évezredeken át termesztették sötét narancsszínű bibéjéért, amely illatos, gyógyító erejű és festésre alkalmas anyagokat egyaránt tartalmaz. A megszárított bibe fonál alakjáról nyerte a nevét, a crocos ugyanis fonalat jelent. A sáfrány szó viszont az arab sahafran, zafran (sárga) szóból származik. Európa népei a középkorban, a keresztesháborúk és a mórok révén ismerték meg. Nyugat–Európában a 12. század óta termesztették. Valamennyi sáfrány jellemzője az aranysárga színű bibe, mely a fajok egy részénél a lepellevelek közül messze kinyúlik.

A nagyon dekoratív nemzetség fajai javarészt magashegyiek, legnagyobb állományaik alhavasi-, havasi gyepekben élnek. Rendszerint innen „ereszkednek” le alacsonyabb régiókba – így Magyarország területére is. Erdélyben és a Balkánon ősszel virágzó fajok is vannak.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus Herbert) a Keleti–Kárpátokban, Észak–Erdélyben, a Podóliai–fennsík völgyeiben és Magyarországon, az Észak–Alföldön fordul elő. [A Bakonyalján és Belső–Somogyban élő, sokáig e fajba sorolt állományok a halvány sáfránnyal (C. vittatus) azonosíthatóak.] Két–három, széles levéllemezű, szálas–lándzsás levele van. Lepelcimpái tojásdadok, tompák vagy kicsípettek, csúcsuk alatt jellegzetes sötét, V- vagy szívalakú mintát viselnek. A lepel torka csupasz, a bibeszál hosszabb a porzóknál. Kromoszómaszáma 10.

Magyarországon csupán néhány állományát ismerjük, a Bereg-Szatmári sík keményfás ligeterdeiből, gyertyános-kocsányos tölgyeseiből. Márciusban virít, korán beköszöntő tavasz esetén nőnapra tömegesen hozzák Ukrajna és Románia területéről például Nyíregyháza és Debrecen piacaira. Magyarországon védett növény, nemcsak szedése és gyűjtése, de az országba való behozatala is tilos!

A faj tudományos neve Heuffel János (1800–1857) Krassó-Szörény megyei főorvos, a Bánság flórájának kutatója emlékét őrzi, aki Kitaibel Pál után a legtöbb új fajt írta le a Kárpát-medencéből. Szintén neki állít emléket a Wierzbicki Péter által leírt Heuffel-zanót (Cytisus heuffelii) is.