’A konzisztens viselkedési változatosság evolúciós jelentősége’ Workshop Debrecenben

Az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődő kutatási irány az állati személyiség tanulmányozása (lásd például e bejegyzés végén idézett néhány cikket), amin az egyedek közötti konzisztens, azaz tartósan, hosszabb időn keresztül, különböző szituációkban is megmutatkozó viselkedési különbségeket értik. Ezeknek az egyedi különbségeknek a megléte nem magától értődő, hiszen a természetes kiválasztódás alapján a populációban egyetlen optimális viselkedést várnánk. Miért léteznek mégis a tartós egyedi viselkedésbeli különbségek, és mi az evolúciós jelentőségük? - ezekre a kérdésekre keresték a választ a 2014. február 7-8-án Debrecenben az MTA – DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport által, 'The evolutionary significance of consistent behavioral variation' címmel rendezett 11. Viselkedésökológiai Találkozó. A workshop szervezői Dr. Barta Zoltán, Dr. Garamszegi László Zsolt, Dr. Gyuris Enikő és Dr. Bán Miklós voltak.

A rendezvényen összesen 58 kutató regisztrált. Magyarországot 35-en képviselték, ezen kívül 12 országból érkeztek előadók: Románia (5), Anglia (3), Ausztria (3), Dánia (2), Hollandia (1), Lengyelország (2), Németország (2), Kanada (1), Olaszország (1), Spanyolország (1), Törökország (1), USA (1).

A workshop megnyitó előadását Prof. Andy Sih (Department of Environmental Science & Policy at the University of California at Davis, USA) tartotta ’Two frontiers in the study of the adaptive significance of animal personalities’ címmel.

Sih professzor a vízipoloskák közé tartozó Hydrometre lacustris példáján elemezte az állati személyiség adaptív jelentőségét, nevezetesen azt, hogy miért érdemes különbözni a többiektől. Érvelése szerint a személyiséget az egyedek állapota, például energiatartalékaik szintje és a viselkedése közötti visszacsatolási hurkok alakítják ki. Amennyiben egy adott állapotban érdemes egy meghatározott viselkedési mintát követni, és az segít fenntartani az adott állapotot, akkor az egyedek viselkedése konzisztenssé válik. Mivel azonban az egyedek állapota általában különbözik, a viselkedésük is eltérő lesz.

Garamszegi László Zsolt, (Doñana Biológiai Állomás, Spanyolország) előadásában a konzisztens különbségek statisztikai kimutatásának legújabb lehetőségeit vázolta. Emellett bemutatta, miként lehet ezen eljárásokat olyan összehasonlító módszerekkel ötvözni, mint az „elemzések elemzése", azaz a metaanalízis, valamint a törzsfejlődéstan (filogenetika). A módszerek e kombinálása lehetővé teszi, hogy ne csak a populációkon belül vizsgáljuk az állati személyiség evolúciós mozgatóit, hanem a populációk és fajok közötti szintre is kiterjesszük.

Jaap Koolhaas, a Groningeni Egyetem professzora videofelvételekkel kísért előadásában a konzisztens viselkedésbeli különbségek élettani hátterét vázolta, bemutatva, hogy az egyes személyiségtengelyek hátterében milyen hormonális és neurobiológiai mechanizmusok állhatnak. Amellett érvelt, hogy a konzisztens viselkedési különbségeknek az alkalmazkodásban betöltött szerepe nem érthető meg e folyamatok tanulmányozása nélkül.

Neils Dingemanse, a Max Planck Intézet (Németország) professzora plenáris előadásában az evolúcióbiológia és a viselkedésökológia közeledésének szükségességéről beszélt. A két tudományterület közeledése ugyanis lehetővé tenné, hogy a viselkedési különbségek vizsgálata során alkalmazzuk a mennyiségi tulajdonságok öröklődésének törvényszerűségeit elemző kvantitatív genetika kifinomult eszköztárát. Az elmondottakat előadása második részében a széncinege hímek fészekvédő viselkedésében tapasztalható változékonyság elemzésével támasztotta alá.
A meghívott előadókon kívül a résztvevők 14 további előadást halgathattak és 5 posztert tekinthettek meg.

A program és az összefoglalók elérhetők a rendezvény honlapján.
 

A rendezvényről szóló összefoglaló olvasható az MTA honlapján is.

A rendezvény február 9-án a hortobágyi Nagy Halastón tett madarász kirándulással zárult. 

A workshop mondanivalóját számomra legjobban a következő videó foglalja össze.

Érdeklődőknek további olvasnivaló:

Dall, S. R., Houston, A. I., & McNamara, J. M. (2004). The behavioural ecology of personality: consistent individual differences from an adaptive perspective. Ecology letters, 7(8), 734-739.

Dingemanse, N. J., & Réale, D. (2005). Natural selection and animal personality. Behaviour, 142(9-10), 9-10.

Bell, A. M., & Sih, A. (2007). Exposure to predation generates personality in threespined sticklebacks (Gasterosteus aculeatus). Ecology Letters, 10(9), 828-834.

Careau, V., Thomas, D., Humphries, M. M., & Réale, D. (2008). Energy metabolism and animal personality. Oikos, 117(5), 641-653.

Garamszegi, L. Z., Eens, M., & Török, J. (2008). Birds reveal their personality when singing. PLoS One, 3(7), e2647.

Garamszegi, L. Z., Eens, M., & Török, J. (2009). Behavioural syndromes and trappability in free-living collared flycatchers, Ficedula albicollis. Animal Behaviour, 77(4), 803-812.

Biro, P. A., & Stamps, J. A. (2008). Are animal personality traits linked to life-history productivity?. Trends in Ecology & Evolution, 23(7), 361-368.

Dingemanse, N. J., Kazem, A. J., Réale, D., & Wright, J. (2010). Behavioural reaction norms: animal personality meets individual plasticity. Trends in Ecology & Evolution, 25(2), 81-89.

Gyuris, E., Feró, O., Tartally, A., & Barta, Z. (2011). Individual behaviour in firebugs (Pyrrhocoris apterus). Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 278(1705), 628-633.

Herczeg, G., & Garamszegi, L. Z. (2012). Individual deviation from behavioural correlations: a simple approach to study the evolution of behavioural syndromes. Behavioral Ecology and Sociobiology, 66(1), 161-169.