2014. február 23., vasárnap

Magyarország növényritkaságai: halvány sáfrány



A tavaszi sáfrány (C. vernus) rokonságába tartozó, az Alpokban, a Kárpátokban és a Balkán-félsziget északi részének hegységeiben honos növények rendszerezése a mai napig sokat vitatott. Hogy az egyes fajok egymástól való elkülönítése milyen nehéz feladat, azt jól mutatja, hogy Jávorka Sándor akadémikus egy, 1949-ben Gyulajon megtalált sáfrányról Csapody Vera tiszteletére egy új kárpáti sáfrány változatot (var. Csapodyae) írt le, csak később derült ki, hogy a nyugat-balkáni magashegységekben élő illír sáfránnyal (C. tommasinianus) azonos.
Magyarországon a sáfrányok ritkaságnak számítanak, így hát feltűnést keltett, mikor Tallós Pál erdőmérnök az 1950-es években felfigyelt a pápai piacon sáfrányt áruló virágszedő asszonyokra, s így vált ismertté a Bakonyalján egészen a közelmúltig kárpáti sáfránynak tartott növény előfordulása. Később a Dunántúlon előkerült még néhány állománya. Barabás Sándornak az utóbbi években folytatott alaktani és kariológiai vizsgálatai viszont tisztázták, hogy az itteni növények nem azonosíthatók a kárpáti sáfránnyal. Eltérnek tőlük szőrös lepeltorkukkal, sokszor halványabb színű virágaikkal, melyeken a minta legtöbbször hiányzik vagy nem a szabályos V-alakot mutatja, keskenyebb leveleikkel, kromoszómáik száma pedig 18. Leginkább az Alpok délkeleti részétől a Déli-Kárpátokig, Macedóniáig és az Erdélyi-szigethegységig elterjedt halvány sáfránnyal (Crocus vittatus Schloss. & Vukot.) azonosíthatók. A fajt a Morvaországból származó Josef Calazanc Schlosser (1808–1882), horvátországi főorvos és Farkas-Vukotinovics Lajos (1813–1893) főispán, törvényszéki elnök írták le, akik három nagyobb gyűjtőutat tettek Horvátországban.
 



Jellemzői átmenetet mutatnak a Keleti–Alpokban (nálunk csak Kőszeg környékén) élő fehér sáfrány (C. albiflorus) felé, melynek lepeltorka szőrös, lepelcsúcsa nem kicsípett, virágai többnyire fehérek, bibéje rövidebb. E faj kromoszómáinak száma 8, tehát a halvány sáfrány feltételezhetően a kárpáti– és a fehér sáfrány korábbi nagyobb elterjedése során hibridizációval létrejött allotetraploid faj. [A különböző kromoszómaszámmal rendelkező fajok úgy kereszteződhetnek egymással, hogy utódjuk mindkét szülőfaj valamennyi koromoszómáját örökli. Ez a jelenség (allopoliploidia) meglehetősen általános a növényvilágban, becslések szerint az edényes flóra mintegy fele így keletkezett. A szülőfajok kipusztulása vagy visszaszorulása miatt a jelenség azonban nem mindig szembeötlő.]
Hasonló az Északi-Kárpátokban és a környező hegyvidékeken előforduló szepességi sáfrány (C. scepusiensis) melynek lepeltorka szintén szőrös és kromoszómaszáma 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése