Magyarország növényritkaságai: Gímpáfrány

A páfrányok (Pteropsida) rendkívüli alakgazdagságuk, változatos életformájuk és óriási (több mint tízezres) fajszámuk miatt a harasztok legnagyobb és legjelentősebb csoportja. A törzsfejlődés során a harasztok között a páfrányok bizonyultak a legsikeresebbnek. A hazai flóra harasztjainak túlnyomó része ebbe a csoportba tartozik. Tavasszal a szorosan begöngyölt, fiatal levelek pásztorbotszerűen felcsavarodott állapotban találhatók, majd fokozatosan kiegyenesednek és a fajra jellemző alakú levéllemezzé terülnek szét.

A páfrány név hallatán a legtöbb ember a hűvös–párás erdőkben, patakpartokon tenyésző, szárnyaltan összetett levelű növényekre gondol. A hazai páfrányok között mindössze egyetlen faj van, melynek levéllemeze osztatlan. Levelének alakja állítólag a gímszarvas nyelvére emlékeztet, innen kapta magyar elnevezéseit: gímnyelv, gímpáfrány, és tudományos nevét: Phyllitis scolopendrium (L.) Newm.

 

Az egész világon elterjedt növény. Hazánkban elsősorban a középhegységek mészkő szurdokerdeinek jellemző faja, de a sziklaerdők és bükkösök aljnövényzetében is előfordul. Az Alföldön és alacsonyabb dombvidékeinken igazi kuriózumnak számít, itt néha kövezett falú öreg kutakban telepszik meg. Csongrád megyében Győrffy István, Belső-Somogyban és a Dráva–síkon Boros Ádám, Dél-Zalában pedig Károlyi Árpád találta régi kutak falain. Mellette néha más páfrányfajok is előfordulhatnak, mint a mirigyes tölgyespáfrány (Gymnocarpium robertianum), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a kövi fodorka (Asplenium ruta–muraria) és hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis). Ezek az árnyas, hűvös és párás a kutak a szurdokvölgyekhez igen hasonló termőhelyi adottságokat biztosítanak a bennük élő növényeknek. A páfrányok felderítése a kutakban sokszor nem egyszerű és veszélytelen feladat, néha csak többedmagunkkal lehetséges. Jakucs Pál, Simon Tibor és Pólya László professzorok egyetemista korukban, az 1950-es években a társaság legkönnyebb tagját vödrön ülve engedték le egy észak-alföldi gémeskútba, hogy a felülről meglátott gímnyelvet begyűjthesse... 

A gímpáfrány jellegzetes levelei fotóról is azonosíthatóak. Középhegységi termőhelyein talán egyszerűbben és veszélytelenebbül is fényképezhetjük. A Kárpátokban 1700 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő. Dekoratív, fényes és örökzöld leveleit régen koszorúkötéshez használták, ma már védett növény.

A nemzetségnek 8 faja ismert, melyek Európában, Kelet–Ázsiában és Amerika trópusi területein élnek.