Marsilea quadrifolia L.
Kevéssé ismert, hogy a
harasztoknak vízben élő fajaik is vannak. Közülük a Kárpát-medencében a
holtágakban, állóvizekben élő, felszínen lebegő rucaöröm (Salvinia natans) napjainkban nálunk még gyakori. A sekély vizekben
és iszapfelszíneken megtalálható, vékony, összegöngyölt levelű sárgolyó (Pilularia globulifera) előfordulása a
Kárpát-medencében bizonytalan.
A harmadik idetartozó
nemzetség, a mételyfüveké az egyetlen a harasztok között, melynek szárazföldi
levelei éjjelre összezáródnak. Közel hetven fajuk ismert, amelyek elsősorban
trópusi és szubtrópusi tájak lakói, legtöbbjük Ausztráliában él. Magyar nevüket
a vizenyős helyeken élő élősködő férgekről (májmétely) kapták, de a hazai fajt
leveleinek jellegzetes alakja miatt nevezték vízi lóherének is. A barnászöld,
tompa fényű levéllemez négy levélkéből áll, emiatt préselt példányait még
nemrégiben is árulták például a debreceni piacon, mint szerencsét hozó
„négylevelű lóherét”. Évelő növény, hosszan kúszó, elágazó gyöktörzzsel. A víz
mélységétől függő hosszúságú nyélen fejlődő, a felszínen lebegő leveleinek
átmérője 1–3 cm. Hajtásai kiszáradó iszapon 5–10 cm magasak.
Barnás, bab alakú
sporokarpiumai a szárazra került példányok leveleinek hónaljában, rövid nyélen
fejlődnek.
Eurázsia szubmediterrán klímahatás alatt álló
területein fordul elő, de behurcolták Észak–Amerikába is. Sekély – legfeljebb
40–50 centiméter mély – vizekben, tocsogókban, szikes laposokban,
iszaptársulásokban található. Az Alföldön korábban elég gyakori faj a folyószabályozásokat,
lecsapolásokat követően nagyon megfogyatkozott. Meggyérüléséhez
hozzájárulhatott termőhelyeinek eutrofizálódása – szervetlen növényi
tápanyagokban való feldúsulása – is. Az 1940–es évek végétől, amikor a rizs
termesztésével az Alföld nagy területein próbálkoztak, a rizsföldeken eléggé
elszaporodott. Ebben az időszakban került elő Szarvas, Kőtelek, Besenyszög,
Hódmezővásárhely, Mindszent, Kisar, Sarkad, Köröstarcsa, Kisújszállás, Karcag
és a Hortobágy rizsföldjeiről. Sajnos a vegyszeres gyomirtás térhódításával,
hatékonyabbá válásával ismét visszaszorult, napjainkban két kezünkön
megszámolhatjuk Magyarországon ismert lelőhelyeit. Legnagyobb ismert hazai
populációja az Észak-Alföld egy holtágának parjain él. Itt elsősorban a
horgász-állások környékén, enyhén taposott helyeken láthatjuk, a part
zavartalan, sűrű növényzetű részein rendszerint hiába keressük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése