2014. március 14., péntek

Magyarország növényritkaságai: palkasás



A palkasás (Carex bohemica) tömött, gömbös fejecskevirágzatával első pillantásra sokkal inkább palkára emlékeztet, mint sásra. A pár centiméter átmérőjű virágzatot néhány, akár 15 centiméter hosszúságot is elérő murvalevél övezi. Ez a tulajdonsága is megkülönbözteti minden más hazai sástól, sokkal hasonlóbbá teszi a kisebb termetű, rendszerint folyók homokos fövenyein előforduló iszapkákához (Dichostylis micheliana). Jellegzetes megjelenésére utal magyar neve mellett régebbi tudományos neve (C. cyperoides) is. A palkák kétivarú virágaival ellentétben e sásfajnak egyivarú virágai vannak. Füzérkéiben alul találhatók a porzós és felül a termős virágok.

 
A sások termőjét egy támasztólevélből kialakult tömlő veszi körül és így alakul ki a tömlő vagy szütyőtermés (utriculus), melynek mérete, alakja, felszínének fényes, szőrözött vagy mirigyes volta, csőrének hosszúsága, falának vastagsága a sásfajoknak egyedi jellemzője. A tömlő megléte határozásukhoz szinte elengedhetetlen, ezért megismerésükhöz, gyűjtésükhöz a termésérés ideje a legalkalmasabb. A palkasás tömlője kétbibéjű, 7–10 mm hosszú, nem vagy csak gyengén erezett vagy gyöngén eres. Alakja összetéveszthetetlen, töve hosszú nyélbe keskenyedő, csúcsa pedig igen hosszú, két vékony fogú, fűrészes élű csőrben végződik.
Arasznyitól félméteres magasságot elérő, nem tarackoló, világoszöld színű faj. Vízpartokon, főként tavak és holtágak nyárra szárazra kerülő, tápanyagokban gazdag homokos vagy iszapos talaján, törpekákás állományokban és ártéri gyomtársulásokban él. A legtöbb ilyen termőhelyen előforduló növénytől eltérően évelő növény. Magjainak nincs szüksége nyugalmi állapotra, megfelelő körülmények közé kerülve 90 %-uk mintegy két hét alatt kicsírázik. Ugyanakkor az iszapban rejtőző, több mint harminc éves magjainak egy része is megőrzi csíraképességét. Virágzási és termésérési ideje termőhelyének szárazra kerülésétől függően júniustól októberig húzódhat.
Magyarországon régi adatai vannak a Fertő–tó mellől, a Hanságból. A Tisza mentén, (különösen a felső szakaszon) több helyen előkerült, elsősorban holtágak partján.  A Dráva-síkon Pfeiffer Norbert bukkant rá 2001-ben. A Kárpát-medencében igen ritka növénynek hazánkon kívül a Morvamezőn (Detrekőcsütörtök), Pozsony és Nyitra környékén, a Bodrogköz szlovákiai részén (Királyhelmec, Szomotor) valamint a Székelyföldön, a rétyi Nyíren vált ismertté előfordulása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése