A
palkasás (Carex bohemica) tömött, gömbös fejecskevirágzatával első pillantásra sokkal inkább
palkára emlékeztet, mint sásra. A pár centiméter átmérőjű virágzatot néhány,
akár 15 centiméter hosszúságot is elérő murvalevél övezi. Ez a tulajdonsága is
megkülönbözteti minden más hazai sástól, sokkal hasonlóbbá teszi a kisebb
termetű, rendszerint folyók homokos fövenyein előforduló iszapkákához (Dichostylis micheliana). Jellegzetes
megjelenésére utal magyar neve mellett régebbi tudományos neve (C. cyperoides) is. A palkák kétivarú
virágaival ellentétben e sásfajnak egyivarú virágai vannak. Füzérkéiben alul
találhatók a porzós és felül a termős virágok.
A sások
termőjét egy támasztólevélből kialakult tömlő veszi körül és így alakul ki a
tömlő vagy szütyőtermés (utriculus),
melynek mérete, alakja, felszínének fényes, szőrözött vagy mirigyes volta, csőrének
hosszúsága, falának vastagsága a sásfajoknak egyedi jellemzője. A tömlő megléte
határozásukhoz szinte elengedhetetlen, ezért megismerésükhöz, gyűjtésükhöz a
termésérés ideje a legalkalmasabb. A palkasás tömlője kétbibéjű, 7–10 mm
hosszú, nem vagy csak gyengén erezett vagy gyöngén eres. Alakja
összetéveszthetetlen, töve hosszú nyélbe keskenyedő, csúcsa pedig igen hosszú,
két vékony fogú, fűrészes élű csőrben végződik.
Arasznyitól
félméteres magasságot elérő, nem tarackoló, világoszöld színű faj. Vízpartokon,
főként tavak és holtágak nyárra szárazra kerülő, tápanyagokban gazdag homokos
vagy iszapos talaján, törpekákás állományokban és ártéri gyomtársulásokban él.
A legtöbb ilyen termőhelyen előforduló növénytől eltérően évelő növény.
Magjainak nincs szüksége nyugalmi állapotra, megfelelő körülmények közé kerülve
90 %-uk mintegy két hét alatt kicsírázik. Ugyanakkor az iszapban rejtőző, több
mint harminc éves magjainak egy része is megőrzi csíraképességét. Virágzási és
termésérési ideje termőhelyének szárazra kerülésétől függően júniustól
októberig húzódhat.
Magyarországon
régi adatai vannak a Fertő–tó mellől, a Hanságból. A Tisza mentén, (különösen a
felső szakaszon) több helyen előkerült, elsősorban holtágak partján. A Dráva-síkon Pfeiffer Norbert bukkant rá 2001-ben. A
Kárpát-medencében igen ritka növénynek hazánkon kívül a Morvamezőn
(Detrekőcsütörtök), Pozsony és Nyitra környékén, a Bodrogköz szlovákiai részén
(Királyhelmec, Szomotor) valamint a Székelyföldön, a rétyi Nyíren vált ismertté
előfordulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése