A Földközi-tenger partvidékeinek és szigeteinek jellegzetes látképéhez jellemzően járulnak hozzá a sziklás termőhelyeken kialakult cserjés növényzeti típusok. Ha az idegenforgalmi szezonban látogatunk a mediterrán térségbe (ahogy azt évente több tízmillióan teszik), aligha sejtjük, hogy ezeken az élőhelyeken jellegzetes és érdekes vízhez kötődő életközösségek élnek. A mediterrán időszakos tavacskák az október és március között lehulló jelentős mennyiségű csapadéknak köszönhetik létüket. Kis kiterjedésű és lefolyástalan területeken (például sziklafelszíneken kialakult eróziós mélyedésekben) jönnek létre. Csak az utóbbi két évtized kutatásai nyomán derült ki, hogy ezek az élőhelyek igen gazdagok veszélyezetett és bennszülött élőlényekben. Jelemző fajaik közös jellegzetessége, hogy kis termetűek, életciklusuk rövid (mindössze néhány hónapot tesz ki) és a tavasztól őszig tartó, számukra kedvezőtlen periódust képesek a szárazságot elviselő kitartó képletekkel (a növények magjaikkal, a vízi gerinctelenek tartós petékkel) átvészelni. Az időszakos tavacskák jellemző növényei közé tartoznak a látonyák, amelyek képviselője a térségben elég széles körben elterjedt, mégis igen ritka előfordulású mediterrán látonya (Elatine macropoda). Mintegy fél milliméteres magjai ősszel kezdenek csírázni és az enyhe mediterrán tél közepére már néhány centiméter hosszúságú, virágzó hajtásai fejlődnek – ahogy az a Szardínia szigetén készült fényképen is megfigyelhető. Ritkaságuk, rejtett életmódjuk miatt a látonyák Európa legkevésbé ismert növényei közé tartoznak.
Kép és szöveg:
Molnár V. Attila
Klassz! Valamikor a közeli hetekben tőlem is lesz fotó a hátlapon. Tárgya még titok :)
VálaszTörlés