Sokcimpájú holdruta Botrychium multifidum (Gmel.) Rupr.
A holdruták nemzetségébe a többi ma élő páfránycsoporttól
szervezettani felépítésükben igen eltérő, ősi felépítésű, különös életmódú
növények tartoznak. A legősibb páfrányoknak tekinthetők, de fosszilis
maradványaik teljesen hiányoznak, származásuk ismeretlen. Fiatal leveleik a
többi páfránytól eltérően nem csavarodnak pásztorbotszerűen. Főképpen a
csapadékosabb éghajlatú területekre jellemzőek, bolygónk szárazföldjein szinte
minenütt megtalálhatóak, de általában ritka előfordulásúak. Aprócska
előtelepeik szaprotrófok, évekig fejlődnek a talajban anélkül, hogy hajtásuk a
felszínen megjelenne. A többnyire legfeljebb arasznyi, zöld színű növényeik is
nehezen észrevehetők. Évente csak egy levelük fejlődik, amely sajátosan egy
meddő (asszimiláló) és egy spóratermő karéjra oszlik, ezek tagoltságának
mértéke egyforma. A nemzetségnek világszerte több mint kéttucatnyi faja ismert.
Minden fajukra jellemző, hogy példányaik rendkívül változatos méretűek; vannak
mindössze néhány centiméteres „törpéik”, de ezek méretét akár több mint
tízszeresen meghaladó „óriásaik” is.
A holdrutákat a középkorban babonás hiedelem övezte. Az éretten
aranysárgára színeződő sporangiumait az alkimisták a „bölcsek kövének” hitték
és nem hiányozhatott egy valamirevaló „boszorkánykenőcs” összetételéből sem. A
Kárpát-medencében honos négy faj közül a kis holdruta (Botrychium lunaria) a leggyakoribb, amely egyúttal a nemzetség
névadója is (luna = hold). A nemzetség többi fajától eltérően meszes
homokpusztákon, sziklagyepekben és lejtősztyeppréteken is megtalálható. A többi
faj kivétel nélkül mind valóságos florisztikai csemege, melyek elsősorban
kisavanyodó gyepekben, hegyi réteken, szőrfűgyepekben élnek. A legnagyobb
termetű virgíniai holdruta európai őshonosságú alfaja (B. virginianum subsp. virginianum)
Erdélyben is csak egy–két helyen él, igazi meglepetés viszont megjelenése a
kontinentális éghajlatú alföldünk egyetlen pontján. Az igen apró termetű ágas
holdrutára (B. matricariifolium)
korábban ismert magyarországi lelőhelyein évtizedek óta senkinek sem sikerült
rábukkannia, néhány éve egyetlen példányát Lengyel Attila találta a Mecsekben. Nem sokkal jobb a helyzete a sokcimpájú
holdrutának (Botrychium multifidum)
sem. Cirkumboreális elterjedésű növény. Hazánkban a Zempléni-hegység, a Bükk és
a Bakony hegyi rétjeinek, szőrfűgyepjeinek, mészkerülő bükköseinek ritkasága. A
Kárpátokban is ritkán látható különlegességnek számít. Termőhelyeit
Magyarországon a cserjésedés és a beerdősülés fenyegeti. Spórái
augusztus–szeptemberben érnek be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése