2014. március 8., szombat

Magyarország növényritkaságai: Sokcimpájú holdruta


Sokcimpájú holdruta Botrychium multifidum (Gmel.) Rupr.

 A holdruták nemzetségébe a többi ma élő páfránycsoporttól szervezettani felépítésükben igen eltérő, ősi felépítésű, különös életmódú növények tartoznak. A legősibb páfrányoknak tekinthetők, de fosszilis maradványaik teljesen hiányoznak, származásuk ismeretlen. Fiatal leveleik a többi páfránytól eltérően nem csavarodnak pásztorbotszerűen. Főképpen a csapadékosabb éghajlatú területekre jellemzőek, bolygónk szárazföldjein szinte minenütt megtalálhatóak, de általában ritka előfordulásúak. Aprócska előtelepeik szaprotrófok, évekig fejlődnek a talajban anélkül, hogy hajtásuk a felszínen megjelenne. A többnyire legfeljebb arasznyi, zöld színű növényeik is nehezen észrevehetők. Évente csak egy levelük fejlődik, amely sajátosan egy meddő (asszimiláló) és egy spóratermő karéjra oszlik, ezek tagoltságának mértéke egyforma. A nemzetségnek világszerte több mint kéttucatnyi faja ismert. Minden fajukra jellemző, hogy példányaik rendkívül változatos méretűek; vannak mindössze néhány centiméteres „törpéik”, de ezek méretét akár több mint tízszeresen meghaladó „óriásaik” is.

A holdrutákat a középkorban babonás hiedelem övezte. Az éretten aranysárgára színeződő sporangiumait az alkimisták a „bölcsek kövének” hitték és nem hiányozhatott egy valamirevaló „boszorkánykenőcs” összetételéből sem. A Kárpát-medencében honos négy faj közül a kis holdruta (Botrychium lunaria) a leggyakoribb, amely egyúttal a nemzetség névadója is (luna = hold). A nemzetség többi fajától eltérően meszes homokpusztákon, sziklagyepekben és lejtősztyeppréteken is megtalálható. A többi faj kivétel nélkül mind valóságos florisztikai csemege, melyek elsősorban kisavanyodó gyepekben, hegyi réteken, szőrfűgyepekben élnek. A legnagyobb termetű virgíniai holdruta európai őshonosságú alfaja (B. virginianum subsp. virginianum) Erdélyben is csak egy–két helyen él, igazi meglepetés viszont megjelenése a kontinentális éghajlatú alföldünk egyetlen pontján. Az igen apró termetű ágas holdrutára (B. matricariifolium) korábban ismert magyarországi lelőhelyein évtizedek óta senkinek sem sikerült rábukkannia, néhány éve egyetlen példányát Lengyel Attila találta a Mecsekben. Nem sokkal jobb a helyzete a sokcimpájú holdrutának (Botrychium multifidum) sem. Cirkumboreális elterjedésű növény. Hazánkban a Zempléni-hegység, a Bükk és a Bakony hegyi rétjeinek, szőrfűgyepjeinek, mészkerülő bükköseinek ritkasága. A Kárpátokban is ritkán látható különlegességnek számít. Termőhelyeit Magyarországon a cserjésedés és a beerdősülés fenyegeti. Spórái augusztus–szeptemberben érnek be.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése