2014. augusztus 10., vasárnap

Szerbiai gyűjtőút



Ma hajnalban értünk haza a hat napos szerbiai kiruccanásról. Három célunk volt. Egyrészt igyekeztünk ennek a viszonylag kevéssé ismert növényvilágú országnak a kosborféléivel ismerkedni, másrészt a mintákat és adatokat gyűjtöttük két OTKA-kutatáshoz: a Sramkó Gábor által vezetett 'Az Epipactis nemzetség RAD-seq filogeográfiája' és az általam vezetett Magyarország veszélyeztetett hajtásos növényeinek ritkasága, életmenet-jellemzői és klímaválasza’  című pályázathoz.
 


Utunk során kiemelt figyelmet szenteltünk azoknak a természetes és ’mesterséges’ élőhelyeknek (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, fenyvesek, patakpartok, nyár-ültetvények, útbevágások) amelyekről tudjuk, hogy gyakran nyújtanak otthont különböző orchideáknak, elsősorban nőszőfüveknek (Epipactis).

Utunk során összesen 20 orchideafajjal találkoztunk, köztük 8 Epipactis-fajjal. Utóbbiak közül 3 faj új Szerbia flórájára és két (termésben talált) taxont a pontos azonosítás miatt jövőre ismét fel kell majd keresnünk.

Szerbia orchideáinak alulkutatottságát mutatja, hogy például az Epipactis purpurata-t csak 2010-ben közölték az országból (Djordevic et al.2010).


 A fajnak 3 új lelőhelyét találtuk, tehát valószínű, hogy Szerbiában sem számít ritkaságnak


 A túrán hárman vettünk részt, Löki Viktor és Süveges Kristóf itt az egyik purpurata-lelőhelyen pózolnak
 

Bár a nyár-ültetvények Szerbiában nem olyan gyakoriak mint nálunk – például a Nagyalföld egyes részein – de azért előfordulnak és bennük orchideák is találhatók.

 E képeken látható, nyarasokban előforduló fajt korábban még nem észlelték Szerbiában.



Ezért a fajért már jóval délebbre és a hegyekben magasabbra kellett utaznunk, de megérte...
 

Négy lelőhelyen találtuk az impozáns sarkantyús sallangvirágot (Himantoglossum calcaratum), legtöbbször útbevágásokban, közutak mentén

E faj egyedei általában igen termetesre nőnek

Virágaival nem lehet betelni...

Most pedig a teljesség igénye nélkül következzen néhány olyan hazánkban igen ritka vagy szórványos faj, amelyeknek nem kevésbé örültünk és amelyek esetében szintén gyűjtöttünk talaj- és DNS-mintákat:


Digitalis ferruguinea

 Aremonia agrimonioides

Ruscus hypoglossum

 Silaum peucedanoides
 
Danaa cornubiense

 Nymphoides peltata

 Micromeria thymifolia

 Carpesium abrotanoides

 Chamaenerion dodonaei

A bejegyzés vége felé pedig pár életkép... Az elmúlt időszak rendkívül csapadékos időjárása számos növényfajnak igen jót tett, rengeteg gomba (és orchidea) volt, de a helyiek az esőnek nem mindenütt örültek...





Végül egy zoológiai vonatkozás (csak Flóra gazdája és Jácint kedvéért): eljutottunk az Uvac védett területre, ahol rengeteg fakókeselyűt láttunk! Ezek az alapobjektívvel (!) készült képek nem adják vissza  azt az élményt amit az ötvennél több egyszerre termikelő hatalmas keselyű és a velük együtt repkedő hollók tömege jelentett...





Az út tapasztalata könnyen összegezhető: érdemes botanizálni Szerbiában. Már megbeszéltük: jóvőre visszatérünk!

1 megjegyzés:

  1. Szép fogás, gratulálok. Az Epipactis-ok közül az alsó, kerek levelű egyértelműen E. distans, biztosan magasabban (100 m fölött) találtátok - nemrég Gáborékkal a bolgár és görög magashegyekben mi is sokfelé megtaláltuk. A másik olyan E. tallosinak néz ki, de felénk valahogy más a mézajka, de nyilván belefér a faji változatosságba (meg különben sem kell már annyi fajt gyártani, főleg nem illik minden nagy elődöt bezárójelezni...). Szép a Carpesium közeli, erről jut eszembe, nekem is kéne keresni és fotózni.
    A keselyeknél de jó lett volna egy 300-as teleobi, de így is nagyon pazar

    Üdv:
    Miki

    VálaszTörlés