Szerbiai gyűjtőút

Ma hajnalban értünk haza a hat napos szerbiai kiruccanásról. Három célunk volt. Egyrészt igyekeztünk ennek a viszonylag kevéssé ismert növényvilágú országnak a kosborféléivel ismerkedni, másrészt a mintákat és adatokat gyűjtöttük két OTKA-kutatáshoz: a Sramkó Gábor által vezetett 'Az Epipactis nemzetség RAD-seq filogeográfiája' és az általam vezetett ’Magyarország veszélyeztetett hajtásos növényeinek ritkasága, életmenet-jellemzői és klímaválasza’  című pályázathoz.

 

Utunk során kiemelt figyelmet szenteltünk azoknak a természetes és ’mesterséges’ élőhelyeknek (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, fenyvesek, patakpartok, nyár-ültetvények, útbevágások) amelyekről tudjuk, hogy gyakran nyújtanak otthont különböző orchideáknak, elsősorban nőszőfüveknek (Epipactis).

Utunk során összesen 20 orchideafajjal találkoztunk, köztük 8 Epipactis-fajjal. Utóbbiak közül 3 faj új Szerbia flórájára és két (termésben talált) taxont a pontos azonosítás miatt jövőre ismét fel kell majd keresnünk.

Szerbia orchideáinak alulkutatottságát mutatja, hogy például az Epipactis purpurata-t csak 2010-ben közölték az országból (Djordevic et al.2010).

 A fajnak 3 új lelőhelyét találtuk, tehát valószínű, hogy Szerbiában sem számít ritkaságnak

 A túrán hárman vettünk részt, Löki Viktor és Süveges Kristóf itt az egyik purpurata-lelőhelyen pózolnak

 

Bár a nyár-ültetvények Szerbiában nem olyan gyakoriak mint nálunk – például a Nagyalföld egyes részein – de azért előfordulnak és bennük orchideák is találhatók.

 E képeken látható, nyarasokban előforduló fajt korábban még nem észlelték Szerbiában.

Ezért a fajért már jóval délebbre és a hegyekben magasabbra kellett utaznunk, de megérte...

 

Négy lelőhelyen találtuk az impozáns sarkantyús sallangvirágot (Himantoglossum calcaratum), legtöbbször útbevágásokban, közutak mentén

E faj egyedei általában igen termetesre nőnek

Virágaival nem lehet betelni...

Most pedig a teljesség igénye nélkül következzen néhány olyan hazánkban igen ritka vagy szórványos faj, amelyeknek nem kevésbé örültünk és amelyek esetében szintén gyűjtöttünk talaj- és DNS-mintákat:

Digitalis ferruguinea

 Aremonia agrimonioides

Ruscus hypoglossum

 Silaum peucedanoides

 

Danaa cornubiense

 Nymphoides peltata

 Micromeria thymifolia

 Carpesium abrotanoides

 Chamaenerion dodonaei

A bejegyzés vége felé pedig pár életkép... Az elmúlt időszak rendkívül csapadékos időjárása számos növényfajnak igen jót tett, rengeteg gomba (és orchidea) volt, de a helyiek az esőnek nem mindenütt örültek...

Végül egy zoológiai vonatkozás (csak Flóra gazdája és Jácint kedvéért): eljutottunk az ’Uvac’ védett területre, ahol rengeteg fakókeselyűt láttunk! Ezek az alapobjektívvel (!) készült képek nem adják vissza  azt az élményt amit az ötvennél több egyszerre termikelő hatalmas keselyű és a velük együtt repkedő hollók tömege jelentett...

Az út tapasztalata könnyen összegezhető: érdemes botanizálni Szerbiában. Már megbeszéltük: jóvőre visszatérünk!