Az ültetvényerdők gazdasági jelentősége és kiterjedése világszerte
növekszik, de természetvédelmi szempontból ritkán jelentenek értéket –
különösen igaz ez a tájidegen fafajok állományaira. Az utóbbi évek kutatásai
fényében viszont úgy tűnik, hogy a rendkívül apró magvaikkal a szelek szárnyán
terjedő orchideák rendszeresen képesek megtelepedni a nyár ültetvényekben, még
a szabályos mértani hálózatba telepített hibrid eredetű nemes nyár klónok
állományaiban is.
A nyárfákat (Populus spp.)
évszázadok óta óta ültetik Európában és Ázsiában. Az ültetett nyarasok területe
napjainkban gyors ütemben növekszik világszerte, főként az Egyesült Államokban,
Kínában és Dél-Koreában. Az Nemzetközi Nyárfa Bizottság (International Poplar
Commission) 1992-ben 19 olyan
országot tartott számon melyek legalább 10.000 hektár
nyárültetvénnyel rendelkeznek, és hét ország (Kína, Franciaország, Németország,
Magyarország, Románia, Törökország, és az egykori Jugoszlávia) 100.000
hektárnál is nagyobb kiterjedésű nyárfa ültetvénnyel rendelkezik. A nyárfát
széleskörű felhasználási módok jellemzik: használják az építőiparban,
furnérlemezeket és papírt is gyártanak belőle. A nyárfaültetvények az utóbbi
évtizedekben környezetvédelmi szempontból is az érdeklődés középpontjába
kerültek. A gyors növekedésű nyár fajok olyan megújuló energiaforrásként
hasznosíthatók, melyek két úton is csökkenthetik a légköri szén-dioxid
koncentrációt; egyrészt helyettesíthetik a fosszilis energiahordozókat, másrészt növelik a talaj szén-tartalmát.
Az utóbbi évtizedekben Európában az őshonos
nyárfajokat egyre inkább felváltják az idegenhonos, hibrid eredetű fajták
klónjai, melyek jól bírják a mostoha körülményeket, rövid idő alatt nagy
méretet képesek elérni, ezáltal igen rövid a vágásfordulójuk. A
nyárfaültetvények Magyarországon is fontos gazdasági jelentőséggel
rendelkeznek. A nyarasok teljes kiterjedése a Központi Statisztikai Hivatal
adatai alapján 2000–2011 között átlagosan 1.850 km2 volt, ez a teljes magyarországi erdőterület
10%-át jelenti. Ebben az időszakban a nyarasok kiterjedése mintegy 15500 hektárral növekedett és a következő évtizedekben további
növekedés várható. A nyárasok a
tölgyfajok (Quercus spp.,
5.740 km2, 33%), és az akác
(Robinia pseudacacia, 4.120 km2, 23%) után harmadik legnagyobb erdőborítást adják
hazánkban. 1996 és 2011 között a magyar nyárasok évente átlagosan több mint
egymillió kétszázezer köbméter faanyagot szolgáltattak, ezen belül a hibrid nyárak részesedése ötször nagyobb,
mint az őshonos fajoké.
A nyár ültetvények gazdasági jelentősége
ellenére viszonylag hiányosak az ismereteink természetvédelmi jelentőségükről.
A nemesnyárasokat az ökológusok jellegtelen gyepszintű, alacsony természetességű
állományokként jellemzik. Németországi vizsgálatok viszont megállapították,
hogy a nyár- és fűz ültetvények növényvilága jelentős sokféleséggel
(diverzitással) rendelkezik. Amerikai vizsgálatok szerint a nyártelepítések következtében
kisebb a biodiverzitás csökkenése, mint más energianövények (például kukorica) termesztése
esetében.
A tény, hogy az orchideák képesek megtelepedni
másodlagos élőhelyeken (például felhagyott homok- és kőbányákban,
gyümölcsösökben) elég régen ismert, de nyár ültetvényekben történő megtelepedésüket
inkább érdekes, ritka eseményként tartották számon. Eddig hét orchideafaj és
egy hibrid előfordulását közölték három európai ország területéről, legtöbbjüket
Lengyelországból. Hazánkban elsőként Werner Ervin számolt be 1982-ben az Élet
és Tudomány hasábjain orchideafajok (köztük az akkoriban hazánkból
kipusztultnak hitt méhbangó) ültetett nyárasban talált előfordulásáról a
Szigetközben.
Annak kiderítésére, hogy a nyár ültetvények
milyen jelentősek, mint a hazai orchideák élőhelyei több száz nyár ültetvényt
vizsgáltunk meg orchideákat keresve a Kárpát-medencében. Összesen 150
ültetvényben folytattunk részletes adatgyűjtést, közöttük minden megtalált
orchideás állományban.
A megvizsgált nyár
ültetvényekben összesen 77 állományban találtunk legalább egy orchideafajt. Az
egy állományban talált fajok száma 1 és 4 között változott. Összesen 11
orchideafaj 112 populációjának mintegy 16 600 virágzó hajtását találtuk.
A nyárfa
ültetvényekben a legnagyobb arányban rizómás, mixotróf nőszőfű (Epipactis), madársisak
(Cephalanthera) fajok telepedtek meg. Összesen 6 önmegporzó, 2 nektártermelő és
3 táplálék ígéretével megtévesztő fajt találtunk a vizsgált nyárasokban. Az
nyár ültetvényekben megtelepedett, különböző megporzástípusú orchideák
szaporodási (termésképzési) sikere között statisztikai értelemben jelentős
különbséget mutattunk ki. A legnagyobb arányban az önmegporzó, majd a
nektártermelő fajok virágaiból képződtek termések, a legkisebb arányban pedig a
megtévesztő fajok virágaiból. Az önmegporzó fajok sikerességéhez a jórészt
mezőgazdaságilag intenzíven művelt kultúrtájban található nyár ültetvényekben hozzájárulhat
a megporzó rovaroktól való függetlenségük.
A telepített nyarasokból eddig ismertté
vált orchideafajok többsége az Epidendroideae alcsaládba tartozó nőszőfű (Epipactis),
madársisak (Cephalanthera) nemzetségekhez tartozik. Minden eddig
tanulmányozott európai nőszőfű és madársisak faj mixotróf növénynek
bizonyult; azaz fotoszintetizálnak, de emellett erdőalkotó fák
ektomikorhizáival (EM) is kapcsolatban állnak gyökereiken keresztül. Ezeknek az
orchideafajoknak a telepített nyarasokban való megtelepedése összefügghet
lokálisan előforduló gombákkal. Bár a nyár (Populus) fajok irodalmi adatok alapján képesek
egyidejűleg ektomikorrhiza (EM) és arbuszkuláris mikorrhiza (AM) képzésére, de domináns
mikorrhizáikat az előbbiek alkotják.
A vizsgált nyár ültetvények átlagos
törzsátmérője 9,3 cm
és 64,1 cm
között változott. A legvékonyabb törzsű állományokban egyáltalán nem találtunk
orchideát. A legkisebb törzsátmérőjű (tehát legfiatalabb) nyáras-állomány,
amelyben orchideát találtunk 16,9 cm-es átlagos törzsátmérővel rendelkezett. Vizsgálataink
alapján a nyár ültetvények átlagos törzsátmérője (tehát kora) jelentősen
befolyásolja, hogy az adott állományban előfordulnak-e orchideák. Az orchidea
nélküli ültetvények statisztikai értelemben jelentősen kisebb törzsátmérővel
rendelkeznek, mint azok, amelyekben legalább egy orchideafaj előfordul.
Ugyanakkor az orchideás állományok átlagos törzstávolsága ugyan némileg
nagyobb, mint azoké az ültetvényeké, amelyekben nem találhatók orchideák, ám a
különbség statisztikai értelemben nem jelentős. Mivel a nagyobb átlagos törzsátmérőjű (tehát idősebb)
ültetvényekben jelentősen nagyobb valószínűséggel élnek orchideák a nyár
ültetvények kora döntő befolyással van az orchideák megtelepedésére. Azon túl,
hogy nyilvánvalóan időbe telik, míg a teljes talajelőkészítés után
orchideamagok jutnak el az ültetvényekbe, a magvakból a talaj felett megjelenő
orchideák kifejlődése további éveket igényel. Hazánkban a nemesnyár klónok
vágásérettsége a méretes nyárfarönk termelése esetén 18–25 év, a papírfa vagy
forgácsfa termelése esetén pedig 15–18 év. Míg előbbi termesztéstechnológia
lehetővé teszi az orchideák állományainak megtelepedését a nyáras
ültetvényekben, addig az utóbbi viszont aligha. Az orchideák rendszerint 20
centiméteres átlagos törzsátmérő felett jelennek meg a nyár-ületvényekben, a
21–30 cm törzsátmérő eléréséhez a nemes nyár esetében hazánkban körülbelül 22
évre van szükség. A nyár ültetvények fiatal korban igen érzékenyek a növényi
konkurrenciára, amely jelentősen csökkenti a növekedésüket és a
produktivitásukat ezért intenzív növényvédelemre és a sorközök
szántására/tárcsázására szorulnak. Ezek a munkálatok viszont nyilvánvalóan
hátráltathatják az orchidea-populációk kialakulását. Ugyanakkor nem
elhanyagolható tény, hogy a rendszeresen szántott sorközű állományokban, homok
alapkőzeten gyakran megfigyelhető az igen allergén virágporú ürömlevelű
parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) inváziója.
A nyár ültetvények természetvédelmi
jelentőségét fokozza, hogy egyrészt több orchideafajnak igen jelentős (több
ezer példányt számláló) állományaira bukkantunk; másrészt több megtalált
kosborféle – például Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii), Norden-nőszőfű
(E. nordeniorum), bugaci nőszőfű (E. bugacensis)
kifejezetten szűk elterjedésű faj – amelyek ismert állományainak jelentős része
telepített nyár ültetvényekben fordul elő.
Az alapvetően gazdasági célokat szolgáló
nyár ültetvények esetében irreális cél lenne a bennük megjelenő orchideák miatt
a használat jelentős korlátozása. De a kosborfélék állományaik túlélése
elősegíthető lenne néhány olyan tevékenységgel, amelyek az alapvető gazdasági
rendeltetést nem veszélyeztetik:
(1) a vágásforduló lehetőség szerinti kitolása);
(2) a gyomirtózás és a sorközök tárcsázásának az ültetvény
létesítésének utáni időszakra történő csökkentése;
(3) az ültetvények tarvagása helyetti soronkénti
letermelés;
(4) a nagy kiterjedésű telepítések és tarvágások helyett
mozaikos véghasználat, amely elősegítheti az orchideák dinamikus ’vándorlását’ a
különböző korú ültetvények között.
Összefoglalva
elmondható, hogy vizsgálataink alapján az orchideák megtelepedése nyár ültetvényekben
nem kivételesen ritka jelenség, a Kárpát-medencében a vizsgált állományok közel
ötödében találtunk orchideákat. Eredményeink alapján a nyár ültetvények
jelentős szerepet játszanak, mint a ritka és védett fajokként számon tartott
orchideák élőhelyei. Megemlítjük, hogy
a nyár ültetvényekben orchideákon kívül egyéb védett növényfajokat – kunsági
bükköny (Vicia biennis), debreceni torma (Armoracia macrocarpa),
hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia), mocsári csorbóka (Sonchus
palustris), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), kereklevelű
körtike (Pyrola rotundifolia) – is találtunk. Az őshonos és nemes nyárak
ültetvényei természetvédelmi szempontból sokkal értékesebbek, mint a szintén tájidegen
fehér akác ültetvényei.
A részletesen vizsgált 150 nyár ültetvény földrajzi
elhelyezkedése. Az orchideás állományokat fekete, az orchidea nélkülieket üres
körök jelzik
A hazai nyár ültetvényekben található orchideák: A. –
elbai nőszőfű, B – vörösbarna nőszőfű, C bugaci - nőszőfű, D – Norden-nőszőfű,
E – Tallós- nőszőfű, F – széleslevelű nőszőfű, G – fehér madársisak, H – kardos
madársisak, I – piros madársisak, J – madárfészek, I – pompás sisakoskosbor, L
– méhbangó
A bugaci nőszőfű legnagyobb hazai állományai nyár
ültetvényekben élnek a Kiskunságban
Homoki nyáras a Duna-Tisza közén vörösbarna és bugaci
nőszőfű termőhelye
A nemesnyár ültetvényekben a fákat szabályos mértani
alakzatban telepítik
Nemesnyáras a Tisza mentén, Tallós- és széleslevelű
nőszőfű és fehér madársisak termőhelye
Vörösbarna nőszőfű virágzata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése