A
tornai vértövet (Onosma tornensis) a
Pannon flóra féltve őrzött ereklyenövényeként tartjuk számon, amely hazánkban 250 ezer
forintos természetvédelmi értékkel fokozottan védett státust élvez, amely az
IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetett (CR) státusú és szerepel a Berni Konvencióban és az EU ’Habitats
Directive’-ban.
Növényünk
az Onosma heterophylla s. l. komplexbe
tartozik, amely a Balkán-félsziget déli és keleti részén gyakori és
tudósítottak Kis-Ázsiában történő előfordulásáról is. A legészakabbi
előfordulások a Kárpát-medencében valószínűleg korábbi (a maitól eltérő
éghajlatú) időszakban történt északi irányú terjedés maradványai. A komplex
jelentős kariológiai és morfológiai variabilitást mutat, amelynek köszönhetően az
alakkörből több fajt leírtak, úgy mint: Onosma
heterophylla (Észak-Görögország: Makri), valamint a magyar-szlovák határ
közelében, igen szűk területen (Torna – Bódvaszilas) elterjedt Onosma tornensis Jáv. és a Bánátban
valamint Erdélyben (a jelenlegi Románia területén) megtalálható Onosma viridis (Borbás) Jáv. A Kárpát-medencében megtalálható két taxon
közül az Onosma tornensis Jáv.-t széles
körben elismerik mint önálló fajt, míg az Onosma
viridis (Borbás) Jáv.-t a legfrissebb román flóraművek nem ismerik el
önálló fajként.
Molekuláris
genetikai (AFLP) vizsgálatok (Kolarčik et. al. 2010) az Onosma
heterophylla s. lato komplexen belül két rendszertani egységet különítettek
el: Onosma heterophylla s. str. és Onosma viridis s. l. Kolarčik et. al. (2010) szerint az O. tornensis és az O. viridis s. str. egyes bánáti populációi között nagyobb a
hasonlóság, mint az O. viridis kelet-,
nyugat-bánáti és erdélyi populációi között. Emiatt az O. tornensis konspecifikus az O.
viridis-szel és a Kárpát-medencében az alakkörben egyetlen faja fordul elő.
A tornai vértő locus classicus-a: a tornai várhegy
Az Onosma tornensis és az Onosma viridis neveket Jávorka (1906) ugyanabban a cikkben közölte. Mivel az előbbi faji elnevezése egy szűk földrajzi régióra vonatkozik, Mártonfi et al. (2014) frissen megjelent cikkükben az Onosma viridis s. l. érvényes elnevezésének az Onosma viridis (Borb.) Jáv.-t választották, elvégezték lektotipizálását és szinonimizálták vele az Onosma tornensis Jáv. nevet.
Mindennek
következtében tehát a hazánkban fokozottan védett vértő megfelelő tudományos
elnevezése Onosma viridis (Borb.) Jáv.
Állományai a névváltozástól függetlenül továbbra is a Kárpát-medence flórájának
értékes, reliktum-jellegű populációi, amelyek természetvédelmi szempontból változatlanul
értékesek.
(A
növény tehát továbbra is szerepelhet Jósvafő címerében, ha szemet hunyunk afelett
a jelentéktelen apróság felett, hogy a község határában nem él…)
Mivel a magyar elnevezések korántsem olyan szabályozottak, mint a tudományos nevek, amellett lennék, hogy ezesetben használjuk továbbra is a tornai vértő elnevezést. Hasonlú esetek vannak a magyar flórában, mikor egy korábban szűkebb elterjedésűnek hitt faj tudományos elnevezése 'változott', de a megszokott, magyar vonatkozasú név 'megmaradt', például pilisi és kunsági bükköny.
De érdekelne más, nálam kompetensebb szaktársak véleménye is.
Várhatóan hasonló rendszertani-nevezéktani bonyodalmak lesznek még a közeljövőben más, szintén nagy becsben tartott fajainkkal is (pl. erdélyi vs. volgai hérics, magyar vadkörte stb.).
De érdekelne más, nálam kompetensebb szaktársak véleménye is.
Várhatóan hasonló rendszertani-nevezéktani bonyodalmak lesznek még a közeljövőben más, szintén nagy becsben tartott fajainkkal is (pl. erdélyi vs. volgai hérics, magyar vadkörte stb.).
Irodalom
Jávorka
S. (1906): Hazai Onosma-fajaink.
(Species Hungaricae generis Onosma). — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis
Hungarici 4: 406–449 + tab. 11–12.
Mártonfi
P., Kolarcik V. & Somlyay L. (2014): Lectotypification of Onosma viridis and synonymization of O. tornensis with O. viridis (Boraginaceae). - Annales Botanici Fennici 51(4): 201-206.
Kolarčik
V., Zozomová-Lihová J. & Mártonfi P. 2010: Systematics and evolutionary history of the Asterotricha
group of the genus Onosma (Boraginaceae) in central and southern Europe
inferred from AFLP and nrDNA ITS data. — Plant Systematics and Evolution 290: 21–45.
Hiába, a genetika nagy úr, és tetszik nem tetszik leszámol a korábbi tudományos (tév)hitekkel.
VálaszTörlésMindemellett talán a genetikai egyezőség is megenged bizonyos morfológiai bélyegek alapján való elkülönítést alfaj vagy legalább forma szintjén. Úgy, ahogy azt pl. a Dianthus plumarius alfajai esetében látjuk a korábban még külön fajként kezelt korai fehér, Szent István király, és a Lumnitzer szegfű kapcsán. Nem tudom, az O. viridis s.l különféle kárpát-medencei populációi esetében ugyanígy megállná-e magát a fajon belüli elkülönítés - ez az írás erre nem tér ki részleteiben, csak a hasonlóságot, illetve a genetikai egyezőséget taglalja.
Viszont az eme bejegyzésben ismertetett példa alapján is lassan időszerű lenne megjelentetni az "Új magyar füvészkönyv" 2. kiadását. Ennek 2009. évi megjelenésétől kezdve is véleményem szerint már kellő számú tudományos fejlemény, vizsgálat és kutatás eredmény gyűlt össze, amelyek indokolttá tennék a szükséges helyeken való változtatást.
Tisztelettel:
Szilágyi Gábor