2014. augusztus 23., szombat

Cikk a tornai vértő faji státusáról és tudományos nevéről


A tornai vértövet (Onosma tornensis) a Pannon flóra féltve őrzött ereklyenövényeként tartjuk számon, amely hazánkban 250 ezer forintos természetvédelmi értékkel fokozottan védett státust élvez, amely az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetett (CR) státusú és szerepel a Berni Konvencióban és az EU ’Habitats Directive’-ban.

Növényünk az Onosma heterophylla s. l. komplexbe tartozik, amely a Balkán-félsziget déli és keleti részén gyakori és tudósítottak Kis-Ázsiában történő előfordulásáról is. A legészakabbi előfordulások a Kárpát-medencében valószínűleg korábbi (a maitól eltérő éghajlatú) időszakban történt északi irányú terjedés maradványai. A komplex jelentős kariológiai és morfológiai variabilitást mutat, amelynek köszönhetően az alakkörből több fajt leírtak, úgy mint: Onosma heterophylla (Észak-Görögország: Makri), valamint a magyar-szlovák határ közelében, igen szűk területen (Torna – Bódvaszilas) elterjedt Onosma tornensis Jáv. és a Bánátban valamint Erdélyben (a jelenlegi Románia területén) megtalálható Onosma viridis (Borbás) Jáv. A Kárpát-medencében megtalálható két taxon közül az Onosma tornensis Jáv.-t széles körben elismerik mint önálló fajt, míg az Onosma viridis (Borbás) Jáv.-t a legfrissebb román flóraművek nem ismerik el önálló fajként. 



Molekuláris genetikai (AFLP) vizsgálatok (Kolarčik et. al. 2010)  az Onosma heterophylla s. lato komplexen belül két rendszertani egységet különítettek el: Onosma heterophylla s. str. és Onosma viridis s. l.  Kolarčik et. al. (2010) szerint az O. tornensis és az O. viridis s. str. egyes bánáti populációi között nagyobb a hasonlóság, mint az O. viridis kelet-, nyugat-bánáti és erdélyi populációi között. Emiatt az O. tornensis konspecifikus az O. viridis-szel és a Kárpát-medencében az alakkörben egyetlen faja fordul elő.


 A tornai vértő locus classicus-a: a tornai várhegy

Az Onosma tornensis és az Onosma viridis neveket Jávorka (1906) ugyanabban a cikkben közölte. Mivel az előbbi faji elnevezése egy szűk földrajzi régióra vonatkozik, Mártonfi et al. (2014) frissen megjelent cikkükben az Onosma viridis s. l. érvényes elnevezésének az Onosma viridis (Borb.) Jáv.-t választották, elvégezték lektotipizálását és szinonimizálták vele az Onosma tornensis Jáv. nevet.

Mindennek következtében tehát a hazánkban fokozottan védett vértő megfelelő tudományos elnevezése Onosma viridis (Borb.) Jáv. Állományai a névváltozástól függetlenül továbbra is a Kárpát-medence flórájának értékes, reliktum-jellegű populációi, amelyek természetvédelmi szempontból változatlanul értékesek.

(A növény tehát továbbra is szerepelhet Jósvafő címerében, ha szemet hunyunk afelett a jelentéktelen apróság felett, hogy a község határában nem él…)

Mivel a magyar elnevezések korántsem olyan szabályozottak, mint a tudományos nevek, amellett lennék, hogy ezesetben használjuk továbbra is a tornai vértő elnevezést. Hasonlú esetek vannak a magyar flórában, mikor egy korábban szűkebb elterjedésűnek hitt faj tudományos elnevezése 'változott', de a megszokott, magyar vonatkozasú név 'megmaradt', például pilisi és kunsági bükköny.
De érdekelne más, nálam kompetensebb szaktársak véleménye is.
Várhatóan hasonló rendszertani-nevezéktani bonyodalmak lesznek még a közeljövőben más, szintén nagy becsben tartott fajainkkal is (pl. erdélyi vs. volgai hérics, magyar vadkörte stb.).
 
Irodalom

Jávorka S. (1906): Hazai Onosma-fajaink. (Species Hungaricae generis Onosma).Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 4: 406–449 + tab. 11–12.

Mártonfi P., Kolarcik V. & Somlyay L. (2014): Lectotypification of Onosma viridis and synonymization of O. tornensis with O. viridis (Boraginaceae). - Annales Botanici Fennici 51(4): 201-206.

Kolarčik V., Zozomová-Lihová J. & Mártonfi P. 2010: Systematics and evolutionary history of the Asterotricha group of the genus Onosma (Boraginaceae) in central and southern Europe inferred from AFLP and nrDNA ITS data.Plant Systematics and Evolution 290: 2145.

1 megjegyzés:

  1. Hiába, a genetika nagy úr, és tetszik nem tetszik leszámol a korábbi tudományos (tév)hitekkel.

    Mindemellett talán a genetikai egyezőség is megenged bizonyos morfológiai bélyegek alapján való elkülönítést alfaj vagy legalább forma szintjén. Úgy, ahogy azt pl. a Dianthus plumarius alfajai esetében látjuk a korábban még külön fajként kezelt korai fehér, Szent István király, és a Lumnitzer szegfű kapcsán. Nem tudom, az O. viridis s.l különféle kárpát-medencei populációi esetében ugyanígy megállná-e magát a fajon belüli elkülönítés - ez az írás erre nem tér ki részleteiben, csak a hasonlóságot, illetve a genetikai egyezőséget taglalja.

    Viszont az eme bejegyzésben ismertetett példa alapján is lassan időszerű lenne megjelentetni az "Új magyar füvészkönyv" 2. kiadását. Ennek 2009. évi megjelenésétől kezdve is véleményem szerint már kellő számú tudományos fejlemény, vizsgálat és kutatás eredmény gyűlt össze, amelyek indokolttá tennék a szükséges helyeken való változtatást.

    Tisztelettel:

    Szilágyi Gábor

    VálaszTörlés