Magyarország növényritkaságai: Buxbaum-sás

Kétezer fajával a palkafélék (Cyperaceae) családjának legnagyobb nemzetsége a sásoké, mely egyben a növényvilág egyik legfajgazdagabb csoportja. Hazánkban több mint 60 fajuk él. A legtöbb ember képzeletében a sások vizek partjain, mocsarakban élő növények. Ezzel szemben a havasi gyepektől a pusztákig szinte minden élőhelytípusra eljutottak. Hazai képviselőik közül több mint 25 faj száraz gyepekben vagy erdőkben fordul elő.

A legtöbb sásfaj egylaki, azaz az egyivarú, porzós és termős virágok megtalálhatóak egyazon növényen, de vannak kétlaki fajok is. A hazai flórában mindössze egyetlen kétlaki sás van, az üde láprétekre jellemző lápi sás (Carex davalliana). Ennek csak porzós virágokat viselő hímivarú és csak termős virágú nőivarú példányai is vannak.

Az egylaki sásfajok végletekig leegyszerűsödött virágai különböző módon szerveződhetnek virágzatokba. A sások felismerésénél, határozásánal a füzérkék szerkezetének, a porzós és a termős virágok egymáshoz viszonyított helyzetének, a bibék számának igen fontos szerepe van. Egyes fajoknál ugyanabba a füzérbe tömörülnek a porzós és termős virágok, ezesetben a növényen csupa egyforma, vegyesivarú füzérke található (Homostachyae). Másoknál a porzós és a termős virágok külön–külön alkotnak füzérkéket, melyek egymástól alakjukban különböznek (Heterostachyae). Az utóbbiak közé tartozik a Buxbaum-sás is. Alsó füzérkéi kizárólag termős virágokból állnak, a csúcsi füzérke alján viszont porzós, tetején pedig termős virágok találhatók. Hasonló sás-faj a Kárpát-medence flórjában csupán egy van: az északi sás (Carex hartmanii). A két növényt Carex polygama néven egy fajba is sorolták. A Buxbaum-sás (Carex buxbaumii Whlbg.) alsó murvalevele többnyire eléri a virágzat hosszát, csúcsi füzérkéje vastagabb, bunkó alakú. Mindkét faj lazán gyepes, magassásréteken, lápréteken, fűzlápokban élő növény. Az északi sás korábban csupán a Bakonyaljáról, Nyirád mellől volt ismert, az utóbbi évtizedben viszont az intenzív kutatásnak köszönhetően több mint tucatnyi új lelőhelyen került elő az ország legkülönbözőbb vidékein. A Buxbaum-sást csupán néhány éve találta meg Lájer Konrád Magyarországon, eddig az ország néhány pontján került elő.

 

A fajt Georg Wahlenberg (1780–1851) uppsalai egyetemi tanár írta le, aki a skandináv és az alpesi flóra tanulmányozása után 1813-ban mintegy négy és fél hónapos látogatást tett a Magas–Tátra környékére és elsőként adta az Északi–Kárpátok növényföldrajzi, éghajlati, geológiai jellemzését.