Friss hírként jelent meg az MTA, az Index és a GreenProphet oldalain, hogy Izrael északi részén található Hula-völgyben levéltető invázió támadta meg az ott termő fügekaktuszokat, veszélybe sodorva ezzel az ikonikus fügekaktusz termést ('Sabra'), amely a kosher konyhának fontos alapanyaga. (Egy kosher ételekről szóló honlap szerint a kaktusztermés azaz 'Sabra' és az izraeliek hasonlóak, mert kemények és tüskések kifelé, de lágyak és édesek befelé.)
Most 150 ezer katicabogárnak (a levéltetvek természetes ellenségének) szabadon engedésével próbálják megakadályozni a levéltetvek továbbterjedését megakadályozni. A híradásokból nem derül ki, hogy milyen fajú (őshonos vagy behurcolt?) katicákról van szó, de azt nem tagadják, hogy az akciónak van némi kockázata.
Termést érlelő fügekaktusz (a kép forrása)
A levéltetvek szűznemzéssel igen gyorsan szaporodnak (a kép forrása)
Azt a fontos tényt hiányolom a híradásokból, hogy a fügekaktusz vagy medvetalp-kaktusz (Opuntia) nemzetség nem őshonos Izraelben, sőt az egész Óvilágban. A kaktuszfélék családjának valamennyi faja amerikai eredetű.
A fehér akác vagy bármely más idegenhonos növény esetében számolni kell azzal, hogy amennyiben eljut a növényhez annak valamely természetes ellensége (gomba-, baktérium-, vírus vagy rovarparazita) vagy az őshonos fajok közül valamely faj képes lesz az idegen növény forrásainak kiaknázására, akkor a régi vagy az új parazita a telepített, idegenhonos növény genetikailag kevéssé változatos monokultúráiban óriási veszteségeket (sőt talán komoly társadalmi katasztrófákat) fog okozni. Ez történt például a burgonya (Solanum tuberosum) esetében, mikor a Phytophtora infestans nevű gomba az 1840-es években Európa számos országában, de különösen 1845-1846-ban Irországban óriási éhínséget okozott, amely sok millió ír halálához és kivándorlásához vezetett és megalapozta az írek és angolok mai napig tartó ellenséges viszonyát.
Mindazok akik Izraelben a fügekaktusz termelésére alapozták az életüket, ma joggal érzik veszélyben családjaik megélhetését. Biológusként úgy gondolom, hogy mindazok akik idegenhonos növények hosszú távon nem fenntartható monokultúráira alapozzák jövőjüket, ugyanennek a veszélynek teszik ki magukat. Azok is akik a rövid távú haszon reményében a fehér akác további, államilag támogatott telepítését szeretnék elérni, valójában a számos észak-amerikai akác-kártevő jövőbeli invázióját készítik elő. Nem jobb lenne a kétségkívül nehezebb megélhetést, nyújtó, de fenntarthatóbb tevékenységeket, őshonos és vegyes fafajokból álló erdők hagyományos (gépesítés nélküli) fenntartását, nektártermelő és szénatermő rétek fenntartását, helyreállítását, létrehozását és ezáltal 'bio-méz', 'bio-tej', 'bio-hús' termelését támogatni, propagálni? Szebb és élhetőbb lenne a világ, több lenne a fecske és az orchidea is.
Utólag senki nem mondhatja majd: miért nem szóltatok időben? Szóltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése